Igen, ilyen. Valószínű a TL081 más a CM-ben, mint a MS-ben, kisebb az OLG.
Egyébként, miből jött ki a 0,009% THD? Mert ezt nem jeleníti meg a CM?

Valaha csináltam egy táblázatot arról, hogy melyik felharmonikus hang melyik hangnak felel meg. A táblázatból jól látszik, hogy pl egy C hangnak a 2. 4. 8. harmonikusa szintén C hang (nyilván mert ezek az oktáv távolságok). A 3. 6. harmonikus G hangnak (jó közelítéssel). Az 5. 10. felharmonikus E hangnak. A 7. A#, a 9. D.
Ebből látszik, hogy a 2. 3. 4. 5. 6. 8. 10. felharmonikusból pont egy dur akkord keletkezik. A 7. 9 felharmonikus már nem annyira kellemes hangzású.

Ezekről nem is olyan régen olvastam, de már nem emlékszem. Valami olyasmi rémlik, hogy még a temperált kromatikus skála sem teljesen írható le matematikailag, vagy ha mégis ( tizenkettedik gyök kettő a félhangok távolsága ) az is hamis. ( Ide tartozik a Jól temperált zongora zenedarab ). Meg hogy egy Hammond orgonából egyszerűen kihagyták a 7. felharmónikus tárcsáját, mert olyan rondán szólt. Gondolom, hamisan. ( És akkor mit szóljak a negyedhangokhoz, egyes népek zenéjében? Meg hogy tonális gitár. Tologatják a bundokat...Szóval, ezt a dolgot meghagynám a zenészeknek.) Tehát, én azt gondolom, hogy egy erősítő ne gyártson páratlan felharmónikusokat, ha van a zenében az rendben. Elvileg párost se kellene pluszba beletenni, csak az a baj, hogy a konzerv zene semmilyen szinten nem tudja visszadni az élőzenét. Ezért egy kicsit szinesítik a páros felharmónikus dúsítással. Még nagyon az elején tartok ennek a dolognak.
Megnéztem a táblázatod, most miattad rosszat fogok álmodni...

A temperált gangskálát megszoktuk, de egy erősítő nem termel ilyen harmonikusokat. Ott mindig szigorúan a marematikai szabályait fogja követni. Még a "nemtudpm nem fáj" sem véd meg tőle, mert attól hogy nem tudja valaki hogy mit jelentenek a zenei kifejezések, ugyanúgy idegennek fogja hallani. A barokk korszak idején még valódi harmóniában voltak a hangok, de éppen ezért a teljes oktávban nem minden fekvésben lehetett hangzatokat képezni. Volt olyan hangzat, amit farkaskvintnek neveztek el, annyire disszonáns volt. Ezt a hangot a zeneszerzők egyszerűen kihagyták, ami miatt ez alapvetően egy luk keletkezett a zenében. Úgy jellemezném, a tökéletesen eggyülfutó hangok között egy űr tátong. Szinte kívánja hogy kitöltse az ember, de nem lehet. Egy erősítőnek nem lehet megmondani, milyen hangoknál szabad páros, milyeneknél páratlan harmonikuspkat kelteni. Meg fog szólalni a farkaskvint. Ez pedig nem ok nélkül kapta a nevét. A mai temperált hangskálás világban pedig csak szólóhangszerek esetében esik majdnem egybe az erősítő keltette harmonikus a zenei jellel. Azért csak majdnem, mert a temperált hangskála egyenletesen osztja szét a tizenkét félhang között a hibát, ami csak a alacsonyabb számú harmonikusok esetében lesz majdnem eldogadható, a magasabb számúaknál már nagyon el fog tolódni a természetes egész számúaktól. Itt jön a csövesek előnye, meg az AB osztályú félvezetős hátránya.

A CM-ben 86 dB a TL081 (és a 071) nyílthurkú erősítése az adatlapi 106 dB helyett, de egy játékizénél ennek most nincs jelentősége (szerintem).

Kicsit megnöveltem a kimeneti jelszintet. A Notch szűrő ugyanazt mutatja mint a Fourier sor.
A keresztezési torzítás 3. harmonikusa dominál. A 2. harmonikus ennél kb. 6-8 dB-lel kisebb
1 kHz-en.

20 kHz-en hatszor kisebb kimeneti amplitúdó mellett háromszor akkora a torzítás és roppant módon feldúsulnak a magasabbrendű harmonikusok, (amik le tudnak keveredni a hangfrekvenciás sávba).

Az IMD már érdekesebb, mert a Fourier azt mutatná, hogy a THD - az 1 kHz-en mért 0.031%-hoz képest - mindössze 0.057%-ra nőtt (és ezt is írná ki a táblázatban). De a nullátmeneteknél kb. 0.3% a torzítás (és 2 kHz-es frekvenciával "szól") és kikeveredik mellé egy csomó magasabbrendű harmonikus. Emiatt tud szerintem grízesen és sziszegősen szólni.

Igen nehéz ezt az egészet így kielemezgetni, de találgatni lehet. Vagy úgyis mondhatnám, hogy jó közelítéssel lehet találgatni. A THD sem 6 db/oktávval nő minden esetben, mert a közbülső fokozatok különféleképpen torzítanak és mindegyik hozzáadja a maga jellegzetes kis hibáját.

