Feszültség, mértékegysége volt, jele V. Áramerősség, mértékegysége amper, jele A.

Látom, próbálod megmagyarázni a hiányosságaidat. Nem sok sikerrel, szerintem, csak röhögnek rajtad. Ja igen! Ha a busznak áramszedője lenne, akkor trolinak hívnák...

Ha te valós eredményeket közölnél, akkor nem lenne mitől tartanod egy bírósági kereset esetén sem, hiszen be tudnád bizonyítani az igazadat. A helyzet az, hogy te sosem mértél ilyesmiket, sosem kaptál ilyen eredményeket, ezért valóban jobb, ha nem vádolsz meg egy céget sem a csalással.

Egyébként 43 év villamosmérnöki ( fejlesztői ) gyakorlat áll mögöttem, tehát nagyon jól tudom, hogy mekkora induktivitásokat mérhetnék. Te csak próbálkozol megetetni a fórumozókat valami ostobasággal. Hátha ettől szerzel egy kis ( vélt ) elismerést. Nem véletlen, hogy nem vesznek komolyan...

De tényleg abba kellene hagynod a vívást.

Egészen pontosan 84,6 W, semmi legfeljebb. (matematika) Bővebben: Link
Pont ezért jó a színuszos mérőjel, mert pontosan tudjuk, számolhatjuk az effektív értékből a csúcsértéket, és fordítva a csúcsértékből az effektív értéket.
A felvázolt mérőkapcsolásod az RC időállandójától függő csúcsértékmérő műszer, effektív értéket a mérőmű csak színusz esetén ad, ha a mérőmű eff (RMS) -ben van skálázva. Nagy torzítás esetén már azt sem.
Az az igen nagyértékű kondenzátor azt sugallja, hogy csúcsérték mérő műszerről van szó, Ezt mutatja a szkópon az egyenes vonal, (egyenfeszültség) de ez csak akkor igaz, ha az alsó határfrekvencián Az RC tag időállandója sokkal nagyobb, mint a frekvencia periódus ideje. Biztosan hallanod kellett erről az időállandós dologról, ha valaha láttál keverőpultban kivezérlés jelző műszert. Megjegyzem, a szintezést is színuszos jellel végezzük, jobb keverőpultban be is van építve a színuszos generátor.
Minek az oszcilloszkóp? csak arra kell, hogy megállapítható legyen a torzítás, de az sem hanganyaggal, hanem színusszal.
Ha hanganyagot nézegetsz egy ilyen egyszerű szkópon, az kiértékelhetetlen ábrákat mutat. A felrakott szkópábrák alapján ezt a szkópot még kezelni sem tudod, mert ez egy hótt homály, ennél sokkal jobb képeket is készíthettél volna.
Ha komolyabb, digitális szkópod lenne, azzal, ahogy Skori is mondja, elvégezhető a pontos mérés, de azzal sem mennél sokra, mert a hanganyag eff teljesítménye is állandóan változik a műsornak, beszédnek megfelelően.
Akkor melyik értéket vennéd figyelembe?
Az eddig megismert tudásoddal, amit elárultál magadról, nem mennék bíróságra teljesítmény ügyben, mert símán elbuknád.

Az előzőekben közölt egyenirányítós, kondenzátoros teljesítménymérést SENKI KI NE PRÓBÁLJA!!!
Gondoljuk át, hogy ha az adott erősítőnek van egy 100-as damping faktora, akkor a kimeneti impedanciája 0,08ohm, tételezzük fel, hogy a 10000µF-os kondenzátor ESR értéke hasonló.
Mekkora is lesz egy - mondjuk 100W-os erősítő esetében-, az első impulzus felfutásakor fellépő töltőáram a legkedvezőtlenebb helyzetben? Igen, pontosan 250A. Egyrészt, ha nincs hatékony rövidzárvédelem az erősítőben, akkor ezzel meg is adtuk a kegyelemdöfést a végtranzisztoroknak, másrészt, ha működik is rövidzárvédelem, akkor is felesleges kínzásnak tesszük ki az erősítőt, a diódahidat, a kondenzátort.
Zenei teljesítményt ennél jóval egyszerűbb mérni impulzuscsomagokkal egyszerű rezisztív műterhelésre.

