Fórum témák

» Több friss téma
Fórum » Orion se 1025
 
Témaindító: speki, idő: Ápr 17, 2006
Lapozás: OK   19 / 19
(#) mohinger válasza Suba53 hozzászólására (») Júl 31, 2021 /
 
Az oldal alján olvasható a teszt, de emlékszem egy másikra is, amiben a meghallgatásnál pont a RIAA miatt fejezték ki sajnálatukat, hogy majdnem sikerült olcsón, jót kihozni az Orion kis erősítőjéből. Talán a HFM adatbank-ban olvasható, ahol a kis Unitra erősítő is szerepel.
És tényleg! Ha be tudtak szerezni ALPS mechanikát és tasztatúrát, kijelzőt, stb..., miért nem lehetett normális műveleti erősítőt is?

HFM cikk
(#) Suba53 válasza mohinger hozzászólására (») Júl 31, 2021 /
 
Segíts már légy szíves! Kifolyik a szemem ezekkel az apró betűs oldalakkal a sötét háttéren.
Nem találtam az erősítős szeánszban a RIAA kritikát. Csak annyit írtak a felépítésnél, hogy uA739-es áramkörre épül. Annak idején az összes HiFi magazint végigbújtam, de már akkor is az volt a véleményem, hogy túl sokat zsonglőrködnek a szavakkal, és a mondandójukat értelmezhetetlen kifejezésekkel tűzdelik tele.
(#) mohinger válasza Suba53 hozzászólására (») Júl 31, 2021 /
 
Na, megtaláltam az eredeti/korábbi tesztet. Az előbb, amit linkeltem, az már a tranzisztoros változatról szól. Itt van az első, még a Sanken végfokkal szerelt verzió tesztje:

" 1. Orion SE 1025 - Sony TA-AX22

Ezt tulajdonképpen a minierősítő vizsgájának szántuk: mit produkál
5500 forint a 11900 forint ellenében. Az SE 1025 nem nyűgözött le
bennünket, bár tény, hogy egyikünk ezt az erősítőt hallotta jobbnak:
úgy érezte, a kisebb hangszercsoportokat a Sony is tisztességesen
hozza, de a nagyobb hangtesteket az Orion képezi le jobban, és
lényegesen meggyőzőbb a térhatása.
Másik kettőnk azonban nagyon hamar kiszeretett az SE 1025-ből.
Teljesen egybehangzó jellemzésük szerint az Orion erősítő magashangjai
kemények, ridegek, a mélyei kiürülnek, elfogynak, és ettől az egész
hangkép vérszegénnyé válik. Kétségtelen, hogy a Sony egy kicsit keni a
szólamokat, de teltebb basszusai miatt kiegyensúlyozottabb a
muzsikája, jobban el lehet hallgatni. A kis 1025-ös igen hamar
fáradságérzetet kelt.
Spekulatív érv, de számításba kell venni, hogy az Ortofon MC és a
Spendorok viszonylag "meleg" tónusban zenélnek, ezzel szemben azok az
egyszerűbb hangszedők és hangdobozok, amelyek az SE 1025
árkategóriájából valók, gyakran érdes hangúak, s ezekkel párosítva a
kis erősítő esetleg kellemetlenül csörömpölni fog. Az SE 1025 aligha
fogja kényelmesen érezni magát - mondjuk - egy Tesla pickup és
valamelyik BEAG hangsugárzó, hasonlóképpen a Taya és a HS 280-as
társaságában. Akkor már jobban illik hozzá a Pioneer lemezjátszók
mágneses hangszedője (semmiképpen sem a PC-4MC!) és talán az Orion HS
500. Az ilyesfajta meggondolások viszont erősen korlátozzák a kis
erősítő alkalmazhatósági körét. Olcsó erősítő ne legyen válogatós.
Mindazonáltal, 5 és fél ezer forintért egyelőre nem tudunk jobbat
ajánlani.


