(túlnyomásos vedelem). Eljárás a kábelköpeny-hibák következtében fellépő nedvességbehatolás veszélyének csökkentésére és a hiba helyének meghatározására. A légköri, és a talajnedvesség (pára), valamint a kábel környezetében összegyűlt víz a köpenyen keletkezett lyukon keresztül a külső és belső nyomáskülönbség, ill. relatív páratartalom-különbség hatására a kábel belseje felé törekszik és benedvesedést, szigetelésromlást, végül beázást okoz. Ez a folyamat megállítható vagy késleltethető, ha a kábel belső terében túlnyomást hoznak létre szárított levegő (gáz) töltéssel. A köpenyhiba helyére több módszerrel lehet következtetni: a) a kábelhez csatlakoztatott manométerekkel mért nyomásváltozás-értékekből; b) állandó jelleggel beépített és meghatározott nyomásváltozás után működésbe lépő kontaktorok által a telefonközpontba jelzett adatokból; c) a kilépő levegő által keltett hang keletkezési helyének meghatározásából ultrahangos hibakeresővel.
A védelem, i11. a hibajelzés hatékonysága a lyuk méreteitől, valamint a levegő áramlási lehetőségétől, a kábel pneumatikus jellemzőitől függ. A túlnyomásos berendezéseknek több típusa alakult ki. A sok kábel védelmét ellátó berendezések a száraz levegőt kompreszszióval, hűtéssel, vegyi anyaggal, vagy ezen eljárások kombinációival folyamatosan állítják elő. Egy-két kábel nyomás alatt tartására 150 att-os nagynyomású acélpalackot használnak, mely 30 att nyomásesésig kihasználható. A betáplált levegő relatív páratartalma nem lehet nagyobb 3%-nál 20'C-on. A túlnyomás értéke 0,5 att lehet. Nagyobb nyomás a köpenyre veszélyes.

• ultrahangos hibakereső
• kábel pneumatikus jellemzői