Az elektrotanya.com oldalon találtam! (Röhögős smiley kellene...)

Az alsó- és felső indexes írást felejtsd el már, légy szíves!

Kicsit olyan "Békás" történet, de aranyos.

Az új Intel atom procit akár kénnek is hívhatnák! Bővebben: Link

Hasonlót velem is eljátszottak. Egy BRG titánt javítgattam, történetesen csak a zajzárt kellett volna beállítanom. A gép rajta a szignálon, tekerem a jelszintet lefele, már kapcsol is szépen. Na, mondom, ez kész, abban a pillanatban kikapcsol. Mi a csoda, megint mérés, állítás. minden jó. Aztán megint. Egy darabig agyaltam, mi a fene ez, aztán körülnéztem. (gelka asztalok, háttal egymásnak) A szemben levő asztalnál kollégám nagyon sunnyog. odamentem, és megláttam hogy ő is a szignált babrálja egy darab dróttal. Se szó, se beszéd, lenyomtam egy nyaklevest. A szervizben nagy röhögés.

Abból az alkalomból, hogy majdnem 2 éve alszik a pénzem Albionban.
Lejegyezve 2015.szeptember körül...

Balmell-i kalandok, avagy lóugrással az Időben
Mese a máról - Igaz történet, azték királysíron talált töredékes szövegből helyreállította: Én

Üdvözlégy nyájas Olvasó!

Nohát.

Első fejezet

Történt mintegy fél éve, aszongya nekem másodszülött gyermekem, megállva előttem, illedelmesen levéve sipkáját, torkát köszörülvén, majd:
- Te fatter! Kéne ilyen kisméretű elektrolitikus kondenzátor nékem, holmi pc alaplapba, mely elérhetősége kritikus honi szakboltjainkba'. Ámde némi kutatással nyomára jutottam, neves ángilus kereskedőház kincseskamrájában tart ebből több félét is, gyártót illetően, nosza rendelnénk mi onnét kedvönkre, nehányszor 10 db-ot? Olyan ötvenet, mongyuk?
- Áldásom reá gyermekem, hiszen én tenéked ellentmondani,vagy bármit megtagadni képtelen vagyok, uccu, a számládról elutaljuk az árát, azt a néhány csengő magyar forintot, melynek száma nem üti meg az ötezret sem. Ebbe már a királyi tized, a magyar alabárdosok helypénze, papi huszad és az állami (visszafelé) 21.26% ÁFA is benn foglaltatik.
Így is lőn. A ködös Albionba elszaladt hát a hír, kidobolták, hogy megrendelnénk hát az egynémely pc alkatrészet, kérnénk hát a tekintetes proforma számlát, valamint a kincses kamora IBAN, CSEBAN, KUBAN és egyéb lófütty azonosító azonosítóját, hogy pénzönket ugyan reá átutalhassuk, hegyen, vízen, avagy a levegőben, de mindenáron. Lett is ám ott 3 napos heje-huja, vigalom, örömökben a népeknek!
Miután a forintjaink eltűntek a látóhatár megett, meg is jött az iniciálé díszítette proforma számla, hogy a mani (ez a pénz neve külföldiül) a számlára beérkezett, az ódon kódex alkatrész azonosítót beírták,kiszorozták - ja, köszönik, hogy kisegítjük őket ezekbe a zavaros időkben a megrendelésünkkel - az alkatrészt pedig pörölycsapásként kézbesítik azon minutában - olyan majdnem 2 hónap múlva, addigra az beon beérkeze...

