Gyári tápokban sima szikraköz van az Y kondi alatt a panelen. Ide inkább egy túlfeszvédő illene pl. (50V alatti, kétirányú)tranziens szupresszor, vagy glimmlámpa.

A probléma ott van, hogy Te jobban tudod mint ők. Pontosabban az a baj, hogy Ők vagy nem tudják, vagy valami nem teljes a toronyban (fejükben).
Írok még erről a Reference 9-ről ha érdekel.

HIP4081A teljes híd meghajtó, 10V tápról üzemelve. Ennek a tápja érdekes. Egy sima 5V-os stab kocka látja el, aminek a közös lábát két ellenállással felezőze kötötték, ergo 10V-os stab lett belőle. Ennek bemenetét viszont nem köthetik 65V-ra, ezért keresni kell neki valami ettől kisebb feszültséget. A Reference 9 se, V2, V3 esetében egy saját fejlesztésű DC-DC konverter látta el 24V tápfeszültséggel ezt a stab IC-t. A verzióktól függően ez a modul vagy a végfokon, vagy külön nyákon kapott helyet, de közös bennük, hogy gyakran meghibásodtak.
Nos a Reference 9 esetében még nem volt DC/DC modul, ezért a híd erősítő kimeneteire egy-egy 68 Ohm/5W ellenállást forrasztottak utólag, ezek végeit közösítve és kondival hidegítve keptek közel fél tápfeszt, ez csatlakozott a stab kocka bemenetére. Az indításkor szükséges feszültséget megoldották.
A tápegység szimpla 48V, bár a végfok modul 63V-ig működhet. Ez a kondenzátorok határa, bár a HIP akár 80V-ot is kibír.

Egyébként kapott szimmetrikus bemenetet is, de az csak ál szimmetrikus. Egy opamp kapcsolás.

Az elviszi majd a kismegszakító leoldásához szükséges áramot?

Ezt a virtuális földet kipróbáltam anno és az a gond vele, hogy könnyen beleng. Jó nagy pufferrel már nem leng be, de azt meg nem ajánlatos kisütni a hangszórón keresztül.
Hídban viszont nem leng be - mivel ellenütemben van vezérelve - de ezzel megmarad az eredeti probléma, hogy védelem kell hozzá. Még ott van a földelt kimenet, mint másik jó megoldás. Az a kis kapcsolás nagyon bevált, érdemes lenne egyszer tovább fejleszteni.

A szupresszor/glim a leoldás idejére elviszi a keletkező túláramot, persze sanszos, hogy tönkre is megy közben. Jobb esetben van év relé, az könnyebben, ill. kisebb áramra leold. De amikor már ezeknek az alkatrészeknek kell működnie, akkor ott már más gond is van bőven... szóval csepp a tengerben ha az is elromlik - de közben más részeket megvéd.

Ezek nagyon durva dolgok, nem gondolná az ember, hogy ilyen gányolások vannak ezekben a készülékekben. Ilyenkor meg végképp nevetségessé válnak a hatalmas marketing szövegek a minőségről, meg a precizitásról.

Opampokkal egyébként lehet nagyon jó szimmetrikus bemenetet is készíteni, még olyat is ami egész vad dolgokat is jól kezel. De gyanítom az eddigiek alapján, hogy ebben egy sima kivonó erősítő lehet egyetlen opampból...

Ennyiből jobb egy nagyobb graetz híd. Az túléli a keletkező 300-400A-t és nem kell cserélni. Szerintem egy nagyon jól bevált megoldás.

Néhány V-nyi zavar simán előfordulhat ott, a graetz időnkénti kinyitogatása rontana a helyzeten.
Sok helyen amúgy sokkal nagyobb a zárlati áram mint 400A, inkább néhány kA.

Tisztelt Urak,
ez segít egy eredeti Quad 405 hangszóró védelmében?

Az eredetinek van saját védelme.

Ne viccelj már... Az elvileg nem szól lyól

Mit is kellene védeni? Fillérekért beszerezhetők a végtranzisztorok. A hangsugárzó védelmét megoldja a gyári/triacos védelem. QUAD 405 a topic címe. Én anno 2 db-ot építettem. Te?

Én egy 100ohm+graetz+100nF párhuzamos hálózatot használok.
Szkóppal mérve, itt csak mV nagyságrendű zajt mértem.

Slade... régi szép idők...

