Igen, ezek szintén a javítjuk még kategória. Középsuli mellett dolgoztam villanyszerelőként (szintén szakmám) és főleg ipari vezérléseket telepítettünk. Bizony a hibás frekiváltókat küldtük javításra, mert azoknak azért szép ára van.
Ami amúgy még szintén fixen van munkád kategóriás terület a szerszámgépek és megmunkáló központok javítása. A szervóvezérlők is jó drágák és a javításukért néha (főleg ha gyorsan nem pótolható) akkor akár egy új árát is kifizeti a megrendelő mert a termelés nem állhat le, minden egyes kiesett óra veszteség.
Viszont mint ahogy írod is ezeket a dolgokat szabadúszóként nem nagyon lehet csinálni. Bár ismerek olyat aki laboratóriumi klímakamrák javításával foglakozik "szabadúszóként" de neki azért komoly alkatrész és tudásbázis van a háta mögött amit hosszú évek alatt halmozott fel. Nem nagyon volt olyan hogy ne tudott volna pár óra alatt megoldást találni a felmerült problémánkra.

Én meg olyant javítottam, hogy kétpólusú ívfúvós mágneskapcsoló kapcsolta a motort és a fékmágnest. Képem sajnos, nincs róla.

Igen.

Jó pap holtig tanul, aztán Bhután hal meg...

De azért a mostani világban sokkal könnyebb dolga van annak, aki akar tanulni. Van internet, van kitől kérdezni, van kapcsolattartási lehetőség, vannak szimulátor programok, vagyis nagyjából minden van, ami szükséges a tudás megszerzéséhez.

Én '77-ben kezdtem dolgozni egy kutató intézetben. Abban az időben az előbbiekből semmi nem volt. Cserébe volt hajtóerő mert muszáj volt jó berendezést építeni, különben hetente kellett menni javítani. ( Kényszerkommutációs, tirisztoros berendezések nem egyszerűek... )

Utáltam javítani, még a saját berendezéseimet is. De volt, hogy odaöntöttek vagy 200 db EVIG fénycsőinvertert és persze mondhattam azt, hogy javíthatatlan, de akkor azért nem járt pénz. Akkor már volt egy kétszemélyes vállalkozásunk, tehát cégesen ment a dolog, a napi 8 óra mellett. Társasban jobb csinálni, jó ha legalább az egyikünk pozitívan áll a dologhoz.

Aztán '98-tól már csak a vállalkozásunk volt, most már nyugdíj. Amit tudok javasolni, az az, hogy tanulni! Ha lesz elég tudás, akkor már lehet egyedi berendezést is tervezni, építeni. Amivel igazán sok pénzt lehet keresni, azok az egyedi berendezések, készülékek. Kell valamiből 1000 db, arra egy nagy cég nem fog megmozdulni, tehát szabad az út. A többi meg esetleg nem tudja megcsinálni, tehát szabad az út. Az ilyen megrendelések többnyire ipari, nagyobb cégektől jöhetnek, tehát nagyon kell figyelni, kapcsolatokat építeni, nyitott szemmel járni...

A javítás nem túl perspetivikus, hacsak nem vagy nagyájból ezen a téren egyedüli. Akkor minden pénzt megadnak. Pl: ez a daru dolog.

Köszi a választ, nagyon király és részletes!



Mely berendezéskre gondolsz itt leginkább?



Azért ez nem trivi Tudnál küldeni 1-1 linket pákára és mikroszkópra?

Mostanság majdnem mindenben kapcsolóüzemű tápegység van, telefontöltőtől felfelé.
Szerintem mikroszkópot csak akkor vegyél, ha már nagyon nekiduráltad magad.
Jobbféle páka viszont alap...

