Egyelőre pár mérési eredmény, a vas doboztető nélkül.
A tranziensekhez annyit fűznék hozzá, hogy sok más táptól eltérően itt (a ms-os helyett) µs-os tartományban vannak a tranziensek, azaz a huzalok induktivitása miatti tranziensekkel összemérhető szinten. Gyakorlatilag néhány µsec alatt áll be a kimenet.
A zavar tüskék is igen rövid idejűek, 50...100MHz-es tartományba esnek, reményeim szerint ezen még tudunk majd javítani. Effektív értékre már eleve nem olyan sok a zaj, de az is fog még javulni.

Jól néz ki. Tehetnél fel 3 (illetve 6) ernyőfotót arról hogy mekkora zavarjel van a kimeneten, amikor mondjuk be van állítva 20 vagy 30V, a kimenet pedig terheletlen, van valamekkora terhelés, és van nagyobb, olyan 10A körüli terhelés (zömében ohmos). Mindezt az 50Hz-es jelre és az előszabályozó üzemi frekijére is megnézve.

Találtam egy szkópábrát a rezonáns, ZVS, led-tápegységemről.
200W terheléssel, a félhíd alsó FET gate és drain elektródán mért hullámforma.

Folytatódik a 120V / 15A -es labortáp fejlesztés, sajnos jelenleg kicsit zsúfolt, de tulajdonképpen ez még nem a végleges állapot.

Az a kép önrezgő tápról készült, terhelés közben jóval meredekebb. Fix frekis rezonáns táp esetében viszont, ahol a holtidő is fix, ott csak annyit változik (ha optimálisan van méretezve), hogy nem lesz teljesen egyenes a trapéz szára, hanem ívesebbé válik. Ha nem sikerül optimálisra a méretezés akkor rövidül a fel/lefutási idő, de nem drasztikusan.

Tisztában vagyok vele, azért nem is csinálnék olyat.

Igen, terheletlenül, de hogy néz ki ha mondjuk teljes terhelésre dolgozik?

Ha fontos hogy kevés zavart termeljen a táp: Rezonáns ZVS tápot meg lehet csinálni olyanra, hogy szinte trapézjel jöjjön ki belőle.
KÉP1
KÉP2
Itt nem a FET kapcsol ilyen lassan, a trapéz száránál mindkét FET zárt, a feszültségváltozás meredekségét elsősorban a trafó primer induktivitása, a FET kapacitások, és a ZVS kondenzátor határozzák meg. Pont a fentiek miatt lehet jó akár labortápba is. Ahogyan tothtechnika2 is írta, az előszabályozó pl. több zavart termel. Az egy kemény-kapcsolással működő step-down konverter, ahol meredek fel-lefutás van a feszültségben.

Egy ZVS tápnál az 555-ös előszabályzó sokkal több zavart termel.

Az alap (szabályozás nélküli) rezonáns tápnak valóban rendesen esik a feszültsége terhelésre, de ezt eleve be kell kalkulálni. A másik, hogy itt igazából az is követelmény lenne, hogy az előszabályozóból kijövő zaj, zavar a terheléstől függetlenül is alacsony maradjon, tehát akkor is ha csak 1uA terhelés van a kimeneten, meg akkor is ha 10A. Ezt a rezonáns táp alapból nem teljesíti de lehet trükközni a veszteség rovására. Ha le van lassítva a kapcsolóelemek átkapcsolási ideje, akkor nagy mértékben csökken az átkapcsolásból eredő zavar (még lágyabb lesz), cserébe melegedni fog, mert ugye minél tovább tart az az idő amíg a FET átkapcsol vezetőből zárt állapotba annál több disszipáció lesz rajta, mert ezt az átmeneti állapotot tekinthetjük ilyenkor analógnak is, azaz az éppen aktuális feszültség szorozva az aktuális árammal rajta fog hővé alakulni.

A minimális leírás alapján kimondottan erősítők táplálásához ajánlják, tehát dinamikus terhelést jól kellene viselniük. Szintén az erősítős célfelhasználás miatt bizonyos fokú alulméretezés valóban elképzelhető, mert azok átlagos terhelése csak kb. harmadnyi.

A linkelt tápokkal volt szerencsém találkozni. Nem javasolnám labortáphoz egyiket sem. A kimenet terhelés nélkül nem stabil, terhelve zajossá válik. A segédtápok terhelés nélkül csak összevissza impulzusok. Úgy 9-14V közötti feszt adnak terhelt főkimenet mellett. Folyamatos terhelés mellett nagyon melegszenek (trafó tekercs, diódák). Egyébként a kapcsolásuk nem lenne rossz, de nagyon alul vannak méretezve és nincs rendes zavarszűrés. Kis átalakítással csak + feszt is tudnának dupla áram mellett.

Nem volt még a kezemben ilyen tápegység, és gyakorlatilag nulla dokumentáció van hozzá, de csak a fotó alapján, és minimális tapasztalatomra alapozva lehet ezen is segédtáp. Az értékét nem tudjuk, +-12 vagy +-15 V körüli értékekkel találkoztam eddig.

