Ez az írás mérnöki szempontból közelíti meg a hangsugárzókat, ami alapján a meghajtók paramétereinek vizsgálatával keressük a választ arra kérdésre, hogy képes-e biztosítani a vele szemben támasztott igényeket. A műszaki paraméterek azonban sajnos nem fogják megmondani, hogy a kiszemelt típus hangja fog-e tetszeni, vagy sem. Minden meghajtó konstrukciónak megvannak a jellegzetességei. Másként szól egy papírmembrán, mint egy műanyag, vagy egy fém. Itt már az egyéni ízlés is meghatározhatja a végső választást. Sikeres konstrukciókból is kiindulhatunk, ha be tudjuk szerezni a meghajtóit.

   Ha fenntartjuk a mérnöki megközelítést, meg kell tudnunk fogalmazni, hogy mire van szükségünk, mire van lehetőségünk és azt milyen sugárzóval tudjuk megvalósítani. Itt az elérendő hangnyomást, az elhelyezési lehetőségeket, valamint a hallgatandó hanganyag jellegét kell műszaki paraméterekre váltani. Hosszútávú otthoni zenehallgatásra 75...85 dB szintet célszerű megcélozni, ekkor a dinamikacsúcsokban 95-100 dB-re számíthatunk. Célszerűen a mélysugárzót kell megvizsgálni elsőként, hogy megfelel-e ezeknek a követelményeknek, mert várhatóan annak lesz a legalacsonyabb a hatásfoka. Egy modellező programban azt szükséges megnézni, hogy a dinamikacsúcs eléréséhez mekkora villamos teljesítmény szükséges és ebben az esetben a vizsgált meghajtó membránkitérése benne marad-e az X_max+0,15X_max tartományban. Ha nem, akkor választhatunk másik meghajtót, vagy módosíthatunk a konstrukción, hátha sikerül kompromisszumra jutnunk magunkkal. A szükséges teljesítményigényre érdekességképpen hadd idézzem John Linsley Hood-ot (1925-2004, brit elektronikai mérnök és szakíró, akinek a neve az 1969-ben publikált "A" osztályú végfokozatáról vált széles körben ismertté), aki a mai trendekkel teljesen ellentétes véleményt fogalmazott meg, amikor (igaz 1969-ben) azt állította, hogy egy átlagos lakószobában, átlagos érzékenységű sugárzókhoz, 2x10 W villamos teljesítmény teljességgel elegendő (többek között ezért is méretezte világhírűvé vált erősítőjét ekkora teljesítményre). Ez az álláspont meglepő lehet, viszont saját tapasztalat alapján meg tudom erősíteni, hogy a mérőerősítőmben ±12 V-ról üzemelő (monó) TDA2030 villamos teljesítménye (elméletileg 6 ohmon max. 12 W) akkora hangerőt tud produkálni, hogy igazából többre nincs is nagyon szükség. Természetesen egyetértek azzal, hogy egy kevésbé kivezérelt, nagyobb teljesítményű erősítő jobb minőségi paraméterekkel működik, viszont szerintem ekkora hangerővel bőven elegendő zenét hallgatni, ha a család és/vagy a szomszédok is bírják. Ezt annak alátámasztására írtam le, hogy a mélysugárzó kiválasztásakor fontosabb paraméter a legnagyobb lineáris kitérés, mint a villamos terhelhetőség.