Gyári trafói voltak.
Azonban azóta rengeteget utána jártam a 300b-k titkának, azt véltem leszűrni, az igazán nagy tekintélyű építők azt mondják, hogy az ajánlotthoz képest szokatlanúl nagy 4,5-5k illesztésű tafóval vannak igazán szép mélyei, de ilyenkor alíg tud csak max 5-6W-ot kinyögni. Még nem tudom valóban igaz e rájuk, de annyi biztos, hogy az én EAR végfokomban is ha a kimenőket 2,5k-ra tekertem sokkal rosszabb mélyei voltak, mint a mostani 3,5k-s kimenőkkel.

Triódás találkozókon sok 300B-s erősítőt hallottam, de inkább csak nem hozzájuk való hangdobozokkal, vagy túl nagy teremben voltak gyengék. Nekem egy Bösendorfer utánépítés hangdoboz párral tetszett a legjobban. Egy sima polchangszórópárral (Tannoy MX1) is remekül muzsikáltak, ha jó volt a terem/szoba akusztika.

Én nagyon jól tudom, hogy torzítatlanúl 5, kínkeservek közt 6W amit ki lehet könyörögni egy normális átlagos 300b-ből SE-ben. Nem is bánnám, mert úgy sem hallgatok jó zenét két-három vattnál nagyobb hangerőn órákig. Sokak jazzt hallgatnak 300b-kkel mondják, mrt arra való. Na ezt sosem fogom bevenni. Na én biztos hogy ilyesmit nem teszek, mert a jazz zenével, főleg az autentikusokkal a világból ki lehet zavarni engem.

Állítólag a felülillesztés mindig jót tesz a hangnak, akármelyik oldalon van elkövetve. Na ezt ki is próbálom holnap, átdugom a dobozokat a 4 ohmos kimenetekre.
A zenével éppen úgy voltam mint Te, valamennyire még talán vagyok is. És most jön a de. Egy ilyen hangzású csövesnek épp az a lényege, legalábbis nálam, hogy nem a zenét hallgatom már rajta, hanem magát az erősítőt hallgatom. Nem tudom érted-e?
Nekem a mai napig az elektronikus zene a kedvencem, meg a 80-as évek diszkó zenéi, mert azokon nőttem fel. És ehhez nekem nem is kell csöves, mert gyönyörűen szól a tranyósomon is, sőt azon talán jobban mint egy csövesen, simán libabőrös leszek tőle.
Na de a csövesen meg úgy szól mindenféle hangszeres zene, hogy elképesztő. Olyan zenéket hallgatok rajta amit egyébként nem hallgatnék soha. Tehát nem a zene tetszik, hanem az, ahogy az SE azt megszólaltatja. És rengeteg jazz-t is hallgatok rajta, pont ezért. A zongora hangját kifejezetten utálom, de ezen az is tetszik. Azaz nem a zongora, hanem ahogy az ezen szól.

Én most gyüjtögetem az alkatrészeket a 300B-nek.
Épp tegnap rendeltem 12 ellenállást 72 euroért. Elvileg év végére meg lesz minden. A felülillesztésről én is hallottam. A Lundahl LL1623 kimenőket néztem ki. Többféle illesztéssel lehet őket bekötni. A táptrafót már megtekertem, hogy legyen benne a kezem munkája is. Minden más gyári lesz. A csövekről azt olvastam, hogy az olcsóbbakkal gond van(EH, JJ, stb.)Amit dicsértek az a Pavane 300B T2. Ha jól tudom ez kínában készűl, és elvileg megeggyezik a Shuguang Z/2-vel. Viszont elég drága. Az olcsóbb kinaiakat nem ajánlották.