2. fejezet

Alighogy felépülénk a revellálló erejű felismerés okozta sokkból és a kölcsön vastüdőt is an blokk lekapcsolták a családunkról, félénken érdeklődtem, hogy a legkésőbb következő hétre várt alkatrésznek mi végre veszik ennyi időre nyoma. Említettem, hogy közbeeső időre már van biztosra megjósolt másfél világvége, valamint valami agresszív galaxis addigra pont betöri a Lófej-ködöt, tehát az alkatrészekről ünnepélyesen mégis lemondanánk. Erre a következő sorokat kaptam:
- Sajnálattal (ez talán nem volt benne) értesítjük, hogy megrendelését töröltük.
Persze sírtunk-ríttunk, de mit volt mit tenni, vártuk, hogy hűséges forintjaink hozzánk vissza kullogjanak. Kérdém a gyermekemet néhány hét múlva, akkor a pénztet vissza-e kapta. E...
Mongya szomorkásan - ugyan nem...
Ekkor lovasfutárt menesztettem iméllel a hazai tekintetes forgalmazóhoz, mi végre a késlekedés oka-e. 
- Hát az úgy van, küldünk önöknek egy ollan papirost, melyen különböző találós kérdések vagynak, amiknek a helyes megfejtése esetén... na,az is lehet, hogy ezeket a forintokat visszaküldjük, bár nagyon megszerettek minket, őket mi is igen megszerettük...
Meg is jött a csatolt kódex, nem is sok volt a fejteni való rajta, ám ördögi a csel: Ángilus a nyelv!!!
Mindenféle bensőséges dolgokat kérdeznek, amikből, ha egyet is tévesztek, a testem négyfelé vágatva lóghat a Tower tornyába, amiért külön pénzeket fizethetnek a turistákok, ha néznék, látni szeretnék.
Tehát a megrendelésem lóval tépették szét és most itt a feladvány, hűha...
Elszontyolodva töprengésre adtam a fejem. Eddig míves beszéddel kedveskedtem, de ez a hála? A jól csengő magyar forint és a jól csengő megrendelésemnek ezennel csengettek? Ángilus nyelven engem pénzemtől elidegenítenek? Ha meg nem fejtem időben. Ehhez azonban semmi kedvem nem vala, így kértem a tekintetes magyar képviselőt, ugyan, élesszük hát fel a megrendelést újfent, vagy küldjenek bármit, üveggyöngyöt, macskaalmot, egyebet, csak tudjuk le végre az ügymenetet, el tőlem a furfangos angol nyelven írt találós képleteket.
Semmi válasz hetekig, gondoltam, most azon tüsténkednek, hogy a kért módon kedvemre tegyenek.

3. fejezet

Eltelt a legelőször megadott határnap is, a postás a pénzzel egyszer sem csengetett...
Gondoltam én, nem is lehet ez egyszerű feladat, nézd csak kedves Olvasó, hogyan is érkezhet hazánkba a kincset érő alkatrészek hada, ötven darab az bizony, vannak ők összesen 5 deka.
Jappánba gyártják e csodákat, ahol a sógun kiadta a 7 szamurájnak, ezeket tüstént vigyétek Amerikába! 
- Hrrrundda, otohei! - felelék kórusban a szamurájak, csak egyik veté közbe - Hova menjünk??? Amerika még nincs is fölfedezve! 
A bensőséges harakirit a sógun udvariasan megvárva szólt rá amaradék 6 szamurájra.
- Már hogyne volna! Igyekezzetek, gyorsan vissza, vár titeket is az atombomba!
Szaladtak is a szamurájok, átúszták az óceántot, adták át a cuccost az első indiánnak!
-Uff - mondá a fősziú - ezekkel én micsinájjak?
- Amit akarsz, mi ráírtuk, ki rendelte, vitessed el valahogyan Etelközbe! Vagy nem is, Magyarországre! Ra...
- Hohhó - somolygott az öreg - ide az van írva, ennek először érkeznie kell Angliába!
Körültekeré a kincseket egy használt mokaszinnal és veté azt az óceánba.
- Na nesze - mondta - itt az indián palackposta...
Vitték az alkatrészeket az ár-apályak, áramlatok, meg is érkezett az Lutonba.
(Az egy reptér, de hátha van aki nem tudja, psst....)
Itt kapták meg a hírt, az átkozott magyar rebellis a megrendelést visszamondta!
Lett is belőle perpatvar az Udvarba, még jó Fülöpöt is Bözse kerálné kipofozta.
Elvitte szegény öreg a balhét, de inkább evett volna egy jó bajai hallét...
- Hallottam, ez a fránya magyar ezt igen jól csinálja,tésztáva' - lappogatta fején a dudort, közben dudorászva.

