Fórum témák

» Több friss téma
Cikkek » Munka-, balesetvédelem
Munka-, balesetvédelem
Szerző: Topi, idő: Dec 10, 2005, Olvasva: 20428
Lapozás: OK   5 / 8

A mai modern háztartásokban számtalan, villamos energiával működő eszköz, gép és készülék található. Ezek az eszközök az ember kényelmét, és szórakozását szolgálják,  de veszélyt is hordoznak magukban a tűzveszélytől a háztartási baleseteken át a közvetlen életveszéllyel járó áramütésig.

Először nézzük meg mi is az a háztartási áram.

Az utcai légvezeték hálózat (vagy földkábel) általában négy vezetőből áll. Ezek a következők: 1db nulla (O) és 3 db fázis (R,S,T). A nulla általában le van földelve, ez jól megfigyelhető az utcai légvezetéktartó oszlopoknál. Szakaszonként az oszlopról lefutó csupasz sodrony egy földbeásott fémszuronyhoz van csavarozva. Ezeken kivül létezik még egy ötödik vezető is, ez pedig az úgynevezett védőföld ez helyileg van kialakítva, tehát mindenkinek a saját villanyórájánál egy földbeásott fémvezetőhöz van kötve és innen van elvezetve a konnektorok oldalklipszeihez. A vezetékeknek szabványosított színjelölésük van amelyeket soha nem szabad felcserélni, összekeverni. Ezek a következők: R,S,T fázisvezető: FEKETE (esetleg barna) Nulla vezető: Kizárólag KÉK Védőföld: Kizárólag ZÖLDSÁRGA (régen piros) Megjegyzem egyes dupla szigetelésű kábelek külső köpenye lehet egyszinű (fekete vagy fehér) viszont a belső (közvetlenül a vezetőn levő) szigetelés már színes A nulla vezető tehát földpotenciálon van, mivel mi is a földön állunk (szintén O potenciál) érintése veszélytelen. A feszültség a másik három vezetőn van az alábbi eloszlásban:
R fázis <-> S fázis=400 Volt
T fázis <-> R fázis=400 Volt
T fázis <-> S fázis=400 Volt
R fázis <-> O nulla=230 Volt
T fázis <-> O nulla=230 Volt
S fázis <-> O nulla=230 Volt
Tehát az elektromos munkavégzés a fázisvezetők között illetve a fázisok és a nulla között van Ebből látszik hogy mi is a veszély forrása. Két fázisvezető megérintése gyakorlatilag halálos (400 Volt) Csak az egyik fázis érintése (földön állva) életveszélyes (230 Volt) Áramütésről akkor beszélünk, ha az áramkör az ember testén keresztül záródik, és ennek következtében a testen keresztül folyó áram az életműködést veszélyezteti vagy zavarja. Mivel az emberi szervezet is elektromos impulzusokkal működik (szív és agyműködés) Úgynevezett érintési feszültség akkor keletkezik ha egy háztartási gép zárlatossá válik az üzemi szigetelés meghibásodása miatt. Az érintési feszültség nagysága teljesen véletlenszerű (a zárlat keletkezési helyétől függ) A hibafeszültség megengedhető felső határa 50 V. Ezért alapelv, hogy minden villamos szerkezetet el kell látni közvetett érintés elleni védelemmel. Ez a védőföldelés hivatott az érinthető felületet a földdel összekötni így az úgynevezett hibaáram ezen vezetőn folyik (és nem készüléket megérintő személyen). Ezért is SZIGORÚAN TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES földelési csatlakozóval ellátott készülékeket (Fritu, mosógépek, vasalók, hütőgép,stb) földeletlen (oldalklipsz nélküli) konnektorba dugni. Durva esetben ha a hibaáram eléri a kismegszakitó(k) leoldási áramértékét azt le is oldja megszakítva az áramkört. 

A kismegszakító illetve biztosíték mindig a fázisvezetéket szakítja meg (csakis így szabad beépíteni).

Más a helyzet az úgynevezett kettős szigetelésű készülékekkel (általában szórakoztató elektronikai készülékek tv, rádió, music center, stb). Ezeket viszont nem kell sőt nem is szabad földelni. Felismerhetőek a hátlapon lévő kettős négyzet jelzésről ill. a kábelük kéteres, a csatlakozó pedig oldalklipsz nélküli.