Hát a frekiváltok ***nak kevés köze van a müszerész munkához. Bár annak idején én is valahol ott kezdtem. Meg a villanymotoroknál. Aztán keserves munkával és sok tanulással lettem müszerész. Ma már kijelenthetem hogy az voltam. Foglalkoztam hifivel, profi hangteknikával, Show látvány fényteknikával, auto elektronikával. Hogy még azt milyen feleslegesen. Nincs hozzá semmilyen kapcsolási rajz. De ha mégis lenne olyan cuccok vannak benne amik nem javithatok még akkor sem ha tudod mi a baja. Név nélküli ic-k kerámia panelek aluminium drotok. meg a *** se tudja még miféle olyan dolgok aminek semmi más szerepe nincs csak a te idegrendszerednek kikészitése. Volt olyan áramköröm pont a saját automé amit sikerült meggyontatnom be is vallotta a büneit mégsem tudtam megjavitani mert lehetetlen volt megforrasztani még ezüstel sem. Hiába van jo pákád, hölégfuvod, szkopod, esetleg bga forrasztod (ezek nélkül csak elektro lakatos vagy) ha a panel kerámia és aluminium. ***. Ma már a név nélküli ic-k meg a kapcsolási rajz nélküli elektronikák a menök. Ezeket senki sem tudja javitani. Nem is kell. És ránk sincs szükség már. Marad a pecázás. Az legalább nyugis.

Nem világos, hogy minek a rengeteg káromkodás!

Kivetíted a saját sikertelenséged másokra is és azt hiszed, mindenki így jár(t). Pedig nem.

oké sok sikert.

Hát elég érdekes világnézeted van ha azt hiszed a hogy a frekiváltók elektronikájának javítása! nem műszerész munka.
De nyugodtan sajnáltasd magad, engem nem érdekel, én és a kollégáim is évek óta ebből élünk. Meg még sokan a környezetemben.
Mellesleg ha nem tudsz egy alu hordozós NYÁK-on alkatrészt cserélni az a te bizonyítványod, előmelegítőval simán lehet (ahogy sok LED-et cseréltem TV-k kijelzőjének háttérvilágításában és az is alu hordozón van).
De nem is pazarlok rád többet, káromkodsz és még mindig nem tudjuk kitől idéztél.

Minden amiben kapcsolóüzemű táp van. Különböző töltők, tévék, mosógép, mosogatógép, de volt már nálam bojler, gőzelszívó is tábhibával. A belső vezérlés mióta minden mikrokontrolleres tápról jár.

Páka és mikroszkóp. Nagyban függ attól, hogy milyen panelt forrasztasz, mekkora a hőelvonása stb. Ezt pár mondatban nem lehet összefoglalni, van egy fórumtémánk, SMD forrasztás címen ott sok okosságot és tapasztalatot találsz.
Mikroszkópból nekem ilyen van, tök jó SMD forrasztáshoz, hibakereséshez. Nem túl drága és nagyon jó amikor panelen hibát kell keresni (szakadást, zárlatot, egy beázott panelen oxidációt).
Pákám Ersa Pico van, sajnos nagyon felment az ára, amikor én vettem (első műszerész fizetésemből) akkor még csak 40 000Ft körül volt 2018-ban.

Miért ne lenne műszerész munka, amikor már kijött belőle a varázsfüst? Rajz sosincs, egyetlen segítséged, hogy a három kimenet egyforma, abból kettő elfüstölt, lehet kezdeni a nyomozást, hogy a vezérlésből mit vitt magával a az örök félvezető-mezőkre.

Ge Lee, és scooby_ :

Na ezért ne általánosítsunk már ennyire. Találkoztam hasonlóval, ahol az alufizetett, befásult, oktatók már nem akarnak tanítani, mert semmire sincs pénz, hiába szeretne korszerű eszközökkel oktatni.

