Természetesen normálisan ezt úgy csinálom, hogy megmérem, ellenőrzöm a hangszórók elektromos és akusztikai frekvenciafüggő viselkedését (SPL-fr, IR, Imp-fr válaszok), és a mérések alapján eldől, hogy milyen frekvenciatartományban lehet a váltási frekvencia legjobb, ezt tovább módosítom a személyes igényeim figyelembe vételével.
Ezután két út létezik, az egyik, hogy modellezek, aztán a kapcsolást megépítve, mérések közben pontosítva érem el a tervezett állapotot, ez bonyolultabb esetekben történik, ha nem vagyok biztos a szűrők paramétereiben előre.
A másik megoldás, hogy a modellezést kihagyva rögtön felépítem a hangváltókapcsolást, és ugrok a második körre, az alapadatok alapján kitalált kapcsolást, mérés-ellenőrzés mellett, addig módosítom, amíg el nem érem a számomra megfelelő állapotot, minden változtatást újramérve, és dokumentálva.

De abban az esetben amit leírtál, ez a preczitás fölöslegesnek tűnik.

Egyszer volt a kezemben ilyen mini hifi. A mélysugárzók monóban szóltak párhuzamos kapcsolásban egy hídkapcsolású diszkrét végfokról. A közép és a piezo magas egy STK.... sztereó végfokról járt. A hangváltó aktív kétutas, a végfokok előtt elhelyezve. A piezó egy 4,7 Ohmos ellenálláson keresztül csatlakozott a középhez. A mély így alapból 6 dB-el nagyobb jelet kapott, így kompenzálva az alacsonyabb érzékenységet.