Szia!
Köszi az észrevételeket, most újra kellene gondolnom az egészet, mert akkor így ahogy én építettem , hát eléggé hibás.

Egyetértek veled abban, hogy a leválasztó trafótól azt várjuk, hogy a hálózattól független legyen mind a két kivezetése.
Abban is igazad van, hogy a védővezetőt nem szokták bekötni a kimeneti csatlakozóba (gondolom erre is van szabály).
Én nem vagyok villanyszerelő, nem is értek hozzá, csak belegondolok a várható eredménybe, ezért kérdezem.
A trafó vasmagját miért kell bekötni a védővezetőbe? Ha fém a doboz, akkor azt még megértem, de a biztonsági leválasztó trafó vasmagja nem indifferens ebből a szempontból? És ha kettős szigetelést valósítunk meg akkor már ez is felborulna, mert ott egyáltalán nincs védővezető. Úgy általában is zavaros nekem a védővezetők indoklása, mert van olyan helyzet amikor tényleg életet ment és van amikor éppen a hiánya lenne a kívánatos. Nekem sok esetben észszerűbbnek tűnik a fémrészek egyen-potenciálra hozása.

Szia!
Alapvetően nincs vele nagy baj, ha a megadott korlátozásokkal használod és bekötöd meg kikötöd a földelést ahol szó volt róla.

Az érzékenyebb primer biztosító egy javaslat, a következő projektem nekem is egy elválasztós szabályozható táp lesz, de az első trafó amit vettem hozzá tönkrement. Méghozzá azért mert túlmelegedett és összeégett rajta a rézhuzal szigetelés. Ez megelőzhető lett volna ha a primer körben olyan védelem van, ami a bekapcsolási áramlökésre még nem, de 1,5-2x túlterhelésre biztosan működésbe lép. Akkor nem tudott volna úgy felhevülni a rézhuzal tekercselés, hogy összeolvad rajta a lakk. Mondjuk ha a védelmed megfelelő a szekunder körben, akkor már ez magas fokú védelmet biztosít a primer számára is, mert külsőleg nem tudod túlterhelni a trafót.

Kétpólusú kapcsolót tettél a primer körbe, az mindenképpen jó mert dugvillás lesz és sosem tudhatod melyik szálon jön a fázis és hogy ne csak a nullát szakítsd meg (ilyenkor a fázis részéről minden belső rész fázisfeszültségen marad a készülékben), ezért ide alapvetően kétpólusú kapcsoló ajánlott.

Ugyanezen okból kifolyólag nem kötelező, de ha kismegszakítót tennél a primer körbe is akkor legyen kétpólusú (és nem 1P+N), ami együtt működik és egyszerre szakítja meg mindkét aktív vezetőt, bármelyikre is kerül a fázis.

A műszered néhányszor 10mA-t vesz fel. Előtte egyedül a fő szekunder kismegszakító van, ami most 1A. Én jónak látnék a műszer elé még egy pici 200-250-315mA-es olvadót. A leágazás maradhat így a kismegszakító után, ekkor látod hogy aktív-e a kimenet vagy ki lett kapcsolva. De ha közvetlenül a trafóra teszed akkor meg azt látod, hogy ha esetleg ki van kapcsolva a kimenet, attól függően a trafó még működik-e vagy a teljes készülék kapcsolt ki. Bár én hagynám a kismegszakító után és a trafóra tennék egy jelzőlámpát inkább.

Villamos elválasztással is érhet áramütés, ha több fogyasztót használsz egyszerre és úgy lesz kettős hibád, hogy az egyiknél az egyik vezető, másiknál a másik vezető kerül ki a fémtestre. De ezt elkerülheted ha a kialakításnál betartod az alapvető szabályokat.

A kimeneti kismegszakítód is megfelelő alapesetben (most nincs időm szabványt olvasni, de szerintem nem követelmény a kétpólusú és a teljes leválasztás) ha egyetlen dugaljad és egyetlen fogyasztód van. Ebben az esetben semmilyen más védelem ellátására nem alkalmas, csakis a transzformátor túlterhelés elleni védelmére, hogy megvédje a szekunder tekercs leégését. Ebben az esetben nem lehet áramvédőt sem alkalmazni, mert hatástalan marad.