Amikor 2021-ben elhelyezkedtem a jelenlegi állásomban (egy iskolában), azzal kezdtem, hogy a laborban a pákák alkalmatlanok a feladatra. És mivel a laborban, a 12 munkahelyre 6db új (eredeti japán) Hakko pákát tudott csak venni az iskola, a nyáron összeraktam 3db kétpákás JBC állomást, vettem használt pákákat (kaptam rá kedvezményt -mert suliba kell) és a tanulók fele, pár évig ezekkel forraraszott. Sikerült multimétereket is venni, meg egyszerűbb labortápokat.
A gyakorlat(om)on többféle kis áramkör készül el, az egyszerű ledes villogótól kezdve, az elektromos dobókockáig. Tehát van sikerélmény amikor valami működni kezd. Közben a diák szinte észrevétlenül megtanul szépen forrasztani, megfelelően használni a multimétert, és a labortápot, meg némi elmélet is ragad rá. Pár éve elméletet is tanítok, és igen, pl. ohm törvényt is mert azt is ismerni kell, hogy tudd mi történik az áramkörben.

Ezek után mondhatni sértés általánosítani, így beállítani, neked, és más hozzászólóknak is az oktatást. Tény, hogy az elektronika szerteágazó, és lehetetlen mindent megtanítani, ezért kell szakosodni később, de alapok nélkül sosem látod át az egész képet.

Hardverfejlesztőként egyébként többet kerestem, de akkor az az állás a coviddal összefüggésben megszűnt, "és ez jött szembe", és be kell vallani, megtetszett. Sajnos nagyon sok olyan diák van akiből a józan paraszti gondolkodást is kinevelték már, de akadnak fejlődőképes, és jó agyú gyerekek is - és talán emiatt éri meg...

Konkrét számokat nem írhatok, de a tanárok is kaptak béremelést, és van ígéret további felzárkóztatásra is. Tehát talán az átlag színvonal is javulni fog. Ugyanakkor ehhez olyan gyerekek is kellenek akikben van érdeklődés, akik tanulni akarnak, és nem csak "túlélni valahogy" az iskolát.

Még annyit akartam hozzátenni, hogy igenis vannak olyan helyek, olyan iskolák, ahol a nehézségek ellenére is próbálják fenntartani a színvonalat. Ahol a tanárok segíteni akarják a diákokat, hogy le tudjanak érettségizni, és legyen valami szakmai tudás a kezükben, amikor végeznek.

Ugyanakkor tudok olyanról is, ahol a hétvégén a felnőttoktatásba bejáró tanár órabérét nem emelték, hanem csökkentették... szerintetek ez mennyire lelkesítő dolog? (konkrétan egyébként ebben nem vagyok érintett, csak hallomásból tudom)

Igen igen minden nézőpont kérdése. Van aki az egyik helyen él, van aki a másikon. Én már eltávolodtam a munka világától. És amikor egy egy hajdani év eszembe jut kiver a víz, hogy milyen kihívásoknak kellett megfelelni. Olyan ez mit a kékszakállú ajtói, mindenhez "vér" tapad. Persze van akinek könnyebb volt. Mindenkor érvényes, hogy jó helyen voltál e jó időben. Van aki ezt szerencsének mondja.
Pénz, szakma, család? A legritkább esetben jön össze. Az áldozat adódik valamelyik terhére. A fiamnak szoktam mondani, amit szeretsz azt tartsd meg itthonra, mert különben vagy megutáltatják veled, vagy éhen halsz belőle. Pénz nélkül nincs elviselhető élet, de a gyerekedet ne kényeztesd el, mert sosem lesz boldog. Család nélkül meg nincs semminek értelme.
Ugyan a családot kellene finanszírozni, de mi ér annyit, amikor az ember a gyerekével rendelkezik korosztályos emlékekkel. Amikor a karján együtt hallgat zenét, amikor később játszik vele, majd csak úgy egymás mellett csinálnak valamit. Ilyenkor nincs pénz, csak egymásra hatás. Azt nem tudom, hogy ennek mennyi a pénzben kifejezhető értéke...
Az is igaz, hogy felmerült, hogy lehetne erre arra több pénzünk. Azért volt velem egyszer idegenben lakást felújítani, mit segéderő. Így láthatta belülről, hogy ki hogy próbálja a megrendelőt levágni. Médiás munkája van, de tud WC tartályt javítani, csaptelepet cserélni, hátha szüksége lesz rá. Szóval nem egyszerű jót jól csinálni. És nincs olyan cselekedet, ami csak jó.
Visszább,
Én a fő problémát abban látom, hogy mint említettétek, az elején nagy jelentősége van a képzés milyenségének. Félelmetes, hogy manapság az iskolában nem biztosítanak megfelelő gyakorlati képzést. Elismerésem a hozzáállásodért, ami a szakma megkedveltetését célozta meg. Azonban hajdanán ez másképp volt. Az első évben az iskola műhelye, majd a másodikban már a szerződött vállalatban telt a munkavégzéssel való megismertetéssel. Így adódott a valós, több információ.
És a rendszerváltáskor eladták a gyárakat. A szakmai képzés a padlón volt. És kiöregedtek a régi szakik, és nem volt kitől ellesni a szakmai fogásokat.
Manapság is ismerek olyan helyet, ahol mindennemű mechanikai munkát el tudnak végezni CNC megmunkálásig bezárólag, sok évtizedes tapasztalati háttérrel. És már rég nem vettek fel tanulót. Arra várnak, hogy mindenki kiöregszik, és nyugdíjba megy, és a szakmai tudások majd elföldelődnek.

