Az a tény, hogy egy hangsugárzó valamilyen formájú házban (dobozban) ölt testet, szinte magától értetődő. A doboz azonban azon kívül, hogy tartja az előlapot és azon keresztül a meghajtókat, nagyon fontos szerepet játszik az alacsonyfrekvenciás válasz kialakításában. Egy mélysugárzót nem lehet hatékonyan működtetni beépítetlen, önálló állapotban, mert az ún. akusztikus rövidzár miatt nem működne megfelelően. Az akusztikus rövidzár abban az esetben lép fel, amikor a hanghullámok hullámhossza olyan nagy, hogy meg tudják kerülni a meghajtót és a membrán hátoldalán keletkezett ellenkező fázisú nyomáshullámmal találkozva kioltódnak. Ez a hullámhossz a következőképpen számolható:

         f_határ=c/l    ; ahol c a hangsebesség [m/s], l a meghajtó kerülete [m].                         (2)

   Ezen frekvencia alatt hangkibocsátás nem történik.

   Az akusztikus rövidzár megakadályozására a legegyszerűbb elméleti megoldás ha meghajtót egy végtelen nagy előlapba szereljük. Ha a fal helyett egy hordozható, de hátul teljesen nyitott keretet alkalmazunk, egy úgynevezett dipól rendszert kapunk. A 4. ábra egy ilyen modern, doboz nélküli nyitott hangsugárzót mutat.  (Forrás: H. H. Klinger - Hangdobozépítés).

4. ábra.

   Egy ilyen fal láthatóan meglehetősen sok helyet igényel. Ellenben a doboz amellett, hogy megszünteti az akusztikus rövidzárat, még helytakarékos is (a falhoz képest). A Hi-Fi célra gyártott mély-, vagy mélyközép meghajtók rendszerint úgy vannak megtervezve, hogy egy célzottan megépített burkolatba építve fognak optimálisan üzemelni. Ebben a burkolatban a mélysugárzó egészen a rezonanciafrekvenciájáig működik, ezáltal a mélysugárzó és a doboz egy akusztikus felüláteresztő szűrőt valósít meg. Zárt doboz esetében másodrendű, nyitott (reflex) doboz esetében pedig negyedrendű csillapítási meredekséggel, ezért mindkettő rezonáns jelleget mutat. Ahhoz, hogy a rezonanciafrekvencián megfelelő legyen a működés, a doboznak illeszkednie kell a meghajtó paramétereihez. Minél rezonánsabb egy rendszer, annál nagyobb kiemelést produkál a rezonanciafrekvenciáján. A feladat az, hogy egy káros kiemeléstől mentes rendszert építsünk. Az alacsonyfrekvenciás viselkedés (a felüláteresztő szűrő átviteli függvénye) legegyszerűbben a meghajtó T/S paraméterei alapján felépített villamos modellben vizsgálható.

   Nem minden meghajtó alkalmas bármilyen típusú dobozhoz. A legkönnyebben az ún. hatásfok sávszélességi mérőszámmal (EBP) tudjuk behatárolni, hogy a meghajtó milyen rendszerben fog várhatóan jól teljesíteni. Alacsony érték esetén zárt, magas érték esetén nyitott rendszerhez tudjuk jól illeszteni, a választóvíz az EBP≈50. Igazán jó nyitott doboz EBP≥100 értékű meghajtóval építhető.

   A rendszer átviteli függvényét célszerűen valamilyen modellező programmal lehet előállítani. Ilyen ingyenes modellező programok pl.: a WinIsd, vagy a Basta!.