Szép napot!

Köszöntelek újfent kedves olvasóm, örülök, hogy úgy érezted, megnézed, mit alkottam már megint. Mert hát én már csak ilyen, örök alkotási nyughatatlanságban szenvedek, természetesen a jó értelemben. Ígérem, a megszokott módon, picivel hosszabb cikkel jöttem megint, viszonylag sok képi anyaggal. Lesz bőven nézni, és kevés olvasni való is azért. A végére - remélem - senki nem érzi úgy, elpocsékolta a cikkre szánt időt. De bele is kezdenék.

Úgy kezdődik, mint minden nálam, hogy valamit meglátok és megkívánok. Így tévedtem véletlenül rá az interneten a "Kenrick Sound" által gyártott, nem kicsi méretű hangdobozokra. Annyira megtetszett a vonalvezetésük, a precizitás, hogy gondoltam, nálam is elférne egy  hasonló dobozpár. Hát tegyük valóssággá, ami nálam nem a megrendelést jelenti, nekem erre nincsennek millióim.

Ráadásul nem addig van az, szinte semmi nincs hozzá, hogy lesz ebből valami is?

A történet egy kisebb hangdobozzal kezdődik, amit kaptam javítási munkáért cserébe, fizetségként. Persze nem ok nélkül került hozzám, az egyik dobozban a hangszórók mágnesei elmozdultak. Milyen kár. De megjavítottam, itt olvashatsz róla, és itt láthatod magukat a dobozokat. Eléggé lepukkantak, végül a dobozát elajándékoztam, de a hangszórókat félretettem, no meg a benne található szabályozható hangváltót, "Jó lesz ez még valamire!"-alapon. Hogy a Westra, mint hangszórómárka, vagy a Motorola tweeter milyen hangminőséget produkál, azt meghagyom az örök elégedetleneknek. 

Aki utánanézett a fent említett hangdoboz-gyártónak, annak "leesik", hogy még hiányzik bizony egy méretesebb hangszóró-pár is, ennek sem egyszerű a története. A nagy hangszórókkal folytatnám a sort.