Szerintem kár ezen ennyit rugózni, pont a felhozott példákból is látszik, hogy az esetek többségében legfeljebb a bennünk élő Grétsy Lászlót zavarja, az értelmezésben nem okoz problémát. Pont azért, mert mondjuk a "NYÁK-lap készítés" mégis mi mást jelenthetne attól, hogy nincs ott a (beszélt nyelvben amúgy "láthatatlan") kötőjel? "Számoló táblázat" is legfeljebb a Kiberiádában üldögél és számolgat, amíg Klapanciusz mester agyon nem üti.
Néha látom itt a fórumon, hogy a modik vesszőhibákat, nagy kezdőbetűket javítanak hozzászólásban, azon is csak ámulni szoktam. Szerintem egy fórum nem valami doktori disszertáció, nem kell ennyire vonalasnak lenni, ahogy a haverokkal sörözés közben sem tartjuk be az Országgyűlés házszabályát, de néha még az alapvető udvariassági normákat se teljesen

Lehet tagadni, persze. Aztán csodálkozol, hogy miért is nem értik, amit leírtál.

Csak egy példát hozok fel most, ami mindennapos itt, e fórumon is:

"Egyet értek -egyetértek"

Nagyon mást jelent a kettő, mégis mindennapos.

De ha szóvá tettem (régebben) az érthetetlen írást, hát megkaptam, hogy "és te mit építettél?". Valóban keveset. Csak tudok a nyelvemen írni, beszélni.

De benne van a "használati útmutató"-ban is;

Azaz: nemcsak a fölösleges szleng használata célszerűtlen, de a rossz helyesírás is (a fentiekk miatt)
De ezt csak azoknak tilos, akik nsm értik. A többiek tudják.

A vélemény egy ön tetű.
Lehet központozni.

Nézd, én alapvetően törekszem a helyesírásra, nem is nagyon fordult elő, hogy ebből adódóan nem értették a mondandómat. Nyilván kell valami minimum szintet tartani, néha én is azt mondom, hogy először írni tanuljunk meg és aztán jöhet a tranzisztoros erősítő (vagy amivel kapcsolatban épp kérdezni akartak). De az előzményekben felsorolt példák nagy részében konkrétan nem létezik alternatív értelmezés, például mi a nehéznyavalyát jelenthetne mondjuk a "NYÁK-lap készítés kérdések" azon kívül, hogy NYÁK-lap készítéssel kapcsolatos kérdések? Komolyan kérdezem, csupa olyan példából áll a felsorolás, amit csak akkor érthet félre bárki, ha direkt kötözködni szeretne (vagy már elnézést, de nagyon csekélyek az értelmi képességei). Mindenki hibázik néha, senki sem tud mindent, mindenki jobban jár, ha pragmatikusan állunk egymáshoz. Mennyivel hasznosabb, ha a témával kapcsolatos eszemcsere helyett azon kezdenénk vitatkozni, hogy az AkH 12. kiadása szerint mondjuk a "teherautósofőr" kötőjellel írandó? Így is érti mindenki, mire gondoltam, a nyelv célja meg alapvetően ez, ha már célszerűségről van szó.
A moderátorok persze beírhatják a szabályokba és onnantól igazodni fogok én is, mert különben előbb-utóbb kiteszik a szűröm, de ettől még semennyire sem hasznos vesszőhibákat meg nagy kezdőbetűket javítgatni hozzászólásokban.
nb. bizonyos nálunk tradicionálisan fejlettebbnek tartott országban nincs is ilyen, hogy bármilyen akadémia előírás jelleggel helyesírási szabályokat adna ki. Aztán mégis az általuk beszélt nyelvet használja közvetítőként egymilliárd ember

Szerencsére nem is javítgatják, senkinek nem ez a szórakozása szerintem. Én inkább azt vettem észre, hogyha már valami egyéb miatt kell/kérik a módosítást, akkor már megteszik azt is. Nagyon sok helytelen nehezen érthető hozzászólás van így is, biztos vagyok benne hogy marha időrabló lenne. Van egy másik fórumba belelátásom moderátori oldalról és ott is javítanak, de csak akkor ha egyéb más miatt odatévedtek. Azon a fórumon sok moderátor van, de senkinek nincs ideje se apróságokban módosítani, felesleges is.

