Jól írtad. Csak sajnos a kosz ott maradt. Próbáltam utána sok módszert a lemezek visszaállítására/tisztítására, nem sikerült egyik sem. Maradt a szárazon sercegés, újabb kenéssel eltűnt. Digitalizálni kellene.

Tudom miről beszélsz.
Részben már túl vagyok rajta. Az LP-k most "nyakig" Lemezőr-ben pihennek, az állapot megőrzés miatt.
Mindenesetre rengeteg pénz és idő mint ahogy egy életben felhalmozódott fotó negatív digitalizálása is.
A legújabb kedvencem egy Aktidamp MKIV RIAA korrektor, egy ESI MAYA44 eX PCIe hangkártya és az elmaradhatatlan CoolEditPro v2.1 progi. És természetesen veszteségmentes tömörítés (.flac) Na ez így most súrolja a 100k-t anyagilag.

Annyit segítettél, hogy a nedvesen játszottakkal nem kísérletezem, tisztítani próbálkozzam, költsek rájuk. Marad a nedvesítés...

Ajánlom figyelmedbe ezt a cikket!
Nem egy mai darab, de tanulságos cikk. A manapság elérhető hasonló anyagot én ITT találtam meg.

Lemezt tisztítani Triton-X folyadékkal kell.

Köszönöm! Rémlik, valamikor régen olvastam, de nagyon régen...Aztán számolgattam, 150-170 LP-m van, kb. 10 db kence fiola kellene hozzá, az ~ 80ezer Ft.
Még várok kicsit.

Ui.: A cikkhez, mi szerint a folyadék nem engedi rezonálni a lemezt...?
Amikor kilós nehezékeket lemez középre, meg filc alátéteket is használnak, meg hatalmas tömegű tányéros lemezjátszókat?
Szerintem a tűt fékezi a folyadék, azt simán el tudom képzelni. A szabad levegőn mi is könnyedén hadonászunk, ellentétben folyadékba merülve nem annyira.

OK!
Leírás? Beszerezhetőség?

Igen, igen!
Egyébként a DD-s Taya-mnak is egy kb. 2 kg-os tányérja van és 5mm vastag filcre fekszik fel a lemez.

De folyadék alatt legalább mi sem pattogunk!

Szerintem képzeld el inkább a száraz, kontra nedves úton való fékezést, féktávot.
Meg a mechanikában ismert, a súrlódást csökkentő kenés fogalmát.

Az a gond azzal a szándékkal, hogy mostanság szeretné valaki bedigitalizálni az otthoni kedvenc - százszor lejátszott - lemezeit, hogy azoknak a műanyag felületét már százszor koptatta a világ legkeményebb anyagával, a gyémánttal való súrlódás. Vagyis már rég nem azt a hangzást nyújtja, mint az első lejátszáskor.
Persze ha nincs más forrás, akkor nem marad más hátra a jelenlegi állapot konzerválására.

Viszont a neten, torrent oldalakon szinte minden zenei anyagnak megtalálható a profi minőségben, veszteségmentesen, sokszor Hi-Res formában digitalizált állománya. Szerintem rengeteg stúdió, hangmérnök foglalkozik ilyesmivel akár még hobbi szinten is, hogy az elérhető legjobb minőségben tegye közkinccsé a világ zenei örökségét.

Én inkább azokat gyűjtöm, mert a lemezeim nekem is hasonló meghurcoltatásokon mentek keresztül, max arra jók, hogy majd a gyerekeim dobják ki a szelektív hulladékba.

Akkor én egy másik megközelítést mondok. Kerékpárral haladsz szárazon, majd egyenletes 3 cm-es vízzel borított talajon...Fékeződés és a talaj nehézkesebb követése lesz.
Ha elfogadjuk, hogy a folyadék befolyásolja a hangzást, inkább hiszek ebben, mint a lemez folyadékos csillapodásában.

Gondolom elég sok rutinod van lemezek hallgatásával. Mi a tapasztalatod a száraz, és a nedvesített lejátszást hallgatva? És akkor nem kell a HIT meggyőző erejére támaszkodni.
Én már rég óta nem hallgatok lemezjátszót, de emlékeim szerint nem volt olyan hangzás béli különbség, amit a folyadék fékező hatásának tulajdoníthattam volna.
Viszont a sercegés, sustorgás, pattogás jelentős csökkenése elég meggyőző élményt adott.

Kb. 10 évente végighallgatom a lemezeimet... Az a rákfenéje a lemezeknek, hogy nem tudtam, csak időnként egyet-egyet venni. Kivéve anno Franciaországban voltunk sport küldetésben és 20 db LP-t vettem - összes pénzem ellenértéke volt. Így egyéb esetben hetekig hallgattam az éppen vásároltat. 1975-ben, katonakoromban hallottam Colosseum Live dupláját, majd 25-30 évvel később megvettem magamnak. Minden hang bennem volt, mintha előtte 1 órával hallottam volna... A lényeg, fél Indiát elküldték nekünk anno az ott készült LP-iken por alakban, így más választás nem nagyon volt, mint a nedvesítés.

De ha már a fórum témája a RIAA korrektor, akkor kanyarodjunk kicsit vissza a témához. Készítettem egy digitalizálót (legalább is az analóg részét), ami azonban hallgatási teszternek is használható. Beleraktam 2 db különböző RIAA korrektort, melyek között váltani lehet és mivel a stúdió hangkártyák jelentős részénél "balanced line" bemenet van, egy illesztőfokozatot is.
A felépítés vázlata az első képen látható.
A "Switch Board"-on lévő relékkel tudok választani a korrektorok között (bár ez inkább csak kényelmi funkció). Ezen a panelon található a THAT1646-al felépített balanced line konverter is. Ez az előírásoknak megfelelően +6 dB szintemelést is végez. Erre a kimenetre én 6,3mm-es TRS (JACK) csatlakozókat raktam. A vonalkimenet a szokásos RCA csatlakozókhoz megy.
Mindkét általam választott RIAA korrektor direkt csatolású, annak minden előnyével és hátrányával.
A ±15V-ot kapcsolóüzemű "tápkockák"-kal állítom elő és többszörösen szűröm. Utolsó fokozatként a paneleken található elektronikus szűrőkapcsolás csökkenti minimálisra az egyes elemek egymásra hatását és a tápfeszültség hullámosságát. A többfokozatú szűrőnek köszönhetően az eredetileg kb. 70mV-os hullámosság néhány 100uV-ra csökken a tápvezetéken. Ez pedig lényegesen jobb, mint a hagyományos trafós tápegységekből nyerhető érték. Ráadásul a 15v-ot is ±0,2% pontossággal tudja biztosítani, 0,5% hosszútávú stabilitás mellett.
A választás szabadsága a korrektorok tekintetében is szabad, hiszen minimális átalakítással az egyik korrektort megtartva, a másiknak pedig a csatlakozásait kivezetve tetszőleges tesztállomássá lehet alakítani az összeállítást.
Jelenleg egy 1M magas RACK fiókban található az összeállítás kivezérlés jelzővel és egy fejhallgató erősítővel kiegészítve. Ez utóbbi monitor funkciót is elláthat az összeállításon belül.

A kivezérlés jelzőt és a fejhallgató erősítőt is az ebay-en vettem. A linkek:
Kivezérlés jelző és Fejhallgató erősítő.