A képen levő erősítőben 12db LM3886 látszik. Arról van valami infó, hogy ezek hogy vannak összekötve egymással? (pl. 3-3 párhuzamosan, és ezek hídban, majd ugyanez a másik oldalon, vagy más elrendezés...)

Nem tudok biztos információt. Vélhetően "3-3 párhuzamosan, és ezek hídban" működik, mert másképp nem is nagyon lehet. A képeken is úgy látszik, hogy váltakozva vannak elhelyezve a nem invertáló és az invertáló jelet kapó LM3886-ok, majd a (belül kettős) síneken összegződnek a jelek.
Mivel van szimmetrikus és aszimmetrikus bemenet is, így kell lenni valamilyen áramkörnek, amelynek a kimenetein előáll az adott csatornában a nem invertált és invertált meghajtójel a végfokok számára mindkét esetben.
Nem tudok pontos klónról, talán ennek lehet valamennyi köze ahhoz az eredeti változathoz, ahol nem használnak egyedi DC offset potmétereket....
https://www.diyaudio.com/community/threads/yisheng-lm3886-btl-ampli...06862/
https://www.aliexpress.com/item/1005004022763953.html?spm=a2g0o.pro...rom%3A


Meg persze van tudomásunk másféle megoldásról is:
https://neurochrome.com/collections/power-amplifiers/products/modulus-686


De én nem szeretnék LM3886 rajongó szerepbe kerülni...ez csak egy eszköz erősítő építésre...

Kedvet csináltál hozzá! Ha jövőre élek még, felhozok kettőt a pincéből (hajdani tartalékok), és megépítem a jelenlegi "stílusomban", hogy mit "ád". Persze nekem ekkora teljesítményre nincs szükségem.

Írhatnál pontos dalcímeket is (Cseh Tamás, Kaláka), meg a meghallgatott Heed erősítő típusát is....Én még az első Nexus monoblokkokat és az előfokot hallgattam, nekem eléggé tetszett annak idején...

Kimenetről induló átfogó visszacsatolás nélküli végfok gondolatok:
Úgy alkult, hogy jelenleg csak ilyen végerősítőim vannak: egy gyári állapotú Onkyo A-9711 integrált erősítő, amely nagyszintű bemenetről gyakorlatilag egy hangerőszabályzó + végerősítő, valamint a darcil-nak elkeresztelt darTZeel NHB-458 utánzatom, amelyet próbáltam a gyárihoz leginkább hasonlóra megépíteni ( nemcsak áramköri, hanem alkatrészek típusa szintjén is ) hogy, valamilyen tapasztalat-szerűséget szerezhessek egy több tizmilló forintos, a high-end értékkategória legfelső részében jelen levő készülékkel saját körülmények között. ( Nyilván nem tudom úgy megépíteni, hogy pontosan a gyári hangzását produkálja )

Onkyo:
Az áramköri érdekessége eleve az átfogó visszacsatolás hiánya, nem tudok más (kommersz) japán erősítőről amely ilyen felépítésű lenne, egy unikum. A kimenete 3 fokozatú CFP. Ezzel a felépítéssel már próbálkoztam valamikor, és sajnos nincsenek igazán jó tapasztalataim vele, mármint kimondottan hangminőség szempontjából: kemény, kissé fényes, hűvös, mechanikus hangzás.( Valószínűleg ez lehet a probléma alapja:
https://nathaliebeimler.com/tech/audio_amplifier_output_stage_compa...stages )

Viszont az Onkyo hangja a legkevésbé sem ilyen: dús, már-már zavaróan meleg/barátságos/organikus, felül kissé lekerekített hagzás...felmerül a kérdés, hogy akkor most hogy is van ez?
Valószínűnek tartom, hogy az Onkyo CFP végfokozata sem műkodik másképp, mint az általam épített, legalábbis a hangi hibák/jellgzetességek tekintetében, hiszen a CFP nincs benne egy külön hurokban, amely csönteni tudná a hibát. Viszont az Onkyo tele van szénréteg ellenállásokkal, relatíve kis teljesítményű a tápegysége. Ezek önmagukban is jelentősen "lágyítják, elmossák, felmelegítik, lekerekítik" a hangzást tehát, nagyon erős - a CFP saját hangi karakterével - ellentétes hatást hoznak létre, mondhatni kompenzálják a hangi hibát...még tovább menve egy szinergikus állapotot hoznak létre.

