Nem önmagával az 50 ohmos koax kábellel van a gond, hanem hogy a rendszer végpontjai, az adó és a vevő 75 ohmosak és az 50<-->75 ohmos átmeneteknél visszaverődések keletkeznek. Ezek annál jelentősebbek a hasznos jelhez képest, minél hosszabb a tápvonal, vagyis a kábel, és persze az átvinni kívánt adatfolyam sebességétől is függ.

Egyébként a koaxkábel impedanciáját a külső és belső ér átmérőjének arányából elég jól meg lehet mondani - az 50 ohmos esetében arányaiban jelentősen vastagabb a belső, még táblázat sem kell hozzá, csak összehasonlítás.

Az S/PDIF egyirányú átvitel, hibajavítás, visszakérdezés nincs, és az órajelet az adatfolyamból kell visszaállítani a további feldolgozáshoz. Egyszerűbb esetben ez végig, egészen az analóg hanggá való visszaalakításig ugyanaz a jel annak minden ingadozásával, jitterével. Drágább lejátszókban komolyabb megoldások is léteznek az órajel minőségének javítására.

Ahogy az említett visszaverődések egyre nagyobbak a hasznos jelhez képest, először az órajel visszaállítása lesz egyre bizonytalanabb, amitől nő a jitter, a frekvencia ingadozása, amiből elég gyorsan torzítás keletkezik: elkenődik a hang, kevésbé lesz precíz. Ez kisebb mértékben vagy probléma valahol, vagy nem, a maximális kábelhosszt gyakorlatilag nem tudod képlettel meghatározni, csak próbálkozni vele.

Ha a jelenség erősebb, akkor akár meg is akadhat a hang, pattoghat stb., de az említett, jitterből fakadó torzítás már előtte jelentős lehet. A sima hangfrekis árnyékolt kábel nagyobb távolságra, pár arasznyi felett valószínűleg rosszabb lesz az 50 ohmos koaxnál.