Digitális jelek átvitelében alkalmazott eljárás, amelyben a jeleket szabályos időközökben vett mintákkal helyettesítik, és e minták meghatározott számú sorozatát együtt kódolják. Így a minták számánál kevesebb számú kódelem átvitele szükséges, ugyanakkor a rendszer belső időzítése (órajele) független az átvitt digitális jel jelváltásaitól. Az időkódban alkalmazott kódszó hossza annak a követelménynek felel meg, hogy az együtt kódalt minták között legfeljebb egy jelváltás léphet fel. A mintavétel gyakoriságát a digitális jelre vonatkozó távírótorzítási követelmények adják meg. Egyes változatait az adat- és távírójelek PCM átvitelében alkalmazzák. Az 50 baudos távírócsatornából pl. 2000 mintát vesznek másodpercenként és minden 16=16 egymás utáni mintát átkódolnak egy-egy 4-bites időkódba. Ezáltal távírócsatornánként 500 bit/mp átviteli kapacitást kötnek le. Egy multiplex-rendszer így 120, egyenként 50 baudos csatornát tartalmazhat. Az ehhez szükséges 60 kbit/mp =(120 csatorna X 500 bit/s) információsűrűséget redundanciával bővítik ki a PCNI időmérés 64 kbit/s kapacitására.

• Digitális jel
• távírótorzítás
• távírójelek