A Gate áram eközben alig terheli az opampot, elvileg simán meg tudna hajtani két ilyen FET-et.

De sajnos pont itt van a bibi, hogy a félvezetős erősítő egyik jellemzője, hogy páratlan harmonikusokat gyárt! És nem csak a végfok, hanem minden más is előtte. Kezded látni a lényeget. Szerintem sem kellene egy erősítőnek semmiféle harmonikust gyártani, de mivel páratlant eleve gyárt, ha ez nincs (mondjuk a végfokban) ellensúlyozva akkor disszonáns lesz a végeredmény.

Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy általam értelmesnek hitt emberek miért csinálnak olyat, hogy éveken át hasogatják baltával a szőrszálat, meg reszelgetik a szellentést, miközben alapvető dolgokat akarva vagy akaratlanul teljesen figyelmen kívül hagynak.
Most tekintsünk el a hangszórótól. Van előtte 4 "fokozat". Az első ugye a rögzített hanganyag, a második a forrás (lejátszó), utána legyen valami előfok vagy akármi és a negyedik a végfok. Mi lesz a zenéből, ha az összes fokozatban páratlan harmonikus gyártódik? Hát pont az ami lenni szokott, hogy bekapcsolom, és még az első számot sem hallgatom végig mert ki akarom kapcsolni.

Nézzük meg a rögzített anyagot. Ezt szinte mindenki etalonnak hiszi. Mitől lenne egy rögzített anyag (teljesen mindegy, hogy szalag, LP vagy DC) etalon? Ki kiáltotta ki annak? Egyáltalán, megmérte valaki? Csinált bárki olyat, hogy egy tiszta hangot rögzített mikrofonnal, az aztán rákerült a hordozóra, majd össze lett a kettő hasonlítva? Hiszen, a rögzítés folyamatában ugyanúgy olyan félvezetős elektronika vesz részt ami páratlan harmonikusokat termel!

Egy spektrumkép az valóban nem minden, de nekem jelenleg az egyetlen kapaszkodó, mert ez az egyetlen olyan mérés ami tökéletesen egybevág azzal amit hallok. Mutatom is, bár már mutattam. Három végfok spektrumképe 1V és 10V kivezérlésen. A Darcil építésem, a HK610 és a Sansui építésem. Pontosan azt mutatják a spektrumképek amit hallok. A Darcil szinte a csövesekhez hasonló spektrumképet produkál, ha eltekintünk attól, hogy a 4. alacsonyabb a 6. meg magasabb valamivel. Na de 10V-on már borzalmasan néz ki a spektrumkép és borzalmasan is szól. A HK nem csöves jellegű, de még mindig magasabb a 2. mint a 3. a többi meg -100dB alatt van. Nagyobb kivezérlésen borzalom lesz, 2. alig van, a 4. szinte eltűnt, cserébe van bőven 3. meg 5. meg 7. Nagyon rondán is szól nagy hangerőn.
Sansui. Kivezérelve még szebb spektrumképe van mint 1V-on, a párosak 15-25dB-lel magasabban vannak a páratlanoknál. Gyönyörűen szól kivezérelve is, nem esik szét a hangkép sem, pedig ebben sincs csillió µF puffer.

Azt gondolom, hogy a spektrumképnek igenis nagyobb hatása van a hallottakra mint magának a torzítás mértékének. Ha disszonáns egy hangkép akkor az akkor is az ha -80dB-en van meg akkor is ha -120dB-en, nyilván utóbbi esetben kevésbé zavaró. Ha meg konszonáns, akkor nem lesz zavaró -70dB-en se, nyilván jobb ha minél lejjebb van.

Közben rákerestem erre az audio exciter-re is, létezett ilyen már a 70-es években is, az Aphex csinálta.
Akkor tulajdonképpen, van egy megkerülő fokozat ahol előállítod a páros harmonikust, amit aztán egy potival hozzákeversz az eredeti jelhez? Illetve írtak ott még fázishelyességről vagy tologatásról is valahol.

Elképzelhető, hogy ezt a buffert fogom megépíteni.
Megnéztem különböző nyugalmi áram beállítások mellett a torzítását.
Hát igen... "papíron" drasztikusan lecsökken "A" osztályban.
Kérdés, hogy érdemes-e 1 ppm alatt ezzel foglalkozni. Nem tudom.

Igen, többféle módon meg lehet csinálni. Most fejhallgatós, ez tulajdonképpen párhuzamos üzem, de rendes végfokhoz is ilyenre gondoltam.

Kicsit kísérleteztem én is a TTamp modelljével. Beállítottam egy közel 80mA-es nyugalmi áramot, és olyan munkapontot, hogy a FET-ek gate feszültsége lehetőleg ne menjen a küszöbfeszültség alá (kis kivezérlésnél). Ettől a keresztezési torzítás amplitudója jelentősen lecsökkent, viszont a THD szinte változatlan maradt. Tehát olyan mintha összességében semmit se nyernék vele.
Persze nyilván megnyugtatóbb látvány egy n*100µV kilengés a keresztezésnél.
Ugyanakkor a dolog hátránya, hogy a gate küszöbfeszültség közelében tartott kapcsolóFET hőfokstabilitása milyen lenne...

Azt is lehet szimulálni. Itt van a sajátom, a két draináramot lehet látni.