A legérdekesebb az egészben, hogy immár >70 éve kitalálták az amerikaiak a primitiv VU métert ( Europában még az 1980-s években is vitatkozott a szakma a létjogosultságárol, és ellenintézkedésként legalább 6 különbözö mérési eljárást vezettek be, már majdnem a vicc kategoriába tartozik. Ama hirhedt VU méter meg aránylag egyszerü mechanikus modon méri a hanganyag teljesitményét (vannak akik még emlékeznek, évekig ment a vita az itteni rádioadásokban, hogy a szöveg alig hallhato a zene meg bömböl, felháborodott hallgatoi levelekkel voltak tele az ujságok). A VU méter pontosan ezt volt hivatott kezelni, tudtommal a mai napig nem lett Europában szabványositva.
S hogy milyen bonyolult kérdésröl van szo, az egyik teljesitményt is mérö profi müszerben csatornánként 2 mikroprocesszor számolgatja mért teljesitményt (DK Audio) és egy halom alkatrész is tartozik az áramkörhöz, mielött az valamit mutat a kijelzön.
És valoban nem egy ilyen primitiv áramkörrel kell ezt mérni. Egy ilyen kapcsolási rajzért talán még az elektromüszerész inas is megbukott volna már az elsö osztályban.
(Szép, hogy Magyarországban ilyen szakemberek még könyvet is irhatnak, és van kiado ahol ezt ki is adják - méghogy itt nincs sajtoszabadság.... ).

Bár továbbra sem tanultuk meg a mérési metódust, jót lehet szórakozni a témán.
De nem ez a lényeg. Jó hogy felhoztad a "VU" mérőt mint műszert, mert igen is fontos információt ad mind hangosításkor, mind egy esetleges rádiózáskor. Egy erősen komprimált anyag esetében lehet hogy a VU mérő sokat mutat, miközben a PEAK (akkoriban ilyen is volt) még nem jelzi hogy klippelés határán vagyunk. Beszéd esetén (ahogy említetted) pedig alacsony a VU, és magas a PEAK. Magyarán a beszéd (és most nem Hitler megafonos ordibálásaira gondolok, mert ez is elhangzott mint mérőjel) alacsonyabb energiaszinten van jelen a komprimált zenei jelhez képest ugyan olyan csúcs teljesítményt feltételezve. Megfordítva azonos energiaszint esetében a beszédhang igényel nagyobb csúcs teljesítményt. A nagyobb energiaszint nem csak a fülünket, de a hangsugárzót is jobban terheli, ezért hasznos információ PA technikában is. Gondolom zenekari keverés esetében sem lenne jó ha például xilofon mellett hegedű szólna ugyanolyan PEAK értékkel, mert a hegedű ebben a beállításban jóval nagyobb VU, vagyis energiaszintet képvisel. Szerintem minket embereket nem is a PEAK érdekel, mert az nem a hangosságért felel. Viszont egy hangmérnök számára fontos, mert a rádió modulációs tartománya, a CD 16 bitjének két szélsőséges értéke, vagy egy végerősítő két tápsínje által behatárolt limit közé be kell hogy férjen.
Megint csak ott tartunk mint az elején, hogy erősítő kimenő teljesítményt még nem tudunk mérni. Persze akinek nem inge....
Már forraltunk vizet, füstöltettünk végtranzisztorokat, de érdembeli mérés még nem született.

