Nem tudom, hogy konkrétan azok milyen kábelek voltak, de pl. a koax-ok közt volt olyan, amiben nem sima műanyag volt hanem valami habosított izé, ha jól emlékszem valami jellegzetes szaga is volt, azok is gyorsan öregedtek. Ezt az új/régi dolgot és máshogy tapasztaltam.
Most levágtam egy ugyanakkora darabot a pvc-ből is meg a szilikonból is és megmértem a szigetelési ellenállásukat 100V-os mérőfesszel (az alsó, wide range skálát kell most nézni). Van különbség. Plusz ezt a szilikont lehet nyugodtan forrasztani, nem ugrik vissza, nem folyik rá a belső érre ha nem elég gyorsan forrasztasz. Ráhúztam egy kis darabot belőle a csipesz végére és 1 percig melegítettem a pákával. Megbarnult kívül, de más baja nem lett. Mondjuk, később jutott már csak eszembe, hogy vissza kellett volna ezt a dolgot is mérni, mármint a szigetelési ellenállást melegítés után.

Hangszóró kábelből meg állítólag az a jó, ahol a két ér minél távolabb van egymástól. Láttam olyat, ami még a hüvelykujjamnál is jóval vastagabb volt, és úgy nézett ki a keresztmetszete mint a konnektor, belül a két ér közt volt majdnem 1 centi távolság.
Nem tudom, hogy pl. ez a heimdall úgy néz-e ki a valóságban is mint a képen, hogy így egymás felett/alatt fut a két ér fixen, mert ha netán nem, akkor még jó közel is kerülhetnek egymáshoz, ha épp egymás mellé vannak összefogva.

Elek:
Én sem akarok mágnesezhető fémből dobozt csinálni, különben már rég kész lenne (nézőpont kérdése, hogy az most árnyékol vagy épp ellenkezőleg, összeszed mindent). De a trafókkal is bajom van, nagy helyet foglalnak. A toroid kisebb lenne ugyan térfogatra, de hely meg még ennél is több kéne neki. Pláne kettőnek, mert ugye nem akarom egy magon csatolni a két oldal szekunder tekercsét.
Vannak ezek a kisebb de magasabb kivitelek, de olyan toroid magom nincs, meg elég ritka is, vagy kéne venni olcsón pici, 50-60VA körüli toroidot mondjuk 6db-ot, és azokból hármat hármat egymásra rakva megtekerni a trafót, az már nem venne el akkora helyet a dobozból.

Ha már teflon…
Említetted a teflonpanel lehetőségét. Hát utána néztem az elérésének, és nem találtam anyagot hozzá. Amit a gyakorlatom szerint hiányoltam, az a merevítése, mint panelanyag. Tapasztalatom szerint a kapható 5,5mm-es már elég merev ahhoz, hogy ne hajlongjon a felhasználáskor. Persze szoktam vékonyabbat is használni szigetelésre a bordák alá. Azonban hozzáfűzném, hogy ennek az anyagnak a használata nem okvetlen szükséges az építések során, legfeljebb extra igények esetén a hangzásra való tekintettel. Most a VF3 felújítása során az utólag megérkezett visszacsatolás nichicon kondi nagyobb volt a tervezett helyhez képest, így helyet kellett találnom a csavar, és az 1K között. E miatt praktikusnak adódott, hogy ne a szegecsekre forrasszam, hanem a teflonlapba süllyesztve. Elgondolkodtatott, hogy tulajdonképp egy ilyen vastag teflonlapra lehetne szerelni szegecsek nélkül is, mivel a kondi stabilan áll a lábán az alulról forrasztás után. Úgy vélem, hogy jól lehet kétoldalas szereléssel stabilan építeni csupán az alkatrészek lábait felhasználva.
Ha valakinek feltűnne a forrasztások minőségének eltérése, az jól látta, ugyanis a Hakko pákám elromlott menet közben. Egy 100W-os pákával dolgoztam, amit csak egy hálózati kapcsolóval lehet hőfokra szabályozni, igen nehézkes kis helyen forrasztani, hogy ne égesse meg az ember a közelébe levő alkatrészeket.
Visszatérve a teflonpanelra…
Ha már extra, van egyszer a jó szigetelés lehetősége, de legalább annyira lényeges lenne a vezetőfólia milyensége. Ha így vesszük, a fólia minőségének, ez esetben aranyozott ezüst fóliát gondolnék. És akkor itt jönne a két anyag házasítása. Mert ha a szokásos telifólia, majd a maratást veszem, bizony csillagászati ára lenne egy tenyérnyi darabnak. Szóval a hobbista csak nézegethetné az ilyesmit!
Az általam preferált eljárás megfizethető ehhez képest, és ugyan akkor érzékelhető eredménnyel jár.