2. Orion és Sony teljesítményfokozatok

Szokásunkhoz híven kipróbáltuk mindkét készülék
teljesítményerősítőjét is, kihagyva az olcsó RIAA-korrektorokat. A HFM
I-ről csatlakoztunk a nagyszintű bemenetekre. Ez mindkét gépnek
használt, hangképük azonnyomban valamivel megnyugtatóbb,
kiegyensúlyozottabb lett, a lejátszóberendezés kevésbé vonta el
figyelmünket a zenétől. Az SE 1025-ös mindenesetre sokat javult.
Hangjában változatlanul érezni véltünk valamiféle keménységet,
agresszivitást, harsányságot, különösen a szoprán-tartományban, és
változatlanul keveselltük a basszusát, de úgy éreztük, a zenének több
árnyalatát, több apró részletét tudja megkülönböztetni, mint a Sony. A
TA-AX22 felső regisztere fedett egy kissé, a basszusa is mesterséges,
de ezt a melegebb, teltebb, tömörebb hangképet tovább lehet hallgatni.
A differencia mindenesetre csekély, az árkülönbözettel semmiképpen sem
arányos. Mellesleg szólva, az Ár/Minőség mutatóval itt már
mindenképpen baj van, mert üzletpolitikai szempontból sem a 1025-ös,
sem a TA-AX22-es nem viseli el a plusz kétezer forintos előerősítőt.
Az Orionnak ez túlságosan (egyharmadával) megnyomná az árát, a Sony
pedig - nem, a Sony ehhez túlságosan is elegáns.
Az SE 1025-ös teljesítményfokozatát a Quad-dal is
összehasonlítottuk. A kontraszt most valamivel nagyobb volt, az Orion
hűvösebb, "részletezőbb" hangképe kimutatta ugyan a Quad jól ismert
színeződéseit, de egy kicsit tolakodónak, idegesítőnek éreztük:
valahogy mindig jólesett visszakapcsolni az angol erősítő
megfogottabb, tömörebb, stabilabb hangképéhez. Ennek ellenére, úgy
hisszük, hogy az Orion minierősítő teljesítményfokozata jól sikerült
produktum, és csak a RIAA-fokozaton múlik, hogy megint nem találtuk
meg azt az olcsó készüléket, amelyről elégedetten és jó
lelkiismerettel állapíthatnánk meg: "no, hát itt kezdődik a hifi".
Sajnos, már megszoktuk, hogy mindig belefőznek egy legyet a
levesünkbe
."


Itt a link is: HFM cikk
A hozzászólás módosítva: Júl 31, 2021
(#) mnyugger válasza Suba53 hozzászólására (») Júl 31, 2021 /
 
Nem a szovjet sor égett le. A nyugati. Érdekesen négy sarkán gyulladt ki.
(#) didyman válasza Suba53 hozzászólására (») Júl 31, 2021 /
 
Idézet:
Az egy Fairchild áramkör volt

Signetics. 1979-ben ők dobták piacra az NE5532-t. Nem vagyok benne biztos, hogy az előzetes tárgyalások már egy második gyártóval folyhattak le a kistorony fejlesztésének ideje körül.
(#) Suba53 válasza didyman hozzászólására (») Júl 31, 2021 / 1
 
A uA739-ről volt szó. Azt tokozta a Tungsram.
(#) Suba53 válasza mnyugger hozzászólására (») Júl 31, 2021 /
 
MEV Füstbe ment terv.
Itt kifejezetten szovjet technológiáról van szó.
(#) Suba53 válasza mohinger hozzászólására (») Júl 31, 2021 / 3
 
Végül is igazából semmi konkrétum, csak a szokásos Hi-Fi magazin halandzsa.
Emlékszem, akkor is ez volt velük a problémám. Az akkori kor influenszereként olyan fogalomhalmazt öntöttek rá a kor fiatal Hi-Fi rajongóira, amiket igazából sokan értelmezni sem tudtak. De divattá vált így beszélni, és megágyazott az azóta is jól menő audiofil üzletágnak.
Elég lett volna azt mondani, hogy mindenkinek más a hallása, hallgassa meg és döntse el, hogy tetszik, vagy sem.
(#) didyman válasza Suba53 hozzászólására (») Aug 1, 2021 / 1
 
