A hangátvitellel kapcsolatos fogalom, amely arra utal, hogy az átvitt hangkép milyen mértékben közelíti meg az eredetit. A gyakorlatban nem a hangkép, hanem a hangátviteli berendezés (vagy annak egyes részei) minőségét szokták megadni fizikai mérőszámokkal (frekvenciamenet, torzítás, zajszint stb.). E tényezők mindegyikére nagyszámú kísérlettel állapították meg azt a határértéket, amelynél az átlagos fül az eredeti hanghoz képest különbséget észlel. Az elemenkénti vizsgálatok eredményei nincsenek teljes mértékben összhangban az egész hangkép szubjektív értékelésével.
Beszéd esetében a minőség értelmezésekor különbséget kell tenni az információátvitel és és a természethűség között. Az információátvitel lényegesen kisebb követelményeket támaszt az átviteli berendezéssel szemben, mint a természethűség biztosítása. Az információátvitelre való alkalmasság a szótagérthetőséggel és mondatérthetőséggel fejezhető ki. Hangátviteli berendezésnek zeneátvitelére való alkalmassága (minősége) csak közvetve fejezhető ki számszerűen. Nagyszámú lehallgatási próbát végeztek annak megállapítására, hogy az egyes fizikai tényezők (frekvenciasáv, torzítás, zaj stb.) egyenként milyen hatással vannak a minőségre. Az ábra a frekvenciasáv szűkítésével kapcsolatban végzett vizsgálatok eredményét mutatja. A vízszintes tengely a határfrekvenciákat, a függőleges tengely a választott határfrekvenciához tartozó "szubjektív" hangminőséget tünteti fel százalékban - a tökéleteshez viszonyítva. Pl. az alsó frekvenciahatár 100 Hz-re való korlátozásával a minőség 86%-ra csökken. A felső határfrekvencia csökkentése 4000 Hz-re, kb. 57%-ra csökkenti a minőséget. Hasonló céllal végeztek vizsgála-tokat a torzítás és zaj hatásának megállapítására. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyes tényezőkből nem lehet közvetlenül azok együttes hatására következtetni.

• szótagérthetőség
• mondatérthetőség