A teflontörténet folytatása…
Eddig részben, kiegészítésként használtam teflont az építéseim során. Ezek jobbára a panelhez voltak rögzítve, vagy a V-DMOS FET fejhallgató erősítő esetében kisfelülettel, és erős rögzítéssel kerültek alkalmazásra. Most elvileg elszaladt velem a ló, és azt terveztem, hogy Tóth Béla fórumtársunk, általam Hibrid 2 néven tervezett kapcsolását teli, azaz csak teflon panelre akartam megépítem. Így lényegesen egyszerűbb lett volna a szerkezeti felépítése. Ám jött a meglepetés… A maradék teflonlapok álltukban meggörbültek. Nem örültem ezt látva, és egyből a VF3 jutott az eszembe, mivel az tisztán teflonlapra készült. Nagyon nem látszott rajta görbület, de hátul a FET-ek tartják csupán. A biztonság kedvéért hátul is kap tartóbakot hasonlóan az elülső feléhez. A Hibrid 2 kapcsán azonban az elképzelésem szerinti megoldáshoz próbáltam valami jobb teflon változat után nézni. Nos van olyan, hogy ePTFE, amiből az „e” expandáltat jelentene, de ez az általam eddig használt PTFE-nél puhább. A POM (poliacetálnak vagy poliformaldehidnek is nevezik) az jó merev, megtartaná a 240x120mm-es panelt görbület nélkül, ám itt-ott, de megemlítik, hogy minimálisan, de felvesz vizet.
Szóval maradok a PTFE-nél, és mankót fog kapni. Az biztos, hogy így babrásabb lesz az építés vele…
Kiegészítésül, a teflont a szelektívebb, jobb hangminőség reményében használok. Tapasztalataim szerint jó eredménnyel. Az viszont az igazsághoz tartozik, hogy az eddigi tapasztalataim kizárólag fejhallgatós üzemmódból származnak. Most közel a tapasztalat lehetősége két hangfalas üzemmódú készülék esetében is. Ezek a VF3, és VF4. Ezek majd megmutatják, hogy a helyi akusztika mennyire hagyja érvényesülni az erősítők képességeit.
Kiegészítés:
az 1,2,3 képekkel próbálom érzékeltetni a vetemedés eredményeit. A csak teflon elképzelésem szerint, a potibak lett volna a 3. képen látható darab. Azért választottam M4-es menetet, mert annak lényegesen nagyobb a menetfelülete, mint az M3-nak, így jobban tartott volna a műanyagban. A teflon anyagvastagsága 5,5mm volt, azaz oldalanként jó 0,7 mm falvastagság adódott volna. Ám az egyik oldalon a felszínre sikeredett a menetnek jönnie. Elsőre nem értettem, hogy a gépsatuban ez mért lett így, mivel a derékszög adott volt. Ám tüzetesen megvizsgálva kiderült, hogy a furat hiába volt merőleges, ha az anyag közben ívet vetett.
A bevált alkalmazásokképei a 4,5,6.
-És persze mindenkinek áldott, békés és örömteli húsvéti ünnepeket kívánok!

Egy (Sansui) után építés után építésének a meghallgatás utáni véleményezése, kérésre. Pedig még friss, bele sem került az a 100 körüli üzemóra. A küldő nevét, meg a nem lényeges részeket kiradíroztam a mail szövegéből. Képeket még én sem láttam róla.

A feedforwardos megoldással nincs tapasztalatod? Az jobb vagy rosszabb?

Nem hallottam még olyat, de egyszer majdnem vettem gyárit belőle csak már az is gyanús volt hogy olcsók, az ebay-en forintra átszámítva már 100 ezer körül van néha pl. AU-D607F. Mondjuk ezekből csak belpiacos létezik, szóval kell elé 230/100V-os trafó. Bár az ár önmagában nem sokat jelent, lehet venni milliókért is borzalom hangot, meg olcsón is össze lehet rakni jót.

A vélemények amiket találtam azok kb. egybevágtak azzal amit az AI is tud:
- A külföldi hifi-fórumok (pl. az AudioKarma vagy a diyAudio) és szakmai blogok konszenzusa alapján a „mezei” Diamond Differential (DD/DC) topológiát hallják a hifisták a kellemesebb, zeneibb és analógosabb hangzásúnak. A későbbi fejlesztésű Super Feedforward (SF/DD-DC) modelleket ugyan technikai diadalnak tekintik, de a hangjukat gyakran túl klinikusnak vagy analitikusnak bélyegzik.

- A tiszta DD/DC (pl. AU-519, 919) korszakot (1970-es évek vége) sokan a Sansui aranykorának tartják.
- Hang karakter: Rendkívül gyors, nyitott, kiváló térleképezéssel és holografikus hangszínpaddal rendelkező hangzás. Bár tisztább és precízebb az eggyel korábbi szériáknál (pl. AU-717), megőrzi azt a kellemes, húsos, enyhén meleg „Sansui-karaktert”, amit a zenerajongók keresnek.
- Technikai háttér: Brutálisan magas jel-emelkedési sebességet (slew rate) biztosít. Ez szinte teljesen eltünteti a tranziens intermodulációs torzítást (TIM), miközben a kapcsolás stabil marad.

