A képernyőn látható kezelőszerveket MIDI-vel lehet vezérelni, a "MIDI learn" funkcióval egy MIDI utasítást lehet hozzájuk rendelni, amivel azok értékei kívülről is beállíthatóak.

A feladat tehát egy klasszikus MIDI kontroller építése, amelynek fizikai kialakítása a képernyőn látható alakban történik. Ha a felhasználó megelégszik a hagyományos Moog model D felületével, akkor mintegy 49 kezelőszervet kell megvalósítani és leolvasni, ha az Arturia által megvalósítottat szeretné alkalmazni, akkor ez 81 lesz. Az elektronika egy Arduino NANO-ból és 5 db, 16 csatornás analóg multiplexer-demultiplexerből áll, így a hardver - a processzor megmaradt analóg bemeneteivel - 83 analóg kezelőszerv állását tudja leolvasni. Az egyszerűség kedvéért a szerző a kapcsolók és nyomógombok digitális jeleit is az analóg bemenetekkel kezeli. További egyszerűsítés, hogy a hardverből el lett hagyva a modulációs mátrix jobb oldali kettő potmétere, pusztán hanyagságból. A kezelőszervek között vannak tehát potenciométerek, két, illetve többállású kapcsolók, és nyomógombok. A potenciométerek bekötése egyszerű, az 5 V-os tápfeszültséget osztja le a beállítás függvényében, amit az AD konverter 0 és 127-es érték közé konvertál. A kapcsolók vagy +5 V-ra, vagy testre kapcsolják a bemenetet. A többállású kapcsolók, mint például a jelalak, vagy az arpeggiator tolókapcsolói a sorbakapcsolt ellenállások által meghatározott feszültségeket kapcsolják a processzorra. A nyomógombok kezelését egy kis áramkör segíti. Ezek monoflop áramkörök, két schmitt triggerrel megépítve. A gombnyomás hatására a kimenet állapotot vált, amit az előlapon lévő LED indikál. Itt jegyzendő meg, hogy a LED-eket nem a szoftver vezérli, hanem a kapcsolók állapotait közvetlenül mutatja, csak dekorációs célokat szolgálva. A kórus effekt típusát beállító hármas gombcsoport mögött kissé bonyolultabb áramkör rejlik. Itt két RS-tároló van, amit rendre a két gomb állít be. A harmadik gomb mindkét tárolót L szintbe állítja. A tárolók kimenetein lévő tranzisztorok egy feszültségosztót kapcsolnak, amelyek a kimeneten vagy a tápfeszültséget, vagy testpotenciált, vagy a tápfeszültség felét adják. A kimenő adatokat az MCU a 13-as lábon lévő LED-del jelzi. Ez egy igen rövid impulzus, épphogy látható, így ezt egy monostabil áramkör teszi jobban érzékelhetővé. Természetesen ezek a hardveres kiegészítők megvalósíthatóak szoftveresen is, de az elsődleges cél a szoftver kezelőszervekre történő minél gyorsabban történő reagálása.