Amivel én találkoztam, az még ennél is kevesebb anyagból van, csak a két luknál tartalmaz ferde részt, mindkét lapos aljzatnak külön-külön piros műanyag darabka két-két rugóval biztosítva, nálam a kosztól prímán be is ragadtak, tiszta erőből se bírtam bedugni semmit.
Egy ilyen elosztó-közdarabban található, ha kíváncsi vagy rá.

Nincs ezzel baj, a célt még túúl is teljesíti, nemcsak a gyerek, de a felnőtt sem tudja beledugni az odavalót

Én is inkább ezt választanám, de ma már egyikre sincs nagyon szükség.

Régen sem volt. Az öcsém például (60-as évek) egy körömvágóollóval vágta el a bedugott éjjeli lámpa vezetékét. Szerencsére az áramkör az ollón záródott. Így őt meg sem rázta. A biztosíték kiolvadt, (akkoriban nem volt mindig automata) az olló szétégett, de szerencsére neki nem lett baja.

Régen az egyik macskánk rágta el állandóan a különféle számítógépes kábeleket (hang, egér, stb.), nem tudtuk leszoktatni, így sajnos ki kellett tiltanunk a házunkból. Szerencsére azóta más macskánk nem csinál semmi ilyesmit, eszükbe se jut.

Nekünk egy villanyszerelő nyulunk volt. Csak olyan vezetéket rágott el, ami nem volt áram alatt.

Vajon hogyan szagolta ki, hogy áram alatt van-e?

Az orrával
Ahogy egyes állatok érzékelik a Föld mágneses terét, akár nyuszkó-muszkó is lehet eleven fázisceruza. Ha fiatalabb lennék és biológus, most ráugranék a témára.

A méhek konkrétan érzékelik az elektromos áramot.

Érdekes lenne tudni, az evolúció folyamán ez miért alakult ki náluk.

Vagy hobbi.

Úgy tudom, a mágneses tér is segíti őket a tájékozódásban. De több vándorló állatot is.
Az áramnak meg ilyenje is van.

A hajdani mesterünk is méterekröl tudta melyik vezetékben van 3000 V meg melyikben csak 1500 meg 380V.

Na, most akkor kereshetem meg, melyik elosztóban láttam ilyesmit szétszedve, mert abban ezeknél ügyesebb szerkezet volt, amiben a rugónak nem kell marha erősnek lennie.

Egy kollégám végzett egy kísérletet ezzel kapcsolatosan. Elvitt az északi sarkra egy csapat madarat (már nem emlékszem, hogy milyen fajtájúak voltak, de azt tudom, hogy vándormadarak) és ott elengedte őket.
A többségük visszatért a megfelelő helyre... Az eredmény az, hogy nem CSAK a mágneses tér alapján tájékozódnak.

(Mondjuk nem tudom, hogy a mágneses vagy a földrajzi északi sarkon volt, de innen nézve nincs túl nagy különbség... )

(Egyébként mind déli irányba indult el... )

Onnan nehéz is másfelé elindulni.

Mert földhözragadtan gondolkodik az ember.
Pedig lehet -és (repülve) nem nehéz.
Felfelé is lehet indulni. Sem észak, sem dél.
(Indulni a szó -és kicsit túlzok is persze. Francse tudja, képes-e egy madár függőlegesen indulni.)

Ha megijesztik és az életéről van szó, akkor akár hátrafelé is... De a legtöbb szerintem képes lehet a függőleges indulásra.
De egy pingvin biztosan nem repülne semerre sem... (Keresne egy kis nyílt vizet, ahol halászhat, csak nem értené, hogy miért van minden fordítva... Vígan éldegélne, míg nem találkozik egy jegesmedvével, ugyanis olyan nem sok él arrafelé, ahonnan hozták.)
Ahogyan egy strucc sem repülne el... Ha nem fagy meg azonnal, akkor megijed és megpróbálja a homokba dugni a fejét, de a keményre fagyott jég kevésbé alkalmas arra...

Azért ez a te kollégád nagy kópé lehetett...khmm..
Valamilyen vándormadarakat vitt...mert az éppen volt nála pár ilyen-olyan.
Elment az északi sarkra a madarakkal...tipikus kiránduló útvonal, csak jó vonatra kell szállni.
A vándormadarak elindultak hazafelé...és közben nem fagytak meg, holott éppen azért mennek el pl. tőlünk is, mert jön a hideg, ergo nem igazán szeretik/bírják.
Konklúzió is született, nem CSAK a mágneses tér alapján tájékozódnak...holott a megszokott 2 végpont közötti út helyett egy totál idegen helyről kellett eljutniuk, hova is, melyiket választották? Honnan tudták a megzavart állapotban, hogy most mi a teendő? Az északi sarkról nem volt semmilyen emlékük, honnan lehetett tudni, hogy nem csak a mágneses erővonalak alapján tájékozódtak?

Állítólag a Nap, a Hold állásából is tájékozódnak. És a "bogarkarika forog a lámpa körül" is ebből jön ki

Érdekesség még: a varnyú. Állítólag Ukrajna északabbi részéről jönnek hozzánk -"nyaralni" télre.

Ez kissé hihetetlennek tűnik, több okból is. Egyrészt önerőből, értsd ez alatt, hogy saját járművel nem tudsz úgy eljutni, hogy a meleg éghajlathoz szokott madarak túléljék az utat. A másik, hogy az Északi sark védett, nem vihetsz oda csak úgy semmilyen állatot. Aztán ott van az etikai probléma, hogy sem hajóra, sem helikopterre, sem pedig repülőre nem viheted fel, mert állatjogi szempontból nem veszik fel, hiszen megölni viszed őket, szóval ilyen engedélyt senkitől sem fogsz kapni. Ugyanis viszonylag hamar meghalnak abban a környezetben.
Azon kívül értelmetlen is, mivel vannak más módszerek is, nem szükséges ilyen kegyetlen kísérletet végezni.

Ez a mondat pedig magyarázatra szorul, hogy mit nevezünk megfelelő helynek? Ugyanis egy kis testű madár 1-2 órán belül kihül, egy nagy testűnek, amennyiben megfelelő tartalékkal rendelkezik, 1-3 nap a túlélési ideje, ami alatt folyamatosan kéne repülnie. A madarak repülése roppant energia igényes, viszont abban a környezetben nem talál táplálékot.
Tudsz adni valamilyen infót, ami alapján utána lehetne nézni ennek a kísérletnek?

Akárcsak a sün. Oly makacs madár: csak akkor röpül, a belerúgok.

(Dehogy vagyok ilyen. A nejembe sem rúgnék, nemhogy egy sünibe)

Gyengén tájékozódom de ez nekem is elsőre sikerülne....

Én már megosztottam a tapasztalatomat.

Nem biztos. Először elindultak bármerre mert hideg van, utána valamikor megjelentek a mágneses erővonalak.

Az északi sarokról bármerre indulsz délfelé haladsz .... hogy hová érsz ? Az már egy másik kérdés .

Feltételezhetően ha eléggé eltávolodnak a madarak az északi sarktól, akkor helyreáll a tájékozódó rendszerük és oda találnak az évszaknak megfelelő helyükre.

Erre van az a fejtörő, hogy hol van az a hely, ahonnan elindulsz délnek, mész 5 km-t, aztán mész nyugatnak 5 km-t, aztán mész északnak 5 km-t és a kiindulási pontra értél vissza.