- Super Feedforward + Diamond Differential (pl. AU-D11, AU-X1) A Sansui az 1980-as évek elején a torzítások elméleti teljes eltörlésére törekedett, ezért a DD/DC áramkört kombinálta a Feedforward (előrecsatolt) hibajavítással.
- Hang karakter: Ultra-tiszta, sebészi pontosságú, teljesen háttérzaj- és torzításmentes hang. A fórumozók bírálata szerint azonban ez a hangzás már „túl steril” vagy „száraz”. Hiányzik belőle az a zenei textúra és testesség, ami a mezei DD/DC-t szerethetővé teszi.
Stabilitási problémák: A külföldi fórumok visszatérő témája, hogy a Super Feedforward áramkörök (különösen a legendás AU-X1-ben) hajlamosak a nagyfrekvenciás oszcillációra.

Szóval a magam részéről kihagyom, meg egyébként is, ez a DD/DC nekem tökéletesen bejött, megszabadulhattam végleg a csöves mizériától.

Fél vagyok csigázva. Utána jártam amennyire tudtam de nem egyszerű a dolog itthon. A dddc megoldásból nagyon kevés van itthon, eladó meg szinte semennyi. Leveleztem egy idős bácsival, neki nagyon sok erősítője volt ęlete során, nágy nevűek is mint az Arc meg valami régi Márk Levinson, de egyedül a Sansuit hagyta meg. Hasonló dolgokat írt rõla, hogy a jó csöves és a jó félvezetős erényei vannak ötvözve benne. Most az a kérdés hogy venni kell gyárit vagy inkább építeni.

Próbálok segíteni de nem egyszerű. Ugye, ha az ember eredetit akar azt nem lehet máshogy, mint megvenni. Igen ám, de ezek lassan 50 éves készülékek plusz még drágák is. Az egyik dolog ami miatt soha nem vennék drága cuccot az mondjuk ez, vagy mondjuk emez. Úgy vagyok ezzel, hogy ha egy 3-4 millióért vásárolt eszközt nem tudnék eladni 1-1,5 millióért sem, az nekem duplán fájna. Nem csak anyagilag hanem erkölcsileg is becsapva érezném magam, mintha átvertek volna.
A másik. Azért akárhogy meg vannak csinálva, 50 év után előjön ez az, a kezelőszervek kontakthibái, szétrepedő kerámia kondik, kiszáradt elkók stb. vagy még bele is van kontárkodva.
Itt van két restaurálós videó, egyik, és a másik. Meg pl. a képeken a B-2301-ben de a többire is jellemző, az elkók rögzítésére használt ragasztó trutymó szétmarja a környékén még a kábeleket meg az alkatrész lábakat is. Aztán van ott még egy impregnálás ellenére is menetzárlatos toroid is.
Volt itthon egy eladó 519, rákérdeztem az eladónál mit tud róla. A hirdetésben az volt, hogy át lett kondizva. Kérdem tőle, hogy az egész, vagy csak a táp, vagy mi, meg mi lett beletéve és ki csinálta? Hát ő nem tudja. Mondom kéne pár fotó a belvilágról. Hát ő nem szedi szét. Na ekkor álltam neki inkább megépíteni.
Bár még mindig nincs kész, mert kéne egy pici erősítés növelés, de ennek megoldására sem az előerősítő építése sem a végfok erősítésének növelése nem tetszik. De majd meglátjuk, lehet, hogy megcsinálom hozzá az előerősítőjét is, aztán ha nem ront a hangján akkor megmarad.

A vásárlással kapcsolatban tegnap lemaradt, szóval az nem is olyan egyszerű, mert ebből az 519-719-919 sorozatból még az ebay-en sincs egyetlen eladó darab sem. Nem azért mert csak 5db készült belőle, mert becslések szerint is kell még legyen mindegyikből néhány ezer darab világszerte (78-81 között gyártották őket kb. néhány tízezres darabszámban), hanem akinek van annak esze ágában sincs eladni.
Kontrasztként ha benézel az avx-re ami méretében sehol sincs egy ebay-hez képest, ott viszont ezekből az újhullámos, manapság gyártott (hifi, hájend akármi) eszközökből mindegy, hogy 0,5-1-2 vagy 5 milliós árfekvésű, pár hónap vagy 1-2 év után már szabadul a gazdája tőle.

