Botrányos ! Ennek az EU-s pénznek is már bottal lehet ütni a nyomát. Nem ez az egyetlen ilyen botrány Dunaújvárosban. (város világítás , stadion világítás). Az említett "örökmozgónak" legalább van annyi értelme hogy mint állóeszközt használják. Emberek foglalkoztatnak rajta, gondolom.

Ebböl is látni milyen tul_képzett/fizetett bürokraták döntenek az EUs pénzekröl.....

Itt, a HE fórumon is volt ilyen téma... Mágnesmotor, Tesla-kapcsoló, vízzel működő autó... Ha próbáltuk bebizonyítani a tévedésüket rögtön összeesküvést kiabáltak.
Ha szakmabeliek is elhiszik ezeket a blődségeket, akkor mit várunk egy bürokratától???

Szerintem ez tudatos. "Zavarosban jó halászni !"

Ne gondoluk, hogy ez a pénz csak úgy jószándékból ment oda. Egy ilyen eset bonyolultabb, de ez már politika.

Anno az aranycsinálásra is elköltöttek jókora összegeket.... Abból lett a kémia tudománya.

A bürokratát csak az érdekli, hogy találjon egy krapeket, akinek az igéret ellenében pénz kell. Odaadja neki, aztán ha nem hozza az ellenértékét akkor duplán - triplán visszakéri.
Igy is müködik a piacgazdaság.
Láttuk a svájci frank hiteleken meg sok más nagyvonalu projekten.

Én is megosztanék (egy-két háború bolond biztos akad itt is ) egy számomra kedves történetet,egyenesen a II. világháborúból.

