Erről az ELP LT-100STD lemezjátszóról már lemaradtunk...

Nem igen láttam ( ezen) a hangszorot meg a legalább a hangerö gombot, de nem is igen tanulmányoztam és mint irtam, nem volt egyedül a katalogusban. Tavaly amikor a fiunknak lemezjátszot kerestem, Bécs három neves boltjában is csak egy modell volt, a HiFi szalonban volt vagy három, de azt csillagos áron árulták, igy arrol átmenetileg lemondtunk.

Lényeg azon van, hogy ilyen csapágyakon át kell folynia a csapágyat alkoto médiumnak ( legyen az viz vagy levegö).

Poti a pickupnál, a hangszórók meg alul vannak...

Kösz, de nem igen érdekel, csak az tünt fel, hogy mennyi volt a katalogusban meg most 2025-ben valaki még elökotorta keramikus pickupot. Igaz 50 euroert alig fér még valami ebbe a termékbe.

Erről mondhatnál többet. Én úgy olvastam régebben, hogy a barázdák sűrűségét nagyban befolyásolta az, hogy mekkora a mély hang tartalma a zenének. Mert az alacsony frekvenciás, nagyobb amplitúdójú jelek sokkal szélesebb barázdákat foglalnak el, mint a kisebb amplitúdójú magasabb frekvenciás jelek.

Így ha szigorúan szinkronban vágják a lemezeket, akkor pazarlóan bánnak a felülettel, ezért a barázdák távolsága adaptíven alkalmazkodik az adott hanganyag spektrumához.

Lemezgyári kolléga van a fórumozók között, aki ezt kifejthetné jobban?

Nem igazán kellett azt előkotorni.. a kínaiak tonnaszám gyártják az egész hangszedőt műanyag tűvel együtt kb. másfél dollárért.. Olyan-amilyen, a hifihez semmi köze, a lemezt erősen koptatja, de a régi KGST-s kristályhangszedőknél akár jobb is lehetne a végeredmény, ha korrekt módon nagyimpedanciás bemenet fogadná a jelét. De ennyit sem képesek belerakni ezekbe a cuccokba, jól mutatva azt a fajta műszaki igénytelenséget, aminek a másik jó példája a futóművel azonos vázra felrögzített 5 cm-es hangszóró..

5-6 éve egy Technics készüléket javítottam, aminek ilyen "lineárkaros" megoldása volt. Pont azzal is volt a baj: letette a tűt a kezdőbarázdára pontosan, de utána max. fél perc múlva már elakadt és csak ismételgette az utolsó pár barázdát - mert a kar nem akart utánamenni a fejnek.

Nem részletezve a hibakeresés folyamatát, a végén egy optikai jeladó volt a bűnös. A hangszedő (ez egy olcsóbb modell volt, standard beállítást igénylő, tehát külsőleg nem is állítható T4P-s fejjel) a felfogató elemmel együtt el tud valamennyit mozdulni oldalirányba, és az elmozdulásakor egy "skálahúron" keresztül mozgatta azt a műanyag elemet, ami elmozdulási iránytól függően valamelyik optocsatolóban a fény útját állta. Ha a barázda előrehúzza a fejet, az egyik optocsatolónál megváltozik az áram (mert ki van takarva a fény útja), egy szervo áramkör pedig úgy vezérli a karmozgató motort, hogy ez az állapot minél hamarabb megszűnjön (ismét beáll középre a hangszedő --> mindkét csatoló árama azonos).

Akkoriban épp egy költözés közepén voltam, nem lett volna mód igazán jól összerakott rendszerbe bekötni, csak funkcionálisan ellenőrizni és valami midi-boxokon megszólaltatni - így a hangminőségéről részletesen nem nyilatkoznék. Mindenesetre nekem fura volt maga a gondolat, hogy a lineáris kar - legalábbis így megoldva - nem folytonos működésű! Levett fedéllel jól látszott, ahogy a karmozgató motor a csigahajtást csak kb. egy-két másodpercenként "lökdösi" előre, nem folyamatosan lassan forgatja az áttételt. Persze a CD sávkövetése is így működik, de ott a digitális jel bufferelhető, a D/A-hoz már folyamatos adatfolyamként jut el.. Szöghibája ugyan tényleg nincsen így a lejátszónak - de vajon az, hogy a működési időnek tulajdonképp igen kis hányadában nem hat oldalirányú "előfeszítő" erő a hangszedőre, nem rontja más módon a hangminőséget? Netán nem modulálja ez kis mértékben a tányér fordulatszámát is, növelve a nyávogást..? Ja, a szervo motor apró rántásait a készülékhez közel hajolva hallani is lehet. Elég valószínűtlen, hogy ez a mechanikus zaj nem csatolódik be a hangszedő által lekövetett műsorba is..

