Normál (35 mm-es) vagy keskeny (16, esetleg 8 mm-es) filmek közvetítése televízión. Ez speciális, a film- és a tv-technikában általában ismert és máshol is alkalmazott eljárások, készülékek célszerű kombinálásával létrehozott berendezéseket igényel. A feladat itt nem az, hogy megfelelő méretű, a közönség által élvezhető optikai képet hozzanak létre, hanem az, hogy a filmen levő optikai képet videojelekké alakítsák át. Az átalakítás természetesen itt is csak a kép pontról-pontra történő letapogatásával, a kép felbontásával történhet. Ezért ezeket a berendezéseket filmbontóknak, filmletapogatónak nevezik.
A letapogatás egyik módja a flying spot-os, (futópontos) eljárás. Ennél egy igen jól fókuszolt, kis utánvilágítású és nagy fényerejű elektronsugárcső ernyőjére a sugár a szabványos tév-rasztert rajzolja fel, s ennek képét a filmre vetítik. Így a mozgó fénypont a filmet pontról-pontra átvilágítja. A filmen áthaladó és a filmen levő képpontok által intenzitásban modulált fénysugár foto-multiplexer katódjára esik, amely a fénysugár intenzitásával arányos jelet állít elő A felerősített jel - megfelelő korrekció, a kioltó- és a szinkronozójelek hozzákeverése után - alkalmas a kisugárzásra vagy egyéb célra (például képmagnó-felvételre). Másik eljárásnál a filmet megfelelő fényforrással átvilágítják és a képet egy képfelvevőcső, rendszerint vidikon, vagy plumbikon tárgylemezére vetítik. Ezt a képet azután már a szokásos módszerrel bontják fel.
A flying spot-os eljárásnál nagy problémát jelent, hogy a film továbbítására rendelkezésre álló idő nem lehet nagyobb a két félkép közötti kioltás időtartamánál, s ez igen rövid: mindössze 1,2 ms. Ennyi idő alatt a szokásos módszerekkel a filmet sérülés nélkül továbbítani nem lehet. A gyorslerántású filmbontóknál ezért a film felgyorsítását és elmozdítását nem a perforáció segítségével oldották meg, hanem a szokásos vetítőgépektől eltérően egy vákuumos leszívó szerkezettel, amely a gyorsítóerőt egy nagyobb filmfelületnek adja át. A gyors filmtovábbítás kiküszöbölhető oly módon is, hogy a filmet nem szakaszosan, hanem folyamatosan, egyenletes sebességgel mozgatják. Ekkor azonban a váltottsoros képbontás csak egy kettős optikai rendszerrel, a filmkocka kétszeri letapogatásával oldható meg. Az ilyen berendezés rendkívül nagy precizitást igényel, s igen érzékeny a filmek zsugorodására. A vidikonos, ill. plumbikonos filmbontóknál ez a probléma nem áll fenn, mert ezeknél a megvilágítás és a letapogatás két egymástól különálló folyamat és a töltéskép a megvilágítás megszűnése után is megmarad. Így itt normál vetítőgépek használhatók.
A flying spot-os módszer hosszú időn át lényegesen jobb képminőséget biztosított, mint a másik eljárás. A korszerű vidikonokkal és plumbikonokkal azonban ma már gyakorlatilag azonos képminőség érhető el. Kétségtelen előny még a vidikonos rendszernél, hogy egyetlen kamerához a féligáteresztő tükrökkel ellátott optikai multiplexer segítségével több vetítő (pi. 35 mm-es, 16 mm-es) csatlakoztatható. A színes tv-filmek ugyancsak az előbbiekben leírt valamelyik eljárással vetíthetők, természetesen a három alapszínre való bontáshoz szükséges optikai rendszert, valamint ennek megfelelő számú fotosokszorozót és felvevőcsövet tartalmazó berendezésekkel.
A filmszínházak részére készülő filmeknél a hangcsík - akár fényhangos, akár mágneses eljárással készült - rendszerint rajta van a
képet tartalmazó filmszalagon. Ezzel szemben a tv-filmeknél az egyébként is külön készülő hang- és képszalag átírása egyetlen szalagra általában elmarad, s az elkészült anyag is két külön szalagon található. A kétszalagos eljárás előnye a nagyobb rugalmasság, a jobb hangminőség, az anyag hamarabb elkészül a lejátszáshoz, azonban bonyolultabb, egymáshoz kötött, egymással szinkronozott külön kép- és hanglejátszó berendezés szükséges.
Az előzőkben ismertetett módszerekkel azonosan oldható meg állóképek, diapozitívok közvetítése is, természetesen az ehhez használt berendezésben, a diabontóban a film mozgatásához szükséges vetítőgép, viszont a képek automatikus váltását biztosító diatárakat és váltókat tartalmaz.

• vidikonos
• plumbikonos