Hát nem erről szól ez az egész ?
Zenészek beültek 40-50 éve egy stúdióba, elpöntyögték a magukét, a többit a hangmérnök csinálta.
Soha nem fogjuk megtudni milyen volt az eredeti hang ! Akik ott voltak sem emlékeznek már rá.
Beülsz egy koncertre, hallod hogyan pendül, de a múltkor másképp pendített.
Tehát kapsz egy hanganyagot aminek elkészültére sem rálátásod, sem ráhatásod nincs.
Nekünk nem marad más, mint a képzelet.

Ezt nem értem?

Mivel azzal kezdtem:

A zenében egyébként nem a fizika az úr, hanem a biológia, hiszen az érzelmeink a biológiai létünk alapja. Amit tanulunk, érzünk, annak semmi köze a fizikához. Ezért nem értik egy páran, hogy egy rendszer hangzásának a végállomása nem a mért eredmények, hanem a hallásunk mondja ki a végszót: kellemes hallgatni, vagy nem. Egy rendszer hangja nem csak a felharmonikusok összetételén múlik. Számtalan apró részlete van egy sztereó tér milyenségének, ami az érzékelést színesíti, és ezzel a zenei élményt növeli. Az igaz, hogy egy adott felvétel ezt erősen torzíthatja, mondjuk a DSP technikával, mivel adott hangsávot mesterségesen határozza meg. Hiszen kiemeli az eredeti helyéről az adott zenei részletet, és ezzel megváltoztatja az eredeti felvétel jellegét. De ilyen problémát tunerman fórumtársunk is megemlítette a CD jellemzésénél, csak ott a jelenség oka:

Talán így érthetőbb az analóg hangzás tisztelet számunkra.
Az élő hangzásról, ez nem magától képezi magát. Azaz, ha valaki elmegy egy hangversenyre, a terem bizonyos pontjai alkalmasak arra, hogy amit azon a helyen hallani az közelíti meg egy hangszer "valódi, élő" hangját számunkra. Ennek oka természetesen az adott hallgatási pont akusztikai tulajdonságai miatt adódik. És ha zenekari hangzás hasonló kiváltságos élményére vágyunk az ugyebár lehetetlen, ha etalonban gondolkodunk, mivel a hangszerek hangja a pozíciójuk függvénye, és az adott hallgatási pontunk ezt kizárja. És még a hallgatóság minket körülvevő csillapítása nem is lett e dologban említve. Szóval az élő zene etalonként említése csak fenntartásokkal, kiegészítésekkel használható érvelésre. Megfoghatóbban, agyunkban egy hangszer hangját több perspektívában, közelről, távolról, szabadban, különböző akusztikai környezetben kell tárolni.
Sajnos a technika soha nem tudja a valós hangzást utánozni számunkra, mivel nem alkalmas biológiai képességeink reprodukálására.
Persze azért reménykedni szabad...

Ez így éppen úgy sántít, mint egyéb megállapításaid nagy része.
A technikától csak azt várjuk, hogy a hangszerekhez, az emberi hanghoz, vagy egyéb forráshoz hasonlóan legyen képes megmozgatni a levegőt. Aztán annak ránk való hatását pedig elvégzi mindenkinek a sajt teste és agya.

Valóban nem csak azon múlik, de nagyon sok múlik rajta! Évtizedeken át vaktában építgettem. Sokan tudni vélték mitől lesz jó egy erősítő. Nekem fogalmam sem volt róla. Mindenki "tervezett", de valójában az évtizedek óta meglévő kapcsolásokat építették újra, alakítgatták át. Vajon, miből tudsz bármiféle tapasztalatot, kiindulási pontokat összeszedni, ha nem a gyári készülékekből? Mi a fogódzó? A csillagpont? Vagy a méregdrága alkatrész? Ne vicceljünk már. Egy készülék hangját kb. 65-70%-ban határozza meg maga a kapcsolás, és csak kb. 30-35%-ban a felhasznált alkatrészek (szerintem).
Én ezt az egészet már egyszer teljesen feladtam, mert teljesen el voltam keseredve, hogy fogalmam sincs mitől szól jól vagy rosszul valami. Általában másnak sem nagyon van, de ők legalább vakon hisznek benne, hogy de.
És nagyon örülök neki, hogy ha bár évtizedek elteltével, de most már van legalább egy fogódzóm ami a spektrumkép. Nem csak én vagyok így ezzel, sokan mások is (olvasgattam).
És épp ezért (is) jó a sok gyári készülék, mert azokról bizonyos fórumokon nem csak vitatkoznak hanem meg is mérik. A mek-elek kapcsolásait sehol senki nem mérte meg, így elég nehéz lenne bármi objektívet mondani róluk.
Mutatok két spektrumképet, ezek ugyan dac de lényegtelen, igaz ez előfokra végfokra ugyanúgy. A bal oldaliról ugyan nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy jó vagy sem, 50-50%, viszont a jobb oldali 100% hogy hallgathatatlan. És nem azért, mert annál nem -120dB-en van a 2. hanem csak -100dB-en, hanem azért, mert a 3. meg -80dB-en van, ráadásul az 5. is majdnem -90dB-en, azaz disszonánsan (bántóan) szól! És amíg nem méregettem meg nézegettem ilyesmit addig nem értettem, hogy a félvezetős erősítők 99%-a miért nem tetszik. Hát azért nem, mert a zömének ilyen, vagy hasonló spektrumképe van! És teljesen mindegy, hogy milyen drága alkatrész van benne, meg hogy mennyibe kerül, és hogy ki építette, mert a 25 ezerbe kerülő fóliakondi sem változtatja ezt meg!