Ha viszont több fogyasztót is akarsz használni egyszerre, akkor alapvetően egy PE csatlakozós elosztó ezt megoldja, viszont ebben az esetben a szekunder oldali védelemnek meghatározott időn belül le kell kapcsolnia kettős testzárlatnál, ha az két különböző vezetővel lép fel. A szekunder kismegszakítód elég kicsi értékű, ezért valószínűleg ennek megfelel.

Ezen felül növelheted több fogyasztó esetén a védelmet (de nem követelmény az áramvédő sem), ha a több dugaljat alapból a készülékbe építed be. Ekkor a védőérintkezőket össze kell kötni egymással és nem kell hozzákötni semmi máshoz. Ilyenkor biztosítja a lekapcsolást a közvetlenül a trafó kimenetére kötött védelem, akár az egypólusú is. Ha viszont minden dugaljat külön akarsz védeni, akkor azoknál viszont kétpólusú védelem kell, mert kialakulhat olyan zárlat, hogy vagy az egyik vezetőn vagy a másikon keresztül megy.
Ezen felül ebben az esetben már van értelme áramvédőt is alkalmazni ami nem kötelező, de fokozott biztonságot nyújt a kisebb szivárgóáramok érzékelése miatt. Akkor is teljesértékűen működik, ha egyel kevesebb dugaljhoz építesz be, mint amennyi van (mindegy hogy melyiknél nem lesz).

A vezeték színétől függetlenül működik a kapcsolás, csak nekem nem tetszik ott a fázis-nulla és a kék. Én minimum feketével vezetékeztem volna, de szerintem nincs akadálya más megkülönböztethető színnek sem, mi pl. automatika elosztókban a 230V-os földfüggetlen vezérlőfeszültséget pirossal vezetékezzük.

De neked kell definiálni, hogy egyáltalán hogyan és mire használnád, milyen kialakítás szükséges minimum az igényeidnek.

Valamikor összedobok egy sémát, hogy én hogyan gondolom jónak a sajátomat.

Mutatsz fotót a kész műről, lehetőleg a belsejéről is?

Véleményeznéd az én leválasztó egységem bekötését is? (Nem valószínű, hogy változtatok rajta, mert jól működik, de ha van benne hiba, akkor azon elgndolkoznék.)

Köszönöm a részletes tájékoztatást, várom a "sémát".
Alkotó: ment a levesbe a mű, elöről kezdem az egészet

HA kettős szigetelésű lenne a transzformátor, akkor ez nem téma és nincs is hova kötni a védővezetőt. De be volt linkelve a konkrét trafó és ez kimondottan olyan kialakítású, amin egy csatlakozási pont-saru rá van szerelve magára a lemezelt vasmagra.

Valószínűleg fémdobozos készülék lesz, vagyis I. érintésvédelmi osztályú, azaz testzárlatra kell hogy lekapcsoljon sokkal az adott dugalj előtt lévő védelem a leágazáson. Ha a készülék fémháza be van kötve és meghibásodik a trafó, akkor a bekötéstől függetlenül valószínűleg lesz annyi fémes kapcsolat, hogy a védelem működésbe lép a testzárlatra. Ezt csak elősegíti a trafó közvetlen biztos PE bekötése, ha erre a lehetőség is adott. Úgy ahogy nagy méretű kapcsolószekrényeknél is be vannak vezetékkel kötve az ajtók annak ellenére hogy vélelmezhetően az acél zsanér sem fog megengedni akármekkora potenciálkülönbséget a fémváz és az ajtólap között. (Ugyanilyen összekötést viszont 10m-es polcsornál sem kötelező, ha egymásba csúszó fülek/csavaros kötés van, felületvédelemtől függetlenül...) csak a munkavédelmisek szokták túltolni még az 1m-es salgó polcok felesleges EPH-zását is.

A másik szempont, hogy ha pl. nem egymáson vannak a tekercsek, hanem osztott csévén, akkor a primer fázisfeszültség jó eséllyel úgy tudna a szekunder körbe kerülni, hogy először áthúz a magra és onnan a szekunderbe. Ha a mag közvetlenül le van földelve, akkor a primer meghibásodásánál máris életbe lép a betáp védelem és esélye sincs kijutni a kimenetre. Ez az az eset, amikor még kimondottan javasolt a trafómag földelése, ha házi készítésű, akkor is.

A szekunder körben és a szekunder köri csatlakozóaljzatoknál - még ha földelőérintkezővel is vannak ellátva - semmi keresnivalója a betáphálózat földelésének, ez szabványi előírás.

