Sziasztok!

Arra lennék kíváncsi, hogy stabilizátor ic-k esetén ahol 10/22/47µF szerepel puffer kondinak itt a tantál kondenzátor megfelelő e?
Smd panelt készítenék és a tantál kondi kisebb, de nem tudom mennyire lehet cserélgetni az elektrolitot és tantált.
Miben jobb az egyik, miben a másik, melyiket hol használhatom. ESR értékük?

Köszönöm

Szia!
Nyugodtan beleteheted.

Kapcs üzemű táp pufferkondenzátor helyére is? Ahova low ESR kondi kell?
Vagy az ESR értéke hogy alakul?

Köszönöm

Párszáz kHz-es tápokban mind smd kondik voltak, ahol dolgoztam..
Teljesítménytől függőn 6-8 db paralel.
Nyilván ahová ezer µF nagyságrend kell már, ott a "hengeres" kivitel mehet csak, szintén smd kivitelben, szintén paralel több db.

Szia!
Tantál kondenzátorok nem bírják az impulzusüzemű terhelést, ezért használj inkább hagyományos elektrolitkondenzátort kapcsolóüzemnél. Bővebben: Link.

Köszönöm!

Hello! Nekem sincs jó tapasztalatom a kapcsolóüzemű táp kimenetére tett tantálokkal. Számtalan esetben (értsd "tömegesen") zárlatba ment át. Oldalán egy olvadt cseppel 2 OHM körüli átvezetéssel.

Nekem annyi tapasztalatom van ( volt ) több éves, napi 10-30 táp kontrollja után, hogy sacc 98 %-kal nem volt gond velük - ami meg újonnan selejtes volt, az fehéren izzott 0 perc üzem után.

Sziasztok!

Hozzájutottam kb 5-600 darab 7.5nF 1500V 2.5% fólia kondenzátorhoz. Eladni nem szeretném, tehát érdeklődnék, hogy mit lehetne építeni ennyi egyforma kondiból? Párhuzamosan kötve se lenne számottevő kapacitása sajnos..

Szia!
Pár maroknyiból például max 4-500 voltos váltófeszt sokszorozni megfelelő diódákkal.

Kapacitív csatolással szeretnék jelet venni és adni 12V-os táp vonalon. (A kontextus az, hogy modellvasút mozdony vezérlő lenne belőle, a szokásos DCC helyett gondolkodom ezen a megoldáson.) Lerajzoltam az elvi vázát, hogy hogyan működne:

Egyenirányítón és fojtótekercsen keresztül jön be a táplálás, ebből a szokásos regulátoros megoldással készül a mikrovezérlőnek 5V-os táp. A fojtótekercs a "gyors" jelekből szinte semmit nem enged át.

A jelet egy kis értékű kapacitáson keresztül vezetem a mikrovezérlő ki és bementi lábára. A kapacitás ahol a jelen gyors változás van, azt átengedi, de a DC részt kiszűri.

Vevőnek a mikrovezérlő lábat komparátor módban tervezem használni. (Vagy lehet, hogy beépítek egy Schmitt triggert, de a kérdés lényegi szempontjából ez mindegy, ezért nem rajzoltam ezt le.) A vevő kapacitást 2.5V-ra "előtölti" a feszültség osztó, ezért ekörül a feszültség körül lesznek észlelhetőek a jelek.

Adni pedig úgy tud az MCU, hogy az IO lábat kimenetre állítva a kapacitáson keresztül "rángatja" a 12V vonalat. Az áramot egy 125Ohm ellenállás korlátozza, hogy a 40mA-en belül maradjunk, ami a GPIO lábnak megengedett az adott MCU-n.

