Én egyszer teherautón vittem a nagyon nagy mellű kolléganőt. Zötyögős úton erősen ugrált az autó, és a dudák is le-fel. Csattanás, elszakadt a tartó pántja, egyből eltűntek a dudicik lefelé. Ez nem volt feszes.

Mikulás

A kis huncut

Ez jó, mai fiatalabb vagy velem egykorú már már szégyen. Azt se tudja merre előre, hogyan kellene megszólítani egy nőt. Sőt! A gyúrás érdekli max, lehet a sok "táptól" már lassan nővé avanzsál. Nem tudom de lassan sokszor úgy érzem a hülyék paradicsoma közelebb van mint a 80 as évekbeli film sugallta.

Nem nagy dolog a bátorság, de a kudarctűrésnek benne kell ám lenni.

A fiatal úr (van még tovább is), megkérdezte tőlem hogy mennyi esélye van a szöszinél. Mondom ő vagy akarja vagy nem (üvegtigris kavics esélye a meteorral), tehát részéről ötven százalék. Te mindenképpen szeretnéd, tehát részedről száz. Együtt százötven, tehát átlagban hetvenöt. A kerekítési szabály szerint ötventől felfele kerekítünk, tehát száz százalék. Erre azt felelte, hogy érdekes, mert a haverja ugyanezt mondta, pedig nem ismer engem. Ezek szerint két független statisztikai eredmény egybevág. No így kezdődött az udvarolgatás.

Rebekával Ábrahámunk,
Hátán egy nagy hátizsák,
Kérdi az Úr merre merre,
Így kettesben? Hát Izsák?

Szikrát csapva száll a szarvas,
Mögötte ül Mikulás,
Valami bűz marja orrát,
A fenébe mi...izé Télapó.

Ezt más tudja? Én ilyenkor mindig magam tudtam, hogy semennyi. És talált, süllyed.

Na jó, van aki önmagától kér tanácsot. Szerintem ha nem a munkahelyen mindenki szeme előtt udvarolgatott volna, no meg ha nem tartott volna a szöszi hogy a ficsúr szerelmes lesz belé, egy kis kurázsival megpattinthatta volna egyszer. Utána meg a szöszi döntötte volna el, hogy lett volna több lehetőség, avagy sem.
De tudom még fokozni. Tíz éve a szöszi utódjának is udvarolgatni próbál. Persze a hölgy nagyon laza, ismerem rég óta. Poénból állandóan szívózok vele, folyton fűzöm hogy aludjon nálam, az asszony nincs otthon. Természetesen tiszta hogy ez poén. Mondjuk ha egyszer rábólintana, nem lenne bátorságom visszautasítani.
Nos most ebbe szerelmes. Egyébként elvált ez a hölgy is, de kapcsolatban van rég óta. Véleményem szerint nehezen lehetne megkörnyékezni. A cicifogdosás meg nála tabu. Meg is kérdeztem mit szólna ha megmarkolnám itt-ott. Azt felelte, eltörné az ujjaimat. Szóval ennyiben maradtunk. Egy ujjat még be is áldoznék, de többes számban említette.

Sajnos túl félénk típusok vagyunk.

Egyszer néztem egy riportot a televízióban. Spanyol cserediák lányok nyilatkozták, hogy túl félénkek a magyar fiúk. A riport végén kiderült, hogy ez félreértés, mert mediterrán vidéken nem meglepő, ha egy kéz a kézben sétáló pár hölgytagjának bókol a szembe jövő idegen. Ez a nő párjának nem kellemetlen, hanem egyenest imponáló, hiszen az ő kedvese más szemszögéből is értékes. Viszont semmilyen kötelesség nem terheli a bókoló férfiút, ha a hölgy szabad utat jelez felé. Egy hűséges nős férfi is bókolhat más nőnek ha az szép, sőt el is várja hogy a nő párja az ő kedvesének visszabókoljon.
Na itt hazánkban ha valaki nőjének ilyen módon beszólnék, már egy fogam sem lenne. Viszont ha a nő jelezné hajlandóságát, én meg visszahőkölnék, végleg elvágnám magam mindenki előtt.
No de nem vagyunk ám mi Olaszok. Sem Spanyolok. Magyarok vagyunk, apáink huszárok voltak Attila csoda szar vasából próbáltunk kardot kovácsolni (kovászolni). Átszöktünk a betonkerítésen, de van aki vereckei szorosnak hívja. Na meg gulyást is tudunk főzni. Bár van aki nem. De attól még magyar. Vagy nem.

