Még érlelem a gondolatot, meglátjuk mivé alakul egy kis pihentetés után.

Az enyém így nézett ki:
Potik

Komolyan nem értem mit rugózol ezen ennyit. Készítsd olyanra ami neked tetszik.

+1 Akár be is számozhatod, pl a durvát 0-30 -ig, a finomat meg 0-1 -ig, természetesen a szabályozásnak megfelelő számokkal. A köztes értékeket nem szükséges kiírni, csak a két végállást.
Abból rögtön lejön, melyiknek mennyi a szabályozási tartománya.

Teljesen funkcionális a megoldásod, nincs vele baj.
A skála számozását elkerülném, mert az értéket a mérőegység mutatni fogja. Csak a forma, méret és színkombinációkkal szeretnék egyértelműen utalni a funkciókra.
Szóba került itt a színek túlzósága, de ezt még nem akarom elengedni. A potméter forgatógombja, a rajzolat, a mérőegységen lévő számok, és a funkcióhoz tartozó LED is azonos színű. Tehát pl. a zöld szín, szándékom szerint mindenhol a feszültségre utal, a piros pedig az áramra.

Ígérem, így lesz.
Azért töröm ezen a fejem, mert az eddig látott megoldások igénytelenek. Szükség lenne egy legalább kicsivel jobb elképzelésre.

Azért azt a Dr. Meter alkotóját kicsit

Miért is? Azt vártam volna tőled hogy a Kingshill "fine" feliratában hiányolod majd az "fi" ligatúrát.

"A skála számozását elkerülném, mert az értéket a mérőegység mutatni fogja."
Szerintem nem árt ha a mérőegységtől függetlenül látható kb milyen értéken áll a potméter.
Pl. egy digitális tolómérő skálája is be van számozva.
Ha egy áramforrást kapcsolsz a labortápodra, a feszültségmérőd az áramforrás feszültségét fogja mutatni, ha a potméterrel kisseb feszültség van beállítva a labortápon. Ilyenkor hasznos lehet a skála számozása.
Vagy ha a labortáp áramgenerátoros üzemben van a feszültségmérő nem a beállított értéket fogja mutatni, ekkor szintén hasznos lehet látni kb. mi van beállítva.

Ennyire nem vagyok ám kifinomult, csak szeretem ha egy készülék kezelőszervei követik a hagyományokat, nem kell gondolkodnom és sokat olvasgatnom használat előtt/közben, nincsenek rajta felesleges díszítő sallangok, és úgy egyébként korrektül működik.
Ami nekem nem tetszik:
- Dr. Meter, értem én hogy márkanév, de ez az egyetlen piros felirat. Csak ezért kellett szinesben nyomtatni?
- Balról szokás a feszültségnek, jobbra az áramnak lennie.
- Az a két piros LED mit akar mutatni?
- Balról szokás a durva, jobbra a finom beállítónak lenni.
- Méréshatár váltónál jobb lenne benyomva lenni a nagyobb méréshatárnak, mint ahogyan a hálózati kapcsolónál is benyomott állapotban van bekapcsolva. Lehet ide kellene inkább visszajelzés...
- A C.C./C.V. LED-ek milyen viszonyban vannak a fenti két CURRENT/VOLTAGE LED-ekkel?
- C.C. LED miért világít, és miért mutat 1 mA-t (vagy Ampert?) a műszer, ha nincsen rákötve a kapcsokra semmi?
- Kapcsokon a Fekete -> minusz, Zöld -> GND és Piros -> plusz sem követi a konvenciókat. Sem színben, sem sorrendben.

Az áramgenerátoros üzemet tekintették fontosabbnak...
A kijelző alatti lukakban nem LED-ek vannak, hanem trimmerek , gondolom a műszerekhez kalibrációra. Csak a bal oldalinál talán odakeveredett egy piros vezeték.

Szerintem igazad van, de ettől még nem szerettem bele.

Szia!
Nekem a következő kialakítás tetszik:
A finom beállítón középen 0-jel, balra:- , jobbra:+ jelzés.
A durva beállítón a fesz. tartomány szerint a főbb értékek feltűntetve, így könnyebb a gyors beállítás. Az osztás sűrűsége a beállítható tartománytól függ, pl. 0-50V elég tíz osztás, az egész értékek feltűntetésével, egy 50-350V tartománynál indokol a finomabb osztás.

Rajzolok számozott skálát is, és majd megmutatom az hogyan néz ki.

Szerintem is ez a praktikus. A finombeállító célszerű alaphelyzete a középállás, hogy innen jobbra balra legyen állítási lehetőség, miután a durva beállítóval kb. oda értékre állítottunk amit akarunk.

