Sajnos ez nem olyan egyszerű dolog, hogy kapcsolás alapján magad tervezz nyákot. Hidd el nekem.

Legjobb ha előveszel egy gyári nyákot és azt egy-az-egyben megépíted. De ha saját tervzésűnek kell lennie, akkor megoldás az, hogy tervezel saját nyákot, de a gyári nyákterv alapján.
Figyeld meg az elrendezést:
- mihez mit raktak közel
- hol van és hol nincs teliföld? Hány teliföld van (Az IR három teliföldet szokott javasolni)

"Sajnos" muszály az SMD használata is. Nagyon sokat lehet vele a nyákon javítani, hiszen kritikus alkatrészeket tudsz közelebb tenni. Valamint elég csak arra gondolni, hogy ha egy RC snubbert tervezel (amivel nagyfrekvenciás zavarokat akarsz elnyeletni), akkor azt SMD alaktrészekkel meg tudod oldani, hogy a kritikus elem (pl FET) lábánál legyen, 1-2mm hurokkal. Ha ezt furatszereltből csinálnád, akkor minimum 2-3cm hurok lenne benn, ami sokat ront.

FETet sem egyszeű választani. Olvasd el a cikkemet! Abban le van péládul írva, hogy mire kell figyelni FET választásánál. Meg kell fizetni a modern FETeket.

Muszáj, de nem is ez a fontos. Láttad már a Peavey DPC 1400x belsejét? Eleve nincs külön táp + végfok, hanem az egész össze van kombinálva. Zseniális megoldás, bár a módszer hibája, hogy kényszervezérelt, fix frekvencián megy, a két csatorna teljesen szinkronban van. De, ami a lényeg, hogy teljesn furatszerelt az egész. A vezérlés kétoldalas, a power stage sima egyoldalas panel. És mégiscsak 2x700W.

Mi a zseniális benne?
Nem láttam a belsejét, de nincs is fenn róla kép. Kapcsolást sem találtam. Ezek alapján nem tudok róla nyilatkozni.
Mitől zseniális?
Sok helyen láttunk már adatlapban 2x700W-ot. Lehet el is hisszük, mert Peavey, de azért láttunk már karón varjút.

Szóval ha ezt ki tudnád fejteni, az jó lenne.

Eleve ha fixfrekis, visszacsatolt akkor jön egy rakat kalamajka. Két dolog lehetséges:
- kapcsolófreki jó nagy, furatszerelt miatt kizárt, vagy jó kaki a hatásfoka (hiszen ha túl gyorsak a kapcsolások, akkor zavartenger lehet, ha pedig lassúak a kapcsolások, akkor sok a veszteség)
- kapcsolófreki jó alacsony - zavar és hatásfok szempontjáól ez jó lenne. A baj ekkor az, hogy ott a szűrő, és a visszacsatolás csak a hangfrekvenciás sávon mehet (különben még diktált órajel esetén is elmászna a freki). Ekkor az a tapaszalat, hogy a torzítás nagy az 2-10kHz sávban. És ekkor pedig az intermoduláris torzítás is nagy, ami rossz hngzást eredményez

Tisztelt guruk!
Erről van-e valakinek tapasztalata?
egy smd változatot vettem kipróbálásra.
Meglátom mi lesz vele. Nem célom a teljes kihajtás, kb. fele kell. 2500 pénzért van 2x150W-os
TDA 8950.

Van fent fenykep, bar nagyon kis felbontású es a kacsolasi rajzat tegnap innen toltottem le, de igazabol kb. 10 eve visszarajzoltam kivancsisagbol a lenyegi reszt.