Az elvi működésből csináltam deszka modellt, szkóppal méregettem, szépen működik. Egyetlen kérdést nem tudok megoldani:

Amikor csatlakozik az áramkör a sínhez, akkor vevő kapacitás elvileg egy átmeneti időre 12V-ra emeli az MCU IO lábát. Gondolom az történik, hogy az IO pin beépített védődiódáin keresztül feltöltődik a vevő kondenzátor 12V-ra. Ilyenkor erre a rövid időre ez a láb az Absolute Maximum ratings-en kívül dolgozik, ugye a tápja még 0V (ez a jel érkezik először az áramkörbe mindent megelőzve), tehát 12V túlfeszültséget kap ez a láb.

A kérdésem az, hogy ezt a tranziens túlfeszültséget meg lehet-e oldani olyan módon, hogy a kapacitív csatolás egyékbént működőképes maradjon? Van-e erre bevett gyakorlati megoldás? Diódákkal a 0-+5V-ra kötni a bemenetet nem tűnik elegendőnek, mert valamit segíthet, de akármit is csinálok a feszültség biztosan fel fog emelkedni 12V-ra egy rövid ideig.

Nem irod, honnan kap az MCU delejt. Ha az is a leválasztott jelböl, akkor bonyolodik az ügy, ha nem, akkor egy shottky diodával ( anod a kondira a katod a +5V-ra ) lehuzhatod a 12 V-t a max. bementi szintre = Vcc.
A visszatáplálás már sokkal bonyolultabb lesz, mert a 12V-s táp általában igen kis belsö ellenállásu és ha még vonat is van a sinen az is söntöli ezt. Szoval a 12V ràngatása aligha fog menni egy MCU kimenetröl. Lehet, hogy a trafot egy megfelelö fojtotekerccsel kell majd leválasztani.

Tegyél egy 5.1V, vagy 5.6V-os zenert a 10-es láb, és a föld közé. Az nem fogja engedni a túlfeszültséget a kontroller lábon. Normál üzemben meg mint ha ott sem lenne.

Köszönöm a tippeket!

Massawa: Igen, a leválasztott jelből kap az MCU delejt. A Shottky-t szerintem így is oda lehet tenni védelemnek, ugye a regulátor kimeneti kondenzátorát fogja tölteni. Ha ez low-ESR, és a csatoló kondikhoz képest nagyobb értékű, akkor el tudja nyelni a túlfeszültség áramát elvileg.

Igen, a trafó oldal is ugyanígy le lesz választva két tekerccsel. Emiatt oda is kell tranziens védelem az áram megszakadásának esetére, ami Shottky illetve Shottky+Zener lesz a tekercsek két oldalán. A mozdony oldalon az egyenirányító egyben kikapcsolási tranziens védelemként is működik a terveim szerint.

Suba53: A problémám leginkább az, hogy akárhogy is nézem legalább elvileg akkor is a megengedett fölé fog menni a feszültség, ha bármilyen diódával is védem, legalább a dióda kapcsolási idejére, hiszen az sem tudja végtelen gyorsan elszállítani a töltést. Van-e olyan módszer, ami elvileg is tényleg elkerüli ezt a problémát teljesen? Vagy ez a megoldás _elég jó_ és a gyakorlatban nem lesz gond belőle?

Az áramkör egyébként breadboardon működőképesnek látszik, a lerajzoltnál annyival lesz bonyolultabb, hogy mivel a mozdonyt mindkét irányban a sínre lehet helyezni, ezért a kommunikációt úgy kell megoldani, hogy bármilyen irányban feltéve is működőképes legyen. Ezért mindkét sínnel lesz egy-egy kapacitás, amin keresztül kommunikálunk. Adó oldalon a kettőt ellentétesen rángatjuk, vételi oldalon pedig feszültség követő műveleti erősítő után egy Schmitt trigger állít elő négyszögjelet a két oldalról vett jel különbségéből. Ez a mozdonyt bármely irányban feltéve működik, csak a négyszögjel polaritása lesz fordított, amit a szoftver kezelni fog.

A táp bevezetésénél lévő adó-vevő lényegében ugyanilyen lesz, azzal a különbséggel, hogy ott ismerjük a polaritást, ezért ott nem lesz szükség egyenirányításra.