Mielőtt szétbombázod meghatározhatnád, hogy mi is volt az elképzelés és mire kell pontosan.

Leírtam, hogy alapvetően nincs ezzel sem nagy probléma a földelés helyes bekötésein kívül. Valamint hozzá lehet adni extrákat alkalmazástól függően.

Azt azonban fontos lenne meghatároznod, hogy meddig akarod növelni a biztonságot (ÁVK nem szükséges, de alkalmazható és nem kis költség főleg ha több kell).
Valamint szükséges-e hogy több fogyasztót egyszerre használj, kvázi tervezted valaha is, hogy erről még elosztót használj és több mindent dugj bele vagy csakis javításhoz és élesztéshez használnád kizárólag mindig egyetlen készülékkel a kimeneten?

-Próbálom értelmezni a javaslataidat, és azok alapján javítani
-Csakis javításhoz és élesztéshez használnám, kizárólag mindig egyetlen készülékkel a kimeneten.

Jól összeraktad, szép munka! Csak a biztos kikapcsolásra (vészkikapcsolás) van javaslatom az alábbiak miatt. Egyébként probléma csak akkor keletkezik, ha egyszerre több fogyasztót működtetnél vele, de a te esetedben sincs jelentősége mert egyetlen aljzatot szereltél fel rá.

Beleolvasva a fórumba láttam hogy szóvá tették páran az előlapba süllyesztett kézi kapcsolókat. Az egyik ok alaposan körbe lett járva, mégpedig az átmeneti ellenállás és a kapcsolt áram. Az egy komoly probléma a nem megfelelő értelmezésből, hogy a legtöbbször a "hatalmas" áramok, amik kapcsolókra és kis méretű relékre vannak írva az a termikus határáram ohmos terhelésnél. Ha trafókat, motorokat, kapcsitápok kondenzátorait kell kapcsolni vele vele, akkor töredék (mondjuk max tizede) áramra használható mert nagyon hamar beégnek az érintkezők, így a 16A-es kapcsolóra is csak 3-400W-nyi AC terhelés bízható.

A másik ami szerintem nem követelmény (nem vagyok jártas a készülék- és termékszabványokban), de mondjuk azt hogy ez egy kísérletező tápegység és elvárható, hogy gyorsan le tudd kapcsolni biztonságosan ha baj van. (Háztartási készülékeknél azért sem fontos téma a lekapcsolás, mert a dugvillával hivatalosan végezhető kapcsolás 16A-ig és ez egyben a készülék teljes leválasztását is jelenti a hálózatról).
A biztos lekapcsolást úgy hívják hogy leválasztás, aminél többek között a kontaktusok közötti minimális távolság és az aktív részek közötti megfelelő elszigetelés is meg van határozva szabvány szerint, erre nem alkalmazható akármilyen kapcsoló, sőt a legtöbb mezei terheléskapcsoló, mágneskapcsoló vagy relé sem alkalmas kimondottan leválasztásra. Hiába kétpólusú a lemezbe építhető kis kézi kapcsoló, vagy egy komolyabb ipari kapcsolót lenne érdemes beletenni vagy ami egyszerűbb és olcsóbb hogy kétpólusú kismegszakítót kell használni és az előlapon elhelyezni könnyen hozzáférhető módon. Ez nem csak stabilan megszakít "bármilyen" áramot mert erre van kiképezve, hanem alapvetően a kismegszakítók megfelelnek a leválasztás követelményének is (a szimbólumban felfedezhető egy merőleges vonal, egy T alak az X-megszakítás mellett). Erre nem 1P+N, hanem csakis 2P típust használnék, aminek az összes pólusa megszakításra is alkalmas.
Szerintem ez elég megbízható és egyben olcsó módszer is, ezért a rendszerbe beépíteném minimum egy helyre a kétpólusút. Ez lehet a szekunder oldal/kimenet előtt, ami egyben a trafó túlterhelés elleni védelme, de lehetne akár a betáp/primer oldalon is, hogy teljesen lekapcsoljon minden belső részt.

Összedobok valami rajzot, mert én praktikusnak tartanám hogy a leválasztó is ki legyen vezetve és a toroid is, ráadásul a leválasztóm 1kVA így bőven elláthat egy időben más fogyasztót is.