Kaptam több véleményt, amik közül igyekeztem realizálni néhányat.
Ha már a javaslat szerint számozást is rajzoltam a skálára, felmerült az osztás nagysága. Lehet a hagyományosnak tekinthető 10 részre osztás, de ez a feszültség esetében szokatlan értékeket ad, valamint nincs akadálya az 5 V-os osztásnak se, amit szintén lerajzoltam. Ezeket a variáció-1 képen egyben mellékeltem (és a gombméret miatt el is vetettem ezeket).
Hamar kiderült, hogy az eredeti gondolat szerinti forgatógomb méretek egyszerűen nem érhetőek el, ezért abból érdemes gazdálkodni, ami beszerezhető. (Mellékszálként lerajzoltam az elérhető forgatógombok közül a két kiválasztottat, amiben az volt a kihívás, hogy nem volt kéznél a gomb, nem volt róla semmilyen rajzi információ, így a weblapon lévő fotó alapján próbáltam kitalálni milyen is lehet valójában.) Viszont így a nagyobb méretű "durva" skálát kisebbé kellett tenni, de a szépérzékem mégis kívánt egy kis nagyítást, ezért meghizlaltam a kicsinyített skálát. A variáció-2 ábrákon ezt mutatom meg, egyszer 10-es osztással, aztán 5V-os osztással. Végül egy kissé elfordított nézeti képet is mellékeltem, amin egy reálisabb képet kapunk a várható megjelenésről (a kimeneti állapotot jelző LED-et is felrajzoltam).
Természetesen a skálázás pontossága erősen vitatható, de talán arra mégis jó, hogy a mérőegység nélkül is meg lehet saccolni az adott potméter álláshoz tartozó kimeneti értéket.

Ami az 1-es képen van az felejtős, a 2b viszont szerintem szép, de még egy kis igazítás elférne: a nullát nem kellene odaírni a finombeállító potihoz, merthogy közép állásban az ugye nem nulla lesz. Elég csak egy + és - ahogy furko csinálta. Valamint a finom potinál a fekete/zöld beosztások elég sűrűn vannak, feleennyi elég lenne.

Jó minőségű potméter kell főleg a feszültség durva állítónak. Nagy az átfogás 70V, gondolom 0.1V beállítási pontosság kelleni fog. Gyatrább potinál ha az asztal (amin van a gép) enyhe mozdítása, koppintás rajta a poti pici elmozdulását okozhatja, lesz a beállított 5V -ból 5.3V.
A poti teljes szögelfordulása 700 részre osztva, ha 0.1V beállítási felbontásban gondolkodunk, kényes, hogy a 0.1V pontosság stabilan álljon.

Ráadásul így az LPSU-nál 1 helyett 3 potin megy át a referencia, ami szénpályás potinál már ~3x350 ppm hőfokfüggés. Sok kicsi sokra megy. Nyilván nem attól a ~4mA-től fog melegedni ami átmegy rajta, hanem mert mondjuk a dobozban melegebb lesz. Egy egyfordulató huzalpoti (~ 30 ppm/C) kb annyiba kerül mint egy helipot. Két huzalpoti helyett meg már jobban meg is éri az utóbbi.

Exabit, Nagym6!
Továbbra is feltételezve azt a teljesen irracionális helyzetet, ahol a potméter teljes elfordulása közben lineáris a kimeneti paraméter értékváltozása:
- A finom állító középpontját azért gondoltam jelölésre érdemesnek, mert itt várjuk a durva beállításnál felírt értékeket. Ezért a nulla azt szimbolizálja, hogy a beállított értékhez képest nincs elmozdulás. Próbáltam csak egy függőleges vonalkát húzni a nulla helyett, de nem nézett ki jól.
- Ismét visszatér a "mennyire lesz pontos a beállítás" témaköre. Ez is egy fontos kérdés, de nem az előlap ergonómiájánál kell ezt megoldani, hanem az alapáramkörnél. Attól mert a háttérben esetleg egy imbolygó paramétert akarunk állítani, még lehet praktikus, látványos, és informatív az előlapi feliratozás.
- A finom állító sűrű beosztásával azt próbálom láttatni, hogy itt pici értékváltozásra számítunk.
- Abban továbbra is bizonytalan vagyok, indokolt-e a skála számozása akkor, ha a kimeneti feszültséget és áramot folyamatosan mutatja a mérőegység. Vitathatatlanul látványosabb így, de attól tartok a skála és a valóság nem lesz szinkronban.

Van tapasztalatom több körülfordulásos potméterrel kapcsolatban. Nem az ára miatt, hanem a sajátosságai miatt kerülöm el.
Amiket én próbáltam, azok egyáltalán nem voltak pontosan beállíthatóak. A 3 körülfordulásossal még nem tudom elérni a kívánt értéket, a 10 fordulatos pedig inkább bosszantó mint praktikus ha sokat kell állítani. De ha még sikerül is beállítani az értéket, az nem stabil, szinte mindenre érzékeny. Ráadásul ha nincs mérőegység, akkor ránézésre fogalma nincs a kezelőnek hol is áll az érték, nem skálázható értelmesen egy ilyen kezelőszerv.
Ha pl. egy durva állító 0-70 tartományban állít, a finom pedig 0-3 (ez +-1,5-nek felel meg a közepéhez képest), akkor ezt a finomságot már csak egy kb. 23 körülfordulásos helipottal lehetne utolérni.

