Ha 4 vezetékes kell, akkor ez is egy ígéretes megoldás lehet.

Hello!

Én a következőképp oldottam meg ezt a problémát:

RCA csatlakozó aljzat van a táp kimenetén.
RG58U vezetékre forrasztva az RCA dugó.
Az árnyékolás a Powert viszi, a középső ér pedig a fesz figyelő.

10A rel teszteltem az árnyékoló harisnya, és az RCA k terhelhetőségét....
Jó minőségű, aranyozott RCA t használtam természetesen.

Nagyjából ennyi.

Én úgy képzelem, amikor a kalibráláshoz rövidre zárod a vezetékek végét, akkor abban minden benne van, a vezeték ellenállása és a csatlakozási pontok ellenállása is.

Öreg meg rúg egyet az urna oldalába.
Meg árulnak is sok cuccot.
De nem csak a mérővezeték ellenállását kell kilőni, hanem az átmeneti ellenállást is.

Fogalmam sincs mennyire komplikált ezt megoldani, de az alapötlet nekem nagyon tetszik.
Ha a tápegységet valamilyen programozható eszköz vezérli, akkor kézenfekvő ez a lehetőség. De ha alapból nem ilyen a tápegység, akkor is bele kerülhet utólag egy olyan programozható modul, ami a figyeli a vezeték ellenállását, az áramot, és elvégzi a kompenzálást.

Erről jutott eszembe egy másfajta megközelítés 2 vezeték esetén, amit a meglévő tápoknál már nem lehet felhasználni, de elméletben működhetne. Ha nagy pontossággal le tudod mérni a mérővezetékek ellenállását akkor két vezetékes módban is felhasználható a vezetékeknek eső feszültség kompenzálására. A mért ellenállás és az aktuális terhelő áram szorzatával kellene megnövelni a kimeneti feszültséget és ezt kiadni a kapcsokra. A műszer által mért feszültségből pedig ugyanezt levonni és kijelezni.

Előnye, hogy továbbra is csak két vezeték kell, ami bármilyen hosszú lehet, csak használat előtt egy rövidre zárással kalibrálni kellene. Nem szedne össze plusz zavarokat a sense vezetékeken. Nehéz elkötni. Hátrány a pontosság és hogy milyen gyorsan tudod követni a terhelő áram változását. Digitálisan valószínűleg nem elég gyorsan, analóg módon meg bonyolult lenne megvalósítani.

Remélem nem érzed úgy, hogy a legkisebb mértékben is megakartalak volna bántani. Mindig is nagyra tartottam azokat a dolgokat amiket az idő folyamán "letettél az asztalra". Nyilván nálatok most ez jelenti a fejlesztésben "csúcsot" és amit eddig láttam belőle ahhoz tényleg csak szívből gratulálni tudok. Nálam jobban senki nem tudja értékelni azt a fejlesztésbe belefektetett energiát, munkát, időt, a rengeteg töprengést a megoldandó feladatokon - és hidd el, hogy én szívből tudok örülni mások sikerének is, mert tudom milyen érzés az ha hátradőlhet az ember a székében és gyönyörködhet abban amit alkotott.

Csak úgy leírtam, hogy nekem az is jó ami van - de ezt sem keserű szájízzel. De hát nem kell már neked bemutatkoznom...

Hasonlatként még azt tudnám mondani, hogy van aki erősítőt (erősítőket) épít úgy, hogy a tökéletességre törekszik. Ha pedig nem hozza az elvárásokat, vagy akár csak kíváncsiságból, akkor épül a következő.
Egy labortáp esetében könnyebben definiálható, hogy mit kell tudnia az ideális labortápnak, amit aztán egy valóságos készülék csak megközelíteni tud valamilyen mértékben. Ha nagyobb pontosságot, sokkal üzembiztosabb működést, nagyon nagy hibatűrést, stb.. szeretnénk, akkor sejthetően nem egyszerűsödni fog az áramkör. Attól, hogy valakinek nincs szüksége és/vagy igénye ilyesmire, másnak még lehet, hogy igen. És mint látható ezzel kapcsolatban is merülnek fel (szerencsére már nem súlyos) hibák, megoldandó feladatok - ami az egészhez képest már csak csepp a tengerben - és a vége valóban egy jó drága "alkatrésztemető". Megvásárolni egy ilyen tápot elég nagy összeg lenne, így viszont rengeteget tanultunk is a sokféle problémából amivel szembesültünk a táp fejlesztésekor.