Más. Kíváncsi voltam a tegnap feltett képen a B-2301-ben azokra a kék ellenállásokra hogy vajon mik lehetnek, ki gyártotta stb. AI-t kérdezve, szerinte azok fuse resistorok. Mondom szerintem meg nem, hanem valamiféle szénréteg ellenállás lehet (első nekifutásra az AI mindig felületes). Gondolkodóba esett, majd jött a válasz:
"Igaza van, elnézést kérek a tévedésért, a felületes első pillantásra a jellegzetes sötétkék bevonat és a Sansui korszakra jellemző biztonsági ellenállások (fusible) keverhetőek össze. Közelebbről és pontosabban megvizsgálva a japán Amp Repair Studio (amp8.com) specifikus javítási dokumentációját a Sansui B-2301 erősítőről, ezek valóban szénréteg ellenállások. Riken Ohm (Riken Denshi Co., Ltd., Japán). Típus: Riken RMG (vagy annak korabeli, gyári megfelelője) audio-specifikus szénréteg ellenállások (Carbon Film Resistors). Az audiofil világban és a vintage japán hifi restaurátorok körében a Riken Ohm kék testű ellenállásai legendás státusznak
örvendenek. Kiváló minőségű szénréteget kaptak egy porcelán hordozórón, de a legfontosabb tulajdonságuk az volt, hogy a kivezetéseik (lábaik) aranyozott oxigénmentes rézből (OFC) készültek. Rendkívül alacsony zajszintet biztosítottak, és a szénrétegekre jellemzően nagyon "zenei", lágy, meleg hangzást kölcsönöztek a high-end készülékeknek. Mivel a Riken Ohm 2005–2006 környékén végleg leállította a gyártásukat, a megmaradt példányok mára méregdrága "New Old Stock" (NOS) kincsek lettek. A Riken örökségét később az Amtrans cég vitte tovább az AMRG sorozattal, ami szinte teljesen megegyezik ezekkel (hificollective-on Amtrans AMRG)."

Megnéztem, az ebay-en 10 dodó körül vesztegetnek 1db ilyen ellenállást.

Köszönöm, megvárom mire jutsz az előfokot illetően. Vásárlásnál lenne még olyan alternatíva, hogy az export termék hazai megfelelőjét meg lehet venni jóval olcsóbban is, csak annak vagy át kell a trafóit tekercselni vagy kell elé egy másik mert azok 100 V hálózatra készültek.

Japánban 100VAC a hálózati feszültség, így egy egyszerű autotrafós megoldással itthon lehet nekünk is 100VAC. Ráadásul ha Tokio környezetében működő készüléket kell itthon üzemeltetni, a hálózati frekvenciával sem lesz gond. Viszont ha Kioto, Oszaka területéről honosítunk, akkor a 60Hz-es hálózati frekvencia okozhat gondot. Ha a gyártó figyelembe vette a kétféle hálózati frekvenciát, akkor nincs gond. Sajnos találkoztam az USA területéről behozott hangszererősítőkkel, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Az eleve nem exportra gyártott hálózati transzformátoroknál a 20%-al alacsonyabb frekvencia miatt nagyon túl lett gerjesztve a vas, gyakorlatilag perceken belül forróvá vált. Nem volt elég hogy tudtunk neki adni 120V-ot, követelte a 60Hz-et is.

Csak azért írtam, mert ezek az erősítők párszáz $ környékén cseréltek gazdát, így még belefért egy trafócsere. Áttekercselés nem megoldható, mert a többlet menetszámot csak vékonyabb huzalból lehetne kivitelezni, ha nem lenne impregnálva az egész traffancs. Vásárlás előtt mindenképpen érdemes megnézni az adattáblát, hogy rajta lehen az 50/60 Hz felirat.

Egy milliós hifi esetében mi a helyzet? Ilyenek nem jártak nálam. Futott már bele valaki ilyen problémába?

120V/60Hz helyett 110V/50Hz-et adni neki?

A túlgerjesztés esélye így csökken, de az indukált feszültség is, ami a végfokozatok esetében hiányozhat.

Elkezdtem berajzolni az előfokokat a szimulátorba. Azért többet, mert természetesen mindegyiké más (519-919-G33000), tehát ez alapból 3 is féle előfok. Meg van egy negyedik is, mutatom a képen. A 919 előfoka pirossal van bekarikázva, de bekarikáztam narancs színnel az MM Phono fokozatát is, az pici eltéréssel ugyanaz a kapcsolás mint a végfok, tehát nagy rá az esély, hogy mind közül ennek lenne a legjobb hangja (de ki tudja).
Tetézi a bajt, hogy a multisim thd értéket ugyan egész jól közelítően a valósághoz számol, viszont a spektrumképet nem biztos hogy úgy adja vissza mint amilyen az majd a valóságban lesz. Ráadásul az 519-ét nézegetve ez is olyat produkál, hogy egész jó amíg mondjuk 100mV a bemenő jel, a páros harmonikus dominál ahogy kell, de felemelve a bemenő jelet 1V-ra (bár annyinak sosem szabad ott lennie) már felmegy a harmadik a második fölé, olyat meg ugye nem szeretünk hallgatni.
Mielőtt komolyabban belemerülnék ebbe az egész előfokos dologba ki fogok valamit próbálni, mert sokkal egyszerűbb és gyorsabb mint megtervezni meg legyártani 4 féle előfokot.
Át fogom állítani a végfok erősítését a gyáriról a kívántra, és megnézem 1V és mondjuk 10V kimenő jelnél a spektrumképet. Ha nem romlik, azaz "nem előzi meg" a páratlan harmonikus a párosat akkor szerintem az lesz a végleges megoldás és nem fogok az előfokokkal vacakolni.
Tettem ugyan el válogatott jfet-párokat olyan okból, hogy ha már netán később nem gyártják nekem akkor is legyen belőle a fiókba ha netán cserélni kellene, de ide kapásból kéne 8db válogatott pár, plusz a nyákok meg a többi.