4. fejezet

Véges az ember élet, ezért most eltekintek attól, hogy az alkatrészek innét hogyan kerültek Felső-Karabakba, ott a hegyi törzsek végre megosztoztak rajta. Lett is béke, barátság jó tíz percig, ennyi idő kellett az AK-knak,hogy a testvérháborúban kicsit lehűljenek és aztán vígan szólt a hegyek közt tova - tetetete-ratatata...
No, de térjünk vissza a történet fő fonatához, mailoztam többször, immár vadul, hol a lé, csoda, ha az ember bevadul? 
Csak köték az karóhoz az ebet, a talányos ángilus lapot nekem kell kitöltenem.
Eközben nekem a fránya csere-bere miatt immár jólneveltségem sikerült teljesen elveszejtenem.
Írtam én ezt is, azt is, csak éppen az ügyek intézői sem voltak aprószentek, megelégelték, hogy a nyavajás pár forintomért ennyit perlekedek.
- Visszakapja pénzét, de hagyjon nekünk békét - szólt a lakonikus üzenet.
Mit lehet tenni, életem és vérem - várván-várom a szerencsétlenül járt kicsi pénzem...

Epilógus

Azt nem mondták a pénz mikor érkezhet hozzám be, így, ha közben meghalnék, tegyétek azt szemfedelemre. Jól jön az majd Kharónnak, aki K1-ben velem dobogós helyet nyerve a Stixen áteveze, tapsolják majd az élők -megnyerte, megnyerte!
- Ugye, megérte, mit kaptál a pénzedért cserébe... ? Kacagunk csak rajtad...
- Tudhattad volna, jó a hazai, kicsit nagyobb alkatrész is oda.
-Jókor mondjátok, nem mondom, ennyiért vehetnék itthon alkatrészt kévében, most nyugodjak békében?!
Így ért véget e fancsali mese - nyugodj meg Olvasó és tudd, volna ez tovább is - de Isten veled.

(De hol a pénzem!?) Valahol az is nyugszik... Elutalva 2015.03.18, vissza még mindig nem érkeztek meg. "Lillák, remények, isten véletek..." ???

Tény, hogy nem volt túl nagy nézettsége, de pár millióan azért látták ...

Viccses, azaz nem vicces, de nagyon jól megírtad.

Egész jó, csak túl hosszú. Sokkal jobb, mint az előző.
"Ángilus nyelven engem pénzemtől elidegenítenek?" -ez tetszett.

A történet, a fonákságok leírása bizony nem lehetséges számomra néhány mondatban. Sérülne az igazságtartalom és...
Azonban mutatok egy valóságháttér nélküli gyermekmesémet, hátha elmegy. Vagy én... Valahová.

Mese a szegénylegényről és a cápa története - Előrehozott történet...