Ha már védelem, akkor szerencsére még nem off, mert a Quad405 védelme minden más általános "AB" osztályban dolgozó erősítőben hasonló okból szükséges.
Egy erősítő kimenetén ha megjelenik az egyenfeszültség, annak oka teljesen mindegy a hangsugárzó részéről. Jó a triakos megoldás, de nem szabad mindent rábízni. Megvédi a hangsugárzót, de a következő szervíz idejéig nincs erősítő. Persze egy végtranzisztor hiba esetén amúgy sincs.
De nem minden esetben okozza ilyen végleges meghibásodás a kimeneti DC-t. Volt olyan erősítőm, aminek a bekapcsolási tranziense egyre hosszabban tartott. Egy elektrolit kondenzátor szivárgási árama növekedett meg. Jelfogós koppanás gátló és DC figyelő kapcsolta a hangsugárzót, de csak akkor, ha már 1V alá esett a kimenet ofszet hibája. Eleinte bőven elég volt az a 2-3 másodperc a kimeneti nulla beállására amíg a késleltetés idő után behúzott a relé, de néha kis puffanással kapcsolt be a hangsugárzó. Ez a puffanás később hangosabb lett, de még nem zavaró. Majd egyre tovább tartott a késleltetés, volt hogy már 10 másodperc is eltelt. Ez főleg akkor jelentkezett, amikor néhány napig nem volt bekapcsolási az erősítő.
Tovább megyek. Áram korlát. A Quad405 áramkorlát ja visszahajló, ami tisztán rezisztív terhelés esetén teljesen jó, így műterheléses mérésnél hibátlanul teszi a dolgát. De valós hangsugárzó impedancia esetén torzítást okoz, így sokan nem szeretik használni. De ha van is áramkorlát, mekkora DC hibánál kapcsoljon be egy triakos spajszer? Már 2-3V egyenfeszültség sem használ egy hangsugárzónak, bár van olyan végfokom, ahol 30V esetén lép be a triak. Egy 30V-os trigger dióda gyújtja be. Mondjuk ez hangosítós végfok, 2X70V-ról jár.
Tehát 2-3V DC esetén ha a kimenetét rövidre zárja egy triak, mi fog történni? A végfok igyekszik tartani a DC hibát, ami még 1A-rs áramkorlát esetén is 50W disszipációt jelent egy Quad esetén. Ezt nem fogja sokáig tolerálni a végtranzisztor, mert hát hiába 150W disszipációra képes, ezt csak szigetelő alátét nélkül végtelen nagy 20 Celziusz fokos hűtőbordán tudná. Tudná, mert bipoláris tranzisztor, ezért van neki másodfajú letőrése. Rá kell keresni, és el lehet szomorodni. 30V feletti kollektor feszültség felett nagyon esik a disszipációs határ. Hát jó, haljon meg a végtranzisztor. Legfeljebb nem lesz erősítő egy darabig. Olyan ez, mint amikor megszólal a füstérzékelő a lakásban, riasztva a tűzoltókat, ők meg betörik az ajtót és elárasztják vízzel a lakást. Pedig csak a gyerek felhozta a barátját, az meg rágyújtott egy cigarettára. Ja mi nem dohányzunk, ezért nem voltunk felkészülve hogy nem csak lakás tűz miatt lehet füst. Bocs.
Még sok dolgot kellene figyelni, erre most két ok miatt nem térek ki. Sem idő, sem tudás nincs elég. Mindig van amire nem gondolunk, aztán amikor baj van, akkor baj van.

Vannak olyan megoldások, ahol a végtranyók nem közvetlenül az elkók lábairól táplálkoznak, hanem raknak be még az elkók után olvadóbiztosítékot, ilyenkor a crowbar csak a biztiket veri ki. Az más kérdés, hogy ha már megjelenik ott a DC, akkor lehet, hogy már a végtranyóknak is annyi, mert épp az a DC megjelenésének oka.
Van nekem ez a HK-m ugye, na elsőre ez is egy veszélyes játékosnak tűnik, se relé se crowbar, zárlatos végtranyónál kiül a DC a kimenetre. Ennek ellenére, sehol nem találkoztam még ilyennel, pedig napokon át olvastam utána, és kerestem kritikákat ezzel kapcsolatban. Teszik a dolgukat 30 éve anélkül, hogy bármit cserélni kéne benne. Mondjuk a végtranyón folyó áramot azt figyeli, és ha jól emlékszem azonnal lekapcsolja a difi erősítő áramgenerátorát ha az megnő, így elvileg sosem alakulhat ki a végtranyón akkora áram ami tönkretenné. Az más kérdés, hogy egy tranyó attól még csak úgy is tönkre mehet, de mint írtam, nem olvastam még sehol ilyenről.

