(feszültségerősítési tényező). Az elektroncső rácsfeszültség-változása és az ehhez tartozó anódfeszültség-változás hányadosa. Vagyis:


m =
DU_A/
D U_G,haI_A állandó.

Az így kapott érték "ideális" erősítési tényező "Üresjárási erősítésnek" is nevezik, mert csupán elméleti határesete az 1 V váltakozófeszültség mellett elérhető erősítésnek abban az esetben, ha az anódáramkörben végtelen nagy külső ellenállás lenne. Miután ez nem érhető el, a tényleges erősítés mindig kisebb. Az erősítési tényező reciproka az áthatás.