Atya ég, az előbb még arról ment a vita, hogy indukciószegény ellenállás kell a méréshez, itt meg mindent fog látni az erősítő, csak szép rezisztív R terhelést nem. Ekkora kapacitív terhelésre egy erősítő sem fog üzemszerűen működni. Arról nem is beszélve, hogy rettenetesen nemlineáris. Még az áramszolgáltatónak is problémát tud okozni az ilyen jellegű terhelés a villamos hálózaton, ami csak csúcsokban terhel, de ott óriási áramcsomagokkal.
Zenei teljesítményre nem lehet többet mérni, mint szinuszosra, legfeljebb durva, kb 8-10dB túlvezrlésben. Ekkor szokták a süldők leégetni az Auna, Malone meg hasonló tárgyaikat, amik aztán hozzád kerülnek.
Szinuszjel crest faktor 3dB, tehát pl. RMS 100W akkor csúcs 200W (és 200W az erősítő csúcsteljesítménye, vagy több. Ez feltétele, hogy az RMS 100W 1% alatti THD-val létre tudjon jönni)
Zene modern crest faktor kb 10dB, tehát ha csúcs 200W, akkor RMS 20W.
Zene régi (kb '90 évek előtti) crest faktor kb 20dB, tehát ha csúcs 200W, akkor RMS 2W.
Viszont, mivel zenénél nincs akkora tényleges terhelés a tápon, így nem lesz akkora feszültségesés a puffereken, ezért ha valóban rövid idejűek és egymáshoz képest időben távoliak a csúcsok, nem úgy mint a szinusznál, akkor nem lesz esés a puffereken, és olyan, mintha nagyobb teljesítményű lenne az erősítő, akár 20-30% is. Lényegében a zenei azért nagyobb ennyivel, mert RMS-ben sokkal terheletlenebb az erősítő, és nagyobb szintekre vezérelhető.

Amikor voltunk Solt-on, és azt mondta a kolléga, hogy és van egy jó Orbán spich processzorunk, amin minden átmegy, én azt hittem politizál.
De nem, és utólag is sajnálom, mert én voltam tudatlan/felkészületlen.

A záro gondolataidat nem egészen osztom, mert az erösitö teljesitményét meglehetösen jol tudjuk mérni, igaz nem olyan primitiv modszerekkel amit troll társunk itt emleget. Több tisztességes mérési eljárás találhato itt is a leirások között. A vizforralot csak azért hoztam fel, mert kétségek merültek fel a mért értékek között.
A teljesitmény definicioja már nagyon régen világos, a mérési eljárás sajnos a hanganyag kaotikus voltja miatt viszont nem egyszerü dolog. ( ezért jo a vizmelegitö, mert az elvben a jel minden komponensének az energiatartalmát mérhetö hövé alakitja - márpedig ez a teljesitmény megfelelöje.
A modern müszerekben a jel által elfoglalt "terület" méretét mérik ( az oszcilloszkopon láthato ábra által behatárolt területek összegét. A computer elötti világban kockás (milliméteres) papiron számolgatták a jel által behatárolt terület nagyságát. Ma ezt a célprocesszorok sokkal pontosabban megteszik. Valoban a hangnak van egy csucs és egy teljesitmény értéke. Sajnos a hang feldolgozásra használt berendezések többsége inkább a csucs értékekben korlátolt, ami viszont abszolut nem fejez ki az emberi fül számára semmi releváns informáciot ( érdekes modon a fülünk sokkal kevésbé érzékeny a hang csucsértékére ( ha az nagyon rövid ideig tart, lehet, hogy észre sem vesszük, viszont az erösitönk, hangrögzitönk tönkre is mehet attol az impulzustol).
Itt látom pillanatnyilag a legnagyobb deviáciot az emberi hallás meg a hangfeldolgozási elektronika között.
Anno részt vettem több nemzetközi tárgyaláson, amikor megjelent a digitális hangrögzités, hogy milyen eljárással ( müszerrel) kellene mérni a hangszintet, ami a digitális berendezésekbe megy. Elképesztö viták folytak ott, sok ország szaktekintélyei rengeteg opcio ( gyakran használhatatlan) hoztak fel, s még megvan az elsö, akkor készült CD-m ami siralmasan szol, minimum 10 dB-l volt alulmodulálva, mert ugy féltünk a modulácios határoktol, hogy nem mertek nagyobb szintet küldeni a berendezésekbe.....

Igen mi is felszereltünk több tucat Orban parametrikus kompresszort, az szinte elengedhetetlen minden rádiohoz. ( ma már vannak mások is - kezdetben az Orban volt a mérce).