Persze mindennek ma már nem sok jelentősége van, inkább technikatörténeti érdekesség. Mindenesetre, a valóban drága high-end rendszerekben elég ritkán látni lineáris karos lemezjátszót - ahogy DD hajtásút is..

A filmben is mondta Kuzma, hogy a fej keramikus tü csapágyakon van. Valoszinü van rajta hátul egy kis mágnes meg 2 hall szonda, azaz ha kitérés nagyobb vagy kisebb akkor a mozgato tengely reagál ennyi. ( lehet optikai szenzor vagy bármi más ami a kis kitérést méri). A mezei kar is csak vezeti a pickupot.

A lemezgyárban ez egy sokkal bonyolultabb mestermunka. Ott is be lehet állitani lineáris mozgást, de lehet dinamikus kitérést is, söt ahogy a multkor beszélgettünk, lehet a lemezt lassan is vágni (pl a sebesség felén) igy a vágofejnek elég ideje van a kitérésre, ami megduplázza a lemez dinamikáját. Azon a gépen a fej természetesen fix és csak a lineáris tengely mozgatja. A szalagrol jövö jelet két fejjel olvassák, az elsö látja a következö dinamikát, azaz ha kell változtatja az elötolást. Igy amire megjön a valos jel a fej már ott van, ahol lennie kell es a tü megkapja a helyet a legnagyobb kitéresre. Persze ennek a kezelése majdnem olyan, mint mondjuk egy MOOG szintetizátoré. Pontosan ki kell dolgozni az algoritmust, a paramétereket, söt akár kézzel is be lehet avatkozni. Az egyik kitétel mennyi anyagot kell rögziteni a lemezre ahhoz kell megtalálni az optimális paramétereket. Ma biztosan ezt computeren is le lehet szimulálni, az én karrierem alatt sajnos nem. A baj az, hogy az eredményt csak akkor hallod, ha kész a viasznyomat. ( ami az én koromban elég drága anyag volt és a környékbeli lemezgyárak nem igen voltak kaphatok ilyen munkákra.). Nyugaton meg kisebb nagyobb cégek csakis abbol éltek, hogy optimális masztert vágjanak. Szoval ez is inkább müvészet meg tapasztalat.

Elnézést kérek. Vass Andrási Gy-nél nem légpárnás lemeztányért, hanem légpárnás hangkart hallgattam. Nagy különbség. Mea culpa.

Mindegy. Láttam a hangkar csapágyházába megy egy vékony csövecske.

Én úgy tudom (úgy olvastam a HFM-ben anno), hogy a lakklemez vágásakor a magnón, ami lejátssza a mesterszalagot a lejátszófej előtt "fél lemezfordulatnyi" távolságban van még egy lejátszófej, ami csak azt azt figyeli hogy milyen hangos lesz a zene fél fordulat múlva, és annak megfelelően növeli, vagy csökkenti a vágófej előtolását.

A hivatkozott HFM cikk részlete a 18-as számból, 1985-ből. A címe "Jóvágású hanglemezek", szerzője Mocsáry Gábor.