Na de ha jól értem, akkor ha a kicsi és a nagy potit is nullára állítod akkor nem nulla lesz a kimenő fesz hanem 1.5V.

Igen, jól érted. Én is gondoltam erre, sőt még azon is töprengtem hogyan lehetne ezt skálailag megoldani, de nem jutott eszembe semmi értelmes.
A korrekt megoldás az lett volna, ha mindkét skála nulla és max között számozódik, de így eltűnt volna a plusz-minusz finomállítás, ami a javaslatok közül éppen az volt ami a leginkább tetszett. Illetve még egy lehetőség kínálkozott volna, ahol a durva állítás skálája nem nullától, hanem 1,5V-tól indul, amit le is rajzoltam, de elég bután nézett ki a sok töredék érték, a normális 5V-os lépéshez képest.
És ha már szóba került, és a végletekig kihegyeznénk a kérdést, akkor olyan skálát is lehetne készíteni a durva állításhoz, ami nem egyenletes. Tehát továbbra is lineáris, de az alját kicsit eltolnám, 1,5-5-10-15-...-65-70 feliratokkal (értelem szerűen az első két érték között arányosan kisebb lenne a távolság).
Mivel egyébként is számítok jelentős hibára a skála és valóság között, így talán ennyi elvi hibát el tudnék nézni.

Alkotó! Ahogy korábban írtad - a kevesebb néha több. Ez nekem, személy szerint túl sok és zavart okoz. Ugyanolyan ez, mint Koppenhágában a körforgalom, ahol túl sok volt a Kresz tábla, emiatt sok volt a baleset. Mindegyiket leszerelték és lám, az autósok udvariasabbak lettek a gyalogosokkal, mert volt idejük rájuk is koncentrálni. A "V" "A" és a + - éppen elég infót ad. Úgyis műszer kell a pontos beállításhoz. Vagy ha éppen az a cél, hogy ne kelljen műszer, akkor a vonalzóhoz hasonló beosztás éppen jó. De nyilván ez a te projekted. Mellékeltem egy szerintem tökéletes megoldást. Nem a legkorszerűbb, de nagyon ki van találva és letisztult.

Volt már ehhez hasonló javaslat. De itt nem két potméterről van szó, hanem több állású kapcsolóról, és jól tudjuk, hogy azért volt szükség ilyen megoldásra, mert általában nem volt külön műszer a készüléken, ezért csak a kapcsoló állásokra lehetett hagyatkozni.
Sajnos úgy érzem, mindenki a saját tézisét látja egyedül járható útnak, és hiányzik a nyitottság új lehetőség létrehozására. Azért a dolog mégsem reménytelen, mert egy-egy jó gondolat is felcsillanni látszik, amiket próbálok egy egésszé összerajzolni, és a végére majd kialakul valami, amiről megint lehet beszélni.

A variációk 1 alsó képe jó, de elég csak a tízes értékeket kiírni, a színes-fekete sávon a többi érték jól saccolható. (Az analóg műszereket is hasonlóan olvastuk le.) Az áramkorlátnál is elég az egész értékek feltűntetni, így nem lesz zsúfolt a skála. A pontos beállítást pedig a műszer szerint végezzük.

Értem, csak azt a részét, nem, hogy a csőben a lyukat miért kell újra és újra feltalálni? De ez csak az én korlátaimat mutatja. Ezt az időt, amit erre használtál el, hasznosabban is eltöltheted. Például az Alkotó-féle labortáp cikkével. Úgyis rengeteg a kérdés, megérne egy teljes cikket, hogy az ifjúságnak ne kelljen ezer mozaikból vadászgatnia. Csak mondom.

Mutatnál nekem csak egyetlen olyan megoldást, amire azt mondanád "ez a lyuk a csőben". Én még sajnos csak vitatható előlapokat láttam (amikhez persze mindig lehet találni ideológiát, de jó lenne egy olyan rajzolat, amihez nem kell ideológia).
Nem tudom melyik labortápra gondolsz. Az LPSU-hoz adok egy olyan dokumentációt, ami szerintem lefedi az utánépítéshez szükséges részleteket.

Ez letisztult, egyszerű, áttekinthető. Ennél már én sem tudnék átláthatóbbat, ami semerre nem vonja el a figyelmem a feladatról. A windows-al is az a bajom, hogy már annyit el van foglalva magával, hogy mire odajutnék, hogy miért is kapcsoltam be - elfelejtem.

Köszönöm. Ez valóban egy letisztult megoldás.

Ha letisztult kezelőfelületet keresnék biztosan nem a csicsa felé orientálódnék.
Üdv.