Béla:
Az AU-519-nek a japán belpiacos megfelelője az AU-D607 (nem a 607F meg a G meg az X mert az teljesen más). Ezeknek ott van az 50/60Hz a hátulján, de nyilván ha ilyet venne az ember akkor hozzáigazítaná az előtét trafót. Áttekerni is át lehetne szerintem, mert nem egyértelmű a képekről de elvileg méretre ugyanaz a vasmag van az exportra szántakba is meg a belpiacosba is. Ha szerencsénk van még impregnálva sincs, de ilyen bontott trafóról nem láttam még képet.

No, egy darabig nem lesz méricskélés, de még zenehallgatás sem, mert megegeresedett az USB-s audiofil hangkártyám. Venni meg nem nagyon lehet helyette semmit, mert mára kifutottak az ilyenek amin aranyozott RCA ki és bemenet van, zenészeknek való szimmetrikus jelvezetésű XLR meg jack dugós izék vannak százezrekért, ilyen néhány tízezres árkategóriában semmi.
Meg vannak 1,6 millióért olyanok amik biztos jók, de olyat én nem veszek.

Ha a méricskéléstől el tudsz tekinteni (nincs bemenet), akkor USB-s DAC-ot lehet találni kedvező áron, ami ígéretes választás lehet a zenehallgatáshoz.

Sajnálom, remélem sikerül találnod valamit. Soha nem beszélgettem még az mi-vel de most megkérdeztem tőle, hogy miért nem tudom hallgatni a semleges hangú rendszereket - amellett hogy elvileg nem lehet érzelmeket érzelemmentesen átadni - . Azt válaszolta, hogy egész oktáv és egyebek, nem jön be idegen tónus, valamint állítólag az emberi fülben lévő csiga maga is termel páros harmonikust, emiatt az agy ehhez szokott hozzá, így ezt nem hibaként hanem a hangzás természetes részeként egyfajta melegségként éli meg. Ezzel szemben ha egy hang ütközik az alaphanggal azt az agy éles, fémes vagy hideg stb. jelzőkkel dekódol.

Az agy is a megszokás alapján működik. Kérdezz rá MI-nél, hogy mit jelent a kromatikus és a temperált kromatikus skála közötti különbség, innen egészen érdekes dolgokat fog mondani. Nekem a legmegdöbbentőbb az, hogy mi például hamisnak hallunk indiai zenét. Ez azért van, mert nemcsak félhangok vannak, hanem még negyedhangok is. Tehát a félhangok távolsága 12. gyök kettő, az indiai ( meg még néhány helyen ) a negyedhangok távolsága 24.gyök kettő, természetesen frekvenciában. A temperált skála azzal kezdődik, hogy a frekvenciában nincs túl nagy eltérés az ideálishoz képest ... akkor ez nem hamis, vagy nem halljuk még hamisnak. Ha ezt tovább gondoljuk, akkor bármi, amit nem tanult meg az agyunk korábban, azt furcsának fogja vélni, vagy zavarónak.

Vettem egyet, zenét már tudok hallgatni vele de mérni nem, mert valami oknál fogva a spektralab szerint ennek nagyobb torzítása van mint magának a végfoknak, pedig az audioscience fórum szerint fele sincs mint a régi hangkártyámnak volt (kb. -120dB alatt van minden harmonikus, THD+N Sinad 0,0004%).
Na mindegy is, jól szól az a lényeg, jobban mint a régi.
Egy semleges rendszert én is meghallgattam kb. másfél éve, a gazdája szerintem meg is bánta hogy odaengedett, pedig csak az őszinte véleményemet kérte amit én el is mondtam. Nem volt az rossz, de nekem semmiféle élményt, érzelmet nem tolmácsolt, olyat meg én nem hallgatnék. A forrás valami másfél millás hálózati lejátszó volt és a Tidal ment.

Egyébként, nem tudom mennyi idő kell még hozzá hogy ez az egész dolog kiforrjon, de állítólag nem kell majd semmiféle méregdrága holmit venni, sem építeni, mert elég lesz csak bekapcsolni a lejátszóban egy plugint. Létezik már olyan plugin ami csöves hangot utánoz, vagy páros harmonikust emel, én egyikkel sem jutottam semmire mert a foobar nem látta, meg hiába töltöttem le az aimp lejátszót az sem. Egy foo_dsp_tube plugint sikerült beépíteni, de az egész felülete kínai, fogalmam sem volt melyik kapcsoló vagy csúszka mit csinál, de az borzalmas volt, torzított ha elhúztam a csúszkát, de kicsit sem kellemesen.