Attól zseniális, hogy x kHz 1:1 negyszog jellel hajtja a trafot 310V-tal. A szekunder kozepe megy a foldre. A ket szele ramegy 1-1 graetz egyik valtoaramu pontjara. A graetzek fennmarado vatoaramu pontjai ossze vannak kotve, ide jon a kimeneti szuro. A graetzek DC agaiban pedig van 1-1 FET. A FET-ek meghajtasa trafos, ugyanazt a x kHz frekvenciaju 1:1 negyszoget kapjak, mint a halozati oldalon levo FET-ek, csak mas fazisban. A kimeneti jel mindig 2x kHz frekvenciaju lesz. Ha 90 fok a faziskulonbseg, akkor 1:1 a kitoltesi tenyezo. Ha a fazis elmaszkal valamerre, akkor akkor annak megfeleloen lesz a kitoltesi tenyezo. Ezen felul meg van benne egy olyan resz, ami a kimeneti szurobol visszajovo energiat visszaviszi a halozati oldali pufferbe. Ez tulkepp par dioda, ket nem tul nagy elko, ket FET, egy trafo es negy dioda a trafo tuloldalan. Ebbol speciel csak egy van a ket csatornanak. Tulajdonkeppen a fotrafobol is eleg lenne egy, csak valoszinuleg 1400 watton egyszerubb a ketto.
Azert mondtam, hogy ez zsenialis, mert ugy megy halozatrol, hogy nincs benne kulon halozati tap, igy nincs DC oldali puffer, a PWM kapcsolofreki felen jar minden FET, nincs osszelebeges a tapegyseg, A csatorna, B csatorna kulonbozo frekvenciajabol. Az osszes FET-pár meghajtasa trafoval tortenik, es mindenutt ellenutemben. Persze, nem 99% hatasfoku, nem PFC-s, nem is 800kHz-en megy, de legalabb 250..300. Hogy mennyire torzit, azt nem tudom, de ha hiszunk a Peavey leirasnak, akkor nem nagyon. Bar, intermodulacios torzitast egyaltalan nem irnak, ami altalaban azt jelenti, hogy nem tul jo. De vagy 10-15 eves technika, az biztos. 1U magas szinpadi erosito.

Elmés, és gate trafóval hajtja a feteket. Kipróbáltam régebben szimulátorban egy olyat, hogy komparátor - komplementer emitterkövető - gate trafó - fetek, önregzőként bekötve. Működött, úgy ahogy.

A kapcsolasi rajzbol kiderul, hogy 277kHz a PWM freki (4.43MHz kvarc / 16) és hogy ez 20 éves technika. De Pavey cél IC-k vannak benne.

Bevallom kellett idő, míg megértettem a működését. MInden fet 50% kitöltési tényezővel van hajtva, és fázistolásos a moduláció.
Maga a topológia érdekes valóban, és a megoldások ötletesek, ha figyelembe vesszük, hogy ezt mikor tervezték (gondolom jó régen). Akkor a FETek atom lassúak voltak, az antiparralel diódájuk több mint kutyakaki és a többi.

Hatásfokra a cucc nagyon rossz, biztosan. Kérdés, hogy jobb -e egyáltalán, mint egy G vagy H-osztályú végé. Bonyolultabbnak sokkal bonyolultabb nála. Olyan agyon kompenzálások vannak benne, hogy én a stabilitásában is kétkednék. Mi lesz ha rákötök 1 Ohmot és egy jó nagy induktivitást? Gondolom bekorlátoz (söntön mér áramot!)
Eleve a 700W necces, hiszen akkor a FETek eléggé határon dolgoznak.

Továbbra sem értem, miért zseniális, hiszen kb 10x annyi alkatrésszel oldja meg azt, amit ma tök egyszerűen megcsinálnak. Igazából ezek mind kényszermegoldások, mert az akkori technika csak ezt engedte meg. Persze voltak akkor más kényszermegoldások is, mások máshogyan küszöbölték ki az akkri félvezetők korlátait. (például ZVT alkalmazása, vagy ugye egy ZVS step-down konverter táplálja a B-osztályt, és így H-osztályú a dolog).

Csak azért van egy plusz félhidas táp, hogy a ratkív terhelésből visszajövő energiát visszatáplálja a primer oldalra. (mennyivel egyszerűbb, ha egyszerűen két diódán keresztül visszajut a szekunder oldali pufferbe).
Szóval ha például választanom kellene, hogy nincs szekunder puffer, de nincs energiatároló eszköz, akkor inkább szekunder puffer. Az elkó olcsó, a trafó és a sok FET drága és macerás.