Azert en kivancsi lennek arra a szamitogepre is ami ezt vezerelte

Az azért nem olyan veszélyes, mert ahogy Mocsáry is irja a két fej között a különbség egy fordulat. Az elötolás meg semmi mást nem jelent mint a jel amplitudojának megfelelö mechanikai mozgást. A trükkök meg a lehetöségek pontosan abban vannak, hogyan határozod meg az amplitudot. A gépben gyakorlatilag egy hangkompresszorhoz hasonlo áramkörök vannak, az emlékeim szerint néhány potival, amivel a mint a kompresszoron, be lehet állitani ennek az áramkörnek a müködését ( ezért irtam a MOOG analogiát) aminek az eredménye az elötolás. Azaz a gép tudja ( mechanikailag) , hogy hol van a már megvágott barázda és mennyire kell eltolnia a vágofejet ahhoz, az éppen jövö jel elférjen. Ha nem csalnak az emlékeim a régebbi gépen a computer még ANALOG volt!!! Az invertált RIAA korrektor is a gép része volt.
A trükk ott is volt, amit csak Angliában láttam, ( nem volt része a vágo berendezésnek) hogy mindkét hangjelet átküldte a srác az akkor egyik vezetö keveröpultgyár hangcsatornáján ( ezek gyártottak olyasmit, hogy a közismert pultbol kivett szterocsatornát külön meg lehetett venni 19“ kivitelben) és ezen korrigálni lehetett a hangot, ugy az elötolás számára, mint a vágófejnek. Hogy valoban mit és mennyit korrigált azt nyilván soha sem fogjuk megtudni, csak legfeljebb azt milyen jol szol a lemez. ( nyilván az elötolást vezérlö jelhez nem kell a teljes spektrum stb.)

Epp ezert emlitettem, mert gyanus egy kicsit. Meg lattam mukodo, katona analog szamitogepet 1989/90-ben is....

Elég sok kép kering a neten ezekről a masinákról.

Én még olyanon készitettem a diplomamunkám egy részét. Az is komputer volt, csak nem olyan mint amire sokan gondolnak.
( igaz, hogy volt már egy egész épület, tele valamilyen számitogéppel, amihez Fortranba kellett irni a programot, majd lyukkártyán kaptuk vissza az eredményt.

Ez már az ujabb, és ezen sem igen látni sem a computert sem a kezelö felületet. Azon a bal oldali dobozon a gép alapbeállitásai választhatok, illetve a müszerek mutatják mit csinál a masina.

Nekünk a szabályozástechnika laborban voltak analóg "számítógépek".
Teljesen más az elve, mint a digitális számítógépeknek. Műveleti erősítő blokkok, analóg szorzó blokkok, integrátorok, meg egyéb analóg áramköri modulokból állt, tele banán hüvelyekkel.
A "programozása" abból állt, hogy ezeket a blokkokat a kívánt műveletnek megfelelően össze kellett kábelezni, majd egy vagy több bemenőjelre a megfelelő választ lehetett látni szkópon, vagy regisztrálón.
Lehetett vele differenciálni, integrálni, összeadni, kivonni, szorozni, különböző típusú szabályozó áramkör jelleggörbét szimulálni, mindezt analóg jeleken.
Jó móka volt.

Igen, úgy hívták, hogy MEDA 40.

Az sem volt mindegy, hogy melyik felvétel került a lemez elejére, és melyik a végére, mert a lemez elején nagyobb úthossz tartozik adott lejátszási időtartamhoz, mint a lemez végén.

Ha már lemezek

Akit érdekel, a Pink Floyd - Dark side of the moon 50-es évfordulós albuma, Warner kiadásban még kapható a Muzikernél. A Sony vette meg és fogja kiadni, külföldi oldalakon már árulják a Sony változatot, drágábban. Csak ennyit szerettem volna.

Az új verziót meg áramkör szimulátornak hívják. Hihetetlen képességekkel.

Igy van és ebböl is láthato milyen dolgokat kell eldönteni mielött egyáltalán elkezdik a munkát. Sajnos nem mindig volt ilyenre lehetöség, pénz meg idö.

Az a helyzet a Pink Floyd-al, hogy kiöregedtem a korai lemezeikből. Indiaiban van a hold túloldalán, meg az állatok. Nekem ez elég. A Fal meg kritikus, hogy melyik verzió… Ha tudnék megfelelő anyagot, ha lehetne a Sony-ra rugóznék. De ha már zene…
Nézegettem, ha lenne pénzem melyik fülest vásárolnám meg. Hát még KT említette az AKG= jelenleg Ausztrian Audio aktuális darabját a Composert.
Ránéztem az AV Online oldalára, és ott méltatásban hivatkoznak Cassandra Wilson Red Guitar számára miszerint a térhatás olyan benne, mintha mögötte is szólna az embernek.
Nosza mondom magamban előre… És tényleg! Ez olyan, hogy a tágas széleken nagy hangszínpad mélységet produkáltak. Kétségtelen érdekes jelenség. Ám ez nem a hallgató egyedüli tudásának tudható be. A K701 is tud ilyet az EVAmp-TB-ME-vel, és nem került annyiba az erősítőm.
A lényeg a stúdiómunkában keresendő. Ennek a derék hölgynek jó csapata került. Adva van a témához méltó jelenlét élmény, és jópofa a többi csatorna pozicionálása ehhez képest.
Átjön az igényessége a minőségi hangzásnak. És itt már biztos, hogy kevesebbet érzékelhettem a K701-el, mint azt a Composerrel tehettem volna.