darcil:
Egy eleve durván hibásabb konstrukció, biztosra vehető, hogy szándékosan úgy tervezték, hogy jelenetős harmonikus torzítást ( 0.05-0.5% ) produkáljon már statikus körülmények esetén is. Sőt, ha ez nem lenne elég, akkor az egzotikus 50Ohmos aszimmetrikus gyári "Zeel" összekötetéssel a darTZeel előerősítő és végerősítő között még tovább lehet növelni a torzítást: pontosabban biztosítani lehet egy alacsonytól nagy jelszintig hasonló szintű 0.3-0.5% torzítást ( legalábbis saját vizsgálódásom/kutatásom alapján )
A darTZeel esetében is esszenciális konstrukciós elvnek feltételezem, hogy a létrehozott torzítást ( ez itt ugye nagyságrendel nagyobb, mint az Onkyo esetében ) valahogyan ellensűlyozni, tompítani muszáj a kívánt hatás érdekében. A darTZeel esetében ez leginkább a bemeneti csatolókondenzátorok típusának, hangkarakterének megválasztásával ( kimondottan tompa, mosott-, felül lekerekített hangú, telt-, meleg tónusú ), valamint a meghajtó rész visszacstolásában használt csatolókondenzátorokkal, meg egyéb passzív elemek hanzásra történő kiválasztásával történik. Ezekkel együttesen alakul ki egy egyszerre organikus-, harmonikusokban gazdag-, teres hangzás, amely mégis félvezetős módon megfogott, végtelen energiákkal bír, korlátlan érzetű, stb. Itt ennek a kettősségnek az egybe gyúrása a szinergia.

Vajon ezekben az esetekben az átfogó visszacsatolás hiánya a domináns faktor, vagy pedig más mechanizmus?

A CFP kimeneti fokozattal ugyanaz a tapasztalatom. Kifejezetten fémes, durva, kemény hangja van. Véleményem szerint a szokásos darlingtonok hangja is ebbe az irányba mutat. A diszkrét többfokozatú emitterkövetők hangzását távolítani lehet ettől, ha a meghajtók emitterellenállásait nem a kimenetre, hanem az ellenkező polarítású tranzisztorok emitterei közé kötjük. Ilyenkor ez(ek) a fokozat(ok) nem lépnek ki az A osztályú munkapontból.

A HEED Obelisk volt - nem ez a rendszer, ezt egy másik hirdetésből nyúltam le - de ilyen előfok külső táppal és az egy dobozos Obelisk végfok (ami itt a fórumon a HTA30). Szerintem ez kis HEED nagyon jó választás annak aki nem hozzánk hasonló megszállott, hanem csak simán zenét szeretne hallgatni jó minőségben. Nyugodt, kiegyensúlyozott, nem tolakszik, viszonylag részletgazdag hankép, kicsit sávhatárolt... talán emiatt nyugodt hangú. Egy kis 6 liter körüli Focal hangdobozzal teljesen hallgatható volt a lakótelepi "kis szobában".

Több Kalákám és több Cseh Tamásom is van. Igazából ma már azokkal a lemezekkel szoktam tesztelni amik kritikus hangúak, ún. "rossz felvételek". Van 9 Kari Bremnes lemezem (2 eredeti, többi írott). Ezek tudnak sziszegni egy közepes hangú láncon. Nagy Laci (l'auditeur) fel sem tette őket a 40 milliós Gryphon tornyára. Van 13 Julia és Angus Stone (amiből 4 eredeti). Itt Angus hangja tud bereccsenni és sziszegni. Régi "rossz felvétel" pl. a Mungo Jerry, Simon and Garfunkel, Manfred Mann. Ezeket sokáig nem hallgattam anno, mert elviselhetetlenek voltak. Ma már jól szólnak, de még sok mindenbe bele tudok kötni ha akarok... és akarok. Van 9 Carmina Burana lemezem (amiből 4 írott). Ezt szerintem bármelyik hangmérnöknek lehetetlen vállalkozás jól felvenni és soha semmilyen hifi (hájend) láncon nem fogja az élőt megközelíteni. Meg kell elégedni azzal, hogy (valamennyire) élvezhető legyen. Ma már lehunyt szemmel simán végig ülöm ha olyan hangulatom van. Imádom Sztravinszkijt. A Katona története úgy szól, mintha mintha ott ülnék a karmester helyén. És úgy általában is kezdem megszeretni a "komoly zenét" mióta nem visítanak a hegedűk. Pl. az este fedeztem fel a Hoffmann meséit, Saint-Seans 1. szimfóniáját, egy Gregorian éneket. Ezeket is felvettem a repertoáromba. Az Ave Maria előlépett erről a lemezről demó számmá.
Az ún. demó lemezeket csak ellenőrzésre használom, hogy minden rendben van-e a mély- magas tartományban és a hangtömegeket illetően.

A "darcill" építésének útját figyelemmel követtem a másik fórumon. Biztos vagyok benne, hogy az utánépítésed is egy kiváló hangú végfok lett és sokan együtt tudnának vele élni. Én is, ha nem az erősítő tervezés lenne a hobbim.
Az Onkyo, a Hitachi és még egy-két japán cég kiváló hangú erősítőket épített az elmúlt évezred végén. Volt egy Hitachi integrált erősítő a könyvtárban anno (sajnos már a típusszámára sem emlékszem), 2SK134/2SJ49-es fetekkel ami eszméletlenül jól szólt. Máig sajnálom, hogy valaki más nyúlta le helyettem amikor leselejtezték (de akkor már nem dolgoztam ott). Meg a 6 fejes Technics orsóst is amiért még mentem fel Pestre a Műszaki Bizományiba... és a két Revox B66-ot.