Az összes FETnél szinte dióda van sorba rakva, hogy az antiparralel diódája ne nyisson ki. Ez megint plusz veszteség, és külön diódával kell áramutat adni. Csak ez megint kényszer, mert különben ha kinyit néha akár az antiparralel,a kkor az nem zárul be robbanás nélkül.

Gondoljunk bele, hogy ma már 700W-ot 2 Ohma akár 150V-os FET is kiad, de egy pár IRFB4227 lazán elintézi. Jó az antiparrael dióda, ezért nem kell diódatrükk. Jó nyáktervvel és egy jó kimeneti szűrővel jó a zavarkibocsátás.
A frekit lazán fel tudjuk vinni kétszereése, így ha fix frekin járunk, és a visszacsatolást sávszűrni kell (és AGYONKOMPENZÁLNI!), akkor is jó frekimenetet kapunk 20kHz-ig. A kimenetű szűrőt meg nem kell 20-30kHz-re tervezni, elég oda 10uH, hogy legyen 30-60Khz a küszöbfreki.

Ennek a kapcsolásnak sajnos nagyon betesz az atomkompenzáció. Nagyon alacsony a kapcsolófreki (kényszer, mert különben brutál fűtene az ósdi FET), ezért, hogy felmenjen 20kHz-ig rengeteget kell kompenzálni.

De mégis, ha van egy jó nyáktervünk (SMD alkatrészek, teliföld), akkor ha a két csatorna különböző frekin megy, akkor sincs túl nagy galiba. Nem gerjed össze, nincs sípolás. Ehhez persze modern alkatrészek és jó tervezés kell.

Jah és van benne egy rakat CÉL-IC? Ezek ma már beszerezhetetlenek persze. Akkor lenne igazán figyelemre méltó, ha mindezt pár CMOS-sal oldja meg, egyszerűen.

A Peavey-nek elég sok szabadalmát láttam. Van, amikor a műszaki megfontolások ( vagy a józan ész ) elé helyezik a gyakorlati megoldásokat, egyszerűen csak azért, hogy ne tudják olyan egyszerűen másolni. Vagyis eröltetik a védett megoldásaikat, még akkor is, ha pontosan tudják, hogy nem így kellene... sajnos, ez egyéb terülteken is így van. A másik, hogy ott is megvan kötve a fejlesztők keze. Minél gyorsabban végezni kell a fejlesztéssel, hiszen különben nincs eladás...ott sincs elég idő semmire.

Abszolut nem ertettel meg. Ez 20 eves technika. Nem azt mondtam, hogy ma ilyet kell csinalni, hanem azt, hogy szerintem zsenialis a topologia. Meg azt, hogy nem SMD es megis mukodik, de nem csak egy peldanyban, hanem tesztelve, sorozatgyartva, stb... 280 kHz-en megy, de a FET-ek csak 140-en kapcsolgatnak. A primer oldalon vannak FET-ek, a szekunder oldalon vannak diodak es vannak a PWM-nek is FET-ek. Ez ma is igy van. Viszont olyan 100V-os elkok, amiknek birniuk kell a tizenamperes armokat 280kHz-en azok nincsenek benne. Azert eleg dragak voltak akkoriban, es most sem olcsok. De legfokepp kicsi kellett, az 1U-hoz. Tudom, mert 10 eve foglalkoztam ezzel, es 100db alatt nem tudtam olyan elkot venni, ami tenyleg jo. Most van a dobozban kb. 80db 470u/63V BC Components elkom... En pusztan a topologiara mondtam, hogy zsenialis. 20 eve ilyen alkatreszek voltak, es ebbol kihozni 1400 wattot 1U magas dobozban, az igen szep teljesitmeny volt. De az is lehet, hogy '95-ben mar mindenki ilyen erositot barkacsolt a sufniban, csak en nem tudtam, hogy ilyen egyaltalan letezik...
Mi az a jah? Juh, csak elirtad? De az meg hogy jon ide? Cél IC. Gondolom, azert van benne cel ic, mert nem lehet megoldani az adott feladatot par CMOS-sal. En speciel CPLD-be tettem ezeket annakidejen, mert sokkal kisebb volt, mint egy kazal kapu, tarolo es egyebek.
Aztan hogyan? Mert, ha +/- taprol jar a vegfok, akkor nem oda megy vissza, ahonnan jott. Mert ami kijott a plusz oldalon, azt a minuszba akarja visszanyomni es viszont. Ettol meg ugyebar megemelkedik a tap alacsony frekis jelnel (bus pumping). Persze lehet nagy puffereket hasznalni, attol kicsit nyugodtabb lesz a dolog, de szerintem nagy teljesitmenyen ez nem is olyan egyszeru dolog. Egytapos, hidas vegfoknal persze nincs semmi gond.

