A rádiótechnikai összeköttetésekre szolgáló elektromágneses hullám, amelyet rádióadóval keltenek és rádióvevővel vesznek. Egy elektromágneses tér elektromágneses hullámként terjed tova. Megkülönböztetnek vezetőfelülete mentén tovaterjedő felületi hullámot és a szabad térben tovaterjedő térhullámot. Ez utóbbiak terjedési sebessége csupán a közegtől függ:
v=1/ ee₀mm₀, ahol e az abszolút permittivitás; e₀ a léghíjas tér permittivitása; m₀ a léghíjas tér permeabili
tása; ,u az abszolút permeabilitás. A -nál az elektromos és mágneses tér energiasűrűsége egyforma nagyságú. A két tér egymásra merőleges. A hullámhossz és a frekvencia közötti összefüggés;

v = lf

A v-vel azonban a l is függ a közegtől. A megadott hullámhosszak általában légüres térre vagy levegőre vonatkoznak, ahol:

v = 3 ? 10⁸ m/s.

A rádióhullámok felosztása:
nagyon hosszú hullámok: 20 000...10 000 m= =15...30 kHz;

hosszúhullámok: 10 000...1000 m=30...300 kHz; középhullámok: 1000... 200 m = 300...1500 kHz;

átmeneti hullámok: 200...100m=1,5...3 MHz;

rövidhullámok:100...10 m=1,5...30 MHz; ultrarövidhullámok:10. ..1 m = 30.. . 300 MHz;

deciméteres hullámok: 1...0,1 m=300... 3000 MHz;

centiméteres hullámok: 10...1 cm=3...30 GHz;

milliméteres hullámok: 1 cm alatt =30 GHz fölött.

• elektromágneses hullám