A szegény ember 40 milliós highend rendszere majd úgy fog kinézni, hogy bármelyik átlagos erősítő jó lesz hozzá, csak be kell kapcsolni a lejátszóban azt a plugint ami leutánozza annak a hangját. Bár szerintem bonyolultabb ez ennél, hiszen még a kőkorszakban vagyunk, mezei harmonikus torzítást méregetünk, holott egy erősítő hangjáról szerintem az mond a legkevesebbet, bár ha már a spektrumot is nézzük, az már többet mond.
Olyan meg, hogy "semleges" meg "transzparens" valami az egy vicc, minden erősítő (meg ami előtte meg mögötte van) hozzáad valamit az egészhez, csak a felharmonikusok mérete meg aránya eltérő. Meg még sok olyan dolog, amit jelenleg nem tudunk mérni.

Milyen eszközt vettél? Én is keresgélek, ezért kérdezem nálad mi vált be.

A bevált az nem éppen a legjobb szó rá, egy aktuális kompromisszum. Nézelődtem 100 ezer környékén, vagy inkább az alatt, nem nagyon van semmi csak ilyenek hogy Fiio, Shanling, Behringer, SMSL, FX-Audio. Sajnos a gyártók kivonultak ebből a szegmensből és már csak gamer cuccokat fejlesztenek, pedig olyan hangú hangkártya mint az ősrégi Creative SB Live! szerintem nem lesz még egy, és ezt nem csak én mondom hanem mindenki akinek volt olyan, de hát ugye az csak a win xp-vel volt kompatibilis ráadásul PCI-os így nem lehet rátenni kívülről egy PC-re vagy Laptopra.
Egy ismerősnél az ő rendszerében meg tudtam hallgatni egy Fiio-t, de ott nem tudtam eldönteni hogy kell-e az nekem vagy sem, így egy Sound BlasterX G6-ot vettem.
Zenét hallgatni jó, de mérni nem lehet vele, mert van benne valami AGC féleség amit nem lehet kikapcsolni (vagy csak én nem tudtam) és emiatt sem kalibrálni nem tudtam a jelszintet sem 0dB-re állítani, de háromnegyed óra szenvedés után azért sikerül összehozni egy mérés féleséget.

A végfok erősítése gyárilag 24 szeres, ez nálam egy ideje fel van emelve 30 szorosra, ezzel még így éppen nincs gond, de ettől feljebb nem lehet menni mert akkor emelkednek a páratlan harmonikusok, szóval akinek nagyobb erősítés kell annak az előfok a megoldás. Nekem ez így most épp elég, kijön a végfokból 55-60W 8 ohmon szinuszban ezzel a trafóval, de ennyit sosem veszek ki belőle, nekem a szobába 10-20W-nál több nem kell. A harmonikusok amplitúdója meg szépen lineárisan csökken akár egy jó csövesnél (Why all the love for Sansui), csak ugye itt a mértékük jóval kisebb.

Körbe nézegettem Sound BlasterX G6-ot. Csak optikai be és kimeneteket látok rajta. Ha ebben nem tévedek, akkor hogyan csatlakozol hozzá analóg jellel? Mert ha ide is kell egy fokozat, ami az analóg jelet optikai jellé alakítja, akkor az ebben lévő A/D konverter minősége meghatározó lesz.
Esetleg van valami egyéb megoldás, amivel mondjuk egy erősítő ki és bemeneit vizsgálni lehet ezeket az optikai csatlakozókat használva?

Szia!
Kombinált csatlakozók vannak rajta. Ezek normál 3,5-ös szereó csatlakozókat fogadnak, de van ilyen alakú optikai csatlakozó is. Az optikai forrás és detektor a jack aljzat belsejében van elrejtve. Egy Toshlink/3,5 kábel így néz ki.

Béla előttem már leírta, bár ez nem Toslink hanem mini mini Toslink aljzat, ami egy hagyományos jack aljzat, de belemegy az optikai kábel is, automatikusan érzékeli hogy éppen mi van beledugva.

Elsősorban ez is gamer dac, illetve fejhallgató erősítő, a dobozán az áll, hogy Hi-Res gaming dac and usb sound card with haedphone bi-amp, 130dB-es 32bit/384kHz-es dac-kal.
Ha fel van telepítve hozzá a szoftver (nekem nem kell így nem is telepítettem fel) akkor a játékokhoz mindenféle effekteket hozzá lehet vele rendelni, térhatást stb. De tud olyat is, hogy van az oldalán egy SBX feliratú gomb, amit megnyomva előre eltárolt effektet kapcsol be, ez lehet surround (virtuális térhangzás), crystalizer (elvileg helyreállítja a tömörített hangfájlok (mp3 stb) elveszett részleteit, bass (olyasmi mint a loudness), smart volume (dinamikát csökkent, vagy kiegyenlíti a hirtelen hangerőváltozásokat (robbanások, egyebek)), dialog+ (kiemeli és érthetőbbé teszi a beszédhangokat a játékokban vagy filmekben).
De ez csak érdekesség, én nem használom egyiket sem. Ja meg támogatja a nagy felbontású DSD lejátszást is.

