Szia!

Köszönöm az elismerést! Sokat agyaltam a fűtés megoldáson, mígnem találtam megfizethető áron egy nagyon remek kis kínai "labortáp" féleséget. Ez 55V maximum bemenőfeszültséggel használható és 0-50V-ig, 0-5A-ig állítható feszültség és áramgenerátor funkcióval rendelkezik, amit század V/A lépésekben lehet állítani, meg még sok más plusz funkciója is van. Elég sok PL509-519-es cső van még használatban, ezeknek 40V/300mA a fűtésük, valamint szerettem volna a kétpontos emissziómérést is megoldani, ami ezzel a fűtéstáppal nagyon könnyedén kivitelezhető.
Innen rendeltem: Kínai labortáp
Azóta a nagyfesz tápot is módosítottam: LR8 nagyfesz stab. IC-vel állítom elő, megfejelve egy áramkorlátos FET-es áteresztővel.
Az alapötletet egy amerikai Facebook csoportbéli fickó adta, én pedig otthoni, meglévő trafókból, műszerdobozból raktam össze, a rendelkezésre álló feszültségekhez tervezve az áramköröket. Azóta rengeteg csövemet megmértem, összeválogattam már, nagyon hasznos számomra.

Megnéztem ennek a tápnak a leírását, nagyon megnyerőnek tűnik, de a gyakorlatban is ilyen tapasztalataid vannak vele kapcsolatban?

Régebben szó volt arról, hogy a műszeres méréseket annyi tényező befolyásolja, hogy igazából nem lehet egységes eredményt kihozni. Így mindenki a saját tapasztalatára támaszkodik. Én is csináltam egy analóg mérést ami nem egyezett a gyári értékkel.

Ezen egy pillanatig se csodálkozz, ahány csövet veszel a kezedbe, illetve mérsz meg, annyiféle eredményt kapsz, csak bizonyos tűréshatáron belül lehet kijelenteni, hogy egyformák.
A használt csöveknél pedig ma már nagyon ritka, hogy a gyári értékkel is egyezzenek.

Ár/érték arányban nagyon jó, csövek fűtésére szerintem megfelelő, nekem nagyon bevált. Nyilván nem olyan a kimenete, mint egy profi áteresztős labortápnak, de az ágyúval verébre ebben az esetben.

Köszönöm, akkor teszek vele egy próbát és ha beválik, legalább a fűtés kérdés megoldását is kipipálhatom.

Most, hogy ráfordultunk az év utolsó előtti napjára, még egy mérést szeretnék bemutatni.

Amikor elkezdtem ennek a teszternek az építését, csak annyi volt az elvárásom, hogy egy elektroncsőnek az általános állapotáról valamiféle képet kapjak, esetleg két csövet vagy csőfelet össze tudjak hasonlítani, de ahogy haladtam az építéssel, vagy akár a használata során, vagy a fórumot olvasva, mindig újabb és újabb ötlet, vagy elvárás alapján bővítettem egy kicsit a mérési lehetőségeket.

Ennek egy újabb, remélem többeket is érdeklő eredményét szeretném most bemutatni.
Az egyik nagyon gyakran épített csöves végfokozat, az ultralineár végfokozat. Ennek működési leírásáról ugyan könyvtárnyi irodalommal találkozhatunk, de ebben a módban üzemelő elektroncső karakterisztikájáról elég kevés mérést láttam, gondoltam ezt a mérési lehetőséget is beépítem a teszterbe.
Igazából ez volt talán az egyik első, vagy legfontosabb méréstípus amit szerettem volna elkészíteni, de csak most tudtam az Ug2 feszültségszabályzót úgy kialakítani/megépíteni, hogy az elvárások szerinti tetszőleges feszültségre tudjam beállítani, így most elhárult az akadály ez előtt a mérés előtt is.

Azért hogy be tudjam mutatni, hogy mit is kell mérni, kicsit messzebbről kell indulnom.

