|
|
Az elektromágneses hullámok kibocsátására, ill. felfogására szolgáló
eszköz. A rádiózásban, a televíziós adásban és
vételben nagy a jelentősége. Az antenna (mind az adó-, mind a vevő-) akkor
szolgáltatja a legjobb eredményt, ha méretei
megfelelnek a kisugározni, ill. venni kívánt elektromágneses hullám
hosszának. A hosszú-, közép- és rövidhullámú
rádióvételhez egy huzaldarab is elegendő. Az URH-adás vételéhez már
kétpólusú, ún. dipólantenna szükséges A még rövidebb
hullámhosszú, televíziós adás vétele pedig további elemekkel (ún.
parazita elemekkel, direktorokkal és reflektorokkal)
kiegészített dipólantennával lehetséges kielégítő minőségben. Ezek az
ún. Yagiantennak. A dipólantenna, ill. a dipólből és kiegészítő
elemekből álló antenna irányérzékeny: a venni kivánt adó irányába kell
forgatni. Tranzisztoros rádiókban ún. ferritantenna van. Ez egy
aránylag nagy méretű és mágneses szempontból jó minőségű (ferrit)
vasmaggal ellátott tekercs. Szintén irányérzékeny.
Lásd még:
Amikor a táppontban a reaktancia nulla, az antenna rezonanciában van egy bizonyos frekvencián. Félhullámú dipol esetében ez f=143/sm, ahol az f MHz-ben és a hossz, sm méterben van megadva. Negyedhullámú ground-plane antennánál F=71/hm, ahol hm az antennarúd magassága méterben. Az antennák harmonikusokon is rezonanciába kerülnek, de megváltozik a talpponti impedancia.
Ha egy szimmetrikus terhelést kapcsolunk rá egy aszimmetrikus áramforrásra, balunt szoktak használni. A balun mesterséges szó: balanced/unbalanced (szimmetrikus/aszimmetrikus) összevonása. Egy közönséges transzformátor is lényegében balun, minthogy a primer és szekunder tekercs egymást nem befolyásolja a szimmetria tekintetében. Balun készíthető koaxiális kábelből, de gyakori a toroid vasmagon kialakított balun is, nagy frekvenciák esetében. Áttétel általában 1:1, de előfordul 1:4 is. Leggyakoribb alkalmazás az aszimmetrikus koaxiális kábel és dipol, Yagi, vagy GP antennák összekapcsolása, melyek közül a Yagi és dipol mindig szimmetrikus, a GP nem, de impedancia illesztés miatt itt is indokolt a balun.
Általában olyan antenna, amely félhullám hosszúságú, és melyet a közepén táplálnak koaxiális kábellel, vagy kéterű vezetékkel. Elhelyezhető vízszintesen, de függőlegesen is. Zavaró környezeti hatások nélkül az antenna rezonanciában van az adott hullámhosszon, és a betáplálás tisztán ohmikus jellegű, mind az alaphullámon, mind a harmonikusokon, kivéve a páratlanokon. Maximális kisugárzás az antennára merőleges irányban van. Rádióamatőrök gyakran használják, főleg a hosszabb sávokon, egyszerűsége miatt.
(dipólus). Szimmetrikus antenna, amely két, rendszerint l/4 vagy l/2 hosszúságú, közös tengelyű vezetékből áll. A nagyfrekvenciás energiát a két vezeték egymáshoz közeli végein táplálják be. Főleg a rövid- és ultrarövidhullámú sávban alkalmazzák, mind adás, mind vétel céljára. Éles irányítású sugárzási diagram létrehozására dipólsíkot használnak, amely sorokban és oszlopokban elrendezett, egy síkban fekvő dipólantennákból kialakított antennarendszer. Egyirányú sugárzás megvalósításához reflektorsík szükséges, amely a dipólsík mögött általában l/4 távolságban elhelyezett vezetékekből vagy dróthálóból áll. Lásd még:
Olyan sugárzó elem, melynek mérete szabad térben a hullámhossz felének felel meg. Legegyszerűbb alakja a dipol. Elméleti hosszát a 150/f képlet adja meg m-ben, ha az f frekvenciát MHz-ben írjuk be. A gyakorlatban egy rövidülési tényezőt kell alkalmazni, minthogy az antenna fém anyagában a rádióhullám valamivel lassabban terjed, mint a szabad térben. Gyakorlati célokra a tényező 0,95 lehet, de ha nem huzal antennáról van szó, hanem csőről, ez valamivel kisebb lesz, 0,90 körül alakul. Az antenna számított hossza lerövidíthető önindukciós tekercs beiktatásával és hosszabbítható, ha kondenzátort kapcsolunk sorba.
Olyan eszköz, amellyel egy aszimmetrikus tápvezetéket lehet egy szimmetrikus antennára rákapcsolni (pl. dipól). A kábel belső erét egy az antennával párhuzamosan elhelyezett rúdra kapcsolják, amely a középtől az egyik vég felé halad, az árnyékolást az antenna középpontjára rögzítik. Az impedancia illesztés mértéke a rúd méreteitől függ. Kedvezően alkalmazható Yagi antennákhoz, ahol a kis talpponti impedanciát kell illeszteni 50, vagy 75 ohmos kábelhez.