Ősi szanszkrit legenda nyomán

Kedves Olvasó, egy mesét mondok el nektek. Jó lenne, ha nem zavarnátok közbekérdezésekkel, meg értetlenkedéssel, mert jól elfelejtem, mit is akartam, esetleg.
Szóval van itten ez a szegénylegény (SzL), aki elment szerencsét próbálni. Annyira szegény volt, hogy el sem hiszitek. Ami nem szép tőletek.
Szóval SzL annyira sem volt képes, hogy Nyugaton keressen megélhetést, így itthon nyomorgott egy darabig ügyesen, aztán csak elindult arra, amerre a Nap nyugszik.
Ment, mendegélt, majd a Balaton partján, egy fövenyen megpihent.
- De rohadt éhes vagyok - gondolta éppen, amikor megcsillant a homokban egy grafitceruza.
- Ha nem HB-s, ezt is megeszem - kesergett, majd a cerkát tűnődve, forgatva, rajzolt a homokba egy tarisznyát.
Láss csodát, a tarisznya megelevenedett, ott hevert előtte, degeszre tömve.
Halk beszédre lett figyelmes, hát a tarisznyából jött!
- Te öcsém, hol lehetünk? Nem látok semmit ebbe a k.rva sötétbe - szólt az egyik hang.
- Szerintem mangalica szalonnába, alig vagyunk páran - felelt egy másik, szomorú hang.
Ekkor jött rá a SzL, hogy két koleszterin beszélgetését hallotta, nekiült hát jóízűen falatozni.
Amikor jóllakott, unalmában rajzolt a homokba egy olyan közepes fehér cápát. Maga is majdnem maga alá piszkított mert elfelejtette, hogy amit rajzol, az megelevenedik!
A NFC (Nagy Fehér Cápa) szomorúan nézett rá...
- Jóvan wazze, de azért, mert kancápát rajzoltál, kellett nekem ekkora prosztata? Szerinted? Van nekünk egyáltalán olyan?! Most rajzolj gyorsan valami prosztata ellenszert, nézd meg, akkora, hogy elakad a homokban!
Gyorsan lett rajzolva neki két közepes fiolával, így békésen nézelődtek egy darabig.
- Te NFC! Mivel akaratlanul kicsit kellemetlen helyzetbe hoztalak, tudnék még valamivel kedveskedni?
Itt a varázsceruza, amivel kedvedre tehetek.
- Jó lenne valami kaja, meg egy fülvédő, ha áramvonalas lehet. Baromira idegesít, hogy amikor úszok, szól az a barom zene, hogy döm-döm-döm-döm, aztán meg a végén tülköl, mint a hülye, akkor kell megennem valakit...
- Oké, rajzolok ide egy külföldi turista csoportot, német jó lesz?
- Á, azok olyan sótlanok... valami mást, ha lehet.
- Meglátom mit tehetek - mondta a SzL és rajzolt egy csomó turistát egy csapat dagadt külföldit, fényképező és táblagépekkel vegyest.
- Aztán ezek milyen nemzetségbül valók - kérdi a cápa.
- Mindjárt megkérdem, értek külföldiül kevest - mondta SzL és a csoporthoz fordult.
- Jababa bibi, lecsó?
A turisták csak néztek...
- Akkor nem törökök - mondta a legény és folytatta - Fucsicsáj tata to pízda supa mumata!
Mivel egyik turista se kezdett szamuráj kardot rántani, SzL megállapította, hogy nem is romákok.
- Na mindegy - sóhajtott NFC - rajzolj oda a vízre egy örvényt és mondjuk azt, hogy kettőt megettem.
- Oké, mondta SzL és így is lett. A többi turista persze ott lelkendezett a ragadozást csodálva, kezdte idegesíteni a főhőseinket, így SzL rajzolt egy pulit, aki az embereket gyorsan szétkergette.
- Te SzL - kérdezte a NFC - hogyhogy annak a kutyának csak 3 lába van?
- Az a helyzet, ez annyira szeret az ember kedvire tenni, mire a negyedik lábát rajzoltam volna, már elrohant, nézd, így is milyen ügyes.
Egy darabig megint szótlanul ültek.
- Te NFC! Így a mese vége felé elhúzhatnánk valahova, nem? Nem akarok a diszlexiásokkal kikezdeni, nézd meg, mennyi betűből áll már ez a történet, ha elkapnak, nekünk annyi!
- Jóvan, írj pár "vok", "h", meg kisbetűvel mondatot kezdeni, addig ezen ellesznek, te meg gyorsan rajzolj egy Lamborghinit és nyomás.
Így is lett. Ha nem oldalnézetből rajzolta volna a legény a kocsit a rendőr se állítja meg őket, hogy hol a kocsi másik fele és honnét van ez a nagy büdös hal, az én mesém is tovább tartott volna...
Itt a vége, elhúzhattok végre...

Boldog április egyet!

No néhány rövid régről.
Amúgy repülőmodellező is vagyok néhány évtizede, de maradjon köztünk.

Velem mi történt...

Egy vadi új kismotorral elmotoroztam arra a munkahelyre, ahol olyan 46 évvel ezelőtt gyakorlaton voltam.
Miközben nézegettem a szinte változatlan műhelyberendezést és bent beszélgettem a mostani főnökkel, ellopták az ajándékba kapott kismotoromat a Babettát. 
El se tudtam magyarázni, hogy is néz ki, mert nem hasonlított a régi Babettára, de az utcai kirakatban volt egy ugyanolyan, új, potom 44 ezerért!!!
Aztán váratlan dolog történt. Rájöttem, hogy nem is lopták el. Meg nem is Babetta! Meg nem is kaptam ajándékba, de nincs is ilyen motorom...mert felébredtem. 
De igen szomorú voltam a balszerencsém miatt még sokáig...