Mzperx - akinek távolról de, nagy tisztelője vagyok - építette meg a HEC tranzisztoros és FET-es, ki-bekapcsolható átfogó negatív visszacsatolású változatait. Ő is azt írta, hogy vcs. nélkül szóltak jobban és a fetes szerepelt rosszabbul. Ennek ellenére én maradok a FET-et híve, mert hiszek bennük és szeretem óket... és csak azért is addig küzdök míg meg nem "csinálom" azt a hangot amire vágyom. És a jó hang szerintem objektív dolog és nem egyéni ízlés kérdése. A hangzás megítélése lehet szubjektív, de ha valami betorzít azt mindenki hallja (kisebb nagyobb mértékben... és akad olyan is akit ez nem érdekel).

Amúgy szégyenkezve, de bevallom, hogy nagy bakit vétettem ebben a mostani deszkamodellben. "Csak azért is" 78-7924-eseket tettem bele, mert ezzel is jónak kell(-ene)lennie, hiszen csak áramgenerátorok vannak a stab kimenetén. A pufferekről vezettem a tápot és a GND-t, mert hirtelen jó ötletnek tűnt. Aztán tegnap hajnalban kiderült az újabb mérésnél, hogy 10 W-on, 7 kHz-es szinusznál 120 mV zavarjel van a stabkocka GND lábán. Ugye ez ott a referencia feszültséghez adódik hozzá és a tápelnyomás mértékének függvényében jut ki a kimenetre. Ezt lecsökkentettem 3 mV-ra és "helyre állt a rend". Eltűnt a csörgés/sziszegés, megjöttek a mély energiák. Én meg görcsöltem feleslegesen napokig vezeték és ellenállás cserélgetésekkel kétségbeesetten, hogy mitől lehet az hangképben aminek nem szabadna ott lennie. Mekk Eleknek üzenem, hogy mérni sem haszontalan dolog ám...
Most következhet a valódi finomhangolás és további ötletelés/kísérletezgetés.
És már egészen biztos, hogy ez lesz az új végfokom amit hallgatni fogok.

Ez még eszembe jutott... okulva a fentiekből. Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy a jó erősítő úgy szól mintha csak egy darab drót lenne. Ezúton közlöm, hogy "egy darab drót" sokkal rosszabbul tud szólni mint egy erősítő. Összekötő kábelként nagyon komoly hatással van a hangképre. Az erősítő kimenetén nagymértékben befolyásolja a hangsugárzó hangszínét, torzítását és az erősítő kimeneti impedanciáját. Belső kábelezésnél mindent el tud rontani egy rosszul és rossz helyre bekötött, nem megfelelő hosszúságú vezeték. Talán több gond vele, mint a nyák anyagával és sok egyéb túldimenzionált dologgal.

Azzal kezdeném, köszi a nyíltságot, és további még több klasszikus zenehallgatást kívánok! A több fajta zene lehetővé teszi a kikapcsolódást többféle leterheltség esetén. Ahhoz hasonlítanám, minden étel után a megfelelő bor. Nekem se pénzem, se helyem a műszerezettségre, így maradt a "fülem", ami elég jól tudok használni az eredmények értékelésére. Nem akarlak megbántani, mivel sehol sem vagyok hozzád a műszaki tudásban, de én hifiben (VF4) 7812-őt csak a védelem tápjába tettem. Akartam írni olvasva magas szintű elmélkedéseiteket az erősítőkről, hogy minden erősítőnek megvan az ideális felvétel fajtája, vagyis sánta dolog egymással összehasonlítani őket egy pár felvétel alapján. Dehát erről te is épp most írtál. Véleményem ez ügyben hasonló a Béláéhoz (tapasztalataim alapján): a felvételek zombi erdejében egyfajta erősítő kevés. Én alapvetőnek tartom ezen belül, a visszacsatolás fajtájának eltérő jelenlétét, ahogy te is megemlíted. Azonban abban eltér a véleményünk, hogy bizonyos csatorna túlvezérlési anomáliákkal tudnál valamit kezdeni egy erősítőfajtával. Persze ha az alap a természetes hangzáshoz történő közelítés. Erre én azt mondom, amit valahol hallottam: amire nem tudsz hatást gyakorolni, azt el kell engedni. Inkább hallgass jó zenéket az erre fordított idő helyett. Jelenleg 800 óránál tartok a hibrid járatásával. Nem hittel volna, hogy 720 óra után változni fog a hangja. Még jó, hogy nem cseréltem eddig csövekett benne, mert még annak tulajdonítottam volna a megtapasztalt változást. Dehát nem volt tapasztalatom csövekkel. Pontosabban a cső környezetében alkalmazott NEI 1001-es huzalokkal. Ez van.
Amiért ezt megemlítettem, ha már így, adódik a rádiócsatornák műsoranyaga. Szóval lehetőségem van az általam eddig nem ismert zeneanyagok megismerésére. Arról nem beszélve, hogy az addig ismertek a jelenlegi technika lehetőségeim szerinti újraértékelése is lehetséges zeneileg.
És van amit én még problémának tartok, az pedig a digitális, és az analóg zenei anyagok hallgathatóságában látok. Bármilyen praktikus egy digitális műsor a tárolás, felhasználás tekintetében, nem fog olyan jól szólni, mint egy analóg anyag. Viszont, ha magnó, ha lemezjátszó hely, és bánásmód igényesebb. És persze minden felvétel akármelyik esetben stúdió, és hordozókibocsájtó függő, függetlenül a vágyainktól, és a rendszerünktől.