Bocsánat, figyelmetlenül olvastam.
A HFM kapcsán én nem rónám fel az ő hibájuknak ezt a stílust. Nagyon szépen és precízen fogalmaztak, lelkes rajongói voltak annak, amit csináltak és próbálták egy kicsit oktatni is az értő hallást ezzel. És azért egy újságot nem lehet eladni annyival, hogy mindenkinek más a hallása. Nem csak nálunk lett ebből divat, hanem szerte külföldön is, megteremtve a maga műkedvelő, de nem mindig műértő közönségét és az őket kiszolgáló iparágat.
(#) Suba53 válasza didyman hozzászólására (») Aug 1, 2021 /
 
Igen, pontosan erről van szó. Azért lehet vagyonokért eladni azokat a cuccokat.
Nekem a legjobban az tetszett, amikor egy ilyen újságban azt tudta leírni egy cikk író, aki éppen a Hi-Fi rendszer elé kötött, milliós nagyságrendű szinuszosítót méltatta ami kvarcpontos 50Hz-et állít elő, hogy ugyan csekély a hatása, de akinek van erre pénze, az hallani fogja a különbséget. Az, hogy a világ más helyein ugyanez a készülék a 60Hz-es hálózaton ugyanígy szól, esetleg ott meg kvarcpontos 60Hz kell neki, azt nem nagyon gondolta át. Nem beszélve arról, hogy az egyenirányító azonnal megöl minden szinuszt, és lüktető áramok töltik a puffer kondit.
Hangosan röhögtem, amikor ezt olvastam.

Igen, az egész arról szól, hogy a gazdag embereknek eladják azt a hitet, hogy mivel gazdagok, és lehetőségük van a baromira túlárazott motyók megvételére, már a hallásuk is megszégyeníti egy denevérét.
(#) mohinger válasza didyman hozzászólására (») Aug 1, 2021 /
 
Anno a HFM úttörő munkát végzett, precíz mérésekkel is alátámasztva a tesztjeiket. Később elmentek ezoterikus irányba, azt már nemigen szerettem.
Volt egy másik ellenlábasuk (talán perre is mentek), aki viszont a könyveiben leírt készülékekkel sokszor csak nyugati prospektusok lapjain találkozott. Viszont sok kapcsolási rajzot leközölt, ami nagyon nagy hiánypótlás volt abban az időben.
Amit szomorúnak tartok, az az, hogy sokan a mai napig nem képesek túllépni a 80-as évek HFM alkotta mércéjén, így nekik ma is a Bolero meg a Cleopátra a világ teteje.
(#) Suba53 válasza mohinger hozzászólására (») Aug 1, 2021 /
 
Az egy más világ volt, az analóg hangrendszerek világa, az analóg hanghordozók minden hiányosságával. Engem mindig zavart, még a legtökéletesebbnek tartott lemezjátszók kazettás magnók esetén is a megszüntethetetlen sustorgás, alapzaj. Még a legjobb orsós magnók is tudtak problémát generálni. Ehhez képest a digitalizált audió maga a tökély. Ha csend van, akkor csend van. A kvantálásnak szinte nincs határa, a végeredmény csak az erősítőknek, hangfalaknak, fejhallgatóknak a minőségétől függ.
Azoknál meg egy közepes árfekvésű darab bőven tudja biztosítani a zene élvezetét.
Legalább is nekem, aki nem hajszolom a vagyonokban mérhető "tökéletességet"
(#) Dr Endugu válasza mohinger hozzászólására (») Aug 2, 2021 / 1
 
Én is a korszerűtlensége miatt gondolkozom a uA739 cseréjén.
Az erősítő egyik végfok halott. Nem is szeretnék foglalkozni velük. Egy LM4766T lesz a végfok. Ez egy sztereo ic. Eredetileg LM1876 volt a terv, de ez csak -+30V-ot bír. Én meg a puffereken +-35V-ot mérek. Az összes elkót cserélem. közel 40 éves az erősítő.
Következő: »»   19 / 19
Bejelentkezés

Belépés

Hirdetés
Lapoda.hu     XDT.hu     HEStore.hu
Az oldalon sütiket használunk a helyes működéshez. Bővebb információt az adatvédelmi szabályzatban olvashatsz. Megértettem