Toroidot használtál aminek nem hozzáférhető a vasmagja, ebben az esetben a megfelelő szigetelésben kell bízni. Egyéb esetben a rögzítőlemezzel szerelt EI magos trafónak mindene fém, a legtöbbnek van egy konkrét PE bekötő füle is, de ha nincs akkor tennék egy PE szemes sarut az egyik rögzítőfuratához. Veszíteni nem veszítesz vele.

Szerintem jó lett volna bele egy ventilátor, biztos növelni lehetne a toroid teljesítményét a kényszerhűtéssel. A menetek kívül, nagy felületen vannak, légáramba helyezhető. Lehet, hogy akár kétszeresére is növelhető a teljesítmény, a nagy ipari trafóknál (1000-1600VA) 6db kis ventilátorral feltornázható 135-140%-ra a tartós túlterhelés.

Az én készülékemben van ventilátor. Úgy helyeztem el, hogy ne csak a trafót, hanem az áramkorlátként kapcsolható izzószálakat is hűtse.
A szabályozható toroid túlterhelése nem a melegedés miatt problémás a nálam lévő típusnál. A kismegszakító a tartós túlterhelés ellen védekezik, de ha rövid ideig 4 A-el terhelem (ez duplája a névlegesnek), akkor már jelentős a feszültségesése. Pontosabban ez a leválasztó és a szabályozható trafó együttes feszültségesése, ami a névleges 2 A-ig csak néhány százalék, de 4 A-nél, már közel 20%.
Az áramlökések ellen a tápoldalon lágyindítóval igyekszem védekezni, a kimeneti oldalon pedig a soros áramkorlát hatékonyan megoldja a kérdést. Ha meg tönkremegy a kimeneti leválasztó kapcsoló, akkor majd kicserélem egy másikra.

*1000-1600kVA-es trafót akartam írni, pedig azok teljesen műgyantába vannak öntve, nem direkt hűti a levegő a tekercselést.

Ugyan ilyen toroidom van, arra is 2A van írva, szemre viszont elég kicsi átmérőjű a huzal. Még nem próbáltam.

Pedig szépen elhelyezted egymás mellett az előlapon a megszakítókat, hely is van, én kétpólusút tettem volna bele. Bár a kapcsoló tönkremenetele is használattól függ, havi 2 kapcsolást hosszú ideig kibír...

Az jó nagy feszültségcsökkenés. Úgy néztem a toroid feltekerhető 260V-ig, azzal épphogy csak kompenzálni tudod. Az ipari trafókon van +-5% bekötés is, egy ilyen opció lehetne a tápon. A toroiddal szerencséd van, mert utólag is tudsz javítani a helyzeten. Pár 10 menet 0,75 vagy 1-es MKH a toroidra és be lehet kötni a primerrel sorba hozzáadva vagy kivonva és így egy tekerccsel csökkenteni és növelni is tudnád a feszültségáttételt.

A feszültségesésért elsősorban a szabályozható toroid a felelős. Nem tudok most pontos számokat, de a leválasztó trafó, névleges körüli terhelésen (kb. 2 A) 3% körüli feszültségesést okoz csak.

Pontosan mi a probléma itt az 1P+N-vel?
Ha jól tudom ez két pólust szakít meg (L és N), de csak 1 póluson védett (L). Az elválasztott kimenet földfüggetlen, a 1P+N mindkét pólusán pontossan ugyanaz az áram fog keresztűl folyni, valójában elég egyik pólust védeni. (A két pólusú védelem nagyobb belső ellenállást eredményezne, amit szeretnénk elkerülni.)

Igen az úgy működik, hogy a "nulla" pólus csak kapcsol, késleltetve bont mint a "fázis" pólus. Mindkettő pólus megfelel leválasztásra. De ez alapvetően a fix fázis-nulla kiosztású hálózathoz lett kitalálva úgymint a lakáselosztó egy áramköre és ott biztosan nullát kap bekötés szerint.