A leírt problémára is lesz megoldás, és itt is sok kreatív ember fordul meg, sokan építettek labortápot. Ezért merült fel, hogy valakinek lesz jó ötlete ezzel kapcsolatban. Sehol nem írtam, hogy ami kevesebbet tud az használhatatlan lenne, azt írtam, hogy ezen akarok megoldani egy dolgot, és érdekelne, hogy használja-e valaki 4 vezetékes módban a tápját. Mint kiderült ez nem gyakori, de azért elhangzott pár ötlet.

A labortáppal kapcsolatban az egyik cél az volt, hogy ne kelljen mellé egy pontos multiméter, hanem el lehessen hinni azt amit a rajta levő műszer mutat: tehát a feszültség, áram, teljesítmény, és ellenállás értéket is jól mutassa. Ha úgy teszik ez egy univerzális műszer.

A leggyengébb pont pedig ne a labortáp(ban) legyen, hanem nagyjából legyen bolondbiztos, ill. tönkretehetetlen. A kimeneti csatlakozások véletlen elkötése, vagy éppen a vezetékek sérülése reálisan előfordulhat, tehát erre célszerű védelmet kialakítani.

Ha bármilyen készüléken hatásfokot akarunk mérni elfogadható pontossággal, akkor máris elkerülhetetlen a nagypontosságú mérés.

Azt sem hiszem, hogy problémát okoz ha egy műszer pontosabb az éppen szükségesnél. Pl. valóban ritkán mérek 6,5 digites multiméterrel, de amikor mégis mérek vele, akkor nagyon jó, hogy meg tudom tenni, és nem csak saccolnom kell.

Bocs, hogy belekotyogok és ez csak a magánvéleményem. Ezekről az agyonbonyolított szerkezetekről nekem nincs jó véleményem és amatőr körülmények között nincs is szükség rájuk. Még a védelem védelmének is van figyelő-áramköre. Egy leggyengébb pontja mindig lesz a "láncnak" ami előbb-utóbb téveszteni fog valami miatt. És minden egyes plusz áramkör egy-egy új hiba lehetőségét is magában rejti.
Tudom, nálatok egészen másról van szó - Ti egy tökéletességre mindenben törekvő "műszert" alkottok, aminek biztosan meg lesz majd a saját felhasználási területe és ott nélkülözhetetlen lesz, mert az ennél kicsit rosszabb, az már használhatatlan lenne.

De egy magamfajta amatőrnek (ahogy Alkotó is célozgatott ilyesmire) nincs szüksége erre. A saját +/- 28 V-os, Jaxley-vel tized Volt pontossággal állítható szintén legalább 30 éves "labortápom" eddig még minden célra tökéletesen megfelelt. Ezt használom mindenféle kísérleti panelek kipróbálásához, ezzel fúrok menetet, ezzel töltök akkumulátort, ezzel javítok erősítőt. Ezerszer rövidre zártam már, de ő csak teszi a dolgát. Szerintem túl fog élni még engem is.

Valóban elégne, de ha 1V feletti feszültség akar esni rajta, akkor leszabályoz a labortáp, és így semmi sem sérül. Az NTC is lehetne megoldás, de gyanítom, hogy hidegen kisebb az ellenállása mint 10Ω, ezért ez nagyobb hibát vinne be mint a jelenlegi ellenállás.

Van kétféle ötletem a megoldásra (sajnos egyik sem egyszerű), de nem akarom befolyásolni vele a fórum olvasóit, hátha valaki tud jobb megoldást.

A fix ellenállás megoldás lehet az érzékelő szál szakadása esetén. De ha a teljesítmény szál szakad meg, akkor ezen az ellenálláson akar átfolyni a kimeneti áram, amitől az valószínűleg elég. E miatt szintén valószínűleg megszakad, és így előáll egy bizonytalan helyzet.
(Proli erre a célra egy NTC-t használ az LPSU-ban)

Jó gondolat, de az ellenállás is egy kompromisszum..

