A dobozoláshoz sajnos nem került azonnal bútorlap, de maradékokat kaptam egy jó ismerősömtől, így lesz miből dolgozni, örültem is neki. A lapokat, oldalakat kivágtam, és ebben az állapotban is sokáig csak pihent, akár mint korábban vágatlanul is. Mégis, a munkát egy kiegészítővel kezdtem el. Először elkészítettem a sablonját.

Majd előszedtem az itthon lapuló vékony falemezeket, fabrikett között volt ez eredetileg a raklapos csomagolásban.

Felrajzoltam a mintákat, lehetőleg keresve a görcs nélküli, egyenes és nem repedt helyeket.

Kivágtam és szépen ledolgoztam a lapokat.

 Újabb papírsablont rajzoltam, itt már be is próbáltam.

A gyakorlati megvalósítás harmadjára sikerült csak, és azt is merő kínszenvedés kézzel kialakítani, ráadásul egyből nyégyet.

Majd összeraktam az egészet, nem nehéz kitalálni: akusztikus lencse készül, bizony.

Elkezdtem így lelakkozni, de csúnya lett, nagyon csúnya. Nehéz is a hézagok között festeni, ezért lemezenként átkentem lakkal, majd letöröltem rossz rongyal a fölös lakkot. Így matt lakkozást kaptam, ami hamar is száradt, meg szépen is. De erre a rongyos megoldásra is ideges voltam, mire rájöttem, hogy járható út. Sehogy nem akart ugyanis sikerülni a lakkozási folyamat. Mennyire ragadtam végül a lakktól? Ne is kérdezzétek inkább!

Végül elkészültek. Micsoda megkönnyebbülés!