140 kHz - 280kHz

Erre másik megoldás is van: BD moduláció alkalmazása. Ha már fixfrekis a dolog, akkor pont nagyon egyszerű, mert csak a komparátort kell máshogy bekötni. Cserébe a kimeneti szűrőmaradék hasonlóan csökken (sőt kis kivezérléseknél elhanyagolható szinte).
A baj persze vele az, hogy a közös módú komponens kifele nő (és ez sugározhat le a vezetékekről, ha hosszúak).
AD moduláció esetében bár a kimeneti maradék azonos szűrés esetében jóval nagyobb, de a közös módusú komponens kicsi, így sugárzás nincsen. A kapcsolófreki amradéka meg nem sok mindent szokott csinálni a kimeneten.


Azért nézzük meg hány nehezen elkészíthető, kritikus alaktérsz van benne. Vagy nézzük meg hány trimmert. Van egy pár trimmer például, ami egyértelműen gyártási beállítást szolgál.
Mindent lehet sorozatgyártani, csak kérdés milyen áron. Ez egy nagyon drágán gyártható végfok, konstrukció szempontjából elégségesre saccolnám (épphogy az ágota végfokok előtt).


Ez egy tévedés. Rendes terv és nyákterv esetén a szekunder oldali kondikat nem terheli nagyfrekvenciás áram jelentősen. Itt most megyjegyzem, a primer oldali elkókat eszméletlen nagy nagyfrekvenciás komponens terheli ebben a kapcsolásban(és nem hiszem, hogy 200V-os fele kapacitású kondi, és 100V-os egységnyi kapacitású kondi ára és ESR-je között jelentős különbség lenne).
Nem értem továbbra sem az előnyt. (azon kívül, hgoy így lehetett ósdi, olcsó FETeket alkalmazni, de rá pár évre már voltak jobb FETek, drágábban, de cserébe tizedannyi egyéb komponens kellet).

Eleve ha nézünk egy gyárthatóságot: SMD komponens beültetése darabonként 0,1-5 forint tételszámtól függően. TH komponens beültetése 3-50 ft tételszámtól függően. Tehát a bonyolult kapcsolás és olcsó alkatrészek alkalmazsáa, szerintem egyéb gyártási költségekben lazán visszájára fordul.

Miért is nem terheli nagyfrekvenciás áram a kondikat? Mert rendes terv esetén a tervező berak megfelelő mennyiségű kerámia, vagy fólia kondit a FETekhez köze. Amikor a felső FET vezetése után az áramot az alsó antiparralel dióda veszi át, akkor a hidegítést ezek végzik. A tekercs az áramot kellően simítja, így az áram nagyfrekvenciás komponense a táp felé már csekély.

Bus pumpingot szerintem nekem nem kell bemutatnod, és gondolom neked sem. Erre két tipikus válasz van:
- egy audió végfoknál eleve annyi puffer kell, hogy mind 50Hz, mint nagyfrekis tápnál, hogy a bus pumping hatása elhanyagolható. Vagyis a szükséges puffer mennyiség eleve átlagolja az áramot (ahogy katt szokta mondani)
- teljes hidas végfok (én ilyet csinálok)

Nagy puffertől miét lesz bonyolultabb a dolog? Pont hogy beraksz egy nagyobb, de egyszerű (és nem drága) elemet, ahelyett, hogy beraknál egy teljes áramkört.