Vannak olyan usb-s hangkártyák amiket nemrég felsoroltam, amik kimondottan zenekari felvételre készültek, de ezek zöme csak 24bit/192kHz-es vagy még annyi sem, meg tele vannak kezelőszervekkel mint pl. ez a Maono de ezek nem igazán jók torzítás mérésre, amik jók azok inkább 100 ezer felett vannak.

Sajnos ez a dac kérdés is olyan mint bármi más, létezik belőle kismillió chip, mindet végig kéne hallgatni de ez ugye nem megoldható. Az igazi az lenne, ha az ember értene hozzá mert akkor meg tudna tervezni egy olyat, hogy valami usb csatoló amit felismert bármelyik oprendszer, mögötte az illesztés, utána a dac chip amit lehetne szabadon csereberélni, és akkor az ember ki tudná választani közülük hogy melyiket akarja hallgatni.
Mert egyedül a forrás az (legyen az LP, CD, Tidal vagy akármi) amihez nem tudunk nyúlni, az kész van, olyan amilyen, de a dac, az előfok, a végfok, a hangsugárzó, az már lehet egyéni ízlés kérdése.

De számomra meglepően hatnak az olyan videók is, amikor az mondja a csávó a jutubon, hogy inkább az sacd mint a tidal (már ha minőségi zenehallgatásról van szó). Körül néztem, ha akarnék se tudnék venni sacd-t mert nincs, néhány előadó néhány albumát találtam meg itthon, jó drágán.

És egy kis látvány, a képen a régi hangkártyám belső hardvere, meg mellette 2db néhány ezer forintos gagyi usb-s dac, ez a válasz arra, hogy miért nem olyat kell venni. Zenehallgatásra sem valók, még annyira sem jók mint egy alaplapi hangkártya, ami szintén nem való semmire, arra jók csupán, hogy a PC vagy laptop adjon a képen kívül hangot is.

Reszelés közbeni pihenőben olvastalak...

Az MI nem valami csoda. Annyira képes, mint amit beleírtak, de azt viszont gyorsan tudja prezentálni. Ne mástól várj megoldást a saját rendszered optimalizásában, hiszen az a Te érzékelési képességed szerint, olyan, amilyen. Egy műszaki rendszer az nem hangszer, vagy zenekar. A hangrögzítés milyensége is lehet eleve problémás. A fülünk modellezése is tele van problémákkal, és minden zenehallgatási kellékre árnyékként vetül az üzlet, mint haszonszerzési faktor. Persze reménykedni lehet, és kell is, ha az ember jobb hangzást szeretne elérni magának. De az általánosítás felejtős, a gyári készülékek elsősorban haszon-orientáltak. Így legszerencsésebb a magad uram, ha az ember magára akarja a rendszerét formálni.

Mint kivülálló, az analóg hangzás elkötelezett híveként kérdezném - a mindenféle szerkentyük felsorolt sok digi funkciói között olyat nem találni, hogy "természethű hangzás"?
(Tudom hogy nincs, költői kérdés volt csupán...)
TJ

Ezt miért tőlem kérdezed? Biztos, lesz majd olyan is, mert állítólag az analóg hangzást nagyon hasonlón okból szeretik mint a csöves erősítőket. Az analóg szalag természetes módon komprimálja a hangot, és olyan kellemes, meleg felharmonikusokat ad hozzá (tape saturation), amit a digitális rendszerek nem. Ezért csinálnak néhányan többek közt olyat, hogy nem közvetlenül rögzítik digitálisan a műsoranyagot, hanem felveszik a műsort előbb szalagra, majd a szalag által "analóggá" tett hangot digitalizálják. Most hirtelen utána néztem, van is már ilyen, tape saturation plugin is.

Az analóggal ugye az a baj, hogy eljárt felette az idő, ismerjük a korlátait (plusz veszteségek stb). Nem nagyon tudom elképzelni, hogy honnan és hogyan hallgatnék analóg zenét manapság, pláne majd a jövőben? Veszek egy ingatlan áráért egy asztal méretű stúdió magnót, hozzá hasonló árban szalagokat, és járom vele a koncerteket, ott mondom a hangmérnöknek hogy engem is engedjen oda, mert én analógban is szeretném rögzíteni a műsort? Utána ugyanez itthon? Tekergetem a szalagokat a szobában egyiket as másik után?
Létezik ma még olyan, hogy analóg hangrögzítés de amennyire tudom, az esetek 99%-ában digitális hangrögzítés van. Amivel utána azt lehet csinálni amit akarsz, és nem fog pattogni, recsegni, nyávogni 100 év múlva sem.

