A rádiótechnikában keverésnek nevezik a transzponálást (frekvenciaváltást), azaz a vett sáv áttételét más frekvenciasávra. A keverőfokozatban az f_m frekvenciájú modulátor keverés vagyis a vételi jel - feszültsége és az f₀ frekvenciájú oszcillátorfeszültség olyképpen keveredik, hogy az a f_KF középfrekvenciás feszültség az eredmény.
A sok lehetőség közül (f_KF = +-mf₀ąn_fm) legtöbbször a
f_KF=f₀- f_m terméket hasznosítják. A gyakorlatban kétféle keverési módszert alkalmaznak: az összegező (additív) keverést és a szorzó (multiplikatív) keverést. Az összegező keverésnél a modulátor- és az oszcillátorfeszültség mint összeg hat a keverőcső katódja és vezérlőelektrődája között. A két feszültség összege akkor is fellép keverés a katód és a vezérlőrács között keverés, ha az egyik feszült-ség a vezérlőrács és az alváz, a másik feszültség pedig a katód és az alváz között van. Az additív keverés az említett feszültségösszegek és az anódáram között nonlineáris összefüggést tételez fel.
A szorzó keverésnél a modulátorfeszültség a katódra és az egyik vezé rlőelektródára (pl. G₁-re), az oszcillátorfeszültség viszont a katódra és egy másik (pl. G₃) vezérlőelektródára hat. A multiplikatív keverésnél az anódáram a két feszültség szorzataként ingadozik.
A keveréshez szükséges szocillátorfeszültséget elő lehet állítani külön fokozatban (külső rezgéskeltés), vagy pedig magában a keverőfokozatban (összrezgő keverőfokozat).