Mit tegyünk, ha a modell elhagy bennünket és a hatótávot?
Variációk:

1, Próbáld az agyi kikoncentrációs izét, hogy márpedig jöjjön vissza.
2, Esetleg hangosan átkozódj - jót tesz az idegeknek.
3, Elhajítod az adót és merev tekintettel elkezdesz loholni a gép felé.
4, Hegyeset köpsz a gép irányába és dacosan hazamész - ha mégis utánad menne a modell, pár napig ne szólj hozzá.
5, Kerékpárra pattansz - ha van, vagy hazamész érte - és vadul forgatva fej fölött az adót, pattogtatva az antenna végével, mint karikás ostorral, kurjongatva megpróbálod ismét zabolázni a modellt.

Valamelyik tuti.

Ars poetica az akkukról.

Hogyan kényeztetem én őket...
Komolyan, mint a vakbélgyulladás:

*Az akku pályafutása elején nyomok egy kapacitástesztet.
*Használom egész évben, mint egy kapcarongyot.
*Télire (ez kb 2 hónapot jelent) feltöltve elrakom és felé se nézek.
*Új használat előtt 3-4x töltöm-kisütöm és ekkor kapacitásteszt.
*Ha gyengébbnek találom mondjuk 1/4-del, akkor az első adandó alkalommal, amikor az akku nem figyel, bevágom a szelektívbe, csak úgy füstöl.
*Élek tovább, boldogan, oldalamon egy új pakkal.

Emberséges megoldás: Az életképtelen, gyenge pakkot Holdfogyatkozáskor egy kis kosárban, mellette egy csepptöltővel kirakni egy templomlépcsőre kis levélkével:"Atyám, nem vagyok képes tovább fenntartani e kis teremtményben a töltést!" Aztán hazaosonni és az új akkuval álarcosbálba mulatni reggelig.

Ennél sokkal rosszabb úgy ébredni, hogy a szépséges lányka egyből eltűnt, csak álom volt. Napokig tart kiheverni.

Ma voltam olyan áldott helyzetben hogy vagy a saját figyelmetlenségem,vagy pedig az egyszerű siettség kergetett gondba.

Van egy kisebb kerekű "camping"-re hajazó bringám.
Gondoltam ,mivel sokat úgysem használom mostanság a kicsi fűkaszámat,átépítem és dörzshajtással felszerelem a hátára.
Mivel csal L idomvas volt itthon így csakis kizárólag abból és annak szétvagdalt mutációiból dolgoztam.
Az eredmény förtelmesen néz ki (aki nagyon-nagyon kér fotót megoszthatom) ,ezért párommal elneveztük a kinézete miatt irdatlannak a járgányt.
Keményen egy hétig dolgoztam rajta.
Ma végre kész lett,boldog voltam ,reggel 8 óta délután 2-ig ,egy ebédszünet kivételével végig ezen dolgoztam,fúrtam,faragtam,hegesztettem,egyengettem,csavaroztam.
Végre kész a járgány,hívom az asszonyt nyissa ki a kaput útnak indul az ura. Berántom a motort,ahogy rendje-módja szerint,elindul pöccre. Kis hideg járatás,szívató levesz,asszony már a kapuban áll,büszkén ülök fel a járgányra,egy kis gázadás és....
A járgány vígan elindul az általam vélt menetirány ellentétes irányába (tiltakozásképpen).
Leszállok,keresgélem a hibát... végül nevetve arra a következtetésre jutottam hogy oké hogy a motor főtengelye menetirány felé forog (mint a kerék mikor hajtjuk a bringát),viszont a balga konstruktőre nem gondolt bele hogy ha a dörzskerék egy másik kerékhez lesz nyomva megfordul a forgásirány.

Ebből az egészből a tanulság: Inkább sokáig agyalj a bonyolult dolgokon,mint hamar elkészísd az egészet septiben,aztán pedig pórul járj vele.

Valamikor, kamaszodásom elején a helyi órás nagy becsben volt nálunk, kölköknél, rendszeresen meglátogattuk és szívesen nyitogatta a szemünket a világra.
Az egyik elbeszéléséből megtudtuk a falubelije - már nem tudom eredetileg hol lakhatott - egyszerű és zseniális ismerősének a történetét, amely tömör és mutatja a zsenit.
Az illető ifjú és lángelme készített 2 szárnyat a talicskájukra, elhívta a barátját, felmentek a kert végébe a dombra és lekiabált:
-Isten vele, öreganyám!
Aztán a komájának:
-Lökj meg Pista...

Nem ültem volna be,nekem a földhöz ragadt dolgok is nehezen mennek sokszor.

Az arcod azért megnéztem volna.

Nem voltam igazán boldog amikor megindult a vas hátrafele. Főleg annak örültem hogy működik minden,de azt hirtelen nem is teszteltem merre is működik,hanem csak szóltam páromnak hogy nyisson kaput mert elindulok. Viszont a nagy öröm gyorsan megfordult bennem,bár szomorkodni nem ,de nevetni rajta annál többet tudtam szerencsére.

Még az "átkosban", amikor Bécsben jártunk, a szállóból eljövet benyomtam az alagsort is a földszint után, mellett - a lift gombokon.
Kiszállunk, betódul néhány ember és... A füvön fetrengtem, ahogy láttam, miként élik meg a felfelé indulás helyett a képzelt pokolraszállást a népek.

Mostani eset. Laptop hónom alá, rádiós egér zsebbe, irány a műhely, nyomtatni kell. Laptop bekapcsol, egérmutató összevissza lődörög. Próbálgatom a tapipaddal, arra reagál, de megy önmagától is egyfolytában. Fél óra vacakolás, nem lesz jó a piszok laptop, nem régen vettem használtan olcsón, ez ilyen buli volt. Nyomtató összepakol, be vele a szobába asztali géphez, sikeresen kinyomtatva. Ekkor jövök rá, hogy zsebemet nyomja a odatett egér elfelejtettem, hogy zsebre tettem, ez keverte az egérmutatót folyamatosan.

Ezt azért megnéztem volna!

Nagyon egyszerű a megoldás, cseréld meg Mr. Irdatlanon a kormányt és a nyerget. Máris jó irányba fog menni.

Szomorú, de ez már tényleg a "vicc" kategória... Egy LTC audio MFA-1200 erősítőről van szó. A képek magukért beszélnek, de én még mindig nem tudom hova tenni, hogy AZ OTT BETON?!

Szia!
Anélkül lehúznák a vezetékek a polcról.

Ez nem valami hamisítvány? A gombok eléggé csálén állnak rajta.

De egy jó fajta gumilábbal nem csúszkálna el szerintem. Fölösleges környezetszennyezés így. Mondjuk mi nem.

Lehet vele bicepszet, vállat stb. is erősíteni.

Az eredeti felhasználási helyen gyakori a 7-s feletti földrengés és 21m magas szökőár. Erre a készülék bevizsgálva, helyén marad...

Szerintem nincs ezzel semmi gond. Valószínűleg nélküle tényleg csúszkálna a készülék össze vissza. Le kellene fogni egy kézzel, a másikkal meg tekerni a potikat. Én áldom az eget, hogy a labortápomban rendes trafó van, nagyon nehéz. Néha így is, ha egy szorosabb banándugót dugok bele, hátracsúszik szegény kicsit.

Egy csomó tömegnövelő dolgot építenek be ilyen és ehhez hasonló olcsó dolgokba, találkozam már több típussal is. Úgy tűnik, a beton olcsóbb, mint a vas.

A magyarázat egyszerű: Nehéz az egész készülék, tehát benne van az anyag, tehát megéri...

Még anno valamikor, az "átkos" rendszerben gyárunk a nagy Szovjetunióba termelt. Nagy gépek voltak, ezért vasúti szállítással lettek elküldve. Igenám, de néha kellett egy-egy garanciális alkatrész is, de a vasút csak megfelelő súly esetén vállalta a szállítást. Így aztán sűrűn előfordult, hogy a 15-20 dkg súlyú alkatrész egy tégla mellé lett csomagolva.

Akár odaadhatták volna a mozdonyvezetőnek is némi jussért