Nekem még van kettő, lehet ezeket is beáldozom. Úgyis fájnak.

És még merje valaki azt állítani, hogy nem hozunk áldozatot a hölgyek kedvéért. Ők talán eltöretnék ujjaikat, kiveretnék fogaikat értünk? Én még a saját májamat is feláldoznám, de munka mellett nem sok idő marad ivászatra. A szombat esti egy-két sörtől meg nem fog tönkremenni olyan gyorsan, hogy szívem hölgye észrevegye az áldozatomat. Mire meg majd észreveszi, addig már nem leszek bele szerelmes.

Munkahelyi párbeszéd:
- Tibi, van kedved eljönni este biliárdozni?
- Várj, megkérdezem a feleségem, hogy van-e kedvem.

Szegény Tibi ...
Úgy kell neki !

Négy évtizedes házasság után kijelenthetem, hogy nem biztos, hogy sajnálni kell azt a Tibit.
- Miután a gyerek, meg a lányom kirepült, első helyre kerültem az étkezési listán.
- Nem kell porszívóznom, sőt olyankor akár még kocsmába is elmehetek.
- Nem kell megtanulnom olyan bonyolult berendezések programozását, mint például egy mosógép.
- A konyhával annyi a kapcsolatom, hogy ott tarthatok egy-két rekesz sört, ha elromlik, meg kell csinálni a csapot, és karban kell tartani a rádiót. Még hagymás vért is süthetek (ha nincs otthon a feleségem), viszont a világ legjobb pacalját kapom, ha arra támad gusztusom, és a túróscsuszát kapcsatöpörtyűvel eszem.
Nálunk nincs veszekedés, mert csak felkapom a percrekész bevásárlólistát, és lemegyek a boltba. Ha nem teszem, baj van, mert ha hozzám akar vágni valamit, holtbiztos, hogy eltalál: kézilabdázó volt.
A műszaki cikkek kiválasztásánál korlátlan teljhatalmam van, cserébe nem kell foglalkoznom a ruhákkal, lakberendezési tárgyakkal. Legfeljebb időnként össze kell szerelni, vagy megjavítani egy bútort.
A billiárdozásra nem szoktam engedélyt kérni, mert nem szeretek.

Szegény nedudki
Úgy kell neked !

A zasszony helye a konyhában, a fakanál mellett van !!!

És akkor ki melegíti elő az ágyat?

Hát főzés és MOSOGATÁS(!!!) után a zasszony !

És kinek?

Papucsférjek!!!

Nálunk mindig az enyém az utolsó szó!

-Igen, drágám!

Nálunk ez rosszabb: azonnal csinálom.

Nézzétek már, mi van a lábamon !

Enyémen semmi.
Szólt az asszony, hogy megenne egy kis gyümölcsöt. Kisétáltam a konyhába (mezítláb), és hoztam be neki mandarint, majd hámoztam és daraboltam sharont.
De hangsúlyozom, nem vettem fel papucsot!

Megtörtént eset:
A zasszony állt a bolt előtt, a babakocsival. Öreg bácsika (+80) ballag be a boltba, de megáll a zasszony előtt és kérdé azt: Gyerek ? Ugyan mi lenne a babakocsiban ? -gondolja magában a zasszony, talán egy kutya? - de nem szólt semmit. Az öreg tovább ment … A körülötte állók magyarázták el neki, az öreg azt szerette volna tudni, hogy fiú van-e a kocsiban. Mert a fiú az gyerek, a jány meg csak jány …
De úgy látom, ezzel te is így vagy !

Meg ha azt akarták tudni, hány gyerek van, azt kérdezték hány családod van. (gyerök +jány)

Pontosítok.

Idézet:
„Meg ha azt akarták tudni, hány gyerek van, azt kérdezték hány családod van. (gyerök +jány)”

Meg ha azt akarták tudni, hány gyermek van, azt kérdezték hány családod van. (gyerök +jány)

A család az egész számmal kifejezhető, de a gyerök és a jány már nem biztos. Be kellene hozni a tört szám fogalmát, mert hát néha nem tudni hogy a gyerök az gyerök-e, a jány meg hogy jány-e. Meg hogy mennyire jány a gyerők, vagy mennyire gyerök a jány.

A család szó két jelentéssel bír. Egyrészt egy ember, meg egy asszony életközössége, a hozzájuk tartozó gyermekekkel(gyerek, vagy lány), másrészt egy ember közvetlen utódainak( itt mindegy, hogy fiú, vagy leány) száma.

Így hatvan évesen először kivenném....