Nagy cég - és a nagy cél státusza a szabadalom. Ezt a saját szakmámban is látom.
Nekem öt szabadalmam van, lehetne már tízszer ennyi, de csak azt szabadalmaztatjuk le, ami megéri és nagy piac. Ergó 10 éven belül 10 MEur látható belőle. Látok én is olyan szabadalmakat, ami csak azért van, hogy a cég presztízsét növelje (és elmondhassa, hogy tavaly 100 beadott szabadalma volt).

A baj az, hogy itt kapásból el tudok képzelni egy tucat olyan megoldást, ami az akkori technikával, alkatrészkészlettel egyszerűbb lett volna.
Például ezekkel a FETekkel csinálhattak volna egy olyan PWM félhídat (mint régi PC tápok), ami előszabályoz, és utána egy B-osztályú végfok. Így lehetett volna egy csúszótápos H-osztály. Jah, de ezt csinálja például a Yamaha, meg sokan mások. Hatásfokra nem lenne ennél rosszabb. PC tápok 20 éve is működtek hasonlóan (BJ tranzisztorokkal !)
Mehetne minden táp azonos órajelről, és sync.

Vagy csinálhattak volna egy BD topológiát. Zonos órajelről.

Vagy csinálhattak volna hiszterézis önrezgőt, és jó nyáktervet. Szépen nagyfrekvenciásan elválasztva a két csatornát.

Szia!
Hogy ne legyen vita, helyesbitek: ez a kapcsolas szerintem 20 eve zsenialisnak szamitott.
A nagyfrekis aram. A Peavey kapcsolasban a primer elkok kapnak az arcukra, ezt nem vitatom. Ahogy minden kapcsolouzemu tapban. De a szekunder oldali elkokkal kapcsolatban nem ertelek. Adott egy +/- tapos kapcsolas, ahol a ket FET kapcsolgat. De lehet hidas vegfok is, mindegy. A kimeneti 20Hz szinusz eppen +56V-on van, 2 ohm terhelessel. Amikor bekapcsol mondjuk a felso FET megindul a tapbol a kimenet fele a 28A, aztan kikapcsol, es megindul ugyanez a 28A a masik iranyba, azaz a szurobol az also tapagba. A FET toveben levo 1-2u meddig szolgaltatja a 28A-t? Valahonnan jonnie kell az aramnak. Es legfokepp valahova mennie kell. Mert forrasnak lehet, hogy a tap eppen szolgaltatja abban a pillanatban a 25A-t, amikor kell, de hogy el nem nyeli, az biztos. Es akkor az szepen belemegy az elkoba. Mert mashova nem tud menni. Ok, a nagy puffer manapsag nem olyan nagy dolog. De husz eve azert nem volt trivialis egy ilyen kondi.
Mondjuk azt nem teljesen ertem, hogy a DPC-1400x hogyan tud 700W-ot 2 Ohm-on 23A-es FET-ekkel... Ha nem is folyamatosan, de tul vannak terhelve a FET-ek.

20 éve - szerintem nem zseniális, de érdekes megoldás. Ez egyéni vélemény, én máshogyan csinálnám, de igazat adok neked. Másnak lehet ez a megoldás a legszimpatikusabb.

Félhídnál:
- az 1-2µF-ek valóban nagyon rövid ideig szolgáltatnak áramot. Leginkább az átmeneti időszakokban, ezek leginkább a tullövések megfékezése miatt vannak.
Most szimuáltam félhidra egy olyat, hogy 75% kitöltés van, 10µF kapacitás a FET közelében, az elkók eredő forrásimpedanciája 100mOhm (reális ESR) és 10nH nyákpálya induktivitás van.
Ekkor a folyó áram nagyfrekvenciás komponensének effektív értéke negyede a DC értéknek. Ekkor a FETek közelében a táp 1%-ot búg.
Ez persze nagyban romlik, ha a 100mOhm csökken (de ez csak úgy lehetésges, ha a kondi LOW-ESR, vagy sok van) vagy a 10nH csökken (ez meg nem fog, mert az elkó nagy). Ha a 10µF csökken, akkor csak a búgás nő.