Mértem még néhány dolgot. Nem tudok javítani, csak rontani ezen a kapcsoláson. Talán nem is érdemes tovább piszkálni (vagy csak fáradt vagyok már).
Nagyon szép szinuszt csinál a négyszögből 10 MHz fölött, ahogy ez egy magasabbrendű aluláteresztőtől elvárható.
7 MHz-en a buffernek van 3dB kiemelése, ezzel egyelőre nem tudok mit kezdeni... ilyen.
A 78/7924 is olyan amilyennek lennie kell. Talán ezt majd kicserélem valami jobb stabkockára, de szerintem nem fogok külön segédtápot használni, mert annyit nem fog hozni a konyhára mint amennyit bonyolít a kapcsoláson.
A kimeneti zaj 300 uVpp, ebbe sem lehet belekötni.
Nyitott ki- és bemenettel is halálosan stabil a kapcsolás.
Nyugodtan rövidre lehet zárni a kimenetet - többször megtettem - 2,5 A-nél telítésbe megy a földelt bázisú fokozat. Tehát nem kell bele sem hangszóró védelem, sem koppanásgátló.
Dirrdurrcsittcsatt zenével 34Vpp-nél klippel a végfok a hangdobozommal. Ez nálam iszonyatos hangerő ebben a kis szobában. Nagy hangerőn és nagy hangtömegeknél sem rogy be a hangkép. Nem lehet észrevenni a hangján, hogy 8 Ohm-on csak 20W-ot tud a végfok.
Emlékeztetőül a hangdobozom impedancia görbéje: (Enrico Loyk)
Még ki kell találni valami bizalomgerjesztőbb felépítést, oszt kész.

Még egy technikai részlet ami vélhetőleg többeket érdekelni fog. Amikor még csak a buffer fokozat volt kész tudtam mérni pontos gate áramot.
Ez a 2SK1058/2SJ162-re 10uA/A 1kHz-en. Nyilvánvalóan ez 20dB/dekáddal nő a frekvencia növekedésével arányosan. Tehát 10kHz-en 2A kimeneti áramnál 200uA a gate áram. Ennyit kell tudnia a gyakorlatban torzításmentesen a meghajtó fokozatnak.

A -3dB-es pontból visszaszámolva a bemeneti kapacitása (Ciss) 2,2nF a FET párnak.

Köszönöm a lemezajánlást, de igazából csak 1-2 zeneszámra gondoltam, amelyeken egyszerűen be tudom azonosítani, hogy mire gondoltál...

Ebben egyáltalán nem értünk egyet, de ettől is szép az élet

Alapvetően kétféle "jó hangot" különböztetek meg:
1. ami nekem jó, a saját elvárásaim szerint jó
2. " A JÓ HANG": a hifisták legnagyobb hányada által jónak tartott hangzás. Mivel ahány hifista, annyiféle "jó hang", de legalábbis több alapvetően különböző jó hangzás-irány létezik, így ez egy statisztikai alapon meghatározott dolog. De mondhatnám piaci alapúnak, hiszen a készülékgyártók célja a valós igények, a fizetőképes kereslet megtalálása, kiszolgálása.

Egyébként a saját véleményem is ez gyakorlatilag ( ő egy hangmérnök, abszolút "hanghűség"-orientált felvételek készítésében is részt vett, hangsugárzók fejlesztésében vett részt, egyetemen oktat akusztikát, stb ):
https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?p=2954086#p2954086


Ami a hifi/highend készülékekkel ténylegesen megvalósított tervezési filozófiákat illeti jó hang szempontjából, alapvetően kétfelé osztom ezeket:
1. alapvetően műszaki indíttatású, "technicista" szemléletű tervezés: a készülék működjön a lehető legoptimálisabban műszaki szempontból. Ez automatikusan hozza magával az első osztályú paramétereket, a különféle torzítások lehető legalacsonyabb értékét.
2. én "torzítás alapú" tervezésnek hívom magamban: a cél az, hogy az áramkör eleve, már a konstrukciójából adódóan is egy fülnek kellemes hangzást produkáljon. Ez többnyire együtt jár valamilyen tervezett/szerencsésen eltalált/hosszas munkával kikísérletezett torzítási mechanizmus beépítésével. Ez lehet relatíve alacsony szintű, közepes ( pl. darTZeel ), vagy magas ( csöves készülékek egy része ).
Ide sorolok olyan dolgokat is mint a szokásos szélessávú hangszórók rezonáns, magas torzítású, stb hangja, se akár maga hanglemezjátszás, a maga szükségszerű, egészen művészi szintre emelt torzításkompozíciói, amely szintén a hifisták egy jelentős részének a szent grál maga...

