Köszönöm, nincs több Ezeket majd mókásan fel fogom használni én is!

Miért nem dobok ki soha semmit

Mesedélután: vettem egy '70-es évekbeli kazettás magnót, aminek kellett picike törődés, leginkább mert egy korábbi mekkmester egy-két részét nem jól rakta össze. Az egyetlen ténylegesen hibás alkatrésznek a felvételt visszajelző LED bizonyult. Ideiglenesen próbából lecseréltem újra, de eleve tudtam, hogy nem lesz végleges, mert hát az akkori LED-ek éppen csak kibocsájtottak valami fonnyadt fényt, ahhoz képest a fiókból előkerült filléres modern LED bántóan fényes. Az előtét-ellenállást sem tudom lecserélni nagyobbra, mert annak az áramkörét meg elbonyolították, nem is részletezném. Szóval kicsit félretettem a problémát, hogy honnan lesz kellően halvány LED a magnóhoz.
Aztán pakolászok tegnap valami más miatt, amikor kezembe akad egy kupac bontott LED, köztük két piros, amik valami '80-as évek végi borzalmas kisipari autóriasztóhoz tartoztak (a műszerfalon villogtak, ha be volt kapcsolva a riasztó). Rápróbálok gombelemmel, hát pont olyan fonnyadt fénye van, mint a magnóban lévőnek.
Na ezért vannak tele a dobozaim, fiókjaim "jó lesz ez még valamire" besorolású alkatrészekkel és félholt elektronikákkal.

Meg tudom érteni, bármi jól jöhet bármikor bármihez is, csak mindig a hely a fő limitáló tényező a tárolásukhoz.

Nekem kb 15 éve tele volt a padlás bontott-bontanivaló nyákokkal . Egy nagytakarítás alkalmával 4 utánfutó cuccot vittem ki a szeméttelepre , de az utolsó fuvarnál megláttam hogy a haverom is kivitte a saját cuccát ezért abból összeválogattam egy futóra való alkatrészt ... Hazaértem kérdi az asszony : Bezárt a szeméttelep ? A válaszom : nem ez másik cuccos sokkal jobb mint amit kivittem ..... Kb még 5 évet porosodott a sok kincs a padláson mire végre kikerült a telepre ....

Ehhez csatlakozva, hajdanán a néhai öreg kollégám mesélte...
Már jó pár éve csesztetett az asszonykám, hogy mért porosodik egy cuccom a kisszobába. Hát kerülve a további szóváltásokat kidobtam. Nem telt bele két hét mikor is jól jött volna valamihez...
No de olyan is van, amit egy másik ismerősöm említett... Most adódott, ami fiatal korunkba nagy szám lett volna... Most meg már nem tudom kihasználni hiába van a tulajdonomban.

Nálunk nincs padlás, mivel tetőtér van, valamint a garázsban is csak limitáltan lehet pakolni a fal mellé meg esetleg a műhelyben az asztal alá. Szívesen lennének "kincseim", de a hely eléggé limitált, valamint már megszabadulni se nagyon tudok attól, ami már nem kell, mert a helyi telep már nem fogad a lakosságtól semmit.

Ezt én dobozokkal viszonylag rendszeresen eljátszom, mindig azután kell doboz valamihez, hogy kidobtam a szelektívbe egy pont akkorát.

Mintha csak magam lettem volna a hajdani kollégád. 30-40 évig őrizgetek dolgokat a pincében, majd "Na, mostmár elég!" felkiáltással kidobom. Legyen az autó alkatrész, régi PC, elekronikai alkatrész, akármi. Nem telik el egy hét, és éppen az a valami kellene, amit kidobtam. Vehetek helyette másikat. Persze, ha 1 méter kell, 2-t veszek, nehogy 2 centi hiányozzon... Így megint marad 1 méternyi.

Ezen kár bosszankodni, mikor kidobom, frissül a lista. Ha nem dobnám ki, az sem biztos hogy tudnám hogy van. Ezért jó néha rendet rakni, az emer elcsodálkozik, jé ilyenem is van!

Én abbahagytam a néha rendrakást, mert utána nem találok semmit. Inkább legyen meg minden a káoszban, mint rendben semmit nem találni.

Ismerős.

A rendrakás a kisemberek mániája a zseni átlátja a káoszt ....

Nekem is ismerős. Rendet rakok, aztán két nap múlva nagyobb a rendetlenség, mint volt.

A pumukli dolgozik éjjelente ....