Abban egyetértek, hogy valóban lehet olyan probléma, amikor az elkók fűtődnek az ESR-en eső komponenstől. Azonban látható, hogyha a FETek közelében a búgást kicsin akarjuk tartani, azaz van elég kerámia meg fólia kondi a közelben, az elkók forrásimpedanciája kicsi (LOW-ESR, vagy sok van). Akkor a elkók nagyfrekis terheltsége viszonylag kicsi lesz.

Ennél nagyobb terhelést kapnak, ha 50hz trafó hajtja őket (és csúcsban töltődnek), vagy a konverter nél nincs áramsimító eszköz, és a kondik átlagolják az áramot (egyfázisú LLC konverter).

Teljeshídban, szimpla tápnál persze gyerekjáték a dolog, mert akkor ugye egyik oldal- másik oldal folyik az áram. Tehát csak lokális eltérés van.

Sziasztok! Kimeneti szűrőben szeretnék segítséget kérni. A magom (pc tápból EI33) forró mint a fene, a vezeték is, a mag is, és be is telít. Szóval dobom az EI33-at, mert nem tud eleget. Vékony kanócból nem jó, vastagból meg kevés a légrés. kb 800 watton betelít, hallom a hangszórókon. Mit ajánlanátok helyette? A panelt is fűti, meg a kondikat, ez így nem jó. Ráadásul, mint látjátok, nincs túl sok hely, hogy egy nagy tasha magot betegyek. Talán valamilyen toroid jó volna. Egyébként szolgálhatok pár tapasztalattal a végfokról.

Most hány uH-ra tekerted?
Ha elég kisebb induktivitás (mert a terhelőimpedancia alacsony vagy elég nagyobb küszöbfrekvencia), akkor vastagabb huzallal csökkentheted a menetszámot, és a telítési áram nő.

Nem hiszem, hogy a telítést hallod, hanem azt, hgoy nagy kivezérléseknél az önrezgő végfok kapcsolófrekvenciája esik, és a torzítás nő.

Ami a legkritikusabb volt, a két földpont egy teliföldes panelon. Na, most már tudom, hogy emiatt nem kell aggódni. Még a fólia sem vastagabb, és hibátlanul működik. Csöndben is van, még egy igen érzékeny magas tölcséren sem hallani, csak ha ráhúzom a fülem. Ráadásul sokkal jobban kivezérelhető, mint az előző konstrukcióim. Nem gerjed, és azzal a nagy trafóval valami félelmetes dinamikával szól. A a hűtőborda is elég rá, ha csak az egyik felét hajtom, ventillátor nélkül is elviszi 4 ohmon. A zajszint csökkentése volt a cél, bőven felülteljesítette az várakozásaimat. Ezúton is szeretném megköszönni a sok segítséget, amit kaptam hozzá, itt a fórumon, persze nagy munka áll még előttem.

30 uH-ra tekertem. Ha minden igaz 230KHz körül megy, ezt lehetne még növelni? Érdekes, egyik pillanatról a másikra telít (vagy akkor torzít) de elé egy minimálisan visszavenni a terhelést, és abbahagyja. De tényleg nagy kivezérlésnél csinálja.

Hogy a telítést hallom, vagy a frekvenciaesés miatti torzítást, azt kipróbálhatom úgy, hogy ha 8 ohmon ugyanazon a kivezérlésnél ugyanaz történik, akkor a torzítás, ha pedig csak 4 ohmon nagy áramnál akkor telítés?

Helló!
T106-2 ez a mag szerintem jó hozzá, ha más is rábólint akkor jó. Nekem ez van benne és közel teljes kivezérlésig nem lehet hallani torzítást. A frekit én feljebb vinném kb 300-450kHz környékére. Skóppal megnézném, hogy most mennyit esik a freki.