Mindkét tervezési filozófia elválaszthatatlan része a fentebb már általam is emlegetett - készüléken belüli - szinergia megvalósítása, avagy egy olyan utólagos alkatrész-készlet kikísérletezés, amely tisztán meghallgatásos teszteken alakítható. Egy szint felett elengedhetetlen

Inkább Crss az + a Cgs egy része az utánhúzása miatt

Már írtam, hogy nekem se pénzem, sem helyem sincs a műszereket illetően, és hogy műszernek maradt a fülem. No meg fiatal korom óta építek erősítőket a magam számára, és sosem merült fel bennem egy kész erősítő vásárlása. Talán az istenek, de vacakot sosem építettem, mert a zeneszeretetem nem hagyta volna. Gyári, kontra saját építés, ahogy írtuk páran, a gyári nyereség orientált kötelezettségekkel bír, a saját, ami belefér, mert nincsenek bérköltségei. Ha csinálni nem is, de érdeklődni szoktam a "gyári darabok után, hátha van benne valami hasznos, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Mondjam azt, hogy időveszteség általában... De nincs ebben semmi, mivel csak ismételni tudnám magam ennek okát illetően. Saját építéseim, persze, hogy korszakosak, mivel sokat bővültek az információim az audiofil építés tekintetében. Általában kerülve a mérésekre szorulást túlbiztosítok kritikus dolgokat, és ez eddig bejött. Ha vastagabb egy bekötő vezeték az nem gond a vékonyabbal szemben. Hiszek a csillagpontos építésben a tapasztalatokkal alátámasztva. A nagynak látszó puffernek van egy pár szerintem előnyös tulajdonsága. Kezdeném a kapcsolás szerinti "igény" fölötti kapacitásnak stabilabb a földcsillagpontja. Mondjuk földebbnek. Az ide külön jövő földelendő elemeknek nincs lehetősége egymásra hatni. Ha a hibridemet veszem a stabra külön megy a referencia föld, és külön a van a borda a csillagpontra kötve. Ezzel leválasztva, ha a bordára valami idegen rákerülne, mivel kívül van, nem a stab referencia földjére tudna jutni. És a légszerelés esetén kimaradnak a panel nem kívánatos tulajdonságai. A duál monó elszigetelve mindentől, meg káprázatos teret kínál a fülesnek. Pesze ez nem kötelező. És ha hallgatja az ember nem a "hit" szól, hanem a felvétel milyensége. Ha ilyet gyári készülék tudna, senki nem akarná megfizetni az adódó bérköltségek miatti árnövekedést.
Egy kicsit nekem nem tiszta,
"Mindkét tervezési filozófia elválaszthatatlan része a fentebb már általam is emlegetett - készüléken belüli - szinergia megvalósítása, avagy egy olyan utólagos alkatrész-készlet kikísérletezés, Mindkét tervezési filozófia elválaszthatatlan része a fentebb már általam is emlegetett - készüléken belüli - szinergia megvalósítása, avagy egy olyan utólagos alkatrész-készlet kikísérletezés, amely tisztán meghallgatásos teszteken alakíthat. Egy szint felett elengedhetetlen."
Ebből a: "meghallgatásos teszteken alakíthat" Ha arra gondolsz, hogy mindenki a maga saját tesztjeivel halad az úton a jobb hangzás fele, az OK, de ha általánosítod a teszteken fogalmat, abban mások is beleértendőek, és annak egy személyre vonatkozóan nem látom értelmét.

És még...
"De mondhatnám piaci alapúnak, hiszen a készülékgyártók célja a valós igények, a fizetőképes kereslet megtalálása, kiszolgálása."
Én nem ezt látom fő problémának, hanem a zenei anyagok készítésénél a hasonló hozzáállást a stúdiókban. A kifogásolható felvételeknek széles a palettája.
Esetemben egy példa. Ezt a CD-t 8000-ért vettem etalonnak, mivel a youtubon sokszor hallgattam egy valószínűleg LP-ről felrakott változatot. Nos mondhatnám tanulópénznek. Ez egy "gyári" darab lenne, vagyis stúdió saját kiadása limitált darabszámba. A lényege a stúdió saját sztereósító elképzelése. Ó szelektív, meg egy hangfalas rendszer akusztikai gyengéin átverni a forszírozott térhatást. De élőhangot nem vélek benne felfedezni, annak ellenére, hogy a második számot kedvelem. És ez a helyzet a különböző stúdió elképzelések felrakott demói tekintetében is. Az egyik ilyen, a másik olyan, de nem kínoz bennük a jelenlét élménye, csak az ilyen-olyan hiányérzet. És persze tisztelet a kevéske kivételnek!

