A bevezető zárásaként hadd idézzem Vance Dickason-t, aki a Loudspeaker Recipes 1 című munkájában (amely kétutas hangsugárzók tervezési leírásait tartalmazza) három pontban foglalja össze a kiváló minőségű hangsugárzó jellemzőit.

1. A hangsugárzónak nem csak tengelyirányban (Z tengely) kell lapos frekvenciaválasszal rendelkeznie, hanem a teljesítményválaszának is laposnak kell lennie (a teljesítményválasz a tengelyirányú és a tengelyen kívüli válaszok átlaga). Ezt a megállapítását abból vezeti le, hogy egy zárt helyiségben működő hangsugárzónak nem csak a közvetlen (tengelyirányú) hangját halljuk, hanem visszavert hangot is, amely a tengelyen kívüli sugárzásból származik. A visszavert hangok mennyisége nem elhanyagolható a tengelyirányúhoz képest, így ha azok tonalitása pl. egy erőteljes beszakadás következtében jelentősen rosszabb, akkor az összkép is rossz lesz. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a jó tengelyirányú válasz szükséges, de nem elégséges feltétel.
    
2. A meghajtók lengőtekercseinek nem szabad kilépniük a lineáris működési tartományból (a membránkitérésnek nem szabad meghaladnia az X_max+0,15X_maxértéket). A mélysugárzók esetében ez kellő odafigyeléssel megelőzhető, a magassugárzók esetében viszont már más a helyzet. A legtöbb olcsó (vagy nem túl drága) magassugárzó számára főleg a kétutas rendszerek esetében az 1. feltételt megvalósító kényszerű alacsony keresztezési frekvencia nagyon veszélyes, mert hacsak nem alkalmazunk magas fokszámú felüláteresztő szűrőt, a zárótartományban jelentős kitérést okozó jel jut a magassugárzóra.
    
3. A kiváló minőségű hangsugárzók sztereó színpada is jó minőségű. Ezt a feltételt első ránézésre az alkatrészek párba válogatásával ki lehet elégíteni. Dickason szerint azonban további feltétel, hogy a meghajtóknak azonos villamos polaritással kell működniük. Ezért a szűrőszakaszok meredekségét szorosan szimmetrikusra (vagy szándékosan aszimmetrikusra) kell megválasztanunk. Az azonos fázisú bekötéshez pedig elengedhetetlen, hogy a késleltetés olyan tartományba legyen leszorítva, ahol az nem okoz nagy eltérést a frekvenciaválaszban.

   Ezek a követelmények önmagukban nem teljesíthetők, szükséges hozzá, hogy a hangsugárzó alapvetően jó legyen (durva hibáktól mentes).

   A következő részekben az alábbi területeket vizsgáljuk meg:

1. A dinamikus meghajtók paraméterei 
2. A mélysugárzók alacsonyfrekvenciás válasza (zárt és reflex rendszerek)
3. Zárt rendszerek
4. Nyitott (reflex) rendszerek
5. A meghajtók váltása
6. Az előlap (baffle)
7. A meghajtó sugárzási tulajdonságai és a keresztezési frekvencia kapcsolata
8. A meghajtók kiválasztása
9. Dobozkonstrukció 
10. Villamos és akusztikus mérések
11. A keresztváltó tervezése 
12. Háromutas példa hangsugárzó