Az érintésvédelmi szabvány a készülékeket három osztályba sorolja az alábbiak szerint:

I. Érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a berendezések, amelyeket csak védővezetővel
szabad használni. A védővezetős érintésvédelem működési elve az, hogy hiba (pl. testzárlat)
esetén az adott helyen fellépő érintési feszültség nagyságát (a hibafeszültséget) csökkenti,
vagy ha azt nem lehet a megengedett érték alatt tartani, akkor ezt az élettanilag veszélytelennek
tartott 0,2 másodpercen belül kikapcsolja.
Ezt a kikapcsolást korábban az olvadóbiztosítók, jelenleg a kismegszakítók (kisautomaták),
esetleg a napjainkban legkorszerűbbnek tartott áramvédő-kapcsolók alkalmazásával lehet elérni. Az I. év. osztályba tartozó készülékek fogyasztói tájékoztatójukban utalnak arra,
hogy csak védővezetővel ellátott csatlakozóaljzatokba csatlakoztathatók.
A készülékek csatlakozó vezetékeire szerelt csatlakozó dugók pedig rendelkeznek oldalsó
védővezető- érintkezővel. A hatályban lévő előírások szerint az épületek villanyszerelési
rendszereiben minden esetben ki kell építeni a védővezetőt. 

II. Érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a villamos készülékek, amelyek kettős,
vagy megerősített szigeteléssel vannak ellátva.
A megérinthető részek vagy műanyagból készülnek, vagy a fémburkolatok úgy vannak az üzemszerűen
feszültség alatt álló részektől elszigetelve, hogy ezekre a burkolatokra veszélyes nagyságú
érintési feszültség ne kerülhessen egyszeres hiba esetén. Ilyen kivitelben készülnek, pl. a villamos kéziszerszámok, vagy a háztartási készülékek jelentős része (hajszárító, kávéőrlő, porszívó, villanyborotva stb.).
Ezeken a készülékeken a jelölés feltüntetése kötelező, és szigorúan tilos azokat leföldelni, vagy a védővezető-rendszerbe bekötni. A készülékek bekötött csatlakozóvezetékein olyan csatlakozó dugókat alkalmaznak, amelyek nem rendelkeznek védővezető-érintkezővel. 

III. Érintésvédelmi osztályba soroljuk azokat a készülékeket, amelyek ún.
érintésvédelmi törpefeszültséggel üzemelnek.
Ennek felső határa 50 V, amelyet biztonsági transzformátorral állítunk elő.
A törpefeszültség használata elsősorban különösen veszélyes helyeken szükséges, pl.
gyermekjátékok, szökőkutak, ill. úszómedencék világítása, áthelyezhető kerti világítórendszer stb.
A háztartási villamos hálózat kiépítési és üzemeltetési szabályai

A lakóépületek villanyszerelési rendszerében minden esetben ki kell építeni a védővezetőt. Természetesen ez a követelmény csak az előírás hatályba lépése után készített új, illetve a felújított szerelésekre vonatkozik. Mivel ez az előírás már több mint 15 éve érvényes, ma már úgy tekinthetjük, hogy a lakások többségében a villanyszerelések ennek megfelelnek, bár nem zárható ki, hogy a korábbi előírások szerint az ún. melegpadlós (parketta, PVC-burkolat, padlószőnyeg stb.) helyiségekben az akkor megengedett védőérintkező nélküli, a régi fogalmak szerint "0 érintésvédelmi osztályú" csatlakozóaljzatok is még használatban vannak.

Az ilyen kivitelű csatlakozóaljzatokat még gyártják és megvásárolhatók a szaküzletekben annak ellenére, hogy ma már szabványon kívülieknek tekintendők, és alkalmazásuk csak a meglévő villanyszerelési rendszerekben, a meghibásodott termékek pótlására, szorítkozhat. Új szereléseknél nem alkalmazhatók. Minden épületben vagy épületrészben ki kell alakítani egy földelőkapcsot vagy földelősínt, amely a földelővezetőknek a védővezetőkkel, valamint az ún. EPH (egyenpotenciálra hozó hálózat) csomóponttal összekötő EPH vezetővel való összekapcsolását szolgálja. Ettől a kapocstól a földelőkig tartó vezető a földelővezető, a fogyasztókészülékekig (bojler, tűzhely stb.), vagy a dugaszolóaljzatokig tartó vezetők a védővezetők. A védővezető mindig a tápvezeték egyik (zöld/sárga, vagy a régebbi berendezésekben piros szigetelésű) ere. Ennek keresztmetszete azonos a fázisvezető keresztmetszetével. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a zöld/sárga szigetelésű vezető kizárólag csak védővezető céljára legyen felhasználva!
A vezetékek színjelölésénél fontos szabály még, hogy a fázisvezetőket fekete (kábelszerű vezetékeknél esetleg barna), a nulla-vezetőket kék színű vezetékekkel kell készíteni. Különös gondossággal kell figyelni a fenti színjelölések betartására, mivel a fázisvezető és a védővezető felcserélése esetleg halálos kimenetelű áramütéses balesethez vezethet, amikor a védeni szándékozott villamos fogyasztókészülék külső burkolatán a hálózat 230 V értékű feszültsége jelenik meg, és a készülék használója azt gyanútlanul megérinti, megfogja.

