Nem kell félni a hibridektől, elég egyszerű felépítésűek, legalábbis amik az IH-5K szondájában vannak. Pár tranyó meg ellenállás és a kiöntőanyag is rugalmas szilikongumi. Javítottam már ilyen hibridet, valamelyiknek még a rajza is megvan mert visszarajzoltam.
Volt olyan esetem amikor csak annyi volt a baj, hogy a SOT-23 tokos tranzisztor nem volt jól beforrasztva és az évek alatt elengedett a forrasztás, újraforrasztva a műszer megjavult.
Az IH-90 szondája diszkrét alkatrészekből áll, most van éppen nálam egy javításon, ez meg gerjed.
Saját példányom is van, de arra még nem volt időm sajnos.

Csináltam pár gyors vizsgálatot. Ez 60V tápfesz mellett van és persze a -12V mellett a jelformáló résznek. Kicsit összevisszák az impulzusok, de ha egy Th-232 ben gazdag követ, ami közvetlen közelről a radiacode RC110-el közel 30uSv/h-t ad, jelentősen sűrűsödnek az impulzusok, szóval talán működik a rendszer. Már csak a tápot kell megnézni, hogy mi a baja, nekem gyanús, hogy a trafóval lett valami, mert továrra sem mérhető sehogy sem ellenállás a szekunder tekercseken. Az utolsó képen a DC-DC meghajtó tranziasztorának Bázisánán mérhető jel van, az talán bíztató.

Nem tűnik rossznak. Elvileg a jel felfutását a C24 változtatásával lehet beállítani, de ezzel ráérsz ha már működik a táp. Az IH-5K-ban szilikongumiba van öntve a trafó, ha jól emlékszem akkor a vörös kiöntés is szilikongumi, óvatosan el lehet távolítani. Nem hinném hogy a tekercsek valahol belül szakadtak meg, szerintem valahol a kivezetések körül lesz gond. Régen használtak olyan forrasztóónt amiben savas folyasztószer volt és ha nem semlegesítették rendesen akkor szép lassan megmarta a drótot.

Elkezdtem lebontani a szilikont, hát a hiba egyértelmű. Szekunder kivezetésnek még a nyoma sincs, találtam a szilikonban vékony proló állagú réz huzal darabokat, lehet csak az újratekercselés segít ha ennek végig ilyen az állaga.

Én úgy tudom ez csillám ablakos, alfa béta gamma, az is... Volt sbt 10 nekem is, építettem is vele nagyon jó, de azért odaát is tudtak.

Jól tudod, csillámablakos de a gyakorlati tapasztalat az vele, hogy mérni nem lehet vele alfát. Detektálni igen (már amelyikkel) de pontos mérésre alkalmatlan (túl kicsi az alfa hatásfoka).
Ez valamennyire igaz az SBT-10-re is, de abból lehetett válogatással olyanokat kiválogatni amiknek jó volt az alfa hatásfoka, ugyan ezt pancake-nél nem sikerült (legalábbis az LND gyártmányúaknál) hiába volt több darab is mérve mindnek rossz volt az alfa hatásfoka. Itt jön elő az orosz "precíz" gyártás előnye.

Akkor ezek szerint az LND723 felejtős alfa szennyezettség detektálásra? Mert mostanában gondolkodtam egy SV500 on, amihez ilyen szonda jár. De van otthon egy SBT-10 em is csak építeni kell hozzá elektronikát. A Gamma scout-omat teszteltem is alfa érzékenységre, már amennyire tudtam de eléggé gyatra eredményt hozott.

Detektálni mint írtam lehet vele, de rendes mérésre nem jó, de a 723-asal nincs tapasztalatom. Énnekem az LND 7312-vel van tapasztalatom de adatlap alapján a csillámablak ugyan az (mindkettőnél 2mg/cm²). Az alfa mérés önmagában sem egyszerű dolog mert nagyon nyelődik a levegőben, nagyon jól meghatározott mérési geometria kell hozzá, mert ha csak 1mm-t elmozdul a mért minta a szondához képest már mást mérsz. A GM cső amúgy sem a legjobb alfa mérésre, a laborokban mérésre szcintillációs detektorokat vagy speciálisan erre a célra gyártott félvezető detektorokat használnak.
Kézi műszerekben nem is nagyon van elterjedve ez az alfa felületmérés, amiben van is ott is inkább indikátor/detektor szerepe van, nem kalibrált funkció. De sok értelme nem is lenne a kalibrált funkciónak, mert nem nagyon van olyan izotóp amivel szennyezni lehet és tisztán alfa sugárzást bocsát ki, általában mindnek van a lágy-gamma vagy béta tartományban is sugárzása az meg sokkal könnyebben mérhető. Ha a kézi műszer sugárzást jelez akkor úgyis komolyabb laborműszerrel kell megmérni mi is az, ott meg már lehet rendesen alfát mérni. Az SV500 sem tud gyárilag alfát mérni, az LND cső egy "okosító" szonda hozzá.
Mit mértél amúgy a gamma scout-al? Adatlapja szerint 4MeV-től detektál, tehát pl. Am-241-et jól lehet vele detektálni.
Fontos hogy különbséget tegyünk mérés és detektálás/indikálás között. Utóbbit sok mindennel lehet, előbbi már nehezebb dió. Alfa mérésnél számolni is kell, mert ha a mért minta tényleges paramétereire vagy kíváncsi akkor figyelembe kell venni a műszer alfa hatásfokát, a detektor és a minta közötti távolságot, a geometriát. És ha ezt mindet figyelembe veszed akkor megkapod hogy mennyi a tényleges aktivitása a mintádnak. A gamma sugárzással egyszerűbb a dolog ott leginkább csak a távolság számít (de azért sok minden más is számíthat mert pl. lágy-gammával ugyan úgy nem olyan egyszerű).

Megismételtem a mérést Am-241 tartalmú füstérzékelővel amit nemrég lomtalanításon találtam... A korábbi sok évvel ezelőtti méréseket az nehezítette szerintem hogy a WT30-as hegesztőpálca amivel anno csináltam geometrialiag sem előnyös és valószínűleg az alfa nagy része elnyelődik még a pálcán belül. A jelenlegi felállásban 25mm+/-1mm távolságra sikerült a GM cső végablakától a forrást elhelyezni, amely nem ideális így sem, mert ekkora távolságnál már 4MeV alá esik elvileg az energiája az alfa részecskéknek levegőben, de ennek ellenére látványos az eredmény. Inkább azt mondanám első megítélésre, hogy a Gamma scout nagy hátránya alfa detektálás tekintetében, hogy nagyon mélyen helyezkedik el a GM cső végablaka a műszer külső felületéhez képest (kb 13mm). A forrásról annyit érdemes tudni, hogy valószínűsíthetőleg egy NDK gyártmányú Robotron SZOT IFOI-A típus, amely eredeti aktivitása 55.5kBq volt, a 80-as években. A mérést úgy kezdtem, hogy a GM cső végablaka és a forrás között csak a levegő volt.