Még egy aproság ehhez az Orbanhoz.
Sok helyen ezt a berendezést nemcsak arra használták, hogy optimálisan modulálja az adot, hanem arra is, hogy a rádionak megadja a "saját" hangját. Akkoriban RDS meg hasonlok még nem voltak, de a hang tonusábol a hangolás elsö pillanatában felismerhetö volt, hogy melyik adorol van szo. Sok külföldi országban ez sokkal jobban elterjedt volt mint mifelénk. Amerikában pl az autoban ülve gyakran kellett keresni a kedvenc ado frekvenciáját, és a hangbol egyböl meghallotta az ember, hogy az-e a kedvenc müsor.
A puritán németek nagyon aggályoskodtak ( ott a linearitás volt a cél) de pl. a lengyeleknél a cseheknél, a brit szigeteken vagy a spanyoloknál meg Svájcban nagyon nagy kedvenc volt a hang ilyen befolyásolása és gyakran a több tucat adobol az elsö pillanatra az ember ki tudta választani a magáét. Ma elég végigpásztázni a sok 100 müholdas rádiot és egyböl észreveszed a hangkülönbségeket az egyes müsorok között. ( igy kerültek az Orban tipusu kompresszorok az egyes studiokba is). Az adotornyokban a linearitásra vigyáznak ( meg az optimális moduláciora) a studioban meg a müsor alap hangtonusát adják.

Hát ha van egy jó műterhelésed meg mondjuk egy ilyened, azzal már mindent meg tudsz mérni egy erősítőn. Persze egy halandó júzernek kicsit drága, de a nagy gyártók eszköztárában van ilyen vagy ehhez hasonló kütyü. Sőt, teszterbe építhető, ami sorozatgyártásban minden darabot egyenként automatikusan megmér és kiszórja azokat a példányokat, amik nem teljesítik a gyártói specifikációt. A kőkorszaki eszközök és módszerek ideje lejárt már vagy két, vagy inkább három évtizede. Emberünket meg úgy sem lehet meggyőzni, a mintavételezett mérés és matematikai elemzés nála egyet jelent a P=10*U*I sunyiban beépített képlettel.

Az igazat megvallva, én elsőként azt hittem, hogy hülyéskedik a kolléga az "Orbánnal".
Valóban volt egy ott egy hülye (én).
Azóta arra is rájöttem hogy miért mondta azt, hogy "egy".
Bár kicsi, de meglehetősen sokba kerül a cucc.

Kedves Fery45!


Az általad ajánlott mérési módszert tényleg kipróbáltad? Ajánlani mered? Tehát előveszem a TDA7498-as erősítőmet. Mert valahol az is mérendő végfok. Ha egy kétsugarast használok, akkor értelmezhetetlen lesz az eredmény, ha az egyik sugár a kimenetet mutatja, a második pedig az egyenirányított feszültséget. Ha pedig két különálló szkóppal próbálom meg mérni, akkor megfeledkezvén arról, hogy a szkópok test pontja és a védőföld összeköttetésben áll, lefüstöltetem az erősítőmet, vagy kellően nagy teljesítményű erősítő esetén a mérővezetékeimet. Aztán meg én foglak perbe, hogy a hiányosan előadott mérési módszered miatt károm lett. Vagy a könyvedben hivatkozol arra, hogy a szkópokat leválasztó trafóról kell üzemeltetni, különben füst lesz?

Egy rádió műsorszóró adónál a moduláció mértéke ellátottság, és pénzkérdés.
Pénzkérdés, mert az adó energia fogyasztása igen erősen függ a modulációtól, és ez egy 2 MW -os adónál már igencsak nagy összeg.
az ellátott terület viszont annál nagyobb, minél nagyobb a modulációs mélység.
Pl. a volt Szovjetúnióban az igen nagy területek miatt sok volt a viszonylag kis teljesítményű adó, jelentős mértékben túlmodulálva.
Szóval a zenei, és hanganyagok teljesítményének ismerete egy műsorszóró adónál fontos tényező, másutt nem annyira.
Egy erősítő minőségét egy egyszerű színuszos mérőjellel igen jól reprodukálhatóan lehet meghatározni, és ennek semmi köze ahhoz, hogy nem szoktunk színusz jelet hallgatni.
A színusz jellel meghatározható az erősítő csúcs, és effektív teljesítménye, a műsorjel átlag teljesítményéből lesz viszont majd az átalakítások után a hangosság. Ez a teljesítmény viszont nem az erősítő jellemzője.
Az más kérdés, hogy használnak színusztól eltérő mérőjeleket is, de ennek az az oka, hogy a félvezetős erősítőknél, különösen a tranzisztorosoknál a végfokozat többé kevésbé hőmérsékletfüggő, és az eldiszipált teljesítmény is kvázi vezérli a végfokozatot, ami igen kellemetlen torzítást okoz. Ekkor veszik elő a meghatározott szabály szerint összeállított burst jeleket. A szabály azért szükséges, hogy a végeredményt korrekt módon lehessen kiértékelni. De ennek is csak közvetett módon van köze az erősítő kimenő teljesítményéhez.