A Raseiniai csata - Ahol egy magányos KV-2 egy napig feltartóztatta a német csapatokat.
Ez a történet a hősiességről szól. Olyan hősökről, akik tudatában voltak annak, hogy meghalnak, de ennek ellenére a parancsot amit kaptak, végrehajtották. Nem adták meg magukat annak ellenére sem, hogy tudták ellenállásuk teljes mértékben kudarcra van ítélve, és a biztos halál vár rájuk.
Hely: Litvánia. Dátum: 1941.
Előzmények
Amerikai katonák a háború befejezését követően fogságba esett német tiszteket hallgattak ki. Elsősorban a harci eljárásaikra voltak kíváncsiak, a németek által használt taktikára, melyeket páncélos ütközetek során alkalmaztak. Ekkor hallottak először arról a magányos KV-2 orosz tankról, mely 1941. június 24-25. között egy Litván falu (Raseinia) közelében elhelyezkedő útkereszteződésben egy teljes napon át feltartóztatta a német 4. Páncélos Csoport (4. Panzer Group) egységeit.
Kampfgruppe Raus és a Von Seckendorff német harci alegységek a 6. harckocsi hadosztály részét képezték a szovjet inváziót megelőzően. Június 23-án a Von Seckendorff egység harcálláspontot alakított ki a Dubis folyó keleti partján. A német felderítés jelentette, hogy szovjet harckocsi oszlop közeledik az egyik csoport irányába. A RKKA 4. hadosztályához tartozó szovjet harckocsik oldaltámadást hajtottak végre, de a háború első napjaira jellemző szétszórtság és káosz miatt totális késésben voltak. Oldaltámadást terveztek, ehelyett szembetalálták magukat a harcálláspontban elhelyezkedő német erőkkel.
Egy zászlóaljnyi KV tank hajtotta végre a harcfeladatot. A mítosszal ellentétben a KV-2 tankok sem voltak elpusztíthatatlanok, megfelelő előkészületekkel nem volt nehéz felvenni velük a harcot. A németeket viszont meglepetésként érte a szovjet tankok előrenyomulása. Az első harcérintkezést követően hamar kiderült, hogy a KV-2 tankok ellen teljesen hatástalanok a németek 37 mm-es AT ágyúi és a cseh gyártmányú Pz35(t) tankok sem képesek átütni a KV-k páncélját. Az egyedüli hatékony eszköznek a 88 mm-es légvédelmi ágyúik bizonyultak. Miután a németeknek ezzel a légvédelmi ágyúkkal sikerült néhány orosz tankot kilőniük, azok visszavonulásra kényszerültek.
Miközben a Von Seckendorff csoport küzdött az orosz nehéz tankokkal, a Raus csoport nem bocsátkozott harcérintkezésbe. Állasait megerősítette, felderítőket küldött, tulajdonképpen csak készülődött. Útnak indult egy sebesültszállító konvoj a közeli városba, hogy a sebesült németeket és az élve elfogott orosz katonákat elszállítsa.
A magányos tank az útkereszteződésben
Egy útkereszteződésben a foglyokat és sebesülteket szállító oszlop hirtelen szembetalálta magát egy magányos KV-2 tankkal, ami úgy tűnt, hogy a közelben harcoló orosz csapatokhoz tartozik és valamilyen okból elszakadhatott a többitől. A helyiek elbeszélése szerint a tank már június 23-a előtt megérkezett, megállt az útkereszteződésben és mozdulatlanul várt még éjszaka is.
Amint a tank parancsnoka felfedezte a menetoszlopot azonnal tüzet nyitott. A németek rögvest visszafordultak és elmenekültek a helyszínről. A Raus alegység tudta, hogy az oroszok hamarosan támadást indítanak majd valamelyik irányból, arra gondoltak, hogy egészen biztosan a magányos tank irányából teszik ezt. A KV-2 személyzete közben nem tétlenkedett, megrongálták a telefonvezetékeket, elvágva a Raus összeköttetését a 4. Hadosztállyal. Miközben a németek azt próbálták kitalálni mi a csudát keres ott egy egyedülálló tank az útkereszteződésben, egy lőszert és üzemanyagot szállító konvoj közelítette meg a még mindig mozdulatlanul veszteglő KV-2-t. A német beszámolók szerint 12 teherautót semmisített meg a tank egy helyben állva. A KV-2 tank körül minden irányból szabályos „forgalmi dugó” alakult ki a kilőtt roncsokból.
A németek nem értették miért nem mozdul a tank. Miért van ott? Talán kifogyott az üzemanyag? Motorhiba? Vagy a parancsnoka tudta, hogy hamarosan mozgásképtelen lesz a tank és inkább egy olyan helyen áll meg vele, ahol annak a tűzerejét a leghatékonyabban tudja kihasználni? A tank kezelőszemélyzete bizonyára tudtában volt annak, hogy ez lesz számukra az utolsó csata. Csak találgatni lehet mi késztette őket ennek a döntésnek a meghozatalára. Kivégzik őket, ha megtagadják a parancsot? Hadifogságba esnek és ott halnak meg gyáván, kiszolgáltatva?
A németeknek eltartott egy darabig még rádöbbentek, hogy nem egy egész hadosztállyal állnak szemben, hanem csak egyetlen egy tankkal, nincs támogatás, nincs közelgő orosz hadosztály. A KV-2 közben még mindig mozdulatlanul állt a tűző napon. Tessék elképzelni, hogy milyen forróság lehetett ott bent a küzdőtérben, lezárt búvónyilások mellett! A történészek szerint akár 52 Celsius is lehetett a küzdőtérben!