Véleményem szerint ezek a tápok nagyon megfizethetőek. Egy 500W-os verziót vélhetően nem fogsz tönkretenni. Viszont a 10.000µF-os kondit mindenképp ki kell venni a bementről, helyette pár 1-5µF/100V fóliakondit lenne érdemes berakni. Természetesen az egyenirányító diódák is feleslegesek kapcsoló üzemű táphoz. Annyit fűznék még hozzá, hogy ezekbe a tápokba nem látok segédtáp lehetőséget, de azt a trafóra plusszba simán meg tudod csinálni te is, kb 2-3 menetet kell rátekerni pluszba + egy kis shottky gratz + pár µF kondi és kész is a segédtáp. A segédtáp - kimenetét 1-2 nF Y kondival le kell a védőföldhöz testelni.

Úgy gondolom, hogy nálad jóval szerényebb képességű hobbisták is építettek már rezonáns tápot. Még ha elsőre nem is sikerült túl jól, esetleg második, harmadik nekifutásra elfogadható lett. Egyszóval gyakorlat teszi... másrészt pedig a kapcstápos témában biztosan tudunk segíteni, igazítani a nyákterven, vagy éppen hibát keresni, megoldást találni egy-egy felmerülő problémára.
Elsőre persze nem kell azt várni, hogy egy sokszorosan reprodukálható, csaknem hibamentes, vagy hekkelés nélkül egyből működő tápot sikerül csinálni - de némi energiát belefektetve ide is el lehet jutni. A nagyobb nehézség talán az, hogy egy hálózati táp építéséhez kellhet némi műszerezettség. Rezonáns táp esetében hasznos ha egy-két jó multiméteren kívül van még pl. L-C mérő, oszcilloszkóp, 230V/230V-os leválasztó trafó. Persze enélkül is lehet, de úgy nehezebb.
Ezek közül talán az oszcilloszkóp a legdrágább műszer, de az eléggé univerzális, sok más dologra is jó. Pl. ha már előszabályozós tápot építesz, annak a működését is érdemes megvizsgálni vele. A te esetedben úgy látom, hogy elég sokféle áramkört építesz, biztos, hogy sokszor vennéd hasznát, (ill. igazából nem is tudom, talán van is ilyen műszered?)

Egy lehetséges alternatíva.
500 W-os változat is van.
És még számos egyéb lehetőség is. Árban pedig valóban vetekszik a trafóval, de ha ilyet építenék be, akkor a tápegység saját diódahídja, és esetleg a puffere is feleslegessé válna, és akkor már ide billenne a gazdaságossági mérleg nyelve.
De ha egy ilyen elromlik, akkor azt nagyon macerás orvosolni.
Mellékeltem egy képet, hogy a feszültség is választható.

Ezek a töltők flyback topológiájúak, és nem kevés zajt, zavart termelnek, amiből elég sok át szokott menni az analóg szabályozón is, és megjelenik a kimeneten. Nem véletlenül írnak rezonáns tápról. Nálam akkor bukott meg ez az előszabályozós dolog, amikor egy ilyen tápról élesztettem egy erősítőt és próbáltam volna méricskélni, de egyszerűen lehetetlen volt a nagy mértékű zavar miatt. Azóta inkább mezei analóg áteresztős tápot használok ilyen feladatokra.
Nyilván, van amire tökéletesen megfelel, mondjuk egy 20W-os lednek teljesen mindegy hogy mennyi zavar ül a tápon.

Amit én linkeltem, az fix 42V-os, abból két db-ot kell sorba kötnöd, és kb. 12eFt-ból kijön 84V 2A. Amit te találtál, szimmetrikus tápokat, olyat még nem láttam ekkora feszültségben, kapcsolóüzemű táppal.
Én ezt a 42V-os tápot 10€-ért szoktam látni, postával max. 14€/db, , 2db max. 28€, ami kb. 9eFt, ami a fele a 18eFt-nak, de cserébe nem újak a tápok (nem mintha ez bármit is számítana).
Kérdés, hogy mi számít jobban, az ár, a súly, a garancia, vagy az összteljesítmény?

Valójában találtam én egy csomó tápegységet, csak azok mindegyike dupla feszültséget állít elő (választható értékűt), akár +-80V-ot is. Felmerült bennem ha vennék +-40V-os típusokat, akkor azok két széle között elvileg ott lenne a nekem kellő 80V. De ezek 18000 Ft + szállítási díj körül mozognak, ami már vetekszik a trafó árával (de cserébe sokkal könnyebb). Egyszóval még nem dőlt ez a dolog.