A bemeneten a hálózati 230VAC-s részen azért nem alkalmaznám, mert a dugvillát kétféle módon lehet csatlakoztatni, a fázis bármelyik szálra kerülhet.
Egyrészt ha felcserélődik a megszakítón, akkor a késleltetett nullabontás pont ellenkezőleg funkcionál mint amire kitalálták, vagyis néhány tíz ms-al, de a fázis fog később megszakadni.
Másrészt alapvetően az adott dugalj előtti kismegszakító/áramvédő biztosítja meghibásodás, azaz fémes testzárlat esetén az önműködő lekapcsolást. Ha van egy kisebb értékű kismegszakító a készüléken belül a betápján is, akkor ha az fázist kap ugyanúgy funkcionál, sőt ha kisebb értékű (mondjuk egy C16A dugalj leágazással szemben egy B4A), akkor még nagyobb biztonságot is adhat (magasabb hurokimpedanciával is működik a lekapcsolás). Ha a nulla póluson van éppen a fázis, akkor ez a plusz feature elveszik. (Jó, tudom ilyen faladata nem is kell hogy legyen készülékben lévő védelemnek, minden lakás rendelkezik felülvizsgálattal, hogy az összes áramkör önműködő lekapcsolása megfelelő, na meg amúgy is a világ összes háztartásában alapból van egy két nagyságrenddel érzékenyebb áramvédő minden dugalj előtt...).

A kimeneten a leválasztott szekunder oldalon elvileg nincs hátránya.

HA már kétpólusú eszközt használnánk, akkor minden szempontból előnyösebb a dupla megszakítós kivitel. Nem mellesleg dupla védelem túláramra, "dupla biztonság". Nincs akkora árkülönbség közöttük.

A szabvány nem tesz említést a védelmekről. Általánosan a hibavédelmet az elválasztott áramkör más áramköröktől és a földtől való egyszerű elválasztása biztosítja, tehát itt tulajdonképpen a trafó túlmelegedés- és túlterhelés ellen ajánlott védelmén kívül elvileg nem szükséges semmilyen más célból lekapcsolni áramköröket.

Ha viszont több áramkör vagy több fogyasztó van, akkor az alkalmazása is szigorodik, akkor a szabvány C3 kiegészítése is életbe lép és:
"Csak szakképzett vagy kioktatott személyek által irányított vagy felügyelt berendezésekre alkalmazható"

Többek között:
C3.5: Minden csatlakozóaljzatnak kell legyen védőérintkezője és ezeket össze kell kötni földeletlen egyenpotenciálra hozó összekötést alkotva.
C3.7 Biztosítani kell, hogy ha azonos időben két testnél lép fel hiba és ezeket különböző polaritású vezetők táplálják, egy védelmi eszköz a 41.1. táblázat (0,2-0,4s) lekapcsolási időn belül kapcsolja le a táplálást (itt nem írja, hogy a TN vagy TT időt kell figyelembe venni, de ez a tartomány, feszültségfüggő).

Vagyis utóbbi pontnál ellenőrizni kell az áramkörök végpontjainál, azaz a fogyasztóknál a hurokimpedanciát és azt, hogy a trafó egyáltalán képes zárlatnál akkora áramot hajtani az egész rendszerben, hogy a kiválasztott védelmi eszköz maximum ilyen gyorsan le tudjon kapcsolni.

Egyébként földelt rendszereknél nem, de IT és szigetelt rendszereknél általában mindkét pólust ellátják egyforma védelemmel AC és DC rendszernél is, például egy akkumulátor kapcsait, vagy egy tápforrás aktív vezetőit, a napelemre külön elő van írva hogyha ha kell túláramvédelem, azt mindkettő vezetőbe egyformán be kell építeni. Most meg nem mondom milyen szabványban van ez a koncepció általánosan előírva, de jó lenne tudni. Feltételezem, hogy vagy a hosszú áramkörök kapacitív csatolása miatt vagy a tápforrás egyik pólusának lehetséges letestelése/zárlata miatt van ez így.

A primer körben világos, hogy a 2P a javasolt, de szekunder körben szerintem továbbra is teljesen megfelel az 1P+N.

Esetleg véleményezhetnéd az én készülékemet is. Ez mondjuk az állatorvosi ló este, mert itt lehet leválasztott és nem leválasztott a kimenet és emiatt a védőföld be van kötve a csatlakozókban, de leválasztott esetben mindig védő föld nélküli 2 eres vezetékkel csatlakozom a kimenetre. Továbbá ennél a kimenetet nem lehet bekapcsolni, ha a primer oldal nem megfelelő fázis-nulla bekötéssel csatlakozik a hálózatra, ezért mindig biztosítva van, hogy az előlap felirat szerinti ponton van a fázis és a nulla a nem leválasztott módban, illetve a kimeneten található 1P+N is helyesen legyen bekötve. De a kimenet üzemszerű és vészlekapcsolására nem ez, hanem egy mágneskapcsoló szolgál.