A németek parancsot kaptak a tank minél előbbi megsemmisítésére, hiszen azonnali lőszer utánpótlásra volt szükségük és a sebesültjeiket is sürgősen kórházba kellett szállítani. A városból csak egy út volt kifelé és befelé is. Azok a járművek, melyek megpróbálták a tankot megkerülve kijutni a városból elakadtak a mocsárban. Egyetlen egy megoldás volt csak: a tank megsemmisítése. A németek egy 50 mm AT ágyús lövegekkel ellátott üteget állítottak szembe a KV tankkal. A németek annyira biztosak voltak a sikerükben, hogy egy jól belátható helyen foglaltak tüzelőállást az üteggel. A szovjet tanknak a csöve még mindig a Raseinia felé nézett így a parancsnok nem vette észre az egyébként könnyen felderíthető német csapatmozgásokat.
Az első lövés eldördült. A felderítők örömrivalgásban törtek ki. Aztán még hét lövés találta el a tankot. Úgy tűnt mindennek vége. Aztán nem sokkal ezután, - a német csapatok nem kis meglepetésére - a tank tornya fordulni kezdett. Fontos megjegyezni, hogy amikor egy tankot találat ér, az a benne ülő személyzet számára átmeneti süketséget okozhat. Olyan erős hanghatással jár a nagy erővel a páncélba csapódó lövedék, mintha egy óriás kalapáccsal ütne rá valaki a tankra. Lehetséges, hogy a bent ülők dobhártyája beszakadt az orrukból és fülükből, szemükből is folyt a vér, sőt még eszméletvesztést is okozhatott a lövedékek becsapódásának hangja. A történészek elmondása szerint ennek tudható be, hogy a tank a tüzet csak néhány perc elteltével tudta viszonozni. A KV tornya lassan az üteg felé fordult, majd tüzelt. Két ellenséges ágyú azonnal megsemmisült a kezelőkkel együtt, kettő másik pedig működésképtelenné vált. A németeket sokkalta a pusztítás. Egy 105-ös tarackkal is próbálták közvetlen irányzással kilőni, sikertelenül. Végső elkeseredettségükben kivezényelték a 88 mm-es AA légvédelmi lövegeket, az akkor rendelkezésükre álló egyedüli eszközt, ami képes volt a KV tankok páncéljának átütésére. A tüzérek 2000 m-ről nyitottak tüzet a harckocsira, de aztán egy löveggel közelebb húzódtak a biztos hatás érdekében. Az előzőekben kilőtt teherautók mögötti fedezékből 700 méter távolságból próbálták megsemmisíteni a KV-t, de az készen állt. Azonnal, egy lövéssel megsemmisítette a 88-ast. A németek morálja a lehető legmélyebbre süllyedt. Nem volt lehetőségük lőszer utánpótlásra, a sebesültjeik elszállítására, ráadásul további veszteségeket szenvedtek el, tulajdonképpen feleslegesen. A városban rekedtek.
Éjszaka a németek műszaki egységei robbanóanyaggal próbálták megsemmisíteni az orosz tankot. A kivonuló egységek meglepetten észlelték, hogy a tank körül mozgás van. Mint kiderült, a falusiak hoztak étel és italt a tankosoknak. A harckocsi alá helyezett robbanóanyag detonációjára a tank lövésze géppuskával válaszolt. Vagy a robbanóanyag volt kevés vagy a műszakiak voltak bénák, mert a robbantással csak a lánctalpat sikerült megrongálni, a páncél ismételten nem sérült.
Másnap reggel még több 88-ast hoztak a németek a városból és megkezdték a támadást a a könnyű tankjaikkal is. Tudtában voltak, hogy a kis kaliberű páncéltörő ágyúk (37mm-50mm páncéltörő) hatástalan a KV ellen, de most nem a megsemmisítés volt a cél. A kis tankokkal a KV parancsnokának a figyelmét akarták elterelni, miközben a 88-as lövegek észrevétlenül tudnak majd tüzelőállást foglalni. Az egészen közelre merészkedő Pz35(t) tankra nem lőtt azonnal a KV, a lövész tudta hogy nehéz célpont a mozgásban lévő könnyű harckocsi . A 88-sok tüzet nyitottak. Találat, a torony fordult az üteg felé. Egy újabb találat, a torony megállt, nem forgott tovább.
A németek nem hitték el, hogy sikerült kilőni az elpusztíthatatlan orosz szörnyet. Másik négy páncéltörő lövedéket lőttek ki a tank oldalába.
Csak fél óra múlva elteltével merte néhány bátor német katona gyalogosan megközelíteni a KV-t. Kíváncsian figyelték, hogy az 50 mm-es páncéltörő lövedékekből csak néhány ütötte át a páncéltestet. Valamelyikük kopogtatott a páncélon. Sikoltozva spricceltek szanaszét, amikor a tank tornya ismét megmozdult. A legbátrabb a menekülés előtt egy kézigránátot dobott az egyik nyitott búvónyíláson keresztül a tankba, ami a torony tetején lévő búvónyílást is felnyitotta. A németek csak később mertek visszamenni, ahol megtalálták a 6 fős halott kezelőszemélyzetet.
A németeket annyira meghatotta a tank személyzetének hősiessége, hogy nem hagyták ott a tetemeket, hanem tiszteletük jeléül eltemették őket. 1965-ben a városka temetőjébe helyezték végső nyugalomra a KV-2 harckocsi hős kezelőszemélyzetét. Egy sírkő tanúskodik az orosz tankosok helytállásáról, melyen a következő nevek olvashatók: Yershov P.E, Smirnov V.A., egy monogramm: Sh. N. A.; három ismeretlen katona.

