Átviteli rendszer, amely a vételi lehetőség és zavarmentesség szempontjából jó helyen, a fejállomáson felállított antenna által vett tv-műsorokat felerősítés után vezetéken továbbítja több km távolságra az előfizetőkhöz. Vannak olyan - hálózatok, amelyek fejállomásai önálló műsort is (pl. iskolatelevíziót) adnak. Kétféle - rendszer alakult ki: frekvencia- és vezetékmultiplex rendszerek.
a) Frekvenciamultiplex vezetékes televízió rendszerek a VHF frekvenciatartományban (tv-szabványok) működnek. A fejállomás a műsorokat vagy a vételi frekvencián, vagy esetleg más VHF csatornára transzponálva továbbítja. Az összes átvitelre kerülő, különböző vivőfrekvenciájú műsort egyetlen koaxiális kábelen közvetítik. A kábelen érkező műsorok közül az előfizető a szokványos tv-vevőkészülékkel választja ki a venni kívántat.
b) Vezetékmultiplex vezetékes televízió rendszerekben a fejállomás a vett jelből csak az összetett videojelet használja fel és ezzel alacsony (5...12 MHz) vivőfrekvenciájú rezgést modulál. A különböző műsorokat azonos frekvencián, de más-más érpáron viszik át. A tv kísérőhangot hangfrekvencián, a hozzátartozó érpáron továbbítják. Az előfizetőnél egy egyszerűbb tvkészülék is elegendő a vételhez, mert a VHF és UHF hangolóegységek, a képkőzépfrekvencia-erősítő, a hangközépfrekvencia-erősítő, FM demodulátor és hangerősítő elhagyhatók. A vezetékes televízió bevezetése főleg Angliában és USA-ban terjedt el. Előnye: zavarmentes vétel; több műsor vételi lehetősége, mert a központi antenna felállítása ezt lehetővé teszi; az épületeket csúfító antennák eltűnése. Hátrányai: a költségek, angol és amerikai adatok szerint a hálózat kilométerenként kb. 2000 dollárba került a 60-as években; csak új építkezéseknél oldható meg és csak akkor, ha létesítését és fenntartását valamilyen szerv vállalja.

• tv-szabvány