Ebben megtalálod. 5. oldal a kapcsolás, és alkatrész jegyzék is.

A hang útjai

Megérkezett hozzám Karesz korrektora. Összekábeleztem majd csak simán felcsavartam a hangerőt, hogy mekkora a zaja és olyan 14 óra állástól lehetett hallani valamit, a beépített op-ampos-nak elég már 11 óra is. Ettől még nem tartom rossznak, mert nincs 9 óra a szobai hangerőm.

Első lemez egy Jimmy Smith volt. Tévedésből az Incredible albuma, mert a Bluesmith-t szerettem volna, rosszul emlékeztem melyik milyen. Nem is baj, mert a nagyzenekaros album nagyot ütött. A fúvósok a szoba teljes szélességével ugrottak a nyakamba, aztán eltűnnek, majd megint rámugranak és megint eltűnnek, miközben Jimmy óvatosan pirickázik a háttérben az orgonán, szinte nevet, ahogy nagy szemekkel pislogok. Kegyetlen dinamika és szikrázó a fúvósok. Ez volt az Ol' Man River.
Eddig úgy voltam a lemezezéssel, hogy egy jó lemez tud olyan lenni, mint egy CD. Hát nem. Valóban igaz, hogy egy jó lemez jobb tud lenni, mint egy CD. És jött a felismerés, hogy ezek a hangok benne vannak a lemezjátszómban. Egy ideje nézegetem a jobb lemezjátszókat, hogy beruházok egy jobba, de ezek után biztos nem. Sejtettem, hogy jó amim van, de hogy ennyire, azt nem.

Ez eddig váo, de nézzük mit mutat egy "tömörebb" zenével. Faithless 2.0 album, csak belenyúlok a tasakba kiveszek egy lemezt, C vagy D oldal, legyen a C. A mély egy kicsit kevés, a magas viszont pont annyival több. Szólamok érthetően elkülönülnek, a közép-magas hangok hangsúlyosak szép lecsengésekkel. Faithless zenéi a lecsengésekkel pedig jól el van eresztve. Meghallgattam még pár elektronikust, még 45-ös lemezt is. Hát igen, a mélyet rá kell tekerni, a magas erős. A magasból vissza lehet tekerni az alap 12 órából 11-re, de még 10 -re is. De ne vegyük már le a sonkás pizzáról a sonkát!
Rock zene, Black Keys, ZZ Top elvannak. Eric Clapton-461 Ocean Boulevard régi iskola szerint széles sztereóra keverve, hozza is a kötelezőt. Kedvenc lemezem Dave Brubeck - Take Five, a számok közötti szünetekben legszívesebben felállva tapsolnék, szól, semmi érdekes.
Mi a helyzet, ha pl nem egy jó minőségű a lemez? A kevesebb mély miatt a hallhatóan dübörgős lemezek, jóval visszafogottabbak, szinte keresni kell a dübörgést. A karcos, sercegős lemezek hibái a magas emelés miatt jobban kijönnek. A rossz lemezeket nem szereti.

Akkor vissza a fúvósokhoz és a jó lemezekhez! Cout Basie-First time, fúvósok nagyon élnek, benne vagyok a hangban, nem előttem, nem jobbra-balra, hanem, mint amikor kezembe veszem a gitárt vagy próbálom apám trombitáját megfújni, a hang iránya tőlem indul, körbe vesz. Ez a középen megszólaló hangokra jellemző. Ha jól emlékszem, a tavalyi Audio Expo-n Lauditer termében volt ilyen érzésem, annyi különbséggel, hogy ott az egész zene ilyen volt, nem csak a fúvós szekció.
Visszakábeleztem a saját, műveleti erősítős korrektoromra, hogy újra meghallgassam ugyan azokat a lemezeket. Műveleti erősítőst én kiegyenlítettebb a hangképűnek hallom. Mély-közép-magas egyensúlyban van és kb ennyi is. Még talán lehetne azt mondani rá, hogy melegebb, "analógosabb" amire meg inkább azt mondanám, hogy lazább, játékosabb. Bassface Trio-t hallgatva két dolgot jegyeztem meg Kareszét hallgatva, az egyik a dobseprű hangsúlyos jelenléte (már amikor), a másik a Georgia in my mind számuk "pumpálása" (én csak így nevezem a széles dinamikai kontrasztú dalokat, amikor hirtelen megszólal, majd elhallgat, de nem zeng-bong, nincs kitöltés, majd beüt újra. A lecsengés és a csend ott van és csak annyi, ahová azt tervezték és csak annyira, nem próbál az egyik a másik helyére furakodni). Hát ezek közül egyiket sem hallottam az op-amp-ossal. Keresni kellett a dobseprűt és nem lüktetett (pumpált )a Georgia. Ellenben és ezt megfigyeltem Dave Brubeck-et is hallgatva, hogy az opamp-os a zongorának (és analóg szintinek) sokkal nagyobb barátja, mint Kareszé. A zongora megszólal és szól valamilyen zongora hangon, nem találok benne semmi érdekeset, a korrektor szimplán "elmegy mellette" beszívja, kifújja, ez nem fúvós kérem a következő hangot. Unalmas volt vele N'to -t hallgatni, Dave Brubeck is csak nyomkodta a hangokat egymás után. Az op-amp-os zongora nem volt olyan monoton, vontatott, "rétegesebben" szólt.

Ahogy próbálgatok, fülelek és már bedigizem a zenéket az egyikkel és a másikkal, hogy hátha találok valamit amire rátudom a különbséget húzni, azt gondolom, hogy ez a magas emelése lehet. Ez nem olyan, mint amikor magason tekerünk egyet, nem olyan utólag hozzátett. Ez a magas hang nem sziszeg, nem karcol, hanem olyasmi, mint egy plusz hangszer. Nem jelenlét, mert ennyire élesen, tisztán nem szólal meg még mellettem sem. A másik a mély. Ahogy cserélgettem a korrektorokat azt vettem észre, hogy azok a mély hangok, amik nem voltak meg a kezdetben, megjöttek. Érdekes módon a sub hangok meg vannak, de felette még mindig egy kicsit halvány.

Lehet, hogy túl gondolom ezt a tesztet, nem embert küldünk vele a Holdra, hanem csak zenét hallgatunk, de ki akartam próbálni különböző zenékkel, hallani akartam a különböző tónusú hangszereket hangjait. Hallani akartam a felharmónikusait és ezek egymásra hatását. Heteket hallgattam minden nap, cserélgettem, hogy tényleg ez és ez a különbség és ne csak az első hallás alapján ítéljem meg. Végül is otthon vagyok, nem a HiFi Show-n. Sok mindenről nem írtam, mert már így is sok. Tudnék még tekerni a megvariálom potméteren. Egyenlőre ennyi.

Köszönöm Karesz!