Sejtem mit akarsz írni. Azért nem tudok most hirtelen mit mondani erre, mert az én triódás SE-met szétkaptam, hogy bedobozoljam. Így most nem tudom beröffenteni még az asztalomon sem hirtelen összehasonlításképp az EAR-ral. (mert ugye abban bár sugártetróda csücsűl, de kiegyenlített trióda üzemmódban) Valamit különbséget csukagyan hallanék biztosan a hangképben. Hallgatok én jazzt is sokat is, de a pár hangszeres autentikus bőgős bárzenés világot nem igazán csípeem. Viszont Fourplayt, Boz Scaggs stb. és hasonló féléket annál inkább. Lehet hogy összeállítom hamarosan az eszközt és meghallgatom mi különbség lészen a két erősítőm közt. Az előbb rápillantottam a végfok panelre és beugrott, hogy a 6N5SZ-triódát SRPP-vel hajtom, a két végfoknak közös csöves5c3sz-el csinált táppal. De még lehet, hogy más lesz, majd megálmodom.

Nos ez semmit nem jelent az égvilágon. Lehet egy régi 30 cm-es mély, vagy egy mai 13 cm-es 65W-os (állítólagos) terhelhetőséggel.
A hatásfok sokkal fontosabb hangszórónál. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy mai, átlagos, kapható hangsugárzók közül az egyik 1W, a másik 10W teljesítménnyel szolgáltat ugyanakkora hangerőt. Innen, fordítva kellene megközelíteni a teljesítmény kérdését.

Ismerem ezt már.

[quote]Állítólag a felülillesztés mindig jót tesz a hangnak, akármelyik oldalon van elkövetve. Na ezt ki is próbálom holnap, átdugom a dobozokat a 4 ohmos kimenetekre.[/quote
Triódánál igen.
Pentódánál, sugártetródánál nem. Inkább alul illesztésnél szólnak jobban.
Audio Note például felére illeszt. A BEAG 057 is jobban szólt alul illesztve. (HFM teszt)
Egyszerű az ok, meg kell nézni egy 6L6 adatlapját például. Fél impedanciára illesztve:
1. Alul illesztve kicsi kisebb teljesítményt ad. (nem hallható)
2. A 3. harmonikus torzítás drasztikusan csökken. (hallható)

Ezekhez nem értek mert nem építgettem csöveseket. Az AN-nél lehet hogy tudnak ezt azt, a Kegon az gyakorlatilag hasonlít az én SE-mre, csak annál nem egyetlen búrában van a két trióda hanem külön külön, meg nem hagyományos kimenője van hanem tekercselt vágott magos (csúfnevén hiperszil) és ezüsttel van megtekerve, meg nem ennyibe kerül hanem 5 milla a monoblock. De az elrendezés kb. olyan (egy cső plusz a két végtrióda), meg az is visszacsatolás nélküli.
Sajna a kimenőimről nem sokat tudok kideríteni, mert az áttételt ugyan meg tudom mérni, ha szerencsém lesz még a menetszámokat is, de a tekercskialakítás csak visszabontva derülne ki, azt meg nem akarom.

Ez lehet az elvi magyarázat.

Üdv. Ez az ábra nagyon jó.

Csak ugye mindenki a nagy teljesítményre hajt...

Akkor a tiédben 6AS7 vagy 6H13C végcsövek vannak?
Azért vagyok bizonytalan, mert ezekkel a csövekkel 8W nem jön össze, SE kivitelben.

Nem mindenki. Most hallgatom végig reggel óta másodszor a Yello albumot, csináltam egy mentést lassú időalappal, hogy látszódjanak az 1V-os amplitúdócsúcsok. Nálam ez a 0,06W-os csúcsok a normál szobahangerő, sőt egy picivel már több is (még éppen nem zavaró a szomszéd szobában zárt ajtóval).
Persze ez ilyen cipősdoboz méretű dobozokkal amiben 13 centis mély van, cseppet másképpen alakulna. Nem is szeretnék erről többet írni, meg megbántani senkit mert hátha olvassák az oldalt, de elképedtem jártomban keltemben hogy emberek miken hallgatnak zenét. Na meg hogy minek vesz meg valaki olyanhoz egy félmilliós erősítőt...