tunerman:
De ha a hangmérnök komprimálja a műsort, az ugye nem a technológia hibája? Ez is csak költői kérdés volt.

Már pontosan nem emlékszem a korai dolgaimra, pár tranzisztoros, TBA810, de 78-ban építettem az első diszkrét végfokomat 3055-el, baxandal eltört töréspontos hangszínszabályzóval, és jelenlét szabályzóval. Ma már másképp látok sok mindent. Nem sorolnám az eltelt évek listáját, tapasztalatait. Van középfokú közgáz kiegészítőm is. És pár év zongorázás is a hátam mögött, és volt saját örökölt egyszerű fatőkés zongoránk is hozzá. Így előtte ülve ismerem a zongora hangját lezárva, és a tetejét felhajtva is. Mondjuk 78 táján a helyi viszonyokkal könnyű volt versenyezni, ami a gyári erősítőket illeti. Ahol is nem a szakmai tudás volt az akadály, hanem az akkori egyéb irányítói elképzelések. Akkoriban kaptam külföldi prospektusokat is (Grundig, Telefunken, stb).
Persze, hogy nagyon tetszettek, de nem volt módom hasonlót még építeni sem. Ez változott meg 2005-ben, amikor elém toltak valami Japán lapot, ahol is a végfokokban két trafó volt, és az elején bemutatták az osztott táp pufferkondijainak az új elvek szerinti közösítését a földcsillagpontnak. Azóta ezt alkalmazom az építéseimben.
A mérnökképzés nem arról volt híres, hogy nagyon teret adtak volna a leendő munkájuk gazdasági oldalának. Abban az időben magam hallottam a rádióban, hogy az orvosok tudásában a kémia, biológia a lényeg, mert az ember működésben nincs fizika, azaz elektromosságnak tere. Szóval azóta sok víz lefolyt a Dunán.
Talán érthető, hogy egy gyári készülék kötéltánca, hogy legyen valami új szemrevaló dolog benne, amit valahol máshol kompenzálnak az önköltség alacsonyan tartása miatt. Ha ez nem lenne érthető, a gyártás lényege, hogy egy értékesítési szegmensben a tervezett gyártási mennyiség eladható legyen. Ezt persze megtámogatják adatokkal, és más reklámokkal, ami persze szintén az önköltség része.
Már egy párszor megírtam, hogy egy ideje már csak a zeneszeretetem miatt építek. Ezért minden információ érdekel, aminek eredménye az előnyösebb hangzás. Azt is megemlítettem már, hogy én csak mások tapasztalatait hasznosítom, és ebből származnak a saját tapasztalataim. És ennek ára a másfajta építési eljárás, amit persze sokan intolerálnak. Így nekem marad a jobb zenehallgatási lehetőség, és persze az egyfajta kiközösítés. Azonban biztos van olyan elvetet információs magom, ami valahol kihajt mások örömére is.

Biztosan te is próbáltad már (ha igen: bocsi, nem szóltam), hogy az SBX gombot hosszan nyomva átvált Direct Mode-ba, ami kikapcsol mindenféle effektet. Ilyenkor az SBX gomb LED-je villog. Persze ki lehet kapcsolni a szoftverből is, de az nálad ugye most nem játszik.

Igen, AI bácsi 3 másodperc alatt elmondta, hogy ebben a jószágban nem akkor van kikapcsolva minden, amikor minden ki van kapcsolva rajta, hanem amikor a direkt mód be van rajta kapcsolva.