Indulásként az alábbiakban kiollóztam három képet, a korabeli szakirodalmakból, elődeink hogyan is látták/mérték ezt a működési módot. Az első kép a „Wireless World 1952”-es számában, a második és harmadik kép pedig „Theory and Operation of the ULTRA-LINEAR Circuit” című kiadványban jelent meg, az utóbbiról nem tudom az évszámot, de kb. 1953 lehet, szóval nem maikeletű műszaki leírásokban taglalják ezt a kérdéskört.

Ahhoz, hogy mit is kell mérni elővettem egy oszcilloszkóppal mért képet egy UL erősítő méréséről, ezen látható kék vonallal az Ug2 feszültsége és pirossal az anód feszültsége. Ebből bennünket az első szinuszjel második fele érdekel, ahol is mindkét feszültség növekszik és eléri azt a pontot ahol a két jel keresztezi egymást, ez a pont egyébként maga a tápfeszültség.

A második képen a bennünket érdeklő, kinagyított szakasz látható.

Ha ezt a kinagyított szakaszt, most kirajzolom egy koordináta rendszerbe lineárisan, akkor a két megjelölt ponttól(a szinusz hullám aljától) a tápfeszültségig történő feszültségváltozást láthatjuk. Természetesen ezt az egyenest meghúzva és az X koordinátára kivetítve megkapjuk a két feszültség induló értékét. Az Ua esetében nem érhet bennünket meglepetés, mert szinte egyértelmű volt, hogy annak nulláról kell indulnia. Az Ug2 pedig egy meghatározandó értékről. Mint közismert az UL leágazás általánosan elfogadott értéke 43%, ha ezt az értéket veszem alapul, akkor ezzel kell számolni az Ug2 induló értékét, de nem a nullától számolva, hanem az Ut feszültségtől visszafelé, vagyis Ug2 =Ut x (1 – 0.43). A mérés folyamán ezt a feszültséget növeljük egyenletes lépésközökkel, úgy hogy a folyamat végén az Ug2 az Ut-vel legyen egyenlő.

A következő két ábrán egy kicsit kiterjesztettem ezt a lehetőséget azzal, hogy bármilyen induló érték megadható legyen egészen az Ut feszültségig bezárólag, ezt jelölnék a vékony vonalak. Vagyis Ug2 =0 és Ug2=Ut közti tetszőleges értéket vehet fel az Ug2. A két szélső érték pedig nem más mint az első esetben a triódás beállítás, a második esetben a pentódás beállítás.

A második ábrát annyival egészítettem ki, hogy az Ug2 feszültséget ne csak az Ut értékéig lehessen futtatni, hanem attól függetlenül annál kisebb értékben is be lehessen állítani, ugyanis több erősítőnél láttam, hogy a segédrácsfeszültségnek külön tekercsre van, ezáltal alacsonyabb feszültségre lehet kötni, mint az anódot. Úgy gondoltam ezt a lehetőséget is beépítem, hogy így is lehessen mérni az UL beállítási módot.

Ezek után nézzük az első mérést, a képből gyönyörűen látható az UL beállítás hatása és nagyon szépen megfigyelhető, hogy az eredeti leírásoknak megfelelően egy nagyon szép lineáris szakasz alakul ki. Ha elképzelünk a grafikonon középvonalában egy tengelyt akkor egyértelmű a felső tartomány pentódás, az alsó tartomány triódás jellege.

Csak ellenpróbaként tenném fel ugyanennek a csőnek a 0% és 100% UL mérését, ugyanazt az eredményt kapjuk, mint amit elviekben vártunk, egy triódát és egy pentódát.

És ehhez kapcsolódóan végezetül készítettem még négy mérést különböző UL beállításokkal, 30-38-43-50 %-al, azért hogy legyen egy lehetőség a különböző értékekkel felvett karakterisztikák összehasonlítására, ezeken nagyon szépen látható az UL csatolás módosításának hatása. (a képen látható Ug2 felirat értéke most nem a tényleges érték!)