T157-2 magra már igen komoly drótból fel lehet rakni 30uH -t, de jó a T130-2 is mondjuk 25uH-re 1.0-es drótból. a T106 -ot szerintem problémás lehet a megfelelő értékre kialakítani. 1.0-es ből csak kb 18uH fér rá.

Ezt nem ertem. 300kHz-cel valtakozva hol kiszivsz a tapbol 25A-t, hol belenyomsz. Mert ez tortenik, ez nem vitas. Ezt a 300kHz oda-vissza 25A-t kizarolag a tap elkok viszik. Csak a tapbol jovo aram miatt eltolva van az egesz, es mondjuk csak 12A (3t) süti az elkot, de 36A (1t) tolti (nagyjabol). Ez teljeshidnal is pontosan ugyanugy jelentkezik. Ez fűti az elkok ESR-jet.

Igen, ha sok elko van parhuzamosan, akkor csokken a veszteseg. 4 elko eseten csak negyede aram folyik egy-egy elkon, ami csak 16-od teljesitmeny / elko. Es igy az összveszteseg is a negyedere csokkent. Lehet, hogy ma mar eleg 2-3 elko egy ilyen teljesitmenyu vegfokba. Nem igazan ismerem a mai low ESR elok parametereit, evek ota nem foglalkoztam high power cuccokkal. Es ahogy elnezem, igen sokat fejlodott az elmult evekben. De Ohm es Kirchhoff torvenyei nem valtoztak, az biztos.

Szimuláld le nyugodtan, de rakj be pár elemet:
- köss az elkóval sorba ellenállást (ESR)
- az elkóktól a FETekig krakj be egy kis induktivitást
- rakj be pár ideálisan veszteségmentes (jóval kisebb a vesztesége) kondit a FET közelébe

Én az előbb ezt csináltam. Ezt leszimuláltam, és kijött, hogy a FET közelében lévú 10µF kondi lecsökenti úgy az áramhullámosságot, hogy az áram már nem 0 és max között változik az elkón.

Teljeshídnál rakjunk most képzeletben két félhidat a saját elkójával. Tegyük fel, hogy apal oldalon a kitölési tényező 75%, a jobb oldalon 25%. Akkor most ugye a bal oldalon a felső elkókból fogy a töltés, és tölti a bal alsóba. A jobb oldalon meg fordítva. De a bal alsó a jobb alsóval, a bal felső a jobb felsővel párhuzamos. Innentől kezdve ha köztük kellően alacsony az impedancia, akkor kiegyenlítik egymást, tehát a táp már ezt nem látja.
Ha erre rájön az, hogy a messzebb lévő táp már nem 10nH, hanem 100nH vagy nagyobbb induktivitáson keresztül látja az egészet, akkor a táp ezt a oda-vissza töltögetést már szinte egyáltalán nem látja. (cserébe a pufferek feszütlsége kicist ingani fog, de pár százaléktól nem lesz baj)

Nem gondolnám hogy betelít, de ha mégis akkor kevés a légrés. Ha az EI33 nem elég akkor a porvasmag pláne nem lesz az, inkább nagyobb ferritmagot keress. Mondjuk én 4 ohmmal sosem próbáltam, de 6 ohmon kihajtottam teljesen és egyáltalán nem melegedett a mag.

Nem vagyok az a szimulalos fajta, de ettol fuggetlenul elfogadom, amit mondasz. Egy 10µF-on 2us alatt 5V-ot valtoztat a 25A. Az annyira nem is sok. En annakidejen olyan vegfokot csinaltam, ahol nem volt negativ visszacsatolas (csak DC-re), igy nekem fontos volt, hogy a tap ne mozogjon egyaltalan. Ezert vannak bennem ezek a meggyozodesek.

Azért nem baj, ha a táp picit inog (és van visszacsatolás), mert ha péládul TO220, vagy neadjisten TO247 FETeket használsz, akkor ott kapásból van 7nH illetve 12nH lábinduktivitás. Tehát ha ott van a kondi a közelben, még akkor is van a FETig induktiviáts.