Nagyjából egyetértek, de.. ha nem a maximális teljesítmény közelében használjuk az erősítőt, akkor nem fog beavatkozni a visszahajló karakterisztikájú védelem, mert valós hangszóró impedanciával sem érjük el a küszöbét.

DC védelem esetén valahol nyilván meg kell húzni a határt, hogy hol avatkozzon be. Személy szerint már 100mV nagyságrendet is sokallok, mert egy normális erősítő kimenetén nem lehet ekkora DC, ha mégis van, akkor már valami gond van, aminek illene utána nézni. Kompromisszum ként nekem egy tranzisztor nyitófeszültsége adta ezt a határt a quad-ban, tehát ha nagyon meleg akkor 500mV körül, ha jéghideg, akkor 600...700mv körül.

A triakos védelem (bár nem használom) de valóban nagyon hatékony tud lenni, de ennek jóval nagyobb küszöbfeszültség kell, hiszen csak katasztrofális hiba esetén kell beavatkoznia, ha rel. kicsi DC fesz/áram van, azt a relé is meg tudja szakítani.

A védelemről még: nem sok helyen láttam, pedig szerintem jó megoldás, és használtam is a quad-ban. A DC figyeléshez olyan RC szűrőt használ mindenki, ami egy ellenállásból és általában elkóból áll. Az elkó több okból sem szerencsés szerintem: ha kiszárad akkor ok nélkül is megszólalhat a védelem, ha nem bipoláris (vagy nem 2db-bol van) az is okozhat problémát. Pedig erre van egyszerű megoldás: másodfokú szűrő kell, azaz 2db ellenállás és 2db kondi. Ebben az esetben ugyanis sokkal kisebb kapacitású kondenzátor elegendő, ez pedig megvalósítható fóliakondival, vagy manapság akár SMD kerámia kondival is. A másodfokú szűrő, időállandója kisebb, az azonos megszólalási határfrekvenciához.
Mondjuk manapság a sima RC tag is megvalósítható SMD-ből hiszen pl. az optocsatolón (vagy egy B-E átmeneten) sosem lesz 1,2V körülinél nagyobb feszültség, és kb 200µF-ig van SMD kerámiakondi...

Nálam ez úgy volt, hogy nem volt benne védelem. A kisebbik változatát építettem meg, mert a szobában az is elég volt bőven. Azzal hallgattam a fiammal a vállamon a Genesiseket. Egy év nem telt bele, és nekem nem jött be a hangzásvilága. Az hogy ebből high-end hangzást lehetne kicsikarni, személy szerint azt kétlem. Már csak az említett védelemproblémák, és a rengeteg alkatrész miatt is.

Talán kicsit túlzásba estem, valóban nem kell ennyire félni. Az autóvezetés is veszélyes üzem, sőt bele is hallhatunk. Ennek ellenére rengetegen közlekedünk, igaz hogy rendszeresen járunk vele műszaki vizsgára, valamint magunk is ellenőrizzük amit lehet.
Talán ez a helyes mentalitás. Nem csak akkor kellene kibontani egy erősítőt amikor elromlott, hanem időszakosan (mondjuk 2 évenként) szervizbe vinni állapot felmérésre, vagy értő tulajdonos esetén saját kezűleg megtenni ezt. De ez nagyon ritka.
Nyilván egy minőségi alkatrészekből rendesen megépített erősítő nem fog elromlani ok nélkül, ezért talán sosem aktálodik benne a védelem ha van.

Földelt kimenetű erősítőnek adja magát a laterális fet pár.

Jó ötlet a másodfokú szűrő, főleg a multilayer kondenzátorokkal. Jelútban ha nem is szeretjük, védelemhez mindenképpen jó lehet.
Valóban halad az idő, az alkatrészek is egyre jobbak, lehet modernizálni.

Lehet hogy a helyes, vagy inkább a helyesebb megállás az lett volna, hogy kisebb százalékban romlik el spontán egy minőségi alkatrészekből épített készülék.