Igazad van Crss-ről lenne szó, de azt gondolom a hibajavítás feltranszformálta a kapacitásokat, de el is mérhettem/kapkodhattam azt 2.2nF-os kijelentést.
Megpróbálok valami hitelesebb mérést kreálni (újratervezés).

A "gubanc" csúnya, viszont nincsenek szórt kapacitásai és a "leginduktivitásszegényebb" kivitelt lehet így megvalósítani. Megmértem a mérőkábel kapacitását, ez 28pF - és a hűtőborda kapacitását, ez 19pF ha papírfecnivel elszigetelem az asztallaptól és 28pF "simán" az asztalon.
Nincsenek külön source kivezetések, a hűtőborda a kimenet (itt is).

Mutatok mindent. Első körben négyszögjeles mérés 1 MHz-en. Próbáltam meghatározni a legkedvezőbb generátor impedanciát, illetve a gate ellenállások legkedvezőbb értékét.
Nyilván nincs optimum, csak rossz és még rosszabb impulzusátvitel (vagy nagyon le kell lassítani).

Az öreg Tektro még mindig "leveri" a DSO-t hitelesség tekintetében. A szintén öreg Hitachi mérőkábelek is pontosak (bár már nem lehet nem lehet rendesen kompenzálni őket, de ekkora frekvencián használhatóak és pontosan tízet osztanak).

Ezek a laterális FET-ek is vannak 20-30 évesek és (szerintem) nagyon komplementerei egymásnak. Sokan vallják azt a nézetet, hogy a P csatornás FET gate ellenállását érdemesebb kisebb értékűre választani. Talán van benne valami - még folytatom a mérést - csak ezt mos gyorsan kiteszem mert el fogom felejteni mi, micsoda. Talán érdemes lenne összeszerkeszteni a képeket az áttekinthetőség miatt, de most nem töltöm az időt ezzel.

Az utolsó négy fotón (nyilván) a nagyobb amplitúdójú jel a bemeneti jel, a kisebb a kimeneti.

Ugye... most arra megy ki a játék, hogy méréssel meghatározzuk a FET-ek bemeneti kapacitását, a legkedvezőbb generátorimpedanciát és a (közel ideális) gate ellenállást.
R2-t kihagyom mert most felesleges.
A 4219-es fotón látható négyszög átvitelből arra lehetne következtetni, hogy akkor lesz szimmetrikus a kimeneti négyszögjel (a túllövés alapján) ha R3=300R és R4=100R.
De növelve a frekvenciát 5- és 10MHz-re, az jön ki, hogy a fel- és lefutóélek akkor azonos élmeredekségűek ha mindkét gate ellenállás 300R.

A digitális szkóp azért mégis jó a háznál, mert nem kell számolgatni. Ha azt feltételezem, hogy a -3 dB-es pont -45 fokos fáziskésésnél van - akkor ebből Cgs+Cgd 38 pF. 1/(6,28*325R*13MHz). Persze ez mindennel változni fog, de talán jó tudni, hogy ekkora kimeneti áramnál, ekkora Uds-nél ennyi. Ha nem számoltam el semmit.

Most 10MHz-en elkezdem növelni a bemeneti feszültséget. Azt látjuk, hogy 4Vpp bemeneti jelnél elfogy a gate áram (az az 1.2mA, ami a 20k ellenálláson folyik). Ezután hiába növelem a bemeneti feszt, a kimeneti áram nem nő tovább.
Ugyanez négyszöggel így néz ki: 4420-as kép. Lezárnak a fetek. Ennyire elég 1,2mA.
Ez a múltkori vitát zárja le amikor arról volt szó, hogy szükség van-e FET meghajtó fokozatra. Ha ilyeneket akarunk mérni akkor szükség van rá, de ha zene hallgatásra használjuk a végfokot akkor nincs. Tervezői hozzáállás kérdése.

Tiszteletem!
Régen szerettem volna hozzászólni, de most nem fogtam vissza magam.

Tetszenek a mérések, csupán egy kis kiegészítést szeretnék hozzáfűzni.

