Lementeném a CF-kártyámra, de sajnos nem fog ráférni.

Azt sem tudom mit kezdjek vele, pedig itt csókolgatom.

És képzeld el, ha ez a szegény hölgy elbotlik és ledönti a kártyacsomagot...

...Akkor összeomlott a translator.

A kedves hölgy szerintem már alulról szagolja a kártyatornyot.

Én még dolgoztam ilyen adathordozóval a hetvenes évek elején. Pár konkrét adatra még emlékszem. Egy lyukkártyás dobozban (38x21x9 cm) 2000 darab kártya fért el, ami 160 kB körüli teljes adatmennyiséget jelent. Egy lyukkártya 80 karakter széles, de ebből akár 10% körüli adatot fenntartottak a rekord (kártyatípus) azonosítására. A sorbarakást (rendezést) oszloponként 1..10 (néha 12) csoportra válogatással oldották meg, óránként (jó esetben) 12000..20000 kártya/óra teljesítményű gépekkel (=szorter). A gépek gyakran elakadtak, a papírpor, és a kártyavastagság változása miatt, amit a levegő páratartalma okozott.
Egy ilyen adathalmazt sorbarakni, válogatni emberes feladat: kisebb, 10-20 munkahelyes géptermekben több műszaknyi munka. Megjegyzem, ez a kép demonstrációs jelleggel készülhetett, mert mindig dobozba kellett rakni a már leválogatott kártyákat.

De az is lehet, hogy éppen a "tárhely felszabadítás" művelet zajlott.
A feleslegessé vált adatoktól igyekeztek megszabadulni, és ez az adathalmaz törlésre volt előkészítve. Nem tudom, ott akkoriban mennyire volt szokásban az újrahasznosítás vagy a végleges törlés (ledarálták és újra papírt csináltak belőle vagy egyszerűen elégették).
Lehetséges, hogy a hölgy adatvédelemként működött: nehogy illetéktelen hozzáférjen, vagy másolatot készítsen róla. Gondoljátok el: Őrizetlenül hagyják pár hónapra és valaki lemásolja a lyukakat...

5-6 éve még használatban volt nálunk egy spektrofotométer, aminél lyukkártyával kellett bevinni a programot. De az nem a "szabványos" lyukkártya volt, hanem egyedi, kicsit keskenyebb... Ha jól emlékszem, valahova eltettem párat belőle, ha megtalálom, befényképezem...

Nekem is megvan az elsö általunk fejlesztett 32 állomásos intercomrendszer hatalmas NYÁKjainak (az akkori tervezö SW 999 lyukat volt képes egy lapra helyezni) a GERBER kodja lyukszalagon….
Ma már nem hiszem, hogy még léteznek azok a gépek, ahova ezt be lehet füzni..

Pár hónapja már keringett a neten ez a kép, próbáltam kideríteni az eredetit, mert sok helyen illusztráltak vele. Legeredetibbnek talán ez tűnik: Bővebben: Link Bővebben: Link persze adódik a kérdés egy katonai felhasználást miért népszerűsítenének? .....

Az Állami Biztosítónál (Üllői út 1.), még a hetvenes évek legelején lehetett hallani a kalauzok csattogását, ahogy a lyukkártyát kezelték. Majd egy emeletnyi gépsor, amit ma egy számítógép lazán elvinne. Habár bejáratos voltam, a terem közelébe sem jutottam.

A tréfa kedvéért vissza kellene állítani Lyukszalaghoz készült hobbiprojekt nemrég (pár hónapja láttam talán a hackaday oldalon), de az sem ördögtől való, ha képfeldolgozós technikával ugrik neki az ember... Aztán az eredményt beledobni egy gerber nézegetőbe, hogy mit szól hozzá.

Jó pár éve mintha talán egy izraeli srác csinált volna talán diplomamunkának olyat, hogy beszkennelte a "bakelit" lemezt, és utána a szkennelvényből lejátszotta.
Ehhez képest a lyukkártya csak jövő hétre beadandó házifeladat szint...

Ahogy mondod: Bővebben: Link

A "bakelit" lemezről pedig itt egy tanulmány: Bővebben: Link

Gyakorlatilag nem lenne semmi gond beolvasni a szalagot, és abbol gcodot csinálni.
Söt ha valakinek nincs más dolga be is pötyögheti valamilyen szövegszerkesztöbe.

Nekem van gyári.
Akiről én beszéltem az sima lapszkennert használt, de ez azért nem semmi.

Ilyet lehet még ma is találsz a telexgépekben. Biztos van még valahol üzemben is.

Volt a régebbi vasúti és katonai távírókhoz is külső 5 bites olvasó-lyukasztó. De láttam már arduino-s megoldásokat is. Nekem részben szakmám is, mivel 4 évig tanultam távírótechnikát és közel 6 évig javítottam is ilyen gépeket. Van valami varázslat ebben a mechanikus, digitális megoldásban. Olvasáskor a fegyverzetek felkínálása, a bipoláris relé, a motorral hajtott digitalizáció, Lyukszalag lyukasztó.

A távíró az öt bites.
Vasútnál a táviróhálózat amennyire tudom fel van számolva, Szolnokon a pályaudvaron van távírda működőképesen kiállítva, de az is RFT géppel. Elvileg látogatható, de szerintem csak előzetes bejelentkezés után.

A honvédségi gépek jobban tetszettek, mert kisebbek voltak.

Hivatalból (nekem is) volt dolgom mindkettővel.

Nekem csak az elméleti megoldás jutott (morzetávírász).
Elmében kellett kódolni - dekódolni.

Ezt ma találtuk a SPAR-ban!

Hát mit csodálkozunk, a németek még a rántotthusra is ráöntenek valami barna izetlen szörnyüséget. Egy honapja vissza is küldtem a pincért, mert kimondottam anélkül az izé ( Tunke) nélkül rendeltem a hust.

Néha elkap a nosztalgikus hangulat, hogy haza kellene cipelni egy Zbrojovkát.. aztán feladom. De egy digitális utánépítés már jobban vonzana. Kizárólag lyukszalaggal. A konfetti nagyon hiányzik. A húszas éveim és a távírász lányok persze még jobban.

Hogy fokozzam, vacsoránál kipróbáltuk és megkentem vele egy kenyeret. Kissé bizarrul néz ki, nem?

Kisebb gondod is nagyobb lenne, ha tudnád miből állnak ezek, meg a többi ilyen kaja
De addig jó, míg nem tudod, és boldogan megeszed

Van benne fokhagyma?

Ott írja a hátulján az összetevők között:Tehát, válasz: van benne.

Hmm. Fekete? Tényleg létezik fekete fokhagyma.

Zöld is.
Anyáméknak néha fura ötletei voltak, például "gyógyszerként" kipróbálták a fokhagymát mézes pálinkába áztatva. Na annak olyan színe lett, mint az orrváladéknak.
Valamiért senki nem akarta önként megkóstolni.