Csak elgondolkodtatónak... No nem pályázok a nálad okosabb éremre, de mi van akkor, ha nincs az adott készülékben hálózati védelem, vagy csak a bekapcsolás pillanatában adódik egy tranziens, ami nagyobb 60 voltnál valahányszor?

Véleményem szerint hasonló utakat jártunk be. Jelenleg LM1875 invertáló végfokom van (fiamnak építettem) Egy LM4780 is épül. Az öcsémnek épített CANOPUS most került vissza, hibája a puffer MM kondik kivezetéseit tartó fehér műanyag ELPORLADÁSA!!
Van egy PCL82PP végfok is mayky trafókkal.
Tervben: AI ALTO, E130L SE. Szerintem felesleges dolog itt vetélkedni.

Igazad van,nekem is ez a "gyanús" kissé... Ő a gauss-okban,ill. azok reinkarnációiban érdekelt,tehát... Minden más ebből már következtethető.

Ezt már olvastam,köszi...épp ez inspirálta a kérdést. Jelenleg saját tervezésű "SE" csövest hallgatok,bár jó 20 évbe tellett idáig eljutni.

Bocsi, de az 1N4148 diódák forditva vannak a nyáklapon feltüntetve

A Diyaudio-n Quad Q17 néven lehet rákeresni. Talán majd leszimulálom, de én sem építeném meg.

Hát ez a kapcsolás nem lopta be magát a szívembe. Két órán át nyomkodtam a CM-et, hogy egyáltalán szóra bírjam valamennyire, de még mindig lehet teljesen kivezérelni.

C2=100µF az eredeti rajzon, a félvezetőkészlet javarésze nincs meg a CM-ben, de nem gondolnám, hogy emiatt nem akart működni a szimuláció.
R26, R27 gate stopped ellenállások hiányoznak az "eredeti" kapcsolási rajzról... és azok nélkül garantáltan gerjed egy ilyen fetes kapacitív sokszorozó.

Jó hogy leszimuláltad, így a lelki világába is betekintést lehet nyerni.
Igazából ez a kapcsolás az, amire annak idején gondoltam, hogy a "current dumping" fokozat is lehetne alapból kis torzítású.
Szimpatikus, hogy sok mosfetet használt a tervező, de mint sokszor, itt sem optimális munkaponti körülmények között dolgoznak.
Nyilván nem lehet mindenhova a célnak megfelelő félvezetőt gyártani, viszont a meglévő alkatrészekhez lehet igazítani a kapcsolást. Amíg a vákuumcsöves technikában szinte alig térnék el a gyári ajánlástól, a félvezetőket össze-vissza kínozzák.
Az ECC83 munkaponti árama szinte minden kapcsolásban 1mA körül van beállítva, mivel itt a legkisebb a torzítása. Ellenpélda, hogy 100uA körüli éheztetett üzemmódban dolgozik az a fokozat, ami a torzított hangot adja a gitárnak.
De ha nem ez a cél, akkor jöhet a gombhoz a kabát, azaz a mérnök úrnak kell kiszolgálni a félvezető igényeit.

Ezt a hosszú bevezetést azért írtam, mert ahogy látom, beleszerettél a laterális fetekbe. Sok erősítő készítő menekül előlük, mert "drága". Ez persze csak akkor igaz, ha csak arra gondolunk hogy 2SK1058 vagy IRF540. A kész erősítő árához mérten már nem sok vizet zavar az a pár ezres.
De hogy ne csak a végfokozatra (vagy hivatalosan a kimeneti source követő) gondoljak, mi lenne ha az ezt megelőző (VAS) fokozat is ezekből a 100mA-en termikusan stabil munkapontban dolgozó fetekből lenne?
A 100mA soknak tűnhet ebben a szerepben, de ahogy említettem, ne a tervező akarja már ráerőltetni a szándékait egy alkatrészre. Kalitkába zárjuk a sójmot, a csirkétől meg elvárjuk hogy szárnyaljon. Megesszük a kutyát, a malacot meg beengedjük az ágyba.
Szóval ha az a laterális fet 100mA-en akár termikusan stabil maradni, ám legyen. De ha már 100mA, akkor Quad topológia. Akarom mondani "Current damping",mert adja magát hogy az "A" osztályú fokozatot ebből alkossuk. Meg persze "B" osztályú áramerősítő fokozatot is, ami most lehet 100mA nyugalmi áramú "AB" osztályú komplementer szimmetrikus kapcsolás. Itt jött az a pont, hogy már van köze a topik témájához.
Majd még folytatom.