Nem tudom ismered-e a Halmai könyvet, jo 40 éves irodalom, azt hiszem elérhető digitalizált formában is. Ők meglehetősen sok energiát fektettek a megoldásba, ma mégsem hiszem, hogy ezt az elvet kellene ujra elővenned, sőt két irányu kommunikáciora, ami nem olyan egyszerű, ahogy elképzeled.
Ahhoz, hogy a jeleket ráerőltesd a sinekben levő DC-re és még azzal a mozdonyban munkát is végeztess - ellátni táppal az MCU-t plusz az általa vezérelt fogyasztokat (függetlenül a mozdonyban amugy is rendelkezésre álló DC nélkül) ahhoz komoly teljesitmény kell. Nagyon régen, még izzos világitásu kocsiknál kb 5 W kellett egy vonathoz ( mozdonymotor nélkül).
Amikor meg a mozdonyban levő MCUnak kellene valamit visszaküldeni a sineken, ezeket a terheléseket mind le kell küzdeni, ami ugye már lassan a perpetuum mobile esete. Azaz azt az energiát kellene leküzdened amiből maga az ado él.
Amondo vagyok, hogy gondold át még egyszer az egész ügyet. Nem kell azonnal DCC-re gondolni, de érdemes átrágni a DCC elveket, és a sinekbe nem DC-t nyomni, hanem PWM-met egy MCU-val akár rendszeresen nagyobb frekin (1-5 kHz) megszaggatni, és kialakitani egy időablakot a jármüveken levő MCU-k számára. Ilyenkor a sinben nincs más csak az a jel, ami a kommunikaciora kell, viszont a táp kérdés negoldott a PWM-ből
Mélyebben nem foglalkoztam az üggyel, de teljesen más profi területen igy oldottuk meg a kevertáramu kommunikaciot. ( az sem volt tul egyszerű).

Köszönöm a tippeket! Bár a méréseim szerint és elvben is működne ez az elképzelés, de valóban nagyon sok a felmerülő probléma, ezért inkább maradok DCC-nél. Legalábbis egyelőre ezt gondolom, félretettem a projektet. Pedig nagyon tetszett.

Az okok ami miatt lemondok erről az útról:

* Elsőre azt hittem, hogy egyszerűbb lesz ez a megoldás, mint a DCC, és elvben valóban egyszerű, de a védelem, jelerősítés és polaritásváltás miatt elszaporodtak az alkatrészek és túl bonyolult és nagy lett az áramkör.
* A szükséges tekercsek sem kicsik éppenséggel, nehéz lenne elhelyezni őket. Bár a DCC-hez szükséges kondenzátor sem kicsi...
* A sín kapacitásával és a mozdonyok fojtótekercseivel számoltam (ez a két lényegi paraméter, ami a sínt mint átviteli közeget jellemzi), és eddig rendben is volna minden. De ha csinálok később világítást a kocsikba, akkor ott is minden kocsiba fojtótekercs kell, és a teljes fojtást még úgy is minden hozzáadott kocsi rontja. Sokkal bonyolultabb lenne tehát az egész rendszer összességében ezen a módon.

A gondolkodásnak ezt az irányát tehát lezártam, de nem bánom hogy belevágtam, mert sokat tanultam belőle.

Ha csak a kocsik világitása a cél, akkor valoban sokkal egyszerübb a ma már fillérekért kaphato megfelelő erősitő >10W, ami legalább 12 V amplitudoju jelet ad. Ennek a bemenetésre csinálsz egy primitiv 1-10 kHz szinuszos oszcillátort. Ezt egy kondival meg egy tekerccsel rákombinalod a sinekben levő DC-re, a kocsikban csak a DC-t kell kiszűrni egy kondival 10-100 nF. Semmi más nem kell. ( ha kihagyod a kondit a kocsibol akkor DC-ben is világit meg akkor is ha van szinusz a sinen.