Áramkör vagy készülék, valamely elektromos jellemző állandó értéken tartására. Leggyakoribb fajtája a fészültségstabilizátor, amely egyen- vagy váltakozó feszültség stabilizálását végzi. A váltakozóáramú feszültség stabilizátor mágneses anyagok telítési tulajdonságát felhasználva ( mágnesezési görbe) biztosítja az állandó kimenő váltakozó feszültséget. Az egyenáramú feszültségstabilizátor- bemenetére stabilizálatlan egyenfeszültséget kapcsolva, a kimenetén stabilizált egyenfeszültség jelenik meg. A bemenet és a kimenet között egy áteresztő -- tranzisztor vagy elektroncső található, melyet a stabilizátor elektronikája vezérel, oly módon, hogy ezen tranzisztoron eső feszültség változtatásával a kimenő egyenfeszültség állandó maradjon akkor is, ha a bemeneten változik a feszültség. Az áteresztő tranzisztoros megoldás hátránya, hogy a tranzisztoron jelentős - disszipációs teljesítmény keletkezik, aminek elvezetése egyrészt esetleg problémát okoz, másrészt rontja a hatásfokot. Az impulzusüzemű feszültségstabilizátor minimális disszipációs teljesítmény mellett jó hatásfokkal működik, s adott bemenő feszültség mellett a kimeneten különböző feszültségek állíthatók be. Hátránya a bonyolultabb felépítés és a nagy mennyiségű zavaró jel kisugárzása.
Az áramstabilizátor gyakorlatilag egyenáramot stabilizáló áramkör; tipikus alkalmazása a félvezető alapú integrált áramkörök bizonyos típusaiban található áramgenerátor áramának stabilizálása.

• mágnesezési görbe
• integrált áramkör
• elektroncső