Méricskélésre így sem igazán jó, bár állítólag ebben is ugyanaz a Cirrus Logic ADC chip van mint a régiben, csak mivel ezt gamer-eknek szánták elsődlegesen, így a line in rész minőségével nem igazán foglalkoztak csak a mikrofon részével.

Ha elmegy ez a dög meleg, szétkapom a régit újra és megpróbálom megjavítani, mert esélyes hogy épp egy méricskélés közben makkant meg. Az opa-k rendben lévőnek tűnnek, hogy van-e benne bemenet választó analóg kapcsoló azt most meg nem mondom (650Ft-os IC), elvileg van, vagy azzal van gond, vagy inkább az ADC chip-pel ami nem bírja ha túlfeszt kap. És előfordulhat, hogy kapott, mert ezek a nyamvadt olcsó forgópotik rövid idő után már kh-sak, és ilyenkor ugrál a bemeneten a feszültség, simán kaphatott a line in bemenete túlfeszt. Működik, mérni is mér, csak saját magára is ilyen 0,1% körüli értéket. Meg néha zaj van a kimeneten is, ez is állítólag azért van, mert az ADC-ben belül elpusztult valami és söntölgeti a tápfeszt.
Az a baj csak, hogy ADC Chip-et nem találok bele itt a közelben sehol.

Vagy kell venni méricskélésre egy QA403-at, az bírja, de az majdnem 700 euró.

Bocs, ezt rosszul írtam: nem az SBX gombot kell hosszan nyomni a Direkt módhoz, hanem a Scout mode-t. És az ő LED-je fog villogni.

Tegnap érkezett meg az én SBX G6-om is, alig vártam, hogy végre megszólaljon. Te adtad az ötletet (pontosabban: tetted a bogarat a fülembe), gondoltam kipróbálom. Eddig alaplapi hangkártyát hallgattam, nem tartottam rossznak, viszonylag simán szólt, de semmi különös.

Hát meg kell mondjam, a G6-os az teljesen más világ. Jobb más. És még az én alapfokú erősítőmön és hangfalaimon is átjön a különbség... Kösz a tippet!

Találtam egy tesztet a G6-osról, érdemes elolvasgatni, talán találsz benne hasznos információt: TESZT.

Az alaplapi hangkártya megmarad vésztartaléknak...

Igen. Örülök, ha segítettem. Remélem nem kapunk ki, hogy erősítő építés helyett/mellett van egy kis dac-olás, adc-zés. Nem tudom milyen erősítőd meg dobozod van, meg hogy mi jelenti számodra a jó/rossz hangzást, és nem akarok hangosan sem beszélni csak halkan suttogni, de ha tetszik a finom meleg, afféle csövesre emlékeztető (de attól sokkal jobb) hangzás, és nem tetszik a félvezetős steril, száraz hangzás, akkor építesz hozzá egy Sansui DD/DC végfokot, és az lesz csak igazán a más világ.

A részletekkel nem untatnék senkit, hogy miért usb-s dac, és miért nem cd vagy lp, de többek közt azért, mert így van minden, bárhol, bármelyik PC-n, nem csak helyi zene de akár Tidal is, nem kell lemezeket csereberélni stb. Már a diszkós-elektronikus zenés korszakomban észrevettem azt, hogy van egy elődaó lemezén mondjuk 13 szám (most csak mondtam valamit), de abból nekem csak 2 vagy 4 szám tetszik. LP-n ilyenkor mit csinálok? Felkelek 5 percenként arrébb tenni a tűt? Vagy hallgatom azt is amit nem akarok? Így meg összeválogatom néhány könyvtárba számok százait, ezreit, és szólhat a zene akár reggeltől estig anélkül, hogy bármihez hozzá kéne nyúlni. Nekem ez hatalmas kényelem egy lemezes-szalagos babrálgatáshoz képest.

Ma délelőtt szétbontottam az X-fi-t. Végig néztem szkóppal a bemenettől az ADC lábáig az egészet, minden klappol, tehát sanszos hogy az ADC részlegesen megmakkant. Kivettem hát a chip-et a helyéről, majd bekötöttem a hangkártyát a rendszerbe. Láss csodát, szól rajta a zene mint előtte, eltűnt belőle a sistergő zaj.
Most már csak az a baj, hogy ez a chip TSSOP tokos, és nem is olcsó, de ez a kisebb baj, a nagyobb az, hogy sehol nem kapni. Van belőle olcsón SOIC tokos, de az majd kétszer ekkora, nem fér bele oda a helyére, meg nem is tudom hogy tenném be mert kéne hozzá valami nagyon spéci adapter amilyet még nem láttam, mert egyrészt alul be kéne tudni forrasztani a nyákra, de felül meg nem lenne jó ha nagyon elemelkedni a nyáktól a másik.
A kép sarkába betettem hogy mekkora is az egész IC, nem sokkal nagyobb mint a gyufa feje. Ha szerencsém van, akkor csak IC csere és van újra line in, lehet újra méricskélni/tönkre tenni.