Biztos kell szerencse is, de inkább a több kitartás és szorgalom ami viszi az embert előre, erre van számtalan példa. A "nem vagyok szerencsés" önsajnálat, önigazolás, önismeret hiánya, miért nem megy a vágyott dolog. Nincs azzal baj, ha valaki lusta és a végén "csak" segédmunkás lesz, a társadalomban kellenek ilyenek is, de ne a szerencséjét hibáztassa.

Egyébként pedig mindenki a saját szintjén nyomorog.

Valamit félreértettél.
Az említett dolog nem személyes dolog csupán, hanem az összetettség a pénz szakma családra vonatkozna.

És még,

Ez szerinted általánosítható?
Ha valakit, vagy egy családtagját el üt egy autó, az önsajnálat, önigazolás, önismeret hiánya?

Ebben igazat adok Neked, mert sok autós tényleg szellemi nyomorban szenved.

Nem értettem félre semmit, te írsz össze-vissza. Most balesetről beszélsz, előtte szakmai előmenetelről, el nem ért sikerekről írtál meg úgy általánosságban, hogy semmi nem jó. A téma is szakmai dolgokról szól, nem gázolásokról.
Igen, általánosítható. Általánosként is írtam, nem személyesen a te esetedre, mert azt nem ismerem. Én ezt látom kb. mindenhol. Természetesen vannak kivételek, igazán balszerencsések, de azok, ha olyan a termésszetük, megrázzák magukat és mennek tovább.

Azt meg végképp nem értem, hogy jönnek ide az autósok. Az idézett mondat az örök elégedetlenkedőket jellemzi.

Amit kihagytál megjelentek az uj titánok akik már minden tudnak az egyszeregyen kivül, és volt pofájuk elküldeni a régi szakikat is..
De amikor a szerkezethez kell nyulni nem ritkán egy gyorstalpalon kell elmagyarázni mi a különbség a csavarhuzo meg a kalapács között.
És ez nemcsak nálunk van igy sajnos, de elsösorban az emberen mulik, milyen uton jut a tudáshoz. A klasszikus iskolarendszer erre sajnos teljesen alkalmatlan, a technika elképesztöen gyors változása miatt, és a trend a gyorsulás, miniatürizálás.
Ezzel nem lehet lépést tartani akármennyi pénz is állna a rendelkezésre. A tanárnak sem ideje sem lehetösége nincs. ( hacsak nem megszállott hobbista) hogy lépést tartson a haladással.

Igy nem marad más hátra mint az önszorgalom, az informáciok privát beszerzése, meg esetleg egy kis mühely, ahol némi tapasztalatot lehet szerezni. Jol mutat a papirokon is ha ilyet is fel tud mutatni a pályázo.