A szél energiájának hasznosítása Perzsiában már kb. i.e. 500–900 körül megvalósult. Függőleges tengelyű szélmalmokat használtak, amelyeket többek között vízszivattyúzásra is alkalmaztak. Európában a 12. századtól épültek vízszintes tengelyű szerkezetek, ezek elsősorban szélmalmok voltak. Az első elektromos szélgenerátor Prof. James Blyth nevéhez köthető (1887, Skócia), majd ezt egy évre rá követte Charles F. Brush (USA) 12 kW-os, az akkori korban hatalmasnak számító szélgenerátora.

Az 1920–1940-es évekre tehető az elsősorban farmokon (Dánia, USA) működtetett 5–25 kW-os szélerőművek terjedése. Itt már megjelent a lapátok önszabályozása. A mai szélgenerátorokra hasonlító modern szerkezetek megjelenése az 1941–1970 közötti évekre datálható. A Smith-Putnam által gyártott, Vermontban felállított szélgenerátor már 53 méteres acéllapátokkal rendelkezett, a leadott teljesítménye pedig elérte az 1,25 MW-ot. Dániában a Gedser által 1957-től gyártott 200 kW-os szélgenerátorok már 3 lapáttal rendelkeztek, és itt jelent meg először az aszinkron generátor, ami az előfutára a cikkben ismertetésre kerülő DFIG-nek.

Az olajválság újabb lökést adott a technológia fejlődésének, így 1975–1990 között már készültek forgórész-oldali szabályozású generátorok. De az igazi DFIG szélgenerátorokat, ahol a szabályozást már teljesítményelektronikával oldották meg, csak 1990-től számíthatjuk. A cikk 2026-os írásakor ez egy 36 éves technológia, mégis nagyon kevesen ismerik.

A megújuló energiaforrások egyre nagyobb térnyerése sokak számára új ismereteket hozott. Aki napelemes rendszerrel foglalkozott, az tudja, hogy szükséges hozzá egy inverter, ami a napelem és a hálózat között helyezkedik el. Ez biztosítja a napelem változó nagyságú egyenfeszültségének állandó szintű váltakozó feszültséggé alakítását, mivel a napsugárzás mértéke nem állandó, hanem időben változik, és időjárásfüggő is. Sokan úgy gondolják, hogy a szélerőművek is pontosan ugyanilyen szerkezettel bírnak. Ez részben így is van: léteznek olyan szélerőművek, amelyek a termelt energiát teljes egészében egy inverteren keresztül táplálják be az elektromos hálózatba.

De nem mindegyik ilyen. Létezik egy kevéssé ismert, ám rendkívül elmés technológia, amelyet egy úgynevezett DFIG (Doubly-Fed Induction Generator – kettősen táplált aszinkron generátor) segítségével valósítanak meg. Ezt arra találták ki, hogy a generátor fő része közvetlenül, költséghatékonyan és hatalmas inverterek nélkül legyen rákapcsolható az elektromos hálózatra. De miért is volt ez probléma korábban? A lényeg a váltakozó áram frekvenciája és fázishelyzete. Ahhoz, hogy az áramot betáplálhassuk, ezeknek hajszálpontosan meg kell egyezniük a hálózat frekvenciájával (itthon 50 Hz) és fázisával.