ITT még van Reel-es változat, de adnak abból is 1db-ot.

Elolvastam majdnem végig a karma Sansuis topikját a sok közül de nem lettem okosabb.
Más is van. Sikerült meghallgatom egy 719-est amiért kellett utaznom majdnem 900 km-t.
Az a nagy helyzet, hogy megérte.
A hogyan továbbért meg egyebek miatt megkeresnélek emailben ha nem gond.

Épp egy 719-est javítok, az egyik végfokában cserélték a meghajtó- és végtranzisztorokat, próbálok eredetit szerezni, de nem nagy sikerrel
A másikban a végtranzisztorok lötyögtek, idővel meglazult a lemezcsavaros kötés.
A 22pF "black flag" kondikat cserélem C0G-re, az elkók többsége jó, még meggondolom a cserét, nálam főleg Panasonic FR típusú van készleten. Esetleg mit ajánlotok helyette?

Igen, mindenkinek az a legjobb hangú ami neki van. Van hasonló a stereonet.com-on is meg még máshol is. Természetesen nem gond, írj nyugodtan.

Van a Sansuinak egyfajta evolúciója. Most nem akarok olyanokat írni ami esetleg másokat irritál, de akkoriban megverte minőségben az összes nagy nevű Japán gyártót. Itt még azt se tudtuk, hogy mi az a GOS, ők meg már a 70-es évek végén azt rakták a táptrafó vasmagjának. Állítólag egyik vintage márkának sincs akkora rajongótábora mint a Sansuinak.
Na szóval. Volt nekik csöves, aztán jöttek az ilyen 3-4 tranyós HTA szerű izék meg a tankönyvi kapcsolás. Van akinek a mai napig az az etalon hang, mert hogy csöves jellegű. Na én ezt nem hiszem el, biztosan más, de nem csöves, inkább elkent, analógos hangok lehetnek azok ilyen 0,1-0,8%-os THD-kkal.

Utána még volt ez az, a rengeteg receiver, majd a következő lépcső a 7-es széria volt (AU-517 stb), ez alapozta meg a jövőt, ennek a továbbfejlesztése lett a DD/DC. Ennek volt néhány változata, egybetáp-elválasztott táp, meg erre tettek aztán később hibajavítást is (feedforward), meg kialakítottak belőle egy önmagába hidalt verziót amit elneveztek X balanced-nek vagy minek. Aztán ez az X balanced lett fejlesztgetve egészen a legutolsó Alpha szériákig (AU-Alpha 907 MR, L, I, NRA stb.)

Hangra a csöves (inkább egyszerű, analógos) karaktertől az átmeneteken keresztül jutottak el a legutolsó verziók igen precíz hangzásához. Van akinek az az etalon, van akinek nem tetszik, mert hogy túl tiszta, túl precíz stb., nem tudom.

Ez a sima DD/DC szerintem az a pont amiről beszéltem is, hogy a csöves meg a tranyós előnyei ötvöződnek a hangjában. Már nem analógos, de még meleg, finom, és nagyon tiszta, precíz is, de nem úgy mint a mai készülékek, nem olyan sterilen. A mélye hatalmas, telt. És nem a két doboz között szól, hanem betölti a zene az egész szobát, szinte körbevesz.

rectamas:

Nem tudom kié és hogy merre van, de nagyon szeretném meghallgatni ha lehet, majd írok privátban. A javítására nagyon figyelj oda, kicsit sem mindegy hogy milyen tranyót teszel bele! A lehető leggyorsabbat vedd, és lehetőleg a Toshiba gyártótól. A kapcsolás lényege a gyorsaság, ebbe nem tehetsz 4MHz-es végtranyót. Én a Farnell-nél vettem Toshiba 2SA-2SC-t. A black flag helyett vagy fólia a Mouser-től vagy lábas C0G mondjuk a TDK-tól. Azért lábast, mert az a fenolgyantás nyák nem olyan merev mint az FR4, elég hajlékony, és egy SMD-ről simán leszakadhat a "lába", mert nincs ami hajláskor engedjen, jártam már így. Elkónak jó a Panasonic, bár a jobb szériáikat már nem gyártják, de van mondjuk az SU (bipoláris) ami nagyobb ESR-ű, de hangra jobb mint az FR.