Utóbbi van benne. Nem mértem még meg, hogy az a 8 az valóban annyi-e, vagy csak 7,5, vagy 6,9, de igazából nem is érdekel, mert a szobába bőven elég. Majd egyszer megmérem, nem mintha változtatna bármin is. A hangja gyönyörű, nekem épp így tetszik ahogy van.
Most már értem ezt a "fárasztó-nem fárasztó", meg "tovább hallgatható" dolgot is amit eddig sosem értettem. Ezen az olyan zenéket is elhallgatom napestig amiből egyébként eddig pár perc is sok volt. Szegény reggel 7 óta megy, és szerintem estig ki sem lesz kapcsolva. Örülök is hogy kint esik, így legalább kint sem kell csinálnom semmit.

Hát ezt meg hogyan? Egy tisztességesen elkészített erősítő fokozat eléggé "el van dugva" a kimenőtrafó, és főleg a hangsugárzó mögött. Mindkettőnek sokkal gyengébbek a (linearitás, frekvencia függőség) paraméterei, mint egy jó erősítő fokozatnak. A 300B egy meghatározható kivezérlés tartományban igen jó linearitású, ezt elrontani helytelen munkapont, és kivezérlés tartománnyal lehet.
Alá-, föléilllesztés, megint csak a hangsugárzó tulajdonságait befolyásolja a megváltozott damping faktor révén, ami jelentős frekvencia függő torzításokat vihet a rendszerbe. Természetesen hatással van a cső erősítés viszonyaira is, csak szerintem sokkal kisebb mértékben. (ezt sohasem vizsgáltam anno) az viszont biztos, hogy távközlési berendezésekben, ahol a linearitás alapvető fontosságú, a vonali illesztés mindíg pontos volt. Igaz, ott nem volt hangsugárzó, nem kellett törődni annak a lelki világával is, mert az van neki.

Még ez is túlzás, 5, esetleg 6W 10% közeli torzítással. Valóban lényegtelen, ha csak 1-2W teljesítménnyel hallgatod. Nekem is nagyon tetszett 6C33C SE (15W/10%) amit építettem, viszonylag hamar rájöttem, hogy sok zenénél akkor fogy el, amikor legnagyobb szükség lenne erőre. Pedig 92,5 dB/1m/1W érzékenységű hangsugárzóval hallgattam.

Fentebb már próbáltam elmagyarázni, ezek szerint nem sikerült... Nekem a tranyós erősítőmmel sincs bajom, de azon nem hallgatok akármit, hanem csak a kedvenc zenéimet, mivel azon magát a zenét hallgatom. Ezen meg elhallgatok bármit, mert nem magát a zenét hallgatom, hanem inkább már azt a hangkaraktert, amivel ez az erősítő szól. Ugye hogy nem ugyanaz a kettő, még ha fizikailag ugyanaz is?
Ez hasonló mint amikor nem azért vezetsz autót hogy eljuss A-ból B-be mert amúgy nem kell menned sehova sem, hanem magáért a vezetés élményéért.

Na de ha el is fogyna 5W-on, akkor mi van? Akkor vegyek egy olyat aminek nem tetszik közel sem így a hangja mint ennek, csak azért, hogy ne fogyjon el 15W-on se? Na nem már...
Olyat nem veszek, mert hiába tud 3x annyit, ha egyszer nem úgy szól...

Kettő nem zárja ki egymást!
Csak azt szerettem volna mondani, hogy rövidtávon legtöbb embert meggyőz az SE hangminősége, később lehet némi hiányérzeted, én így jártam. Drukkolok neked, hogy hosszútávon is ennyire elégedett legyél az erősítőddel.