Ha kiszámolod, hogy mekkora tüske keletkezik, ha az előbbi 25A-t 1ns, 10ns vagy 100ns alatt szakítod meg (dI/dt=dU/L) akkor meglepődsz. Persze ezek csak tüskék, de zaj, és ha ott a kondi és be van snubebrelve akkor is van valami ingás.

Emiatt én mindig visszacsatolás párti vagyok (még pedig tekercs után, gondolj csak a Peavey-re milyen durva kör van még a tekercs és visszacsatolás után), és akkor ha kordában tartjuk a táp ingását, akkor nem lehet nagy baj.

Szimulációt meg ajánlom. Sokan ugye komplett végfokokat próbálnak szimulálni. Ezt sosem célszerű, de például egy ilyen aspektust meg lehet vizsgálni, és jó látható a lényeg.

Ez egy komplett végfok szimulált és mért pwm jele.

Szép

Persze ez is lehetséges. Gondolom itt üresjárat van, és mindkét oldalt a diódavezetést látjuk a feléig, aztán ugye az áram iránya megfordul.

Hát igen, a tuskekkel volt bajom boven. Nekem sosem sikerult ilyen szep, nyugodt fel- es lefutasokat elernem. Nekem par ns volt az el, de volt is olyan tulloves, hogy orom volt nezni. Húztam a 3-4 cm hosszu, kb 5mm szeles track-en a merofejet es a ket vege kozott volt vagy 20 volt kulonbseg a tuske amplitudojaban.
A visszacsatolassal az volt, hogy nekem az oszcillatoron kivul minden begerjed, amiben visszacsatolas van Viszont jo minosegu fureszjellel nagyon szep hangja volt FB nelkul is, de csak moderalt teljesitmenyen, oda meg minek Class-D. Egy muzsikus cimboram szerint igazi csöves hangja volt az elso ilyen vegfokomnak. De ez mar 12-13 eve volt, azota meg nem foglalkoztam az egesszel.
A szimulacioval meg egyszeruen az van, hogy mivel Linux-on nem tudok ilyen programrol, en csak ugy tudok szimulalni, hogy megirom magamnak az adott aramkor szimulaciojat C-ben, komplex szamokkal szamolva. Ezzel nincs is semmi baj, nagyon sokat szamoltattam igy a geppel mindefele szuroket, ezt-azt, de azert ez megsem olyan kenyelmes, mint tobbezer gyari alkatreszbol valogatva osszeegereszni egy kapcsolasi rajzot, es ratenni egy-ket meropontot.

Tüskék megszüntetése:
1. jó nyákterv (parazita induktivitások csökkentése, vagy megfelelő helyre rakása)
2. közeli puffer (kerámia, fólia kondi, láb mellett)
3. kapcsolási sebesség belövése

Ha az 1. és 2. már nem javítható, akkor ugye ha lassítod a ki és bekapcsolást, akkor a tüske csökken. Hiszen ha az áram lassaban szakd meg, vagy indul be (dU=dI/dt*L) akkor kisbeb lesz a tüske. És így kisebb a zavar.
Cserébe ugye nő a veszteséged.
Aztán ma már normális a tüske, akkor jön a snubberelés, hogy elnyeljed a vadrezgést.

Korábban pont erről beszéltem: ha van egy órajeled, komparátorod, akkor a visszacsatolásban csak a hangfrekvenicás tag van. Tehát a visszacsatolást aluláteresztő szűrővel kell ellátni, és megfelelően kompenzálni kell a fáziskéséseket. Fontos, hogy a 180°késés esetén minimális gain legyen.

Csöves hangja lesz a visszacsatolás nélkülinek, hiszen nagy lesz a kimenőimpedancia.

Linuxra is biztosan van szimulátor program, hiszen linuxra van minden

Azért a multisim sem ilyen egyszerű, mint leírod. Egyszerű köröknél igen. De érteni is kell hozzá, megfelelő modellt kel alkotni, amiben elhanyagolsz (kis hatásunak vélt) elemeket. Aztán persze időnként ellenőrizni kell, hogy jó -e amodell, jót hanyagoltál -e el.