(hullámmechanika). A kvantummechanika egyik első változata, amelyet E. Schrödinger dolgozott ki az elektron hullámtulajdonságainak magyarázatára. A Bohrféle kvantumfeltételek szemléletes értelmezését adta azzal, hogy az elektron impulzusához hullámhosszat rendelt; a stacionárius elektronpályák úgy alakulnak ki, hogy a pálya mentén egész számú hullámhossz fér el, tehát állóhullám alakulhat ki. Ebből a feltételből diszkrét energiasorozat határozható meg, amelyeket az elektron felvehet ( megengedett energiaállapot). A hullámelmélet segítségével megmagyarázható volt a hidrogénszínkép durva szerkezete, az alagútjelenség stb.
Lásd még:
