Olyan távközlési szolgálat, amely biztosítja a tudományos célú vagy műszaki kutatásra használt űrhajó, vagy más, a világűrben levő tárgy távközlési összeköttetését. A kutatási célterület Földhöz viszonyított helye szempontjából két kategória különböztethető meg: a Földközeli és a távoli világűrkutatás. Bár pontos határvonal nem húzható a kettő között, körülbelüli határtávolságnak a Föld-Hold távolságot tekintik. A két kategória távközlési szempontból is jelentősen különbözik egymástól. A távoli világűrkutatás esetén a nagyobb távolság miatt nagyobb tetjesítményű adókat, érzékenyebb vevőkeg és a zajokra kevésbé érzékeny modulációs módokat és frekvenciasávokat kell választani. Ugyanakkor általában lassúbb információtovábbítás is megengedhető. Az űrkutatás-szolgálat keretében a távközlési igény a következő jelekre terjed ki: a) Távmérés: az űrhajón levő érzékelők adatainak továbbítása a földi megfigyelőállomás felé. Az űrhajón adattárolókat is alkalmaznak, ezáltal az adóteljesítmény és az átviteli sávszélesség csökkenthető és a földi állomás jobban kihasználható, mert több űrhajóval tud összeköttetést fenntartani. b) Kővetés. A földi állomás modulált jelet sugároz az űrhajó felé, amelyet az más frekvenciasávba áttéve visszasugároz. Ebből a mérésből távolság és szögadat egyaránt nyerhető. 20 m pontossághoz kb. 3 MHz sávszélesség kell. A követésre felhasználhatók a földi rádiómeghatározó-rendszerek is, pl. a radarok. c) Távvezérlés. Az űrhajón működő kutatási, távközlési, navigációs stb. berendezések működtetéséhez kell. Kódolt jeleket alkalmaznak a káros zavaró jelek hibás vezérlést előidéző hatásának a kiküszöbölése érdekében. d) Hangátvitel. Embert is szállító űrhajóban elengedhetetlen. A sávszélesség csökkentése érdekében sávszélességkompressziót alkalmaznak. e) Televízió-képátvitel. Élőlényeket szállító űrhajón alkalmazzák. Újabban az embert szállító űrhajókat felszerelik Föld-műhold irányú tv-összeköttetéssel is, az űrhajósok közérzetének javítása érdekében.

• távközlési szolgálat