Értem én, csak egy erősítő hallgatásánál igen nehéz magára az erősítő finomságaira koncentrálni, a sokkal nagyobb zavaró tényezők miatt.
Egy időben mozigépészkedtem, két Erneman IV ívfényes géppel. Utána nem tudtam sokáig moziba menni, mert annyira megszoktam, hogy nem a filmet, hanem a vásznat néztem. Figyelni kellett a vászon egyenletes színére, mert volt ugyan a gépen automatikus előtolás, de az ívfény idővel kimászott a fókuszból, és kézzel kellett utánállítani. A másik, hogy a váltójelet is figyelni kellett a felvonások végén, mert a gépeket szinkronban kellett váltani kézivezérléssel.

Az már legyen az én bajom, de nekem hiányérzetem inkább a PP-kkel volt, mégpedig hangzásbéli hiányérzetem. Innentől meg tökmindegy hogy mekkorát szólnak, nem érdekel.

A kettő azért nem ugyanaz. Itt nem erővel kell figyelni vagy fülelni, épp ellenkezőleg, a hangkarakter az, ami automatikusan magára vonja a figyelmet, azaz nem is foglalkozom vele hogy éppen mi szól, mert a zene szinte már másodlagos.
Részemről ennyi volt ez a téma, mindenki azt épít meg hallgat amit akar...

Hiányérzeted akkor fog támadni, ha nem "háttérzenét", hanem egy nagydinamikájú komolyzenei felvételt szeretnél hallgatni. Egyébként igazad van, én a csöndet szeretem, még ha erősítőből is szól. (többek között ezért hagytam abba az építgetést, mert rájöttem, soha nem fogok tudni olyan profi szintet megközelítő hangtechnikát építeni, mint amilyen a Rádióban volt.
Kedvenc "zenei" részletem, a Volt egyszer egy vadnyugat filmből mikor egy gőzmozdony állt egy bevágásban, a kamera közelített rá. Volt szerencsém hallgatni az egykori Alfa moziban igazi hangfalból (a teljes vászon mögött). Igen nagyon jól szólt.

Egyszer régen azt írtad, hogy mindkét konstrukciónak megvan a létjogosultsága. Ezzel maximálisan egyetértek. Magam is szeretem az SE erősítőket, ha tehetem komolyzenét ma is ilyen erősítőn hallgatok. Azon viszont már régen túl vagyok, hogy azért, mert általában véve és mérve 4-5 W-al hajtom a széles sávú dobozomat, elfogadjam azt, hogy ehhez elég egy 6 W-os SE... (SE-ből a kedvenc ezért is egy 11 W-os.)
Bizony egy Santana, Pink Floyd vagy Adderley lemezhez már négy végcsövet izzítok be évek óta...

Sajnos én ilyen zenétek hallgatok általában, komolyzenét ritkán.
Ravel Boleró lemeze is sok volt egy 10W-os SE erősítőmnek. Roger Watters Amused to death albumát meghallgatva, jött a következő csalódás, ezért döntöttem a PP mellett.

Most is ez a véleményem, de rájöttem számomra kevés. Arra meg már lusta vagyok, hogy cserélgessem az erősítőket.
Mostanában is készítettem SE erősítőt, de rövid próbálgatás után, haveromnak adtam.

Én öt konstrukciót cserélgetek, gondolhatod mennyire örülnek nekem idehaza... (Nehezen tanulják meg, melyik van éppen bekötve.)
Mentségemre legyen mondva, ezeket soha sem háttérzenére használom, nem is nagyon tudnám, mert hanglemezeket hallgatok rajtuk.
Háttérzenére ott a 6W-os G807 SE, az étkezőben erről szól a rádió...

Idézet:
„Mentségemre legyen mondva, ezeket soha sem háttérzenére használom, nem is nagyon tudnám, mert hanglemezeket hallgatok rajtuk.”

Ezzel pontosan én is így vagyok, LP-t hallgatok legtöbbször, CD-t nagyon ritkán, de csak akkor ha ráérek, csak zenehallgatás van, mást akkor nem csinálok.