Jók a meglátásaid. A sense zárlata, vagy rossz helyre kötése esetén leszabályoz a táp. Jelenleg a panelen egy-egy 10Ω-os ellenállás köti össze a sense és a kimenő pontot. Így a sense szakadása esetén kb. 0,017%-al emelkedik meg a kimenő feszültség (2 || 120kΩ terheli a sense lábat). Ez sem kevés, de nem teszi tönkre a táplált készüléket.
Viszont nagyrészt emiatt a 10Ω miatt nem teljesen pontos a feszültség a vezeték végén.

Nem eretnekség. Ez szerintem is fontosabb az általános labortáp használat során, mint a mV pontosságú kimenet.

Feltevésem szerint éppen ezt a "katasztrófát" próbálja meg valahogyan kezelni Skori.
Sajnos tényként kell kezelni, hogyha van 4 vezeték, akkor azok helyes összekötöttsége lehet elvárás, de mivel a kezelőre van bízva, ezért bármilyen melléfogás szinte "üzemszerűnek" tekinthető (akár a negatív mérőszálat is összekötheti a pozitív teljesítmény szállal).

Ha én négy vezetékes táplálást akarnék csinálni, akkor mindenképpen külön csipesszel csatlakoztatnám a kontroll vezetéket. Nem biztos, hogy ugyanazon a csatlakozási ponton kell tartani a szintet, ahová a nagy áramú csipesz csatlakozik.

Valamint a kontroll ág megszakadása esetére a tápon belül egy relatíve nagy ellenállással eleve össze kötném a kimenetet a kontroll bemenettel. Ezt söntölné a kontroll vezeték, ha négy vezetékes megoldás kell.

A labortápban (is) bármilyen vezetékszakadás, kontakhiba katasztrófához vezet(het). Például a 4 vezetékes mérésnél az egyik mérőér megszakadása, mert ilyenkor a kimeneti feszültség a maximumra kikoppanhat. Ilyen alapon gondot okoz a 230VAC, a belső visszacsatolás, a táp panelen rézvezető elégése, áteresztő elem rövidzárlata, stb, stb.
Szépen, felelősen kell bánni a tápvezetékekkel, mérőzsinórokkal, mérőszondákkal, műszerekkel, autókkal, nőkkel... ellenőrizni, karbantartani kell őket megelőzendő a tűzoltást - főleg a nőknél .

Olcsó megoldás a 4 vezetékes méréshez az egy kábelben dupla rézszálas tápvezeték, aminél a tápvezeték a táplálási pontokra csatlakozó végeire (pl csipesz) szabályoz a labortáp, a labortáp kimeneti csatlakozója helyett. Ezesetben nem számít a tápvezeték hossza (ellenállása) a szabályozásba.

Talán eretnekség a részemről, de én mégis elsősorban azt várom a labortáptól, hogy mint "áramkorlátozó" eszköz vigyázzon a táplált berendezésre, és szinte csak másodlagos hogy mennyire pontos a feszültsége.
Persze nem hiba ha finoman állítható a feszültség, pontosan van mérve és kijelezve, sőt ezt még időben elnyújtva is pontosan tartja mindenféle környezeti hőmérsékleten, csak nekem ezek nem annyira fontosak mint az áramkorlát léte.

Milyen elvek szerint kezeled a 4 vezetékes állapotnál ha valamelyik polaritáson valamelyik szál megszakad?
Amiket látok ebben a témában megoldásokat, elsősorban csak a tápegységet igyekeznek védeni a meghibásodástól. De a táplált eszköz sem mellékes, ha például a visszamérő szál szakadása miatt változik a feszültség.
A többféle lehetséges megszakadás (vagy akár ezek kombinációi) miatt, talán az a leginkább ígéretes beavatkozás, ha akármelyik szál megszakad, akkor lehetőleg gyorsan DC-OFF állásba hozni a kimenetet, és jelezni ezt valamilyen módon (pl. LED).

Ez igaz, de nem nagyon van a praxisomban olyan igény, hogy ennél pontosabban kellene valaminek a táplálását biztosítani.
A labortáp meg úgy sem arra való, hogy egy áramkör végső stabil működését azzal biztosítsam. Vagyis egy fedélzeti stabilizátor úgy is átveszi a funkcióját egy kész berendezésben, és azt kell az igényeknek megfelelően megvalósítani.