Szóval van a fet bemeneti kapacitása. Ez valamekkora, sőt ráadásul két részből tevődik össze. Az adatlapot megfigyelve, de akár a fetet mérve három kapacitást figyelhetünk meg. Ez a három kivezetés között mérhető. A DS közötti szerintem elhanyagolható, mert bár az N csatornás fetnek (most erről a laterális párról van szó) 350pF, a P csatornásnak 400pF, ezek gyakorlatilag párhuzamosan kapcsolódnak egymással, ráadásul a kimenet és a tápsínek (virtuális GND) között vannak, tehát effektíve a terheléssel kapcsolódnak párhuzamosan. 750 pF.
Ettől érdekesebb a GS, illetve a GD közötti. Az látszik, hogy a két fet transzver karakterisztikája meglehetősen egyforma, vagyis alacsony frekvencián valóban kezelhetjük őket ideális komplementer párnak. A fetek meredeksége 0,2-1A közötti drain áramnál 700mA/V körül van. Ebből kiindulva, meghatározhatjuk a gate kapacitást. Az adatlap az N csatornásra 600pF-ot ír GS kapacitásnak, ugyanez a P csatornás esetében 900pF. Van még a GD közötti, ami az N csatornás áll 10pF, a P csatornásnál 40pF. Ez mindig ott lesz, mivel a bemenet és a drain között van, azaz gyakorlatilag a bemenet és a GND között. Ezzel sem foglalkozunk, ez adott. A GS kapacitás hatása a bemenetre viszont érdekes. Mit is lát ebből a meghajtó fokozat?
A korábban említett meredekségből visszaszámolva a kimeneti ellenállása ennek a fetnek 1,5 Ohm körüli. Ha nincs terhelés a kimeneten, akkor a be és kimeneten ugyanakkora a jelváltozás, vagyis a gate és a drain között nincs érdemleges feszültség változás, vagyis a GS kapacitásból alig lát valamit a meghajtó fokozat. Ilyenkor csak a 10+40pF-os GD kapacitások terhelik a meghajtó fokozatot. Ha valós terhelést kötünk a kimenetre, akkor 4 Ohmos terhelés esetén a 600pF GS kapacitásból 163pF-ot, a 900pF-ból 245pF-ot lát a meghajtó fokozat. Ugyanezek az értékek 8 Ohmos terhelésen 95pF, valamint 142pF. Ezekhez természetesen hozzáadódnak a 10, illetve 40pF-ok.
Jó lenne valahogy úgy megválasztani a meghajtást, hogy ugyanolyan viselkedésű legyen a komplementer pár mind a két fele. Lehet velük játszogatni, de az előzőek ők kiindulva látható, hogy a P csatornás fet bemeneti kapacitása (most kimondottan erre a buffer kapcsolásra gondolok) nyitott kimenetnél négyszerese, még rövidzár esetén másfélszerese az N csatornás fet bemeneti kapacitásának. Tehát a soros gate ellenállások variálásával ki lehet kompenzálni a komplementer két fele közötti különbséget, de csak adott terhelésen. Ha változik a terhelés, borul az egyensúly. Én két dolgot tennék. Vagy használnék egyforma értékű soros gate ellenállást és lerontja ám a P csatornás fetet az N csatornás szintjére, azaz 30pF GD és 300pF GS extra kapacitást raknék be, vagy a GS kapacitáshoz nem nyúlnék, az N csatornás fet gate ellenállását másfélszeresére választanám mint a P csatornásé és csak egyetlen kondenzátort tennék az N csatornás fet GD kivezetései közé. Ott ugye 10/40 az arány, de a gate ellenállások aránya miatt ez 10/27 lesz. Tehát 17 pF lenne az optimális kiegészítő kapacitás.

Most ugye felmerülhet a kérdés, mire ez a hajszálhasogatás?
Hát csak. Egyetlen kondenzátor extra beépítése, valamint a két gate ellenállás eltérő értékűre választása. Ja, meg mondjuk kávé közben egy kis matek levezetés. Az pedig mindig kell, akkor is, ha nem sok előny származik belőle.

Ha kicsit hosszúra sikerült, akkor legfeljebb nem olvassa végig csak az, akit érdekel.

Szia!
Örülök ha valaki figyel és hozzászól - legalább látom, hogy nem csak magamnak írogatok.
Shanynak is köszönöm, tőle is sokat lehet tanulni.

- A meredekség: ennyi fetem van összesen (újak és Banditól kaptam őket ajándékba évekkel ezelőtt Van néhány 2SK134/2SJ49 is a fiókban). Nekem is az jött ki, hogy 0,7A/V a meredekségük (1A és 2A között is) és szerintem kicsi a szórásuk.

- Az adatlapon csak Ciss-ről van diagram és ennél a mérésnél záróirányba feszítik elő Ugs-t.
Feltehetőleg a nyitott fetnél kisebb ez a kapacitás, de csak találgatok. Jó lenne érteni hozzá.
A többi nekem csak egy szám, hogy 10pF meg 40pF... nem tudom mennyi köze van a gyakorlati értékekhez.

- Második körben lecsökkentettem R5, R6 értékét 20k-ról 6.8k-ra (3,6mA előfeszítő áram).
Így már ki lehet vezérelni 15MHz-ig a generátorom maximális kimeneti feszültségére, 10Vpp-re. Ez nem volt váratlan fordulat. Így már jelentős különbség volt a túllövés mértékében a P csatornás kárára CAM4229.
Ekkor újra lecsökkentem R3-at R4 harmadára. Ezzel nem nem javult az átvitel, hanem az N csatornás átvitele "hozzáromlott" a P csatornáséhoz... de legalább szimmetrikus lett.

