(memória, tár). Kódolt, digitális alakban adott információt korlátlan ideig, változatlan minőségben megőrző berendezés. A tárolóval szemben támasztott követelmények: a) hozzáférési ideje legyen mikél kisebb; b) az információt bármikor felhasználható módon tetszőlegesen hosszú ideig tárolja; c) tárolókapacitása legyen minél nagyobb. Az adatokhoz való hozzáférés módja szerint véletlen elérésű és soros (kiváró) elérésű tároló különböztethetők meg. A véletlen elérésű tárolónál a keresett rekesz címe alapján közvetlenül történik az adatok kiolvasása vagy beírása, a tároló hozzáférési idő a rekesz fizikai elhelyezkedésétől függetlenül állandó. A soros (kiváró) elérésű tárakban (pl. mágnesszalag) a hozzáférési idő az információ fizikai helyétől függően változik, ezért gyakran átlagos hozzáférési idővel jellemezhetők. A tárolók egy gyakran használt csoportját alkotják az állandó vagy fix tárak, amelyekbe az elraktározandó információt a gyártás során írják be, ezt később már nem lehet megváltoztatni. Ebbe a csoportba tartoznak pl. a digitális berendezések vezérlésére használt anikroprogramtárak. A tárolót leggyakrabban mágneses fizikai jelenségek felhasználásával valósítják meg (mágneskártya, mágneslemez, mágnesszalag, mágnesdob stb.) de egyre jobban terjednek a félvezető elemes (elektronikus) és az optikai módszereket alkalmazó (holografikus) tártípusok is.

• hozzáférési ideje
• mágnesszalag
• mágneskártya
• mágneslemez
• mágnesszalag
• mágnesdob