A védővezetős érintésvédelmi rendszerekben az előírt 0,2 másodpercen belüli lekapcsolás követelményét a testzárlati áram hatására működő túláramvédelem, vagy az áramvédő-kapcsolás teljesíti. Nagyon fontos kérdés az, hogy milyen nagyságú áramerősség működteti ezeket a kikapcsoló-eszközöket (biztosító, kismegszakító, áram-védőkapcsoló).
A ma hatályos előírások szerint lakó- és kommunális építményekben túláramvédelmi célokra olvadóbiztosítót tilos alkalmazni, csak kismegszakítók felszerelése megengedett, azonban régebbi szereléseknél még előfordulhatnak olyan elosztótáblák, amelyeken olvadóbiztosítók találhatók. Az olvadóbiztosító úgy működik. hogy ha a biztosítón a megengedettnél nagyobb értékű áram folyik át, a betétben lévő fém olvadószál kiolvad és az áramkör megszakad. A különböző áramterhelési igények miatt az olvadóbetétek különböző áramerősségre készülnek. A különböző betétek talpérintkezőjének mérete különböző, hogy a tervezetnél nagyobb értékű betét az aljzatba ne legyen behelyezhető.
Az olvadóbetétet az aljzat feszültség alatt álló részeinek véletlen megérintésétől is védő csavarmenetes betétfejjel együtt csavarjuk be a biztosítóaljzatba. A betét fejrészén található jelzőszemet - amelynek színe utal a betét névleges áramértékére, és amely a betét kiolvadásakor leesik - a betétfej üveglapja takarja, amelyen keresztül a betét is megfigyelhető. A biztosítókat az eredetivel megegyező áramerősségű gyári új betéttel bárki, különösebb szakértelem nélkül is, kicserélheti, de semmilyen körülmények között sem szabad a betéteket áthidalni (megpatkolni), mivel ezzel tűz- és balesetveszély keletkezik. A kismegszakítók termikus túlterhelési és mágneses gyorskioldót tartalmaznak.

Kis túláramok, túlterhelések esetén az ikerfémes (bimetallos) hőkioldó lép működésbe. A bekövetkező kioldás gyorsasága az átfolyó áram nagyságától függ. Hirtelen fellépő nagy áramok estén (rövidzárlat, testzárlat) a mágneses gyorskioldó fog működni, és a kapcsolót nagyon rövid idő alatt, gyakorlatilag azonnal leoldja. A kismegszakítók óriási előnye az olvadóbiztosítókhoz képest, hogy a hiba megszüntetése után azonnal visszakapcsolhatók, laikusok is működtethetik, ugyanakkor nincs lehetőség a megpatkolásra, vagy egyszerű módon történő áthidalására. Amennyiben a visszakapcsolás mégis sikertelen lenne, az arra utal, hogy a lekapcsolást kiváltó hiba még nem szűnt meg.

Az áramvédő-kapcsoló működési elve az egy áramváltón átfűzött vezetők egymást kioltó mágneses hatásán alapul. Ha az áramváltón a befolyó és a kifolyó áramok eredője nem nulla, a szekunder tekercsében indukálódó feszültség hatására az áramvédő-kapcsoló kiold, és az áramkört megszakítja. A védőkészülék természetesen csak akkor működik, ha különös figyelmet fordítunk arra, hogy a védővezetőt semmilyen körülmények között sem szabad az áram-védőkapcsolón átvezetni.

A védőkapcsolók működését évenként legalább kétszer, de inkább többször ellenőrizni kell. A "T" vagy esetleg "P" jelű nyomógomb működtetésekor a készüléken belül olyan, az áramváltót megkerülő áramkört hozunk működésbe, amelynek hatására az egyensúly megbomlik, és a kioldómű működésbe lép. Ez a művelet csak a kapcsolókészülék működőképességét ellenőrzi, és nem jelenti sem a védővezető, sem a védőföldelés folytonosságát és előírás szerinti kialakítását. Az ellenőrzés végrehajtása nagyon fontos, mivel az áramvédő-kapcsoló olyan kis energiákra működő szerkezet, amelynek már kisebb oxidálódások vagy érintkezési bizonytalanságok is csökkentik érzékenységét, esetleg szükségtelen lekapcsolásokat hozhatnak létre.