Félhullámú, középen táplált antenna két párhuzamos huzalból, melyek végeiken össze vannak kapcsolva. Elvileg egészhullámú, összenyomott huroknak tekinthető. Jellemzői azonosak, mint a dipol antennáé, csak a betáplálási pontban az impedancia négyszer nagyobb, mint az egyszerű dipolé, közel 300 ohm. Sávszélességük kissé nagyobb, mint a dipolé.
Minden félhullámú vízszintes huzalantenna. Betáplálása történhet a végén, a közepén, vagy egy középtől eltérő helyen (excentrikus Hertz). Lényegében szimmetrikus antenna, mert földelést többnyire nem igényel. Jellegzetes Hertz-féle antennák a dipol és a Zeppelin, de a Yagi antennák sugárzója is Hertz-antennának tekinthető.
Az antenna fizikai középpontjában táplált antenna rendszerint félhullámú dipol, esteleg Yagi. Ha az antenna hosszúsága fél hullámhossz páratlan többszöröse, az antenna impedanciája tisztán ohmikus jellegű.
Mikrohullámoknál használt irányított sugárzású antenna. A sugárzó rendszerint vízszintes vagy függőleges dipól antenna amely a reflektorként működő forgási paraboloid gyújtópontjában van elhelyezve. Lásd még:
Rövid-, ultrarövid és mikrohullámú irányított antennáknál használt visszaverő felület, amely az elektromágneses hullámok egyirányú sugárzását teszi lehetővé. Két főtípusa: a parazita és a gerjesztett reflektor. Az előbbibe nem táplálunk be energiát és az az antennarésszel sugárzási csatolásban van; utóbbit olyan nagyfrekvenciás energiával tápláljuk, amely fázisban eltér az antennarészbe betáplált energiától. A reflektor kivitele lehet dipólusok rendszere, huzalháló, esetleg - főleg mikrohullámoknál - valamilyen tömör görbe felület, pl. forgási paraboloid.
Függőleges vagy vízszintes, középen táplált dipólus, főleg ultrarövidhullámokra, amelynél az egyirányú sugárzást két egymással 90°-os szöget bezáró síkból álló (,sarok") reflektor biztosítja. A reflektorsíkok rendszerint nem tömör lemezből, hanem egymástól legfeljebb 0,1 hullámhossz-távolságban fekvő, a dipólussal párhu-zamos fémrudakból állnak.
Rövid- vagy ultrarövidhullámú sávban használatos, adásra vagy vételre szolgáló antenna, amelynél a felső és alsó frekvenciahatár viszonya kb. 1,5 és 3 között van. Ennél nagyobb frekvenciaátfogást már csak jelentős nyereségcsökkenés és állóhullámarány-növekedés árán lehet megvalósítani. Példák: rombuszantenna, logperiodikus antenna, vastag dipólokat tartalmazó síkantenna stb.
(sorompóantenna). Ultrarövidhullámoknál használt, vízszintesen körsugárzó antennarendszer. Több, egymástól félhullám távolságban elhelyezett, vízszintes síkokban fekvő, két egymásra merőleges dipólok rendszere. A dipólokat fázisban 90°-kal eltolt áramokkal táplálják; ami által forgó mező jön létre. Minél több ilyen dipólsík van egymás fölött, annál élesebb a nyalábolás a függőleges síkban.
Az ultrarövidhullámok tartományában működő, adásra, vételre, vagy felváltva adásra és vételre szolgáló antennák. Kiviteli alakjuk függ a a hullámsávtól, teljesítménytől, a modulált nagyfrekvenciás sáv szélességétől, a kívánt polarizációtól és iránykarakterisztikától stb. Általában különböző elrendezésben dipólusokat és reflektáló elemeket vagy felületeket tartalmaznak, de eléggé elterjedtek a réssugárzók, helixantennák és magasabb frekvenciáknál a tölcsérantennák is. Televízióadásra a I. sávban régebben lepkeantennákat, újabban vastag dipólokból összeállított felületi antennákat használnak, a Ill., ill. IV-V. sávban ugyancsak vastag dipólokból álló felületi antennákat, spirális és résantennákat alkalmaznak. Televízióvételre legkiterjedtebben Yagi-antennák használatosak. Lásd még:
Általában a 30 MHz és 500 MHz között rádiótelefonia céljaira kijelölt sávokban működő körsugárzó- vagy irányított antennák. Geometriai és konstrukciós elrendezésük az állomás telepítési módjától, üzemi frekvenciasávjától, modulációfajtától és vivőteljesítményétől függően igen változatos. Általános jellemzőjük, hogy méreteik összemérhetők az üzemi hullámhosszal, a legkisebbek negyedhullám hosszúságúak, a legnagyobbak több hullámhossznak megfelelő méretűek. A leggyakrabban használt típusok: az ostorantenna: a Yagi-antenna; a sarokreflektoros antenna; a sorompóantenna; a negyedhullámú, félhullámú és hajlított dipólantenna (ultrarövidhullámú (URH) antennák). Lásd még:
Rövid- vagy ultrarövidhullá-moknál használatos, dipólusokból összeépített, vízszintes polarizációjú irányított antenna. A sugárzó rendszerint hajlított
dipólanantenna, amellyel párhuzamosan egy parazita reflektort és egy vagy több parazita direktortalkalmaznak. A direktorok számának nösével az irányélesség fokozható. Főleg teljesítményű adókban és vevőkben használják. Lásd még:
|