Adja magát, hogy két db. 42V-osat sorbaköss. Az átlag e-scooter töltő 42V 2A-t tud, ebből kettő, és lesz 84V 2A-ed, ha ez elég. Relatív olcsó is (én néha 4eFt-ért látok egy db-ot).
Gyorsan rákerestem: Bővebben: Link

Jó a meglátásod, de a rezonáns tápok készítése egyáltalán nem egyszerű (számomra). Tanulmányoztam részletesen Skori honlapjának ezzel foglalkozó részeit (is), ahol az elméleti rész jól nyomon követhető. De az ilyen tápokban lévő trafók reprodukálhatósága, és a paneltervezés érzékenysége túl sok buktatót rejt magában. E miatt egy ilyen tápot megbízhatóan utánépíthető módon dokumentálni egyáltalán nem egyszerű história.
Próbáltam készen is vásárolni ilyet, de nem találtam 75-80 V-os kimeneti feszültségű típusokat.
Ha neked van életképes alternatívád erre, esetleg vásárlási javaslatod, akkor azt szívesen fogadnám.
Nekem kisebb teljesítmény is elegendő, de a kimeneti fesültséget szeretném megtartani.

Mindezzel szemben egy trafó nagyon jól kézben tartható műszaki produktum, bármilyen beszerezhető, és szinte tönkretehetetlen. Tehát ennek választása is indokolható.

Ez így van!
Ettől én még nem értek egyet minden megoldással , ennyi!
De ez Atti tápja, Ő így döntött.

Ez nem tévedés, hanem eltérő vélemény! Anno követtem a sztorit, aztán nem lett belőle építés.
Ettől én nem vagyok se neked, se Attinak az ellensége!!
Atti jelentős időt és forrásokat szánt erre, ez mindenképp becsülendő, és a tudása is jelentősen gyarapodott.

Nagyjából senki sem használt még áteresztő FET-et egyik tápban sem, amikor Attila tápjában már az volt. A lebegő opampos táp elve ugyan már régóta ismert, de Attila megoldása a gyakorlatban sokkal jobb volt, az akkor elérhető tápokhoz képest. Tranziens viselkedést, ill. ilyen mérési eredményeket, senki más nem tett közzé a tápjáról... valószínűleg nem véletlenül.
És hogy mi a helyzet most? Itt a HE-n elérhető tápok közül, most is az egyik legjobb.
Egyáltalán nem nevezhető elavultnak.
Azt pedig, hogy mennyi tudás kell hozzá, szerintem csak az tudja felmérni aki ennél jobbat tud tervezni/készíteni.

Tévedsz. Mikor az Attila ezt fejlesztette ez már a sokadik tápja volt ráadásul előtte már készített működő kapcsolúüzemű tápot. Az meg, hogy mi elavult... hát erről lehetne vitatkozni.

Amikor Attesz ezt a tápját fejlesztette, nem állt még a tudása magaslatán, elégé elavult volt már akkor is a kapcsolási séma! Aztán jött a méregdrága speckó alkatrész mániája...
Nem rossz ez, nem kell hozzá túl sok tudás!

Már az Attilánál sem értettem, de nálad sem értem, hogy egy kapcsolóüzemű labortápnál miértnem egy rezonáns tápot használsz? Egy 100W-os trafó súlyának a feléből kijön egy 1kW-os.

Mivel szükségem volt arra, hogy lefoglaljam magam, és szerettem volna ezt értelmesen tenni, ezért első körben a tervező eredeti paneljének pontos lemásolására gondoltam, ami egyben Eagle gyakorlás is. A panelrajzolásban van némi gyakorlatom, ezért már a lerajzolás elején felfigyeltem néhány apró jobbító lehetőségre. Aztán egyik változás hozta a másikat. Utána eszembe jutott a korábbi építéskor szerzett néhány tapasztalat amit szintén próbáltam kedvem szerint érvényesíteni.
A felvetésed megalapozott. Ezen a panelon 2 mm szélesek a vezetősávok, ami önmagában 6,2 A áram vezetésére alkalmas 20°C környezeti hőmérséklet növekedés mellett. Tehát a 10 A-hez patkolással ezt is meg kell erősíteni. Egy rövid ideig lamentáltam azon, érdemes-e növelni a vezetősáv szélességét. Ezt kb. 3 mm szélességig elbírta volna a terv, de ez még mindig csak éppen tudta volna a kívánt áramerősséget. A TO220-as tokozások nem tudnak értelmesen csatlakozni 3 mm-től szélesebb vezetősávokhoz, ezért ezt az irányt elvetettem, és maradt az eredetileg is jól működő ráforrasztással történő keresztmetszet növelés. Mellékes szempont, de nálam jelentkezni fog, hogy a hurcolhatóság miatt az eredetitől kisebb trafóm lesz, ezért a határértékek is kisebbek lesznek.

Azért bennem felmerült így utólag egy kérdés (tudom utólag könnyű), de ha már újra rajzoltad ezt a nyákot, és kicsit módosítottál rajta, akkor nem lett volna érdemes a nagy áramú vezetősávokon szélesíteni egyúttal? Avagy itt is az az elképzelés, hogy a vezetősávok meg lesznek erősítve huzal ráforrasztásával? Esetleg ez sem kell mert bírja a nyák a 10A-es terhelést így is?

Biztos úgy van, ahogy írod. De a panel láthatóan gyári és erősen gyanítom nem egy készlet készült belőle. Szerintem nagy keletje lenne egy hasonló minőségü panelnak, mint LPSU3A50V - os.