Szia!
Köszi az észrevételeket, most újra kellene gondolnom az egészet, mert akkor így ahogy én építettem , hát eléggé hibás.

Egyetértek veled abban, hogy a leválasztó trafótól azt várjuk, hogy a hálózattól független legyen mind a két kivezetése.
Abban is igazad van, hogy a védővezetőt nem szokták bekötni a kimeneti csatlakozóba (gondolom erre is van szabály).
Én nem vagyok villanyszerelő, nem is értek hozzá, csak belegondolok a várható eredménybe, ezért kérdezem.
A trafó vasmagját miért kell bekötni a védővezetőbe? Ha fém a doboz, akkor azt még megértem, de a biztonsági leválasztó trafó vasmagja nem indifferens ebből a szempontból? És ha kettős szigetelést valósítunk meg akkor már ez is felborulna, mert ott egyáltalán nincs védővezető. Úgy általában is zavaros nekem a védővezetők indoklása, mert van olyan helyzet amikor tényleg életet ment és van amikor éppen a hiánya lenne a kívánatos. Nekem sok esetben észszerűbbnek tűnik a fémrészek egyen-potenciálra hozása.

Szia!
Alapvetően nincs vele nagy baj, ha a megadott korlátozásokkal használod és bekötöd meg kikötöd a földelést ahol szó volt róla.

Az érzékenyebb primer biztosító egy javaslat, a következő projektem nekem is egy elválasztós szabályozható táp lesz, de az első trafó amit vettem hozzá tönkrement. Méghozzá azért mert túlmelegedett és összeégett rajta a rézhuzal szigetelés. Ez megelőzhető lett volna ha a primer körben olyan védelem van, ami a bekapcsolási áramlökésre még nem, de 1,5-2x túlterhelésre biztosan működésbe lép. Akkor nem tudott volna úgy felhevülni a rézhuzal tekercselés, hogy összeolvad rajta a lakk. Mondjuk ha a védelmed megfelelő a szekunder körben, akkor már ez magas fokú védelmet biztosít a primer számára is, mert külsőleg nem tudod túlterhelni a trafót.

Kétpólusú kapcsolót tettél a primer körbe, az mindenképpen jó mert dugvillás lesz és sosem tudhatod melyik szálon jön a fázis és hogy ne csak a nullát szakítsd meg (ilyenkor a fázis részéről minden belső rész fázisfeszültségen marad a készülékben), ezért ide alapvetően kétpólusú kapcsoló ajánlott.

Ugyanezen okból kifolyólag nem kötelező, de ha kismegszakítót tennél a primer körbe is akkor legyen kétpólusú (és nem 1P+N), ami együtt működik és egyszerre szakítja meg mindkét aktív vezetőt, bármelyikre is kerül a fázis.

A műszered néhányszor 10mA-t vesz fel. Előtte egyedül a fő szekunder kismegszakító van, ami most 1A. Én jónak látnék a műszer elé még egy pici 200-250-315mA-es olvadót. A leágazás maradhat így a kismegszakító után, ekkor látod hogy aktív-e a kimenet vagy ki lett kapcsolva. De ha közvetlenül a trafóra teszed akkor meg azt látod, hogy ha esetleg ki van kapcsolva a kimenet, attól függően a trafó még működik-e vagy a teljes készülék kapcsolt ki. Bár én hagynám a kismegszakító után és a trafóra tennék egy jelzőlámpát inkább.

Villamos elválasztással is érhet áramütés, ha több fogyasztót használsz egyszerre és úgy lesz kettős hibád, hogy az egyiknél az egyik vezető, másiknál a másik vezető kerül ki a fémtestre. De ezt elkerülheted ha a kialakításnál betartod az alapvető szabályokat.

A kimeneti kismegszakítód is megfelelő alapesetben (most nincs időm szabványt olvasni, de szerintem nem követelmény a kétpólusú és a teljes leválasztás) ha egyetlen dugaljad és egyetlen fogyasztód van. Ebben az esetben semmilyen más védelem ellátására nem alkalmas, csakis a transzformátor túlterhelés elleni védelmére, hogy megvédje a szekunder tekercs leégését. Ebben az esetben nem lehet áramvédőt sem alkalmazni, mert hatástalan marad.

Ha viszont több fogyasztót is akarsz használni egyszerre, akkor alapvetően egy PE csatlakozós elosztó ezt megoldja, viszont ebben az esetben a szekunder oldali védelemnek meghatározott időn belül le kell kapcsolnia kettős testzárlatnál, ha az két különböző vezetővel lép fel. A szekunder kismegszakítód elég kicsi értékű, ezért valószínűleg ennek megfelel.