Ezen a fórumon sincs ezernyi helytelen / olvashatatlan trehány kijavítva (sajnos), szóval biztosra veszem hogy itt sincs ez másképp mint máshol. Ha épp más miatt dolguk van a modiknak a hozzászólással akkor javítják, de csak elírás/helyesírásért nem gondolom. Az meg hogy mit kellett javítani, sose tudjuk meg kívülről, lehet hogy hibás link, lehet hogy az írója kérte a módosítást, de bármi más is előfordulhat, azt az itteniek tudják.

Az hogy kérik a szabályzatban az jó meg nemes törekvés, de ha a közösség nem akar normálisan írni akkor mindegy mi van a szabályzatban, ez a közösségen, rajtunk múlik úgyis, nem a moderátorokon.

Ez bizonyítható? Tudom, nehéz, mert azt bizonyítani: valami NINCS iszonyú nehéz. Sokkal könnyebb annak a dolga, aki bebizonyítja valamiről, hogy VAN.

(Amúgy az az ország nem biztos, hogy fejlettebb mimden tekintetben. Többet rabolt, tehát gazdagabb -az igaz)

Egen. Aztán gondolkodjunk, hogy mire is gondolt a költő.

A lényeghez tartozik - leírtam -, hogy egyáltalán nem láthatatlan az egybeírás, a beszélt nyelvben is másként hangzik, így pontosan lehet tudni, ki érti a koncepciót és ki nem. : -)

A többségnek egyszerűen még a példákból sem sikerül megérteni, hogy mekkora különbség van a kettő között. Vagy más területen: ha az olvasom, hogy "hogy vagy Tibor", akkor először mindig az ugrik be, hogy ki az a "Hogyvagy Tibor". Ha azt olvasom, hogy "hogy vagy, Tibor", akkor tökéletesen egyértelmű.

De más helyesírását nem kell javítgatni és így is megértjük egymást, csak nem árt tudni, hogy valaki valamit nem hall a nyelvből - ahogy más meg a zenéből -, amit nem ártana.

Való igaz, hogy nem javítgatnak mindent, de én akkor se állnék neki javítgatni, ha valami másért szerkesztenék bele egy hozzászólásba. Részben mert nekem amúgy abszolút nincs olyan érzésem, hogy sok lenne az effektíve érthetetlen/olvashatatlan hozzászólás. Persze trehányság, elütések, kisbetűvel írások, írásjelek elmaradása nem ritka

Na pont ez az, amit én meg belemagyarázásnak tartok, mert szerintem így is mindenki számára pontosan érthető. Slendrián, de érthető, nem is tudom, miért merülne fel bármilyen alternatív értelmezés, amiben a hogyvagyból név lesz.
Nyelvészeti vitákba nagyon nem akarok belefolyni, mert nem értek hozzá, én nem tudok róla, hogy ilyesmi (pláne a kötőjel, amiről eredetileg szó volt) a beszédben bármennyire hangsúlyos lenne.

Nekem a mértékegységek helyes írására van becsípődésem.
Ilyenek emelik a vérnyomásom: Jó fekvésű 36nm-es lakás. 5Voltos tápegység. 433mhz-es rádió. Elsétált 4Km-re. Q = [C]. Megebédelt 900 kalóriát.

Nézem a linket amit beraktál. Több táblaműszeren láttam anno a VAr jelölést, így: a V és A nagy, és az r kisbetűvel. Az öreg szakik "voltamperreaktív"-nak mondták, elvileg csak az első két betű a mértékegység. Tisztán kapacitív vagy induktív meddő teljesítményt jelöl.

Igekötők hibás használata, személyes névmások nagybetűvel.