Az áramvédő-kapcsolók különféle névleges áramra (16, 25, 40 A ), különféle hibaáram-érzékenységre (30, 100, 300 mA) és kettő vagy négypólusú kivitelben készülnek. Magyarországon a nemzetközi szabványoknak megfelelő, a rögzített szerelésre tervezett, azaz az elosztótáblákba való beépítésre szánt kivitelek használhatók. A külföldön kapható hordozható kivitelű változatok az adott országok előírásait elégítik ki, amelyek egyelőre még eltérnek a nemzetközi követelményektől, és ezért használatuk nem javasolható.
A lakóépületekben általában közvetlenül földelt rendszereket (6) szoktak használni, amelyeknél a hálózat egyik pontja is le van földelve (ez az üzemi földelés), és a védett fogyasztókészülékek megérinthető részei is (ez a védőföldelés), de ez a két földelés nincs egymással fémesen összekötve. Az olvadóbiztosítók és kismegszakítók működése szempontjából a legjelentősebb adat az áram-idő jelleggörbe. Ezeket az adatokat azonban a termékekhez nem mellékelik a gyártók, hanem csak gyári katalógusokban teszik azokat közzé.
A méretezéshez, ill. a rendszer működésének ellenőrzése céljából mégis ki kell indulni valamiből, amelynek alapja az eszközök névleges áramerősség adata lehet. Az közismert, hogy minél nagyobb a ténylegesen fellépő áramerősség, annál gyorsabb a védőeszközök kioldása (kiolvadása, ill. kikapcsolása). E legrégebbi - és ezért "klasszikus"-nak is nevezett - érintésvédelmi mód alkalmazásának az szab határt, hogy 16 A-nál nagyobb névleges áramerősségű olvadóbiztosító, vagy 10 A-nál nagyobb névleges áramerősségű kismegszakító esetén a védőföldelés megengedett földelési ellenállásértéke 1 Ohm-nál kisebbre adódik, ilyen kis szétterjedési ellenállású földelést pedig a gyakorlatban nem nagyon lehet készíteni.
Más a helyzet, ha az érintésvédelmi kikapcsolást nem bízzuk a túláramvédelemre, hanem áramvédő-kapcsolókat alkalmazunk. Egy 100 mA érzékenységű áramvédő-kapcsolónál, pl. 50 V/0,1 A = 500 ohm ellenállás értékű földelés megvalósítása az előírásoknak megfelelő működést hoz létre. Az áram-védőkapcsolóknak a két névleges áramerősség adata közül az érzékenységnek is nevezett névleges kioldó-hibaáram azt jelenti, hogy ez az a különbözeti áram vagy hiba-áram, amelynek fellépése esetén a készülék már üzembiztosan kikapcsol.

Az érintésvédelem méretezésénél ezt az értéket kell figyelembe venni függetlenül attól, hogy a valóságban már ennél kisebb áramerősségre is működik. Az áram-védőkapcsolók alkalmazására vonatkozóan fontos tudnivaló még, hogy a kioldó-hibaáram nem az az érték, amely a balesetet szenvedett személy testén átfolyik, hanem legfeljebb ekkora mértékű áram folyhat a védőföldelés felé a védővezetőn. Ez az áram hozza létre a földelési ellenálláson átfolyva a fogyasztókészülék megérinthető külső részein fellépő érintési feszültséget, miközben a védőkapcsoló kikapcsol.
Az alkalmazandó áram-védőkapcsoló kiválasztásánál lényeges szempont lehet a felszerelés helyén használt fogyasztókészülékek jellege is. Az alapkivitelű áram-védőkapcsolók ugyanis csak a tiszta váltakozó áramú, azaz szinuszos hibaáramokra érzékenyek. Az ilyen védőkapcsoló nem fog kioldani abban az esetben, ha a hálózaton olyan félvezetős készülékek hibásodnak meg, amelyek az áramkörben lüktető (pulzáló) egyenáramú összetevőket hoznak létre (pl. fényerő-szabályozók, fordulatszám-szabályozós kéziszerszámok stb.).
Az ilyen fogyasztókészülékeket is tápláló áramkörökben minden esetben olyan áramvédő-kapcsolókat kell felszerelni, amelyekre a gyártó az ilyen hibaáramok fellépésekor is garantálja az üzembiztos működést. Az áram-védőkapcsolók a gyakorlati alkalmazásban jól beváltak, szakszerű felszerelés, bekötés és üzemeltetés esetében mindig megbízhatóan működnek, ezért viszonylag magas fogyasztói áruk ellenére is javasolt minél szélesebb körű történő alkalmazásuk.







































A cikk még nem ért véget, lapozz!
Következő: »»   5 / 8
Értékeléshez bejelentkezés szükséges!
Bejelentkezés

Belépés

Hirdetés
Lapoda.hu     XDT.hu     HEStore.hu