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta. Minden esetre aki végigolvasta és kicsit is ért az efféle dolgokhoz írja le a történetről a véleményét.

Szép történet.
De azért néhány forrásban úgy van, hogy ekkora hőstettet azért mégsem hajtott végre. 36 malac kevés is lenne talán hozzá. Tehát visszatérve, a történethez, miután elfogyott a malac, lelépett a legénység.
A hősiességből meg mégiscsak levesz valamennyit az, hogy a sebesülteket, és a kamerádokat is lőtte.

Nekem is eszembe jut róla egy két dolog. Elsőnek Brad Pitt Harag című filmje. Aztán az, hogy ha valami szakmabeli olvassa ezt a történetet, az éppen a haját tépi a tank szó láttán, mert az ugye harckocsi, vagy bármi csak nem tank, erre különösen allergiásak voltak. Legvégül meg ez a szófordulat hogy "A történészek szerint", ami ugye azt jelenti, hogy vagy így volt, vagy teljesen máshogy. A történelemben pont ez a "szép", hogy csak az tudja aki éppen ott volt, talán ezért is utáltam már az iskolában is.

Több helyen is ellenőriztem,sőt van idős ismerősöm aki szerint hiteles a történet mivel még ő is hallotta a Magyar Néphadseregben amikor szolgált. Az már más dolog hogy sírhelyek is alátámasztják a történetet ami mindmáig ott van annál a kereszteződésnél. Emléktábla is áll ott bár az emléktábla szerint KV-1 volt az említett harckocsi,még a német vallomásokból és a történészek elmondása alapján KV-2 volt az említett gép. Nem csak a németeknél voltak hősök.

Nekem is rögtön az a film jutott eszembe. A másik,hogy volt egy ismerősöm, aki a harckocsit mindig úgy hívta hogy " harctank ". Meglátszott hogy nem is volt katona

A tökéletes nap.

Van egy öreg, nagyon öreg ismerősöm. Nem hazánkfia és harcolt abban a háborúban, amiről szó van. Pepi bá. Az ő elmondása szerint nem voltak ott nagyon hősök. Aki hősködött, az ottmaradt az elején, mielőtt "betanult" volna. Aki pedig öregebb volt, az vigyázott a bőrére és "műszak" után haza akart menni. Nem azért voltak ott, mert szerettek ott lenni, hanem mert kellett.
Szegény öreg a mai napig zokog az miatt a gyalázat miatt. Arról mindig beszél, hogy milyen volt az, amikor egy öregebb katona megmutatta neki, hogy miként kell azt megtenni, amiért a beletlen-lábatlan bajtársa könyörög. Az elején még nem tudta megtenni. A hőstettekről nem nagyon beszél.
Az ő előadásában más volt az a háború, mint a könyvekben és a filmekben.

Sajnos nemsoká nem lesz , aki elmesélje a történeteket, nem soká kihal az a generáció.

A hölgy, aki gondozza, azt mondta neki régebben, hogy a századik születésnapján hozzámegy.
Nem sok kell már ahhoz a nászhoz.