Emlékszem hajdanán a ki rendelt 400m fókabél című vicces képsorra. Ékezet nélkül valahogy nem jöttek rá, hogy az inkább főkábel lett volna De szeretem, amikor arra hivatkoznak, hogy "nekem angol billentyűzetem van" - na és? Létezik képernyőbillentyűzet, átállítható billentyűkiosztás, na meg az angolon is rajta vannak a speciális karakterek, amiket egymás után írva ráteszi a magánhangzóra az ékezetet. Pl. ¨ után o betűt írva simán ö lesz belőle. De francia betűket mikor nem tudta egyik ismerősöm Wordbe beírni, akkor mutattam meg neki az alábbi videóban lévő módszert (képernyőbillentyűzettel könnyű volt felvenni úgy, hogy látványos legyen és könnyen megértse).

Egyszerű, mint amikor különírod az egybeírandó szót: úgy az első szó (itt az első kettő) a második jelzője lesz. Ezért olyan fals az egész vessző nélkül, keresi az ember az értelmét.

Ahogy mondtam, azon múlik, hogy ki mit hall meg a nyelvből, mennyi variációnak van tudatában - semmiféle belemagyarázásról nincs szó, egyszerűen ami mást jelent, az mást jelent.

Nem állítottam, hogy nem lehet ezeket megérteni, hanem hogy fájdalmat okoz, mint a rossz zene. Ez egy hirtelen összeszedett példa, némileg sarkított - van sokkal kevésbé nyilvánvaló helyzet is ugyanebben a témában (vessző hiánya).

***
Ami a hangsúlyokat illeti: szintén nem sikerült megérteni. Nem a kötőjelről van szó, hanem ha külön mond valaki egy egybetartozó kifejezést, akkor akaratlanul a másodikon lesz a hangsúly, feljebb lesz, mint az első, és a magyar nyelv nem ilyen, a természetes kiejtése egy ilyen többtagú szónak a lejtés. Utána megint fel lehet kígyózni, de nem egy szóösszetétel közepén. Nehézkes leírni, de piszkosul idegesítő, amikor hallod. Illetve amikor hallom.

Ennek a másik változata, szintén általános, mikor pl. az "egy darab sem maradt" szövegben nem az egyet hansúlyozzák, hogy "_egy_ (vagyis egyetlen) darab sem maradt", hanem úgy, hogy "egy _darab_ sem maradt" - ami azt jelentené, hogy egy egész viszont van... És vég nélkül lehetne sorolni.

Rossz példa.
Ha az "egy darab sem maradt"-ban az "egy"-et hangsúlyozom, akkor az azt jelenti: nem maradt semmi a sokból.
Ha a "darab"-ot hangsúlyozom, az azt jelenti: az egyetlen darabom úgy semmisült meg, hogy darabja sem maradt.

Morbid, de jól suemléteti;
Ha tíz katona alatt robban egy taposóakna, és mind meghal: akkor egy darab sem maradt -az "egy"-et hangsúlyozzuk.
Ha egy katona alatt robban, és egyetlen testrészét sem találod, akkor a "darab"-ot hangsúlyozod, hiszen egy darabját sem találod.

(Bár a "darab" emberre vonatkoztatva kicsit hibás
Legyen akkor bicikli )

Sokszor nem a mennyiségről van szó más mondatban sem - nekem kifejezetten olyan szöveg járt az eszemben, amiben tudható volt, hogy a mennyiségre gondolt valaki, csak nem volt neki természetes, hogy azt a szót nyomja meg, ne a következőt. Körülményes leírni, nem fárasztom tovább vele a társaságot.

Jó, hát itt pár hozzászólással előbb még arról volt szó, hogy mennyire értelemzavaró az ilyesmi, miközben lényegi félreértés ebből adódóan elég életszerűtlen.
De egyébként vállalom, én ilyen szempontból bevallottan (és valamennyire tudatosan) pragmatikus vagyok, úgyse tudnám megszabni embereknek, hogy beszéljenek és írjanak, szóval amíg megértjük egymást (és ez menni szokott), addig részemről rendben van. Az általad leírt hangsúlyozási probléma bevallom soha az életben fel sem tűnt, nem hogy zavart volna. De nem is dőlök kardomba emiatt, az mp3 és a CD közd se hallom a különbséget