Hát a zene iparban volt egy sereg "müvészi" név. Egy másik hajdanán nagyon divatos kompresszor Ursa Majornak hivtak (Nagy medve), egy gitárpedált meg Fuzznak ( szörnek). Egy másik szintén elég drága doboz meg Exciter (izgato) volt meg nevek hasonlok voltak. Sokszor jokat lehetett röhögni amikor a laikus elött ilyen szavak hangzottak el.

Az utolsó kép énekhang.
A minőségért elnézést...

Az adó önálló meghajtó fokozatát is exciternk nevezik.

Ebből is látszik, hogy nagyjából azonos csúcsfeszültség (teljesítmény) mellet mennyire különbözik az effektív, és az átlag érték különböző hanganyagok esetén.
Anno a Rádióban a zenei anyagokat -6, -8 dB re kellett keverni, mert a hallgató nagyjából azonos hangosságot hallott. Ma már nem tudom, hogy van.

Számszerűen és sorban haladva az jön ki, hogy a csúcsérték effektív értékénél az átlagos (teljesítményszint) feszültségének effektív értéke -5 dB, -2,8 dB, -6 dB és -5,6 dB-lel kisebb, tehát egy 100 W-os végfok átlag fogyasztása (teljes kivezérlésnél) műfajtól függően 25-50 W lesz, ha a hatásfokot most nem számoljuk bele.

Neked mi a műterhelésed? Vagy mik? Sok ellenállás neked is?

Vigyem az enyémet szombaton, ha esetleg mérni akartok?

Na erre volt jo a VU méter - ha volt...

(Nem. Nem visszük túlzásba. Nem zenéltünk egész nap sem. Beszélgetni is kell ám. Semmi cicoma.)

Nekem lenni sok kis ellenállás, meg kevés nagy ellenállás, rezsó, vasaló, hősugárzó, fűtőszál.
Mindig a megfelelő terhelhetőségűt dugom a neki megfelelő végfokba, amelyik a legkisebb helyet foglalja el az asztalon/széken/földön/vödörben

Én már ilyet nem mertem írni hogy 100W ki, 25-50W be. De talán neked csak elhiszi az illetékes.

Béla.
Én egy régebbi híres neves minőségi PWM végfokról merészelte írni ilyesmit multkor valahol, a végén még majdnem bolondnak tartottak, be is zárták a témát. De köszöni szépen a végfokom most is ugyan így teszi a dolgát.

Na igen, csak vannak olyanok, akik nem számolnak, csak mondják a magukét.
Erre mondtam, hogy akinek problémája van a villamos mennyiségek mérésével, az csak kérdezzen. (ne írjon könyvet, ne oktasson fiatalokat)

Nekem meg mint itt korábban írottam volt, 4db 16 ohmos mini bojler fűtőellenállása a műterhelés.Összesen 4R/13kW. Több mint ideális. Fél kW-okat ha mérek, még nem problem, de efelett már hűteni szoktam. Nekem ezért kellett ilyen, hogy nagy végfokokat is tudjak javítani. Oda kis vackokat nem tehetek, mert sec perc alatt kojt. A börzén már szemeztem párszor két gyönyörű műterhelésnek való 4 és 8 ohmos ellenállásokkal kisebb teljesítményekre, de sajnáltam rá a kest.