Mit tesznek a németek, ha elromlik az S bahn (HÉV) ajtaja
Bővebben: Link
Lehett, a viccesbe jobb lett volna...

Szelep hiba.
Nyugodjanak békében...

Erre nincsenek szavak.

Volkov önéletrajzi műve magyar nyelven is megjelent, a A csillagok felé címmel. A cím is jelképes, hiszen kétszeresen is a csillagok felé ment, sajnos. A könyv 3/4-éd maga Volkov írta, csak a végét fejezték be nélküle, érthető okok miatt. Érdekes könyv, olvasmányos. Sajnos nem tudom, hogy mennyire beszerezhető ma, mert 1975-ben adták ki. Az enyém ráadásul egy picit különleges is.

Szoftverhibák dönthetnek emberi sorsok fölött.

Hogy Te milyen öreg vagy.

Ebben neked tökéletesen igazad van.
Sajnos ez nem most kezdődött, klasszikus példa a Therac 25. Érdemes elolvasni, annak ellenére, hogy angolul van (természetesen) és nagyon hosszú (linkekkel és kiegészítésekkel együtt). Én kötelező olvasmánynak adnám minden szoftveresnek. Mellesleg a szerintem helyzet azóta nem javult, sőt

A döbbenetes az, hogy nagyon sok esetben nem javítják az ismert szofverhibát, megy tovább a rendszer súlyos problémák okozásával együtt.

Sojuz-1, Apollo-1

Hidd el, ez 99%-ban nem a programozón múlik. Sokkal inkább az adott projekt menedzserén, aki vagy nem szán elég időt és pénzt a tesztelésre, a hibák kijavítására, esetleg stratégiai szempontok miatt direkt benne tart pár hibát, vagy nem ismeri el, a hiba létezését.

Nyilván csak a projekt menedzserén múlik, programozó csak egy beosztott. Engem lefejeznének (kicsit túlzás) ha bármi hiba lenne gyártmányaimban. Nehéz elképzelnem, hogy máshol simán maradhatnak, mehetnek a hibák.

Meg lehet magyarázni.
Majd hősként menteni a világot.
Tulajdonképpen jó stratégia...

Vagy az is elöfordul (egyre gyakrabban) hogy a programok annyira bonyolultak, hogy nincs az az ember a világon, aki egyböl látná a problémát. Ma az a divat, hogy a dolgokat kirakják a piacra és a felhasználokkal teszteltetik.
Sajnos ebben az a kinos, hogy a felhasználó a drága pénzen vett cuccban fedi fel a hibát, amit ugy ahogy ki is javitanak, és sajnos gyakran a javitás ujabb hibát visz be.
A minap történt, hogy a korábbi verzio bizonyos dolgokat tökéletesen kezelt (honapokig ment hiba nélkül), csak egy dolgot még nem tudott. Ezt most megcsinálták, de azota a régebbi gondtalan funkciokkal lett a baj. Az ember gyakran már mokuskerékben érzi magát.

Valóban ez is egy opció, nekem a problémám azzal van, amikor a gyártó tisztában van a hibával, még ha nem is a tervezés, hanem már gyártás, vagy működés közben jön elő, de gyakran valamilyen politikai indokból nem tesznek ellene semmit.
Nagyon jó példa a Takata légzsákok, amikor tudtak a hibáról, de a politikai nyomás miatt, amit a menedzsment diktált, a szakember egyszerűen nem tehetett semmit.
Hasonló példa a Neptun rendszer, amit brutális összegekért fejlesztenek, és használnak évek óta, mégis millió bug van benne, ami nem feltétlenül jelent emberéletet, de rengeteg időt vesz el feleslegesen az egyetemektől és a hallgatóktól. Persze ha már hibamentes szoftvert adtak volna el, vagy egy csapásra kijavítanák a hibákat, akkor nem lehetne rajta sok pénzért javítani minden évben. Annyira nem komplex rendszer, hogy lehetetlen lenne használhatóvá tenni.