Ezen felül növelheted több fogyasztó esetén a védelmet (de nem követelmény az áramvédő sem), ha a több dugaljat alapból a készülékbe építed be. Ekkor a védőérintkezőket össze kell kötni egymással és nem kell hozzákötni semmi máshoz. Ilyenkor biztosítja a lekapcsolást a közvetlenül a trafó kimenetére kötött védelem, akár az egypólusú is. Ha viszont minden dugaljat külön akarsz védeni, akkor azoknál viszont kétpólusú védelem kell, mert kialakulhat olyan zárlat, hogy vagy az egyik vezetőn vagy a másikon keresztül megy.
Ezen felül ebben az esetben már van értelme áramvédőt is alkalmazni ami nem kötelező, de fokozott biztonságot nyújt a kisebb szivárgóáramok érzékelése miatt. Akkor is teljesértékűen működik, ha egyel kevesebb dugaljhoz építesz be, mint amennyi van (mindegy hogy melyiknél nem lesz).

A vezeték színétől függetlenül működik a kapcsolás, csak nekem nem tetszik ott a fázis-nulla és a kék. Én minimum feketével vezetékeztem volna, de szerintem nincs akadálya más megkülönböztethető színnek sem, mi pl. automatika elosztókban a 230V-os földfüggetlen vezérlőfeszültséget pirossal vezetékezzük.

De neked kell definiálni, hogy egyáltalán hogyan és mire használnád, milyen kialakítás szükséges minimum az igényeidnek.

Valamikor összedobok egy sémát, hogy én hogyan gondolom jónak a sajátomat.

Mutatsz fotót a kész műről, lehetőleg a belsejéről is?

Véleményeznéd az én leválasztó egységem bekötését is? (Nem valószínű, hogy változtatok rajta, mert jól működik, de ha van benne hiba, akkor azon elgndolkoznék.)

Köszönöm a részletes tájékoztatást, várom a "sémát".
Alkotó: ment a levesbe a mű, elöről kezdem az egészet

HA kettős szigetelésű lenne a transzformátor, akkor ez nem téma és nincs is hova kötni a védővezetőt. De be volt linkelve a konkrét trafó és ez kimondottan olyan kialakítású, amin egy csatlakozási pont-saru rá van szerelve magára a lemezelt vasmagra.

Valószínűleg fémdobozos készülék lesz, vagyis I. érintésvédelmi osztályú, azaz testzárlatra kell hogy lekapcsoljon sokkal az adott dugalj előtt lévő védelem a leágazáson. Ha a készülék fémháza be van kötve és meghibásodik a trafó, akkor a bekötéstől függetlenül valószínűleg lesz annyi fémes kapcsolat, hogy a védelem működésbe lép a testzárlatra. Ezt csak elősegíti a trafó közvetlen biztos PE bekötése, ha erre a lehetőség is adott. Úgy ahogy nagy méretű kapcsolószekrényeknél is be vannak vezetékkel kötve az ajtók annak ellenére hogy vélelmezhetően az acél zsanér sem fog megengedni akármekkora potenciálkülönbséget a fémváz és az ajtólap között. (Ugyanilyen összekötést viszont 10m-es polcsornál sem kötelező, ha egymásba csúszó fülek/csavaros kötés van, felületvédelemtől függetlenül...) csak a munkavédelmisek szokták túltolni még az 1m-es salgó polcok felesleges EPH-zását is.

A másik szempont, hogy ha pl. nem egymáson vannak a tekercsek, hanem osztott csévén, akkor a primer fázisfeszültség jó eséllyel úgy tudna a szekunder körbe kerülni, hogy először áthúz a magra és onnan a szekunderbe. Ha a mag közvetlenül le van földelve, akkor a primer meghibásodásánál máris életbe lép a betáp védelem és esélye sincs kijutni a kimenetre. Ez az az eset, amikor még kimondottan javasolt a trafómag földelése, ha házi készítésű, akkor is.

A szekunder körben és a szekunder köri csatlakozóaljzatoknál - még ha földelőérintkezővel is vannak ellátva - semmi keresnivalója a betáphálózat földelésének, ez szabványi előírás.

Mielőtt szétbombázod meghatározhatnád, hogy mi is volt az elképzelés és mire kell pontosan.

Leírtam, hogy alapvetően nincs ezzel sem nagy probléma a földelés helyes bekötésein kívül. Valamint hozzá lehet adni extrákat alkalmazástól függően.

Azt azonban fontos lenne meghatároznod, hogy meddig akarod növelni a biztonságot (ÁVK nem szükséges, de alkalmazható és nem kis költség főleg ha több kell).
Valamint szükséges-e hogy több fogyasztót egyszerre használj, kvázi tervezted valaha is, hogy erről még elosztót használj és több mindent dugj bele vagy csakis javításhoz és élesztéshez használnád kizárólag mindig egyetlen készülékkel a kimeneten?

-Próbálom értelmezni a javaslataidat, és azok alapján javítani
-Csakis javításhoz és élesztéshez használnám, kizárólag mindig egyetlen készülékkel a kimeneten.