- Aztán gondoltam egy merészet és R2-t nulláról 510R-re növeltem. A CAM4232-re változott a rajz azt elfelejtettem odaírni, hogy a 20k=6,8k és így már jelentős lett a feszültségosztás (510R*3,3k/510R). Kókányoltam valami Bode-szerűséget is hirtelen - ami nem pontosan fedi a valóságot, csak jelzi.
A lényege, hogy FET-ek berezgése megmarad, csak "el van takargatva". Azzal, hogy csökken a sávszélesség, nő a csillapítás (gyorsabban lecseng a berezgés), de a kiemelés a sávszélen megmarad. Tehát nem javul a fázistartalék... úgy viselkedik, mint amikor egy végfok tranziens hibáit elsimítjuk a bemeneti aluláteresztő RC taggal. Nem javul a hangja a végfoknak, csak mérve nem látszik mitől sziszeg és grízes.

Ez a Cgd kapacitás jó ötlet, ezt még kipróbálom.

Kipróbáltam a Cgd-t. Jó ötlet. Ismeretem, de sose jutott volna eszembe alkalmazni... ehhez is Te kellettél.
Most csak hirtelen 18pF-el próbáltam... igen, ez nem "hozzánöveli" a berezgést a P csatornáshoz, hanem lecsökkenti. Bár ez jár némi torzulással... meg kell hallgatni. A C-vel soros 51R semmit nem csinál, talán érdemes növelni... de mára már elég volt hajnal kettő óta.

Igazából az aszimmetriából eredő probléma az, hogy meredek felfutású négyszögjel az egyik irányban összenyitja a feteket, a másikba pedig holtidőt generál. Természetesen nem annyira vészes ez mint PWM erősítőnél, hiszen itt nem folyamatos a négyszögjeles üzemmód, de vélhetően valamiféle torzítást okozhat. Valamikor olvastam arról is, hogy a komplementer laterális fetekkel épített erősítők éppen az aszimmetrikus viselkedés miatt begerjedhetnek. Én nem találkoztam még a problémával, de lehet hogy valami hibás konstrukció miatt történt valakinek.
Szeretem ezeket a feteket, főleg hogy nem kell foglalkozni a nyugalmi áram stabilizálásával, meg hogy ha földelt kimenetűt építünk belőle, direkt mehet a GND-n lévő hűtőbordára.

Amúgy ezeket a FETeket gyártják még, ill. lehet kapni újat?

Nekem van, ha érdekel. SK135/SJ50. Eredeti Hitachi, még a 90-es évek közepéről.

Köszönöm, de nem akarok venni, inkább csak kíváncsiságból érdekel a dolog.
Pl. hogyha ilyenből épít/fejleszt valaki, az egyedi cucc lesz, vagy reprodukálható később, akár több példányban is.

Gyártásban (Exicon) még ez meg a párja van helyette:https://gb.profusion.uk/uk/ecx10n20-w6
Én a nagyobb dual testvéreit használtam.

A választ már megkaptad, de igen. Pontosabban tekintsünk úgy rájuk, mint egy elektroncsőre. Nem szűk réteget lefedő, hanem kimondottan audió célra gyártott fetek ezek. Amit tapasztaltam, a legrégebbi példány és a kegújabb Exicon gyártmányok szinte teljesen azonosak. Valószínűleg a lapkagyártás ezen a téren elérte az optimális megoldást, mint egy Ecc83. Ezt is fogják még sokáig gyártani amíg van rá igény.
Ahogy efgyuri említette, van dupla magos példány is. Tehát nem nagyobb lapka mérettel rendelkező valami, hanem natív két fet lapkája van egy tokban összedrótozva. A paramétereken is ez köszön vissza.

Rosszul emlékeztem, nekem is ez van, de egy hiányzik a sorból. Még nekem is eladsz egyet?

Szerintem nem nyitnak össze. A CAM04220-as sorozatú mérések éppen erről szólnak.
A 2SK1058 adatlapja szerint turn-on time = 180 ns, turn-off time = 60 ns.
A 2SJ162 pedig ton = 220 ns, toff = 110ns.
Tehát a P csatornás gyorsabban lezár, mint az N csatornás kinyit.
És ez már a több MHz-es tartományban történne. Ez a mostani deszkamodell is csinált olyat mérés közben, hogy 7 MHz felett hirtelen megszűnt a kimeneti jel... csak akkor még nem tudtam mitől van ez. És még sok mindent mást sem tudok.

Miért ne adnék? A többit privátban megírom.

Ez az összenyitás természetesen túlzás volt, inkább azt akartam jelezni hogy az egyik irányban a nullaátmenetnél növekszik az áram, a másik irányba pedig csökken.