Ettől függetlenül valószínűleg Skorinak van egy olyan feladata, ahol ez kritikus, ezért kérdezte.

Mindaddig amíg állandó áramfelvétel van ... amint válltozik a terhelés, máris válltozik az adott ponton a feszültség! Na ezt állítsd állandóan utána!

Pont ezt szeretném a lehetőségekhez képest a legjobban megoldani. Illetve részben már meg van oldva, tehát nem okoz gondot egyik szál megszakadása sem, de Amperenként 2...5mV hiba van a vezeték végén. Ebből kb 2x 1,5mV a krokodilcsipeszeken eső fesz (ezt nem nagyon lehet lejjebb vinni, csak kelvin csipesszel, de ez nem áll szándékomban), és kb. 2mV a tényleges hiba. Erre egyelőre csak ötletek vannak, amitől tovább csökkenthet.

Mivel a labortáp ellenállást is kijelez, jelen állapotában 5mΩ-ot mutat a két csipesz összezárásakor (tervbe van véve hogy lehessen nullázni), így négyvezetékes módban pl. nagyon jól használható kis ellenállások pontos mérésére is. Ha nem négyvezetékes módban van akkor kb 35...40mΩ-ot mutat: ennyi a két vezeték együttes ellenállása (15A-nél azért ez már jelentős feszültségesés).

Nem használok négy vezetékes táplálást. Nehézkes, és nem sok értelmét látom a gyakorlatban.
Ha egy táp bemeneten pontosan akarok feszültséget állítani, akkor nem a labortáp műszere szerint állítom, hanem arra a táp bemenetre direktben egy voltmérő, és úgy állítom a labortáp kimenetet, hogy azon a ponton legyen meg a kívánt feszültség.

De ez is csak nagyon ritkán, spéci mérések esetén kell.

Igazad van ebben a referencia feszültségben a pontosságot illetően. Viszont ilyen esetben általában nem kell nagy áram, így az odamenő vezetéken sem esik igazából feszültség.

Nyilvánvalóan lehet találni olyan felhasználási módot, ahol nagyon kis ingadozás is problémákat okozhat.
Éppen arra próbáltam utalni, hogy a feladathoz érdemes megoldást választani. Ha indokolt akkor legyen 4 vezetékes, de ennek valódi igénye véleményes.
Pl. Az említett referencia feszültség jó eséllyel olyan kis áramot igényel, ami gyakorlatilag nem okoz feszültségesést a vezetéken, tehát a kimeneti pontokra optimalizált megoldás szinte egyenértékű lehet a sokkal bonyolultabb 4 vezetékes kiépítéssel.

Azt gondolom teljesen igazad van, főleg a nagy áramoknál .De ha valaki ép egy referencia feszt szeretne egyéb okból előállítani azért szerintem a minimum a +-10 millivolt is elég gáz lehet

Én addig szoktam merészkedni, hogy a kimeneti csatlakozót tekintem mérési pontnak, azaz itt kötöm össze a teljesítmény kimenetet és a visszamérő-szálat.
Van egy olyan tápom, ahol kivezettem mind a két pontot, de ezt már a tápon átkötöttem, így azt értem el, hogy két csatlakozási pontom is van azonos potenciálhoz.
Az a baj a 4 vezetékkel, hogy kimondottan nehézkes a használata, és ha akármilyen okból megszakad a teljesítmény szál, és a mérőszál kapcsolata, akkor egy bizonytalan helyzet áll elő, amit szinte lehetetlen korrekt módon kezelni.
A kérdést az alapján érdemes vizsgálni, hogy a fogyasztó mennyire érzékeny a feszültség ilyen mértékű változására. Nálam nincs olyan igénye semminek, ami ne tudna tolerálni akár néhány 100 mV feszültség ingadozást.

Hobbi szinten szerintem majdhogy nem felejtős a 4 vezetékes mérés. De gondolom biztos lesz aki megcáfol. Asztali multiméteren mérve viszont szemet gyönyörködtető a vessző utáni 6-8 karakter , de bizonyos idő után ugyan olyan zavaró is a le fel cikázó számértékek tömkelege. És deee tudván azt, hogy az ember pontos értéket láthat , egyfajta önelégültséggel vagy talán önbizalommal töltheti el a precíziós mérés tudat.