Hogy miért a DSP-ben látom a jövőt arra egy saját példát is mondanék. Biztos építettél vagy hallgattál már hangszín szabályozót. Én az elmúlt évtizedekben kb. az összessel találkoztam, volt nekem csöves, volt passzív, volt hagyományos IC-kkel meg tranyókkal is, meg volt olyan is ami nem a jelútban van hanem az nvcs-ben. Meg most van DSP-s hangszínszabályozóm is (bár nem használom) és ki merem jelenteni, hogy ég és föld az analóg szabályozókhoz képest. Ha lehet így fogalmazni, ez keni szét a legkevésbé az eredeti hangot, azaz nem visz be plusz torzítást, zajokat egyebeket, amiket az összes hagyományos megoldás meg jól hallhatóan igen.

A természethű hangzás az az, amikor a hölgyike belefúj a klarinétba, meg a bácsi megpengeti a nagybőgőt ott az orrod előtt. Amikor az (akármilyen módon is legyen rögzítve) aztán le van játszva otthon, akár analóg akár digitális módon, az már nem természethű hangzás, az már csak utánozni próbálja azt, több, de inkább kevesebb sikerrel. Meg ott van még a műszaki megközelítés is, hogy a nulla százalékos torzítású erősítő (lánc) adja majd a természethű hangzást. Vagy nem, de az biztos.

Nem tudom, nálad konkrétan mit takar az analóg hangzás, amit nekem ez a kifejezés jelent az nekem pont hogy nem tetszik, épp az említettek miatt, beszűkült sáv, beszűkült dinamika, zaj, torzítás, stb amikre emlékszem belőle.

Anélkül, hogy bármiről meg akarnálak győzni...

Ha most kihagyom a mindenkinek saját hallását, akkor is ott van az egyéni elképzelés a jónak tartott hangzásról. Tiszteletben tartva ezt,
- a beszűkült hangzás sáv pont a DSP hangzásra igaz
- dinamika, egy bizonyos szint felett rontja a hangkép értelmezését a fülünk képességei miatt, ugyanis belép a biológiai védelem, ami limitálja a hangerőt, és lőtek a finom részleteknek.
-zaj, torzítás, attól függ honnan nézzük. A nem megfelelő digitális olvasást is vehetjük torzításnak, mivel a javító áramkört nem nevezném élethűség követőnek, mivel csak egy lukat pótol. Azt kevesen veszik figyelembe, hogy milyen volt egy eredeti felvétel tere DSP-zés előtt, és milyen utána. Persze ez is, mint minden egyben rendszerfüggő dolog is. Fülessel egy jó erősítővel azonban ez szembetűnő dolog. Sajnos a DSP külön sávhatárokat képez az eredeti felvételhez képest is. Szóval számomra műcsont ilyet hallgatni. A digitális világ fő problémája az olvasási képességeken túl, az adott DAC képessége. Egy jobb DAC nem tenyérméretű. És nem tartalmaz átlagos alkatrészeket. Ezek után nem is merek belegondolni, hogy az analóg jel minőségi digitalizálása milyen feltételek kiszolgáltatottja. LP-CD... Akinek jobb cucca van, az tudja, hogy mért jobb egy valamire való LP egy CD-nél. Egy minőségi hangzású analóg rendszer sokkal olcsóbb, egy azt megközelítő digitális hangzásnál. És innentől a dolog igen személyes. Mondhatnám: "Mindenkinek, ami jár"

Nem is engem kell meggyőznöd hanem a fizikát. A CD dinamikatartománya 96dB ami dithereléssel még növelhető, egy LP dinamikatartománya 60-70dB, egy 8mm-es magnószalag dinamikatartománya 40-50dB ami a különféle dolby megoldásokkal mesterségesen feltolható 60dB fölé.
Ebben meg kb. le is írtad a lényeget, hogy számodra lényegtelen hogy milyen a valóban jó, az a lényeg, hogy Te mit tartasz jónak.

A topik témájához hozzátartozik lehetséges analóg műsorforrások minél jobb ismerete is....

1. Az általában használt (monó, fél és negyedsávos) magnószalagok szélessége 6,3mm, a studió gépek a 70dB átfogást tudni szokták (zajszínt és a csúcskivezérlés között értendő)

2. A CD elméleti dinamika tartománya tényleg nagy, de a valóságban (hangerő háború értsd loudness war miatt) a halk részeket felhozzák, így minden hangosabbnak tűnik. Ez pesze igazából dinamika kompresszió, mivel a kivezérlés szűk tartományban állandóan a plafonon van

3. Az LP rendszer dolgozik a legkisebb dinamika átfogással, ami érthető a lemezbe préselt barázda letapogatás miatt. Itt van kb. 45-50dB dinamikai átfogás, néhány kivételes kiadású lemez (45rpm, direct cut) tudhat valamivel többet.
TJ.