A FAL élményét a zene és a mozi együttese adja. Mint a HAIR-nél is. A zenék magában is jók,de..

Nem a befolyásolásért... Valamikor ipari tanuló koromban volt egy osztálytársam, aki a rokosága révén bejáratása volt az operaházba. Azon meditáltunk (vitatkoztunk), hogy egy opera esetében mi fontosabb, a színjáték, vagy a zene minősége? Én lévén zenepárti, a színjátékot a második helyre soroltam. Azonban ezt nem lehet általánosítani. Mindenkinek legyen úgy jó, ahogy Ő szereti!
Megjegyzem a zene olyan, mint a könyv, meg a film. A könyv esetében szabadon választható a tapasztalataid szerint vízió. a filmnél az a baj, hogy a történet szerinti képi anyagot más határozza meg. Persze szoktak hagyni néha alternatívát, de az előzmények miatt az is behatárolt.
Más nézőpontból, amikor fiatal koromban megnéztem az operában a Tannhausert, nagyon tetszett az előadás látványossága. Amikor megvettem ezt az operát német változatban (Eterna), elő elő jött a látott színpadkép. De ez nem azt jelenti, hogy a történetnek kellene a látvány, hiszen mindenki másképp reagál az élet kihívásaira.
Amikor került az "állatok", akkoriban nagy teret kapott bennem. Sokat időztem vele, és kialakult bennem egy elképzelés a zene hatására. Egyszer eljött hozzánk az unokanővérem, aki perfakt angol volt, így letudtam komplett fordítani a szöveg ó-angol tartalmát is. Csalódás volt, hogy a szöveg semmi pluszt nem jelentett az addigiakhoz képest. Én erről úgy vélekedek, hogy a jó zenéhez, vershez nem kell kép (ha igen nagy a felelősség), a filmben a szöveg akkor poén, ha a színész játéka sekélyes, mert adva van az arc, és a test játéklehetősége, és ilyenkor a beszéd lehet kevés a másik híján.
Talán érthető az említett Tannhauser kapcsán, hogy az elején, amikor az az édenből átúszik a színpadkép egy pasztorálba (vidéki békés életforma), Akkor a cselekmény lényegét gondolatvilágát nem lehet beletömöríteni egy színpadképbe, esetleg megfilmesített változatba, pedig a filmestrükkök elvileg több lehetőséget kínálnak.

Van pár jól szóló felvétel/felvétel zene. Általában hivatkoznak rá a kereskedők.
De az ciki, hogy mindig 1-2 hanganyagra hivatkoznak. Szerintem..

Én ezzel úgy vagyok, hogy a dolgok jó oldalával foglalkozok. Először is infót ad olyan felvételekről, amit nem ismerek. Másodszor, van mivel utána nézni az "igazságnak".
Tulajdonképp az ilyen külső infó mindig kérdéses az adott olvasónak a számára, az ő elvárásainak szempontjából. Rögtön az érdeken kívül, az eladó, és a majdani felhasználó rendszereinek különbsége is számottevő lehet. Olyan ez, mint a vakteszt, lehet nagyon szubjektív. Dehát hadd szeresse mindenki azt, ami neki jó.
Én, amit írtam tapasztalat, nem vélemény.
És mindenkinek ajánlom ezt, nem a távgyógyászati véleményezést, mert ebben látok gyakorlati hasznosságot.
Egyébként, ha valakinek van gyakorlata a dologban, tud olvasni (viszonyítani) bizonyos dolgok rá vonatkozó részében, akkor kisebb esélye van a rá váró csalódásokban. Maga a tartózkodás nem adhat tapasztalatot!
Az egészből engem a füles érdekel. És, ha valaki lemeri írni, hogy a konkurenciával szemben miben jobb, hát akkor abban van valami...
Nem tucat termékről beszélünk. Az is igaz, hogy az ára ma már nem dobogós